A nap örömei

Örülök, mert reggel ismét mosolygósan kelt a kisfiam és mi is.
Örülök, mert együtt reggelizett a család.
Örülök, hogy megetethettem az állatainkat: a cicát, a kutyát és az új jövevény 2 nyuszikát. ( a hörcsögöknek nem én adtam :D )
Örülök, hogy esik az eső, mert így együtt vagyunk...nem megy egyik jobbra, a másik balra.
Örülök, mert nyugalom van...pihenünk.
Örülök, mert illatozik az ebéd, mert virágoznak a fák az esőben is, és mert VAGYUNK :)

Egyszerűen örülök mindennek és mindenkinek, ami körülvesz!!!

Szép napot!

Címkék:

Hozzászólások



:)

Természetesen tudom. :) és a soraim nem kizárólag Neked szóltak.

Remélem, így már másképp értelmezhető az alap blogom. :)

Puszillak.



:)

Természetesen tudom. :) és a soraim nem kizárólag Neked szóltak.

Remélem, így már másképp értelmezhető az alap blogom. :)

Puszillak.



Kedves Gattina!

Rendben. Elfogadom, amit írsz, Téged is elfogadlak és tisztelem a ki nem mondott/ le nem írt kérést, hogy fejezzük be. Rendben. Részemről befejeztem.
Sajnálom, hogy most másként látom a dolgokat, bizonyára bennem van a hiba, majd utánajárok. Azért remélem tudod, hogy a segítő szándék vezetett. :)



Ritocska,

nagyon szeretem az írásaidat, és ezért ezt is végig olvastam, pedig ez a téma már kiégett egy kicsit.
Visszatérnék, csakis a Te kedvedért az eredeti bloghoz, amiben leírtam A nap örömeit...nem vagyok biztos benne, hogy ha ezeket a sorokat a Minek örülsz ma? blogba írom, bárki észrevette volna. De mivel vállaltam azt, hogy egy blogbejegyzésként jelenik meg, ezért ez a nagy "siker" :)) aminek szintén nagyon örülök.
Változatlanul kitartok amellett, hogy soha nem tartottam magam negatív személyiségnek, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint azok az emberek, akik nap mint nap körülvesznek, és részei az életemnek, és még sorolhatnám...Továbbra is tartom, hogy a fejlődés része, hogy a kis örömöket is észrevegyük, és tényleg örüljünk neki. Mert - már elnézést - de "bazmegolva" is etethetném az állatokat, hogy már korán reggel kiakasztanak, mert a macska nyávog, a kutya meg veri az ajtót. Ehelyett ÖRÖMMEL teszem, mert részei az életemnek, én szerettem volna őket, ők pedig valószínűleg engem. Megetetheti más is, annak is örülök, mert akkor is itt vannak velem, és részei az életemnek.
Vagy ha annak örülök, hogy együtt reggelizik a család -- ebben sem látok negatív dolgot, hiszen hétköznap nem tudjuk ezt megtenni, viszont hétfőn ÜNNEP volt, és megtehettük, és igenis örömmel töltött el!
Tulajdonképpen a blog abból az indíttatásból íródott, mert kb 5 emberrel beszéltem hétfőn, aki szidta piszkosul az esős időt, hogy szart se lehet csinálni, milyen szerencsétlen dolog pont Húsvétkor stb. és szerettem volna rávilágítani, hogy ettől még élvezhető a nap, mert vannak apró örömei. Ha valaki emögött negatívumot lát, akkor szerintem Ő MAGA negatív.
Az a sor, melyben azt írtam, hogy annak örülök, hogy VAGYUNK, ez mindenki figyelmét elkerülte, pedig igazából ez lett volna a dolog lényege: örülök annak, ahogyan élek, élünk, csak kiemeltem néhány számomra fontos és pozitív mozzanatot.
Nincs rajtam rózsaszín szemüveg, és azt is tudom, hogy mint mindenért, a változásokért is tenni kell, és mivel mindent én sem írok le, ezért éreztem negatívnak a hozzáállást, vagyis inkább cinikusnak véltem, amit azért nem tudtam hova tenni, mert én ismerem a saját hátteremet, a saját érzéseimet és azt is, hogy miért éppen akkor és úgy írtam le azokat a sorokat. Mivel alapban a jót szoktam feltételezni az emberekről (ez alaptermészetem, és semmi köze a változni akaráshoz), ezért láttam negatívnak az első választ.
Az öröm érzése viszont továbbra is bennem van, erősebben, mint valaha, és magának a ténynek is örülök, hogy több bennem az öröm.
Minden képzés, vagy szakirodalom ellenére ezek a tulajdonságok alapban bennem vannak és voltak, volt előttem nagyon pozitív szülői példa, és Úrnak hála a testvérem is!
A pozitív gondolkodás számomra nem azt jelenti, hogy felteszem a rózsaszín szemüveget. Van egy szuper mondás, amit használok, még ha kicsit alpárinak is tűnik: a szart becsomagolhatod rózsaszín papírba, attól még szar marad. Ez az élet minden területére igaz: emberi kapcsolatok, munka, család stb. Ahogy tetszik. Nem az oldal hatására használom ezt a kifejezést, hanem kb 15 éve. a pozitív gondolkodás számomra többek között azt jelenti, hogy a számomra negatív helyzeteket másképpen próbálom megélni, és feldolgozni. (Most nem szeretném leírni, hogy hogyan, lényeg, hogy MŰKÖDIK)
A másik nagyon fontos dolog mások tisztelete, és ebbe beletartozik az is, hogy nem arról próbálom kioktatni, mit ront el, hanem abban erősítem, amit elért, mert ez viheti tovább. Majd ha vagyok vele olyan viszonyban, mint pl. Te Ritocska, akkor megengedem magamnak, hogy teljesen pozitív hangnemben hívjam fel a figyelmét olyan dologra, amit véleményem szerint esetleg másképp kellene tennie.
A kérdezés valóban nagyon jó eszköz a pszichológiában, alkalmazom én is. ,Nem hinném, hogy annyira torz lelkivilágom lenne, hogy az ÖRÖM témakörében valaki el kellene nekem magyarázza, hogy az én pszichém okozza a gyerekem fogzási fájdalmát. Akkor ennyi erővel 10-ből 9 anyuka beteg lelkű, és ha sír a gyerek fájdalmában, akkor az csakis anya pszichéje miatt van, nem esetleg frontérzékeny, és fáj a feje. Na ne mondja nekem senki, hogy ez mind anyuka pszichéjéből ered. És ennek pl semmi köze az én ÖRÖM témakörben írt blogomnak. Semmi düh, vagy harag nincs bennem, ha lenne, valószínűleg teljesen mást és másképp írtam volna ide. (aki ismer tudja)
Azt azért külön kiemelném, hogy az ilyen megjegyzések, mint "korommal kéménybe írni" stb, ezek távol állnak a pozitív hozzáállástól és én a magam részéről SOHA nem írnék ilyet egy ismeretlennek, de valószínűleg egy ismerősnek sem...
Én soha nem szerettem más szemétdombján kapirgálni. Nem is kérdőjeleztem meg senkit. Viszont mindig segítséget nyújtok, ha érzem, szükséges és igény van rá. Ez nekem ÖRÖMÖT okoz. Pillanatnyit, hosszú távút, nevezhetjük akárhogyan.

Végezetül, de nem utolsó sorban: az anyaság megedzette egy kicsit a lelkemet, bevallom, sokszor voltak kétségeim, de mára már nincsenek.
Sokszor sírtam is, kimerültem, de mindig erőt merítettem, tanultam, továbbléptem. A gyermekem minden jelzésére figyeltem és figyelek. Ugyanakkor 4 hónapos kora óta szabadon mozoghat, járókába, kiságyba soha nem zártam, meghagytam neki a szabad mozgásteret (ebből eredően kúszott is, majd mászott és mára már járni tanul....) Figyelme mindenre kiterjed, mozgékony, aktív és érdeklődő, barátságos természet, aki még az állatokat is imádja, labdázik a cicával, kutyával, kis ujjacskájával simogatja a nyuszikákat, és nem akarja kitaposni a belüket, vagy megnyomorgatni őket. Szerintem egy negatív körülmények között nevelkedő gyermek nem mutat ilyen képet.
Minden elfogultság nélkül: a fiam egy gyönyörű, kiegyensúlyozott gyermek. Sírni csak akkor sír, ha tényleg gáz van, akkor is csak rövid ideig, mert azonnal megnyugtatható. (vajon ez a negatív rezgéseim miatt lehet???) A hiszti más, de azt is könnyedén kezelem, mert mással terelem el a figyelmét, így gyorsan túlesik rajta. És hogy mostanában néha fájdalmai vannak? Igen, egyszerre 8 foga jön! És mégsem ordít egész nap, esetleg rövid ideig kedvetlen, de abszolút elterelhető a figyelme a fájdalomról. Mi negatív van abban, ha örülök, ha reggel mosolyogva ébred? Hisz csodaszép a mosolya, ahogy áll a kiságyban és várja, hogy öleljem magamhoz.
Ő pontosan olyan, amilyennek én képzeltem őt. És mára már annál is több.

Tudjátok, néha a sorokat olvasva valóban felszínességet látok. Emberek véleményt alkotnak emberekről, nem ismerve a hátterüket, holott nem ez a cél.
Mint mondtam, számomra a pozitív hozzáállás és gondolkodás alapja, hogy a másikat megerősítem a sikereiben, mert tudom, az adja a lendületet a továbbiakhoz.

Egy kis poén a végére: az a pozitív ember, aki azt hiszi, hogy a légy a házban a kijáratot keresi. :) Itt most épp volt egy. Én kinyitottam neki az ajtót, így hát megtalálta!

Köszönöm, hogy elolvastatok.

Szép délutánt/estét



Kedves Nux Vomica!

Tudod van, ahol én sem méltatom többre az illetőt és ráhagyom a dolgokat majd rájön alapon. (Itt is elgondolkodtam először is utána is, hogy beleszóljak és beleszólhatok-e.)
De aztán bekapcsolt a szeretet és az, hogy Gattina egy jófej csajszi, hatalmas szeretettel a szívében és tudom, hogy azért van itt, mert kőkeményen eldöntötte, hogy változtat és ezentúl ő teremti az életét. És legfőképpen nem is tartom hülyének, hogy fordítani kelljen neki, meg Téged sem, hogy fordítani kelljen, amit írsz, de néha akkor sem árt segíteni bizonyos kommunikációkat. Mert van, amikor egyszerűen nem megy. :) Gattinának érdemes routert játszani. Másoknak nem mindig.
:D EMK rocks! :D



Köszi!

Ritocska, köszi a fordítást!
:)



:)

Mindenki úgy él és úgy kommunikál, ahogy tud.
Az, hogy mi a reakciód, azt magad választod meg.

A szerencse nem létezik, a vonzás törvénye viszont igen.
:)



Drága Gattina!

Én szeretlek, de most nem értek Veled egyet. Ugye tudod, hogy ezzel a hozzászólásoddal, most megint őt erősítetted?
Alkotott Rólad egy véleményt, amit megint negatívnak láttál, holott ez csak egy vélemény egy szubjektív szemszögből. Te is írod, hogy tükör, de, ahogy Te neki, ő is tükör Neked. Válaszold meg ne neki és ne nekem és ne ide, csakis magadnak azt a kérdést, hogy szó szerint mit érzel negatívnak a hozzászólásában.

Ha megbocsátod nekem, picit hosszabban kifejtem, hogy érthető legyen, hogy én miért nem érzem negatívnak. Szeretném, hogy lásd, hogy részemről nem vitakeltés a cél (nem is volt) és nem a bántás, hanem a segítség.

Gondolom abban egyet értünk, hogy az emberek mások. Ezáltal másként is tapasztalnak.
Sokan azt hiszik a pozitív gondolkodás ott kezdődik, hogy valaki a mostban rácsodálkozik a szép dolgokra és MEGPRÓBÁL mindent szépnek látni és szeretni és satöbbi és akkor majd minden jó lesz. Miért? Mert ezt mondták neki. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Sokan ezt nem gyerekkorban tanulják, hanem felnőtt fejjel jutnak ide és elég kevés, akit nem negatív gondolatok vezetnek erre az útra. Ami viszont azt jelenti, azért tér az útra, mert mondjuk ki, szar az éppeni élete és változtatni akar. Na és akkor itt jön a csavar. Ahogy Palacskó András írná, az addigi negatív szépen feldobja a fekete napszemüvegére a rózsaszínt, átmegy pozitív gondolkodóba és hát bocsánat, de az illető annyira sem fog látni, mint előtte. A váltás nem ilyen egyszerű. Miért? Azért, mert van a tudatos gondolkodás és van a tudatalatti. A hirtelen lett negatív gondolkodóból pozitív gondolkodó azért bukik bele nagy százalékkal előbb, de általában kezdeti látszatsikerek után csak utóbb a pozitív gondolkodásba, mert a tudatalattija mélyén a negatív berögzülések, a félelmek, rossz magatartásminták és egyéb negatív "finomságok" ugyanúgy dolgoznak tovább.
Vagyis aki szeretne gyors fejlődést elérni, az azt teszi, hogy nagyon kemény letúr magába. Mit értek ezalatt? Amire a kolléga is ért merülés alatt.
Azt, hogy bármikor hajlandó beleugrani az önvizsgálatba és bármikor vállalja az éppeni öröm és lelki béke feladásának rizikóját is, hiszen előfordul, hogy a mélyben olyat találunk, ami bizony megborít kicsit vagy nagyon... A fejlődés így igazán dinamikusan halad, hiszen, ha úgy tetszik az ember elkezdi feldolgozni a sok szemetet, amit egész életében gyűjtögetett. Ez a módszer lassabb és az eredmények is sokkal lassabban érkeznek, de, akik ezt csinálják, a kezdeti nehézségek után egyre gyorsabban jönnek a felszínre és a felszín is egyre nyugodtabb, ahova visszatérnek. Vagyis ők nem a pillanatnyi örömöket keresik és nem csak PRÓBÁLJÁK élni ezt az utat, hanem valóban élik. Egyre könnyedebben fogadnak el, egyre kisebbek az érzelmi hullámvasutak és egyre jobban terjed szét a nyugalom és béke érzése, ami egy fix és maradandó állapot és nem illékony. Olyan állapot, amihez vissza lehet térni, ha negatív jön akkor is.
A teremtés pedig közben tudatossá válik, egyre pontosabb. A rezgések optimalizálódnak.
Ugyanakkor van, aki sokkal lassabban halad, mert eljut a béke, nyugalom, szeretet és egyéb "előírt" állapotba, de mivel nem érzi az állapotot biztosnak, stabil alapnak, olyannak, amihez bármikor visszatérhet, ezért nem hajlandó feladni bármiért. Ő így a "felszínen" marad. Nem megy előre, nem tárja fel a tudatalatti mélységeket, mert még fél attól, hogy nem fog tudni visszatérni a kiinduló állapothoz. Nehezebben fogad el, igaz, hogy eredményei gyorsak és látványosak, ám a legtöbb tapasztalat azt igazolja nem maradandóak. Az tény, hogy így a mostban tartózkodóan megéli az örömeit, ezt nem vitatja senki. Csak itt az a nehézség támadhat, hogy, amikor felbuknak a felszínre is olyan dolgok a mélyből, amikkel a merülő, nap, mint nap szembenéz, lehet, hogy aki nem szívesen merül nehezebben sokkal nehezebben és több idő alatt fog megbirkózni, amikor szembetalálja magát vele... Vagyis fejlődnek mindketten, az utat járják mindketten, csak más módszerekkel.

Ne érts félre. Nem ítéletet akarok alkotni. Nekem az első módszer működőképesebb, de kevés vagyok, ahhoz, hogy nyugodt szívvel kijelentsem, melyik jó és rossz általános értelemben. Én csak azt tudom, hogy kezdetben én is a másodikat tettem szívesebben, mert könnyebb volt rövid távon és abban az éppeni élethelyzetben, de egyáltalán nem volt kifizetődő a későbbiekben. Kezdhettem az egészet elölről egy idő után. Most már inkább szembenézek a kellemetlen dolgokkal most és aztán evidensen túl vagyok rajtuk örökre, mint az apró jó dolgokért bevállaljak egy újabb hosszas felhők közül induló és a pokol legmélyebb bugyrába vezető lejtmenetet, ahogy például régen tettem. Ezt mára egyébként el sem tudom képzelni, hogy megtörténjen.

Én is hajlamos arra, hogy néha azzal próbáljak segíteni másoknak, ami nekem is bejött már, vagyis, ha észreveszem valakinél, hogy hajlamos áltatni magát ezzel elódázva egy esetleg negatív dolog felidézését, van, hogy igenis rákérdezek. Biztos vagy ebben? Igaz ez? Van, aki ezen elgondolkodik van, aki nem. De tudod azt figyeltem meg, ha kicsit is negatívnak érzek valamit, azonnal meg kell kérdezni magamtól, hogy "várjunk csak ezt most miért érzem negatívnak?". A negatív érzések ugyanis számomra a legjobb tanítók. Azok 100%-os biztonsággal jelzik, hogy ott szar van a palacsintában. A pozitív érzések meg arra jók, hogy jelezzék, ha jó úton járok.

Aki nem akar "merülni", annak nem kell. Semmi sem kötelező a világban. Vannak lehetőségeink, amikkel élünk vagy sem. Mindenki a saját tapasztalásait éli. Ha megfigyeled Nux Vomica is valójában ezt tette, elfogadta, hogy erre nem vagy vevő, csak leírta a véleményét, hogy tudd, meg kellene kérdezned magadtól, hogy "igaz-e". De ő valójában nem negatívumnak szánta, csak megállapította, hogy Te máshogy tapasztalsz, mint ő. Akármennyire is negatívnak tűnt, csak szólok, segíteni akart.

Elnézést, hogy hosszú voltam, remélem érthető, hogy nem vitát akartam gerjeszteni. Remélem elfogadod ezt tőlem.
Szeretettel kívánom a legjobbakat Neked! :)



:)

Azon töröm a fejem, hogy régen az emberek miért nem meditáltak ennyit? 8, 10 gyereket neveltek, mit tudtak ők az auráról? Szerintem minden természetes: a szeretet, a nevelés, az öröm, a bánat, a düh, bármi!! Ezek emberi dolgok, amiket meg kell élni.
van véleményed, örülök neki. Nem haragszom, és dühös sem vagyok Rád, bár szerintem sértően viselkedsz. Más ezért már nem ilyen finomkodva válaszolna.
ha nekem vmi nem tetszik ezen az oldalon, inkább nem szólok hozzá. Ezt hívom tiszteletnek, Te elkerülésnek vagy kitérésnek.
Szerencsére nem vagyunk egyformák.

Sok szerencsét Neked.



Igen, a felszín reagál...

Milyen sértődött és dühös a reakciód, és mennyire hárítasz. Látod magad? Kedves Gattina, olvasd el mit írsz, és rögvest látni fogod, hogy nem az öröm jár át, hanem a düh felháborodás és sértettség. Mi az, hogy valaki rá mer kérdezni az ősztinte örömödre? Én igenis baromira örülök, nem látszik?
Hát, nem.
Miért kell dokumentálni, hogy melyik nap örültél és miért? Kéménybe korommal kell írni az ilyen napokat? Ugyanis, ha minden nap ez van, akkor teljesen felesleges írogatni. Nem vagy gyanús még most sem magadnak?
Nem teszed fel magadnak a kérdést. Mi derülne ki?

Tudod, nem az a kérdés, hogy én ismerlek-e, hanem az, hogy magadat ismered-e?

Mesélek. Engem ez indított el a kíméletlen őszinteség irányába.

A gyerekek amikor megszületnek tökéletesen egészségesek. Az anyukájuk aurájába születnek bele és 3 évig ott is tartózkodnak teljesen, 3 éves kor után megkezdődik a gyerekek leválása az anyjuk aurájáról, és ha semmi nem akasztja meg a folyamatot, akkor 7 éves korára teljesen önálló aurában lesz. Ha a család szereti egymást, akkor a szerető családi aurában lesz, de önállóan.

A gyerekek 3 éves korukig önmaguktól nem betegek, csak, ha az anyjuk letagad lelki problémákat. A letagadott lelki problémát átvállalják és azzal, hogy megbetegszenek, az anyának megmutatják, hogy milyen típusú konfliktust tagadnak le. Megbetegszenek anyu helyett.

Ha hazudsz magadnak, letagadod a lelki bajaid megbetegíted a gyereked. Ezt nem önostorzásra kell használni, hanem szeretetteljes figyelmeztetésnek kell venni. Csak külsődlegesen megélhetővé teszi a letagadott belső konfliktust. Csodálatosak a gyerekek. A lelki beállítottság megváltoztatásával órák alatt eltűnik a betegség. Tapasztalat, nem viccelek.

Amikor a gyereked fájdalommal ébred, nem az ő teste fáj, hanem a Te lelked ébred fájdalommal és azt manifeszálja neked.
Nézz utána, kérdezz rá a homeopátiás dokidnál, akárhol.
Megkönnyítenéd nem csak a magad és a gyerkőcöd életét, az egész családodét.

Üdvözlettel:
Nux Vomica



Nux Vomica

szerintem kettőnk közül nem én vagyok a felszínen, vagy Te hozzám képest nagyon mélyen vagy. Bocs, hogy ezt írom.
Lehet, hogy kettőnk közül pont nem az én örömöm a felszínes. Tudod, a tükör. Nem az én fejemben fordult meg, hogy esetleg valaki más nem őszitén örül, vagy felszínes az öröme. Te bizonyára nagyon örülnél, ha a gyermeked a fájdalomtól üvöltve ébredne, vagy a család egyedül hagyna a reggelinél egy olyan szép napon, mint a Húsvét hétfő....:) írásodtól valóban újjászületik az ember, mert rájon, hogy eggyel több oka van az örömre....
Nekem tök mindegy, melyik napon érzek örömöt. És az is mindegy, hogy Te így vélekedsz rólam, holott NEM ISMERSZ. Sértő szavaidat betudom annak, hogy van még mit tanulnod.
Még valami: TE pontosan az ÚJJÁSZÜLETÉS napján, fél 12-kor (ebéd előtt) kérdőjeleztél meg egy teljesen őszinte bejegyzést. Te mit kerestél a gép előtt akkor? :) Bocs.

Köszönöm.



Szia Dabraka-abra! A teljes történet...

Ha valami természetes, akkor az természetes, nem foglalkozunk vele, úgy van, jól van, kész. Olyan, mint a légzés, teljesen automatikusan vesszük a levegőt, igazából az a nehéz, hogy odafigyeljünk rá és ne zavarjuk meg a természetes és tökéletesen beállított ritmusát.
Ha az öröm belül van, akkor természetes. Akkor nem foglalkozunk vele, akkor az nem szenzáció, az egyszerűen sugárzik és mindenen átjön.
(Mellesleg ugyanez van a szeretéssel is.)
Nekem az is természetes, hogy mindig a teljes történet érdekel, sosem elégszem meg a jéghegy csúcsával, nekem az egész hegy kell.

Vajon miért érez valaki késztetést arra, hogy egy olyan csodálatos nap, mint Húsvét hétfő, az újjászületés napján, amikor tökéletes a napja, amikor a családdal tényleg örömtelin együtt van, akkor otthagyjon csapot-papot és elvonuljon internetes csapatnak arról regélni, hogy milyen örömteli az élete? Ez szerintem nem az öröm természetes állapotának megélése. Ezért rákérdeztem.

Mivel hárításba ment át, ez azt jelenti, hogy marad a felszínen Gattina.
Legyen úgy! Érezze magát jól!
Részemről ennyi.

Ritocska nem hagyta ennyiben, még egy picit megkaparta a felszínt.
Eredmény ugyanaz.

Ha az ember a felszínen marad csodálhatja a jéghegy csúcsát. Nagyon szép. Tényleg az.
Szerintem az egész hegy sokkal csodálatosabb.
Erre küldtem meghívót. Nekem természetes a merülés, de sokan nem akarnak merülni.
Gattina sem és Te sem. Ez nem baj, viszont a merüléstől való félelem egészen furcsa kivetítéseket eredményezett.
Érdekes tükör.



Fordítok.

Idézem magam: "Jött egy reakció, ami történetesen az volt, hogy valaki megkérdezte Tőle, hogy ő csak ezektől a dolgoktól boldog-e és, ha ezeknek épp az ellentéte áll fenn, akkor már nem is boldog? Szóval most akkor megkérdezném mondjuk Tőled, hogy ebben mi a negatív számodra?"

Fordítom magyarról magyarra. A kérdés ez volt burkolt formában: Mi abban a negatív, ha valaki megkérdezi egy embertől, hogy valóban boldog-e?

A Gattinához intézett kérdések tartalma ugyanis ez volt: Dolgokhoz köti a boldogságot vagy éli? AVAGY Valóban boldog-e? Csak annyi történt, hogy az illető rákérdezett: Igaz-e. Amire valójában nem kapott választ, vagy olyan választ kapott, amiből ő leszűrt magának valamit.

Az, hogy mit hogy és hol szokás csak egy ELVÁRÁS, aminek egyáltalán nem KELL senkinek megfelelnie. És érteni sem KELL, hogy ki, mit, miért kérdez, csak elfogadni a tényt, hogy megtette és hagyni, hogy a kérdezett válaszoljon vagy épp ne válaszoljon. Amikor meg Téged kérdeznek, akkor van rajta a sor cselekedni így vagy úgy. Csak, hogy ne beszéljünk el egymás mellett és érts mindent. ;)

A legjobbakat a továbbiakban!



Nem tudom ebben mi volt a

Nem tudom ebben mi volt a kitérés...
Megkérdezted, hogy mitől negatív amit kérdezett.Attól, hogy cinikusan teszi (szerintem)..és míg bennem fel sem merül, hogy csak akkor boldog amikor minden maga a tökély és nincs semmi gond..ő azt firtatja, hogy vajon akkor is ilyen rózsaszín felhőben él amikor nem tökéletes minden.Nyilván örül akkor is csak másnak.Gattina csak leírta aznap épp minek örül nem tudom mit kell ezt firtatni.Van egy ilyen fórum is "Minek örülsz ma?" Ott sem kérdezgeti senki a másiktól és ha ma nem így lenne hanem amúgy akkor is ilyen bazira örülnél a mának??Érdekes...Én ha kérdeznék is biztos nem így és ez a különbség szerintem.Hanem úgyhogy örülök, hogy örül de én nem mindig tudom meglátni a jót és megkérdezném ő hogy csinálja.Na mindegy.
Mindegy részemről lezártam azért is mert szerintem elbeszélünk egymás mellett és ha oldalakat írunk sem jutunk közös nevezőre.



Mellébeszélés. Nem a kérdésre

Mellébeszélés. Nem a kérdésre adtál választ. De elfogadom, hogy kitérsz. Sokan teszik, nem szégyen. A kérdések néha ijesztőbbek, mint az állítások. Egy válaszadáshoz kell bátorság. De mindenkinek magával van dolga és maga dönti el mibe mer belemenni és mibe nem...
Az, hogy ki miért kérdez... Nos én azért szoktam, mert vannak kívülről szembetűnő dolgok, amit a másik vagy észrevesz vagy nem, ha rákérdezünk. A kérdezés nem mellesleg egy pszichológiai módszer. Magamnak is ezer és egy kérdést teszek fel, mielőtt azt hinnéd, csak másokat faggatok és a tanítóm is mindig csak kérdezett, sohasem állított. Node ez én vagyok, meg ő és vannak, akik azt kérdőjelezik meg, hogy miért kell kérdezni. Van, aki azért van itt, hogy fejlődjön és az önfejlesztésért és van, aki csak stagnálni és a tudatba menekülni, hogy pusztán az itt léttől fejlődik. Mások a célok. És így szép a világ. :)



Hát nagyjából ugyanaz

..amit Gattinának előttem sikerült megfogalmazni.Miért kell megkérdőjelezni?Én amikor elolvastam konstatáltam, hogy boldog és kész max. örültem neki, hogy az.Eszembe nem jutott megkérdőjelezni a boldogságát illetve azt sem, hogy ez csak külső idillre épül.Emiatt érzek benne cinikusságot...Tegnap még azt hittem csak én gondolom így mert sokszor vagyok hajlamos egyből rosszat gondolni (ezt beismerem) valami mögé ami mögött nincs is.Ezért nem is írtam.



:)

Kedves Mindenki,
azt gondolom, munkám során tettem szert némi diplomáciai érzékre, és sokféle emberrel találkoztam. A nap örömei blogom egy egyszerű blog, amit úgy szántam, ahogy leírtam. Amikor én hasonlót olvasok, eszembe se jut túlbonyolítani azzal, hogy átkonvertálom "mi van akkor, ha" egész egyszerűen hagyom a szerzőt örülni, és örülök, ha örül. Nekem pl. eszembe nem jutna, hogy "törékeny" az öröme.
Az életben vannak helyzetek, amikor ezek az apró, úgymond "törékeny" örömök adják meg a lendületet a továbbiakhoz.
Most is örülök, mert van élet a blogomban. :)) Máskor is várom szeretettel a véleményeteket.

Köszönöm az észrevételeket, ettől függetlenül mindenből szívesen tanulok. :)



:)

Kedves Mindenki,
azt gondolom, munkám során tettem szert némi diplomáciai érzékre, és sokféle emberrel találkoztam. A nap örömei blogom egy egyszerű blog, amit úgy szántam, ahogy leírtam. Amikor én hasonlót olvasok, eszembe se jut túlbonyolítani azzal, hogy átkonvertálom "mi van akkor, ha" egész egyszerűen hagyom a szerzőt örülni, és örülök, ha örül. Nekem pl. eszembe nem jutna, hogy "törékeny" az öröme.
Az életben vannak helyzetek, amikor ezek az apró, úgymond "törékeny" örömök adják meg a lendületet a továbbiakhoz.
Most is örülök, mert van élet a blogomban. :)) Máskor is várom szeretettel a véleményeteket.

Köszönöm az észrevételeket, ettől függetlenül mindenből szívesen tanulok. :)



Kedves Dabraka-abra!

Én semmi negatívat nem érzek abban, ha valaki fel meri tenni a kérdést: "igaz ez?". Itt ennyi történt. Én is értettem, hogy Gattina leírta, hogy jó napja volt ezektől a dolgoktól. Ő itt ír egy blogot, amit vállal, ahogy önmagát is. Jött egy reakció, ami történetesen az volt, hogy valaki megkérdezte Tőle, hogy ő csak ezektől a dolgoktól boldog-e és, ha ezeknek épp az ellentéte áll fenn, akkor már nem is boldog? Szóval most akkor megkérdezném mondjuk Tőled, hogy ebben mi a negatív számodra? :)



Hát nem tudom nekem is

Hát nem tudom nekem is negatívnak tűnt de lehet azért mert számomra is volt igazságtartalma (?).
Már tegnap olvastam de kíváncsi voltam Gattina mit válaszol rá, hogy csak én érzem ki belőle a negatív hangvételt vagy ő is...
Gattina egy szóval sem írta, hogy máskor mástól nem boldog...meg, hogy nem lehet senkinek rossz napja.Éppen csak leírta, hogy aznap épp mitől boldog.Máskor mástól ilyen egyszerű.



?

Bocsi, hogy beleszólok, de ugye Drága Gattina nem úgy értetted, hogy a pozitív gondolkodás kizárja a kételyeket?
Egyébként érdemes lenne visszaolvasnod a reakciódat arra, amit írtak úgy, hogy egy picit magadon kívülre helyezkedsz. Tudod, tükör...
Szeretem az írásaidat, meg a sztorikat a szépséges picikéddel és Téged magadat is, de talán azért láttál negatívat abban, amit Nux Vomica írt, mert volt igazságtartalma számodra és ezt érzékelted. Persze az is lehet, hogy nem, én nem tudhatom, nem vagyok Benned, de mindenképpen gondolkodj el rajta, ahogy írtad is, mert nem támadott, csak kérdezett és én innen nézve nem negatív kérdés(ek)nek látom, csak kérdés(ek)nek.
Én speciel mindig nagyon elgondolkodok azon, ha valami negatívan érint, mert sokszor vezetettek az ilyen helyzetek komoly felismerésekhez. Node ez én vagyok, mindenki másként működik.
A legeslegjobbakat Neked, mint mindig!



Úgy legyen!

:)



:)

Értem én. Ezek a sorok az adott pillanatot ragadták meg.
Ha nagyon túl szeretném bonyolítani, akkor azt mondanám, ezeket a sorokat elfogadni, és nem megkérdőjelezni kellene a pozitív gondolkodás szerint. Mindenesetre köszönöm a megközelítést, majd elgondolkozom rajta.

Legyen szép napod.

PS: ma nyűgös nap van, és mégis örülök! :)



Félreértesz

A hétköznapjaid biztosan nem ilyen idilliek, mint a hétfőd volt.
Nekem a perfekt napod képe nem a belső örömöd bizonyosságát, hanem pont a törékenységét jelezte.
Ha attól szétesik az öröm, hogy nyűgösen ébred a család, akkor meglehetősen átmeneti az öröm megélésnek lehetősége számodra.
Akkor van mit dolgozni az örmön.
Mindössze erre kérdeztem rá, csak a belső örömöd létének fontosságára hívtam fel a figyelmed.
:)



Bocsáss meg,

Nux Vomica (ha a neved magyar megfelelőjét nézem, elgondolkodom, homeopátiában otthon vagyok...), de azt gondolom, hogy nagyon negatívan reagáltad le az írásomat. Nem haragszom ezért. Te biztosan így látod, vagy ma egyszerűen csak rossz napod van. Kívánom, hogy holnap jobb legyen.

Szép estét!



És mi van, ha

Reggel nyafogva ébred a kisfiad?
Ha nem reggelizik együtt a család?
Ha a család etetné a négylábú családtagokat?
Ha egyik jobbra, a másik balra menne?
Ha hiszti volna?
Az nem volna öröm?
Akkor már nem is létezik az öröm?
Ha nincs külső idill nincs belső öröm sem?
Nem lehet senkinek rossz napja?
Vagy ha mégis az van, akkor oda az öröm?

Szép ez a Húsvét, valóban.