Müller Péter: Párkapcsolat

párkapcsolat Müller PéterIdézetek Müller Péter Szeretetkönyv című művéből, a párkapcsolatok tükrében.
"A szerelem: transzcendens élmény - a párkapcsolat: sorstörténet. (...)
Ha valaki tovább folytatja Rómeó meséjét, az már nem szerelmi, hanem sorstörténetet ír.
Már nem az égben játszódik, hanem a földön.
És ez teljesen új szerep! Szeretőkből lehet férj és feleség is: történetük azonban mégis másról szól. Fészket raknak a földi valóságban, s elkezdődnek az együttélés próbái. Az "Ő AZ!" felismerésének mámorát fokozatosan kijózanítja az a tény, amit sajnos csak utólag, a hétköznapi testközelben ismerünk meg: hogy az "Ő AZ" egy bonyolult lélek, a saját démonával, s angyalával birkózó nehéz természet. Egy másik ember. Teli jó és rossz tulajdonsággal, gyengeséggel, tüskével és megismerhetetlen múlttal. És nehéz sorssal.
Minden ember sorsfeladattal született.
És itt jön a lényeg: amikor "Ő AZ" a férjem lesz, vagy a feleségem, sorsfeladatának egy jelentős részét akarva-akaratlanul átveszem. Ő pedig az enyémet.
Az Ő baja az én bajom lesz. És a szerencséje az én szerencsém is.
Segítünk egymásnak élni, vagy elrontjuk egymás életét.
Egymásnak vagyunk betegek, és egymásnak gyógyulunk meg.
Ezt nem szoktuk tudni.
Nagy baj.
Tovább játszuk a régi "szerelmes" szerepet - holott egy más történetben vagyunk már.
(...)
Rossz párkapcsolat az, ahol a felek lehúzzák egymást.
Minden együttélésnek ez az egyetlen kérdése: "Emelkedünk, vagy süllyedünk mi együtt?"
(Ha valakinek párkapcsolati gondja van, soha sem azt nézem, ki csalt meg, s kit, s hogy mennyire mély közöttük a szakadék, hanem azt, hogy van-e ereje annak, aki tisztábban lát, megemelni a másikat, vagy ott tartanak már, hogy ő is zuhan vele. Számomra ez jelenti egy kapcsolat végét. Az ugyanis már nem szeretet, ami bukásra kényszerít. Lehet szenvedély, bármiféle lelki, vagy érzéki örvény, lehet megszokás, kényszer - még közös anyagi érdek is lehet, de nem szeretet. A pokolba is leszállhatsz, ha van reményed rá, hogy társadat felhozhatod onnan - de ha nem akar jönni, s lehúz, nem szabad miatta ott maradni. Ez ugyanis már nem miatta történik, hanem saját gyengeséged miatt. Az önelvesztés nem szeretet.)
Jó párkapcsolat az, melyben segítünk egymás sorsát megcsinálni.
Hogy ez mi, nem tudhatom - csak fokozatosan derül ki. Minden emberben szunnyad egy kibontandó jellem, s egy eljátszandó forgatókönyv, amelyet a születésével hozott magával. Amikor kimondjuk az anyakönyvvezető előtti "igent", erről még semmit sem tudunk. Csak sejtjük egymásról, miféle árnyékok és fények bújkálnak bennünk. (...)
Hamvas Béla szerint egy párkapcsolatban az a nehéz, hogy "igazságviszonyba" kerülünk egymással.
Ez semmilyen más emberi viszonyban nincs.
Mindenhol van búvóhely. Szerelemben, barátságban is. Még szülő-gyerek viszonyban is van.
Itt nincs. (...)
Látjuk egymást, kívül-belül, mindig, minden helyzetben. Párunk szeme: tükör. És ez elviselhetetlen.
Hogy látja bennem a démont, akit én nem látok, s nem is akarok látni magamban - és én is látom az övét, amelyről ő sem tud, és letagadja. És ha mindehhez - most mondom a lényeget - nem marad meg bennünk az "Ő AZ" élménye, akkor ezt a helyzetet egyszerűen nem lehet kibírni!
Akkor itt a démonok egymás torkának ugranak - mert nincs szeretet, mely megfékezné őket.
(...)
Ha ketten szeretik egymást - és a szeretet valódi -, mindenekfölött két Ember szereti egymást.
Csak utána következik az a vonzalom, amely már a nemeken és a szerepeken múlik. (...)
A megértés ugyanis csakis az Ember szintjén lehetséges. A nemek szintjén soha. Ott dráma van, feszültség, ellentét. Egy férfi és egy nő, bár egymást akarja, mégis más nyelvet beszél. (...)
A párkapcsolatban az önátadás éppolyan erős, mint az önvédelem: egy házasság konfliktusokkal van teli. De ezt a drámát - mint minden ellentétet a világon - csakis egy harmadik helyről lehet megoldani. Ez a harmadik hely: felülről. Ha nem tudok ránézni a feleségemre nem csak úgy, hogy a "nőm", hanem az embertársam is, nem lesz valódi a kapcsolatunk. Valójában csak itt, ezen az embersíkon lehet vele megbeszélni mindent. Itt lehet begyógyítani azokat a sebesüléseit, amit férfiként okoztam benne, vagy amit ő, mint nő karmolt belém.
Itt tudom megérteni őt. (...)
Mély kapcsolatok kibírják a megcsalásokat. Nem egyet, többet is talán.
De a felszínes, csakis a nemi szerepek feszültségére épült társulások még akkor is könnyen szétmállanak, ha a párok hűségesek egymáshoz. (...)
(Azért hozom ezt példának, hogy pontosan lásd, mit akarok mondani. Ha egy férfi megcsalja a feleségét, de mondjuk nem annyira, hogy el is akarja hagyni, ott maradna mellette, de az asszonynak fáj, nagyon fáj, mert megsérült a női önérzete - a sebet begyógyítani csakis a mindent megértő emberség szintjéről lehet. Ha ilyenkor "csak" a nő sérül meg benne, helyre lehet hozni, ha nehezen is. Mert bár első indulatában elítél a megsebzett nő - mégis felmenthet a benne élő bölcs Ember, aki tudja, hogy a nemi vágyakon túl létezik egy mélyebb szövetség közöttetek, amely nem sérült meg. Ha azonban az Ember sérül meg, akkor nincs tovább. Akkor nincs miről beszélni, mert ez a biztos jele annak, hogy hiányzik a férfi-női vonzalomnál mélyebb, valódi szeretet.) (...)
Jó házasság az, ahol Emberek szeretik egymást.
Azt hiszem nincs mélyebb kiábrándulás, mint amikor egy asszony azt mondja párjáról, hogy "emberileg csalódtam benne".
Ekkor van vége a kapcsolatnak.
Innentől fogva már csak a magányosságtól, a szegénységtől, vagy éppenséggel a férfitől való félelme miatt marad mellette. Sok házasságot manapság a nő rettegése tart össze."

Hozzászólások



Kit anya szült, az mind csalódik végül

vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

Persze József Attila verse egészen más apropóból született, de a fenti sorok a párkapcsolati problémákra is igazak!



Szia! Köszi ez most nagyon

Szia!
Köszi ez most nagyon kellett nekem! :)
Szép Napot! :)