"mobilok bosszúja",vagy a sors?

Nem alszom.Hosszú hónapok,évek óta nem alszom rendesen,keveset,és azt is magszakításokkal.Nagyon nem érdekel már,mert azokat az órákat,amiket alvással töltenék,elmélkedéssel,olvasással töltöm el.Tudom,hogy ez nem jó így,de mindig találok kifogást,megnyugtatást magamnak,hogy ez csak addig lesz így,míg minden meg nem oldódik.Nem is ezért írok ma,de ennek is köze van a dologhoz,ami letisztázásra vár,és talán hozzásegít 1-2óra alváshoz?!
Három mobilom van,nem azért mert olyan fontos ember vagyok,hanem azért mert az élet így hozta.Egyik számom mindenki ismeri,azon hívnak.Másikról én telefonálok,mert annak olyan a tarifája.A harmadik meg azért kellett,mikor külföldön tartózkodtam,az volt az egyetlen kommunikációs eszköz a családommal.
Pár hónapja ez utóbbit leejtettem.Eltörött a hátulján egy kis darab,amit megragasztottam,de úgy sikerült,hogy minden más is megragadt,aminek nem kellett volna,így gyakorlatilag örökre összezártam a telefont a kártyámmal.Férjem a napokban szeretett volna megnézni benne valamit.A telefonom olaszul"beszél".Ő nem értette mit írt ki,s mikor hozzám jött,hogy segítsek,már késő volt.Az egész memóriát törölte.Számokkal,fényképekkel,üzenetekkel együtt.Nagyon megharagudtam rá.Évek óta gyűjtögettem benne,a hozzám közel álló üzeneteket.Jót,rosszat,vidámat,szomorút.A kislányom első leírt mondataitól,a "meghalt a mama!"jelentéstől,a szerelmi vallomásokon át,az összeveszős,kibékülős,sms-ekig.
Rá három napra a másik mobilomon akartam üzenetet írni,de nem tudtam.Minden olyan gomb,és funkció elérhetetlenné vált rajta,amivel bármit megnézhetnék,írhatnék.Az összes telefonszám is használhatatlan,egyetlen működőképes alkalmazás az újrahívó és letevő gomb,az is csak két névvel,a kislányomé és a férjemé.
Ma félve emeltem fel a harmadik telefonomat.Másik kettő előfizetéses,ez kártyás.Tárcsázta,de az automata közölte az egyenlegem 50Ft alatt van,hívást nem kezdeményezhetek.
Így jártam a mobilokkal.Hetek óta gondolkozom dolgokon,jár az agyam és most még ezek is összeesküdtek ellenem?Nem,ez nem lehet véletlen!
Ültem csak magam elé nézve,és lassan körvonalazódott előttem a megértés.
Mekkora szamár vagyok!
Nem én vagyok a tárgyaimért,azok vannak énértem,hogy használjam őket.Bár mindig is tudtam és vigyáztam a dolgaimra,még is csak egy tárgy.Aztán eszembe jutottak az olvasott könyvek,írások szavai hogy élj itt és most.Ez is igaz.Gyakran olvasgattam az üzeneteimet hangulatváltozásaimhoz megfelelően szépet,vagy szomorút.Majd még jobban sajnálva magamat azért amik a múltban történtek velem,depresszióba estem,és nem voltam Most.
Ezért hát?
Igaz fényképeket is nézegetek,de azok jó emlékek.Ha szomorú is van köztük,például meghalt nagymamám képei,a jóra gondolok és lapozok.Nézem a következőt és nem ragadok le az esetleges szomorúság érzeténél.
Mindent összevetve ez történhetett a mobiljaimmal is?!
Lépek akkor,bár még mindig fáj,ha az elveszett üzenetekre gondolok,de az a múlt,tudom.Elengedem hát,legalábbis próbálkozom.A két dolog közt egy különbség van: a képeket tudatlanul,vagy a tudat alatt nézem és engedem az érzéseimet,lépek rajtuk túl,a mobilos témánál tudatosan kell engednem,és ez nehéz,de akarom!hogy csináljam?

Címkék:

Hozzászólások



Meghallgattam

Mind a kettőt meghallgattam,és jó volt,őszintén szólva életemben nem hallottam még erről a zenekarról,de jobb később,mint soha.Köszi



Na plusz még:

Na plusz még: http://www.youtube.com/watch?v=Sbh0ztHr4IU&feature=related

"Így volt mindig, így is lesz, de ez nem vág gallyra és..
..Engedd el ami megy, fogadd el ami jön. Nem több, így: kerek és egész!
Így volt mindig, így is lesz. Nem oszt, nem szoroz semmit és...
Tartsd meg a fényt és az árnyékot engedd el. Nem több, így: kerek és egész!"



Elengedéshez:



Nem bizony, sőt el is

Nem bizony, sőt el is halványulnak a rossz emlékek, nem is fogsz rá emlékezni :) Csak a jóra ;)



Kedves

Kedves Kiskirálynő!
Kitöröltem az egy használható mobilomról,az smseimet.Nem volt könnyű!Olvastam őket és elengedtem.Jobb lesz így.Egy nap telt el,még gondolok rá,
hogy mi állt bennük.Holnap még jobb lesz,holnap után már talán nem is fognak érdekelni?!

Lollipop!
Persze hogy vannak érzéseim,és ahogy írtad megvilágosodott bennem,hogy igen,ragaszkodom hozzájuk.Nem tudom miért?Nem is gondolkoztam ezen,hiszen valójában nem is tudtam,hogy ez így van.Hosszú utat tettem meg önmagam felé,és bőven van még mit tanulnom.Ilyen vagyok,sok mindenhez ragaszkodom amúgy,tárgyakhoz,dolgokhoz,emberekhez,helyhez és most már tudom,hogy az érzelmekhez is.Szeretnék megváltozni,hiszen tudom hogy ez nem jó.A hiba már megvan,csak "takarítanom",tisztítanom kellene.



...

Ez egy veszteség. Valószínű, hogy neked nehezen megy az érzelmi elengedés. Érzelmileg függsz a téged körülvevő dolgoktól.
Azt az érzést kell átélni, amit ezzel a látszólagos függéssel elnyomsz. Amint begyógyul, könnyebben fogsz elengedni, nem ragaszkodsz dolgokhoz, mert a lényeg a szivedben van. Lehet a kedvedet generáltad ezekkel a képekkel, most szomorú, most örül. Az érzéseket a képekkel kapcsolatban élted meg. Mi lesz ha nem lesznek, akkor nem lesznek érzéseid? Valami elmúlt. Valami elveszett. Ne kérdezd miért.
Vagy egy-egy érzéshez is ragaszkodsz?



:) Kedves Nefretiti! :) Nem

:) Kedves Nefretiti! :)
Nem szoktam túl miszifikálni a dolgokat, de ez most biztos nem véletlen. Tudtad, hogy szűkíteni kéne a kört, hisz igazából nincs szükséged ennyi mobilra. Hát megtették ők:) Érted :) (mármint teérted:)

Soraidban kicsit magamra ismertem, én is gyűjtögettem ám. Erről nem szoktam le, viszont a régi sms-ek/mms-ek közül csak azokat tartom meg, amik vmi jóra emlékeztetnek.
A vitás-kibékülős-bocsis susmusokat mind kitörlöm - ha már nem aktuális.
Direkt azért, mert néha várakozás közben, unalmamban, amikor a mobilomban nézelődtem, elolvastam néhány olyan szitura emlékeztető sms-t, amit már rég el is felejtettem volna, ha az üzeneteket nem böngészem. És akkor elkezdtem gondolkodni: hogy is volt ez?? Nem is emlékszem...Mivel is bántott meg?? Jaaaaaaaa, megvan.....:( hm :( És ez kicsit szomorúvá tett. Egyszercsak egy ilyennél vállat vontam és kitöröltem. Majd megtisztítottam az egész telómat a rossz emlékektől. És mostmár ha belenézek, biztos, hogy valami jóra kaphatom fel a fejem, hogy "Jééééé, tényleg, hát én ott is jártam, de jó is volt....és milyen édes üzit küldött a párom...hm:) szeret engem"
Mert ezeket az érzéseket kell erősíteni. Főleg egy párkapcsolatban. Nekem bevált!:)
Pusza!