Moziban ülünk

moziKépzeljétek el, hogy bemegyünk a moziba. Mindenki együtt, bár nem egyszerre. Van aki korábban érkezik, van aki másik teremben másik filmet néz, van aki korábban kimegy. De mindannyian moziban vagyunk. Itt és most. :)
A film mindenkinek olyan amilyet kiválasztott, amire a jegyét vette. Van aki vígjátékot néz, van aki tragédiát, és van aki horrort. Miután megváltottuk a jegyet már azt a filmet kell néznünk, amit kiválasztottunk. De még ha ugyanazt a filmet is nézzük, nem ugyanúgy reagáljuk le a műalkotást. Van akinek nagyon tetszik, van akinek kevésbé, van aki utálja. Van aki észreveszi benne a szépet, a jót, a színészek tehetségét, a tájak szépségét vagy a aláfestő zene harmonikus dallamát, van aki nem. Van aki a rosszat látja, a vontatott cselekményt, a bakikat, a történet felszínességét, a ruhák fakóságát.
Aztán kijövünk a moziból és mindenki egy élménnyel gazdagabban tér haza. Az, hogy milyen élménnyel, tőlünk függ. A filmválasztástól, attól ahogy a filmet nézzük, és attól, amilyen véleményt alkotunk magunkban. Van aki sokak megítélése szerint rossz filmre ült be. Ő mégis jólérezte magát, és kellemes emlékekkel tér haza. A mozi alatt pattogatott kukoricát evett, és összemosolygott a barátaival. Ha a műalkotás hagyott is némi kívánni valót maga után, akkor csak jókat nevetett a hiányosságokon, vagy legyintett nagyvonalúan. Ha nem tetszett neki a történet, akkor a képekre figyelt, a színésznő nőiességére, vagy a korhű építményekre, ruhákra. Ha nem kötötte le a film, akkor magában újraírta a forgatókönyvet és elképzelte máshogy. De jól érezte magát a pénzéért és ez a lényeg.
Van aki olyan filmre ült be, hogy az megérdemelne pár oscart. A leghíresebb színészek, magas költségvetés, izgalmas cselekmény, váratlan poénok, happy end, minden ami egy jó filmhez kell. Mégis elégedetlenül jön ki, mert csak azt hallotta, hogy a háta mögött csámcsog valaki, arra figyelt, hogy az előtte ülő feje a vászon alját eltakarja, azt látta, hogy a feliratozás túl kicsi, az énekhang néhol nem tökéletes és az egyik jelenetben a főhős kezén maradt a karóra. Ő ezt látta. Pedig majdnem tökéletes filmre ült be.

Mit mondhatnék még? Biztos mindenki rájött már, hogy mire szeretnék célozni. Az életünk olyan, mint egy mozi. Mi választjuk ki a filmet, amire beülünk, és mi döntjük el, hogy hogyan érezzük magunkat miközben végignézzük. Meg is gondolhatjuk magunkat, ha nagyon nem tetszik a film, és előbb kijöhetünk. De aztán beülünk egy másikra, és az sem fog tetszeni mert a hiba bennünk van.
Szerintem döntsük el most, hogy hogyan akarjuk végignézni a filmünket, ha már itt vagyunk. És ébredjünk rá, hogy nincs rossz film, csak esetleg rossz megközelítés. Továbbá az sem mindegy, hogy ha nagyon rossz filmet választottunk, akkor szólhatunk az igazgatónak, és vetít nekünk másikat. Csak ügyesen kell kérni. Remélem érthető, amit írok, eléggé belementem a hasonlatokba... :p

Csak még egy valami. Vannak, akik annyira belemerültek a saját filmjükbe, hogy elfelejtik, hogy ez csak film. Ez szerintem nem baj, hisz ezért jöttünk a moziba. Nem muszáj mindig minden pillanatban tudatában lennünk, hogy épp most moziban vagyunk. Nyugodtan éljük bele magunkat, küzdjünk és szenvedjünk a hősünkkel, és legyünk vele boldogok is amikor éppen jól alakul az élete. Csak egyet ne felejtsünk el:
mindig van happy end!

Szeretettel:

Connie

Címkék:

Hozzászólások



Kedves Connie!

Tetszik a bejegyzésed!
Imádok moziba járni szeretem a filmeket.

Az életünk egy film,ami folyamatosan pörög,de vajon mi forgatjuk,vagy a sors??
Ki a forgató könyv író?

Jó éjt!



Szerintem is!Mindig van happy end, csak kérdés:

észreveszzük-e, hogy ez lett a vége.



Kedves Világváltó!

Biztos nem én szültem a spanyol viaszt, ez csak egy ötlet volt a részemről, lentebb írtam, hogy a világunk illúziójáról már sokan beszéltek. Eszembe jutott egy hasonlat ezzel kapcsolatban, gondoltam megosztom veletek. Nem baj, ha nem mindenkinek tudtam újat mondani vele. :)

C.



Kedves Bea!

Persze, hogy örülök neked! Mindig!

Folyamatosan fejlődünk, s ez így van jól!

Puszillak!

C.



Drága Evelyn!

De jó, hogy neked is hasznos volt az írásom! Én is ölellek, és remélem, nem sokára látjuk egymást!

Puszi!

C.



VALAHONNAN ISMERŐS EZ A

VALAHONNAN ISMERŐS EZ A MEGKÖZELÍTÉS:)



Connie, drága!

Valahogy éreztem, hogy örülni fogsz nekem....:) (Ahogy én is megörültem Neked:).

Köszönöm, jól vagyok, igen! Azt nem mondom, hogy nem "tanulós" ez az év, de nálam az a teszt saját magam számára, hogy időről iőre megnézem, jobban érzem-e magam, mint egy évvel ezelőtt, és ha azt tudom, mondani, hogy igen, akkor nincs baj. :))

Már hamar ki tudok jönni a moziteremből, ha menet közben észre veszem, hogy nem azt a filmet játsszák, amit a reklám ígért, vagy csak, mégsincs most kedvem ehhez, mert a szereplők nem olyanok, akikkel egy hullámhosszon tudunk lenni, és ez nagyon nagy előrelépés nálam!

Nagyon köszönöm az írásod! :)



:)))

Nagyon izgalmas, érdekes megvilágítás, amit írsz...és amiről írsz...nekem tetszett a forgatókönyv és élveztem a sok hasonlatodat is:)))))

Köszönöm...lehet, használni fogom ezt a megközelítést!!!! Lám-lám, folyamatosan tanulunk:))))))))))

Ölellek:)))

"Sok ember azért nem lesz soha sikeres, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, ők éppen a hátsó kertben négylevelű lóherét keresnek:)))" /Walter Chrysler/
Evelyn:)



KedvesConnie2!Köszönöm az írást, el sem hiszed,

mennyire "ismerős" volt nekem.



Drága Zorba!

Igen, tudom, mire gondolsz. Amikor valaki olyannak a bejegyzését olvasom, akit személyesen ismerek, sőt szeretek, akkor külön öröm, hogy a mondanivalója az ő hangján, az ő stílusába, a megszokott hanglejtéseivel szólal meg. :) Én is így tudom olvasni a te írásaidat, és még sokakét itt az oldalon. :)
Tudom, hogy Te érted és érzed, amit tegnap ill. ma hajnalban leírtam, és bár talán nem annyira egyértelmű minden sorom, Te, és még néhány tudod, mire gondolok. Hisz egyről beszélünk. Mindig!

Nagyon hiányoztok és a Titok klub is! Köszönöm, hogy szóltál a péntekről, ha egy mód lesz rá, ott leszek!

Sok sok puszi és nagy ölelés neked!

C.



Szia Meli!

Szerintem bátran hidd el... :) Sok bejegyzés van itt is az itt és a most illúziójáról. A fenti bejegyzés csak egy hasonlat, ami eszembe jutott valamelyik éjszaka, és amivel én is megpróbáltam körülírni és érzékeltetni a helyzetet. Már az is nagyon jó, hogy elgondolkoztatott. :)

Szerettel:

C.



Köszönöm Bea!

Örülök, hogy tetszett, és jól esett, hogy te reagáltad le először. Remélem, jól vagy, ritkán írtam az utóbbi időben, mert kicsit összejöttek a dolgok. De azért sokat gondolok rátok!

Puszillak!

C.



Drága Connie!

DE JÓ MEGINT OLVASNI! Hideg-meleg szaladgált föl-alá bennem, míg olvastalak! Téged is tudlak úgy követni, hogy a hangodon szólal meg a fejemben... KÖSZÖNÖM!!!

Amíg néztem saját életem filmjét, arra jöttem rá, MINDIG BOLDOG VOLTAM, csak nem vettem észre... Most már tudom és érzem. Az ilyen jól sikerült írások pedig emlékeztetnek!!! Hálás vagyok Neked!!!

Pár hete újjá élesztettük a Secret Film Klubbot. Két hetente, ahogy most pénteken is, valamelyikünk lakásán összejövünk 10-15-en, egy jó filmre... Téged is szívesen látunk!!! E héten nálunk lesz... privátban elérsz.

Ölellek!

zorba.



Drága Connie!

Az első reakcióm az volt, hogy "bár így lenne..."..
De akarom hinni, hogy ez így működik..
Üdv. Meli



Kedves Connie!

Ez nagyon tetszik!
Nagyon nagyon! Örülök, hogy olvashattam:))