Ne ítélj elhamarkodottan...

ne itélj elhamarkodottanVolt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt.
Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét.
A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki hozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a
kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak
látványa szinte sokkolta.
Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében
ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort:
'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az
enyémek voltak.'
Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk.
Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az,
aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.

CsatolmányMéret
pic00292.jpg57.62 KB
Címkék:

Hozzászólások



Drága Gini:-))

Én is értelek,és tökéletesen megértelek...
Szeretettel ölellek: Ercsi



Szerintem nem. Szerintem

Szerintem nem. Szerintem inkább csak az értheti, akinek az életében központi szerepet töltött be, hogy felemeljen egy konkrét személyt. S bizony meg kellett látni, hogy nem élhetjük az illető helyett az életét, de felemelhetjük oda, ahová való... törekedhetünk rá, s mindenki megérdemli a legszentebb, legbecsesebb Önmagát!:) Jómagam ezt nem a testvéremmel teszem, hanem lehetőség szerint a Kedvesemmel.:)



VÉGRE-VÉGRE-VÉGRE!:-))))

Imádlak Öbibabám:-))
Erről beszélek, hatalmas kő esett le a szívemről, hogy mégiscsak világos voltam.
Valamiért áldozat szerepbe kényszerítenek az oldal lakói, valahányszor megszólalok.
Ennek az őszinte, tökéletes leírásnak duplán örültem.
/Nálam is a testvéremről van szó./
Nagyon egy sínen haladunk, ugyanis nálam is akkor jött a film, amikor szembesültem azzal, hogy kimerültek a tartalékok és egyenes út vezet a pokolba.
Lehet, hogy ezt csak az értheti, aki ilyen típus mint mi?

Életem...
Az első millióm 2 hónap alatt ebből lett...



Drága Gini :)

Értettelek, és igazat adok Neked.
Én a testvéremmel jártam így több mint tíz évig, hogy mivel a betegségéből kifolyólag csak követelt folyamatosan, én pedig csak adtam és adtam. Egyszer csak úgy lemerültem, hogy azt hittem végem van. Akkor vettem észre, hogy a magánéletem is már romokban van és HÁLA ISTENNEK akkor jött a Titokfilm az életembe. Megmutatta, hogy van kiút mindenből, és nem az a jó, ha addig adunk, amíg teljesen ki nem merül a készletünk. Addig adjunk, amíg ez jó nekünk. Mert a folyamatos töltéssel folyamatosan tudunk adni is. Azóta ho'oponoponozom a bennem lévő testvéremrészemet, és elmondhatom, hogy már nem követel közel annyit sem, sőt inkább kér, és amikor kap, akkor érzem mennyire hálás érte. Ez nekem is jó, de inkább neki, mert ő saját magát emeli fel oda, ahova eljutni szeretne.
Bizony van egy HATÁR, amíg ADHATUNK, és ezt a határt tartsuk be önmagunk miatt is.

Ide kívánkozik egy idézet, amit nagyon szeretek:
"Ha önmagadat cserbenhagyod azért, hogy ne hagyj cserben másokat, az ugyancsak árulás. Méghozzá a legnagyobb árulás."

Szeretettel: Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Szeretlek! Sajnálom! Kérlek bocsáss meg! Köszönöm!
Mosolyogj Magyarország :)



Nem haragszom Admin :)

Engem csak késsel lehet megsérteni, ha nem tudnád.
Mi nem volt világos ezekben a mondatokban?
Ma valahogy mindenki szeretne félreérteni, vagy tényleg homályosan fogalmazok?

Nem az ADÁS az öncsorbító.
Azt írtam, amikor rájössz, hogy rosszul adakozol...
Irok egy példát.
Van valakim, akit imádok, az életemet adnám érte.
De nem bírja az élet terhét és alkohol függő.
Egész életemben cipeltem Őt a hátamon, adtam adtam és adtam neki, hogy kihúzzam ebből.
Hogy könnyítsek az életén, hogy valahogy segítsek kijönni a kátyújából.
Hosszú-hosszú évek voltak mire rájöttem, hogy ez az Ő élete, döntése.
Akármit teszek, az nem segítség, mert Ő ezt akarja.
És ez engem csorbított lelkileg. Mert azt hittem, rajtam múlik. Az adakozásomon, fizikailag és érzelmileg.
Akkor úgy írom, válogasd meg KINEK adsz, és fogd fel, hogy ez a te kényszerűséged, amitől talán jobbnak érzed magad, ne várj viszonzást - érzelmileg sem -, add ki és felejtsd el.
Marhaság ezt itt fejtegetni, mert többségében olyanok lettetek, mint akik élesre vannak töltve.
Vártok egy mondatra, egy szóra, amire rá lehet ugrani és jól megrúgdosni.
Nem tudom mi zajlik itt, de nagyon durva kivülről figyelni.

A pénzügyi helyzetem és a titok.
Egyértelműen a titoknak köszönhetem a heti több száz eurot, ami rám hullik.
A kifogyhatatlan bankszámlát, amit az Univerzumtól kértem.
Sok sok gyakorlás, türelem volt, de már értem miért és hogyan működik.
És az, hogy a tapasztalatot sem tudom itt átadni, na ez elég dühítő nekem, egy kosnak.
NEM TUDOK ADNI avval sem, és ezt is meg kell tanulni.

Életem...
Az első millióm 2 hónap alatt ebből lett...



Gini, ne haragudj, de ekkora

Gini, ne haragudj, de ekkora marhaságot leírni, hogy szerinted TILOS és öncsorbító dolog ADNI??
Hát ez pont a Titok ellentéte. S te állítólag a Titok szerint élsz, legalábbis amikor pénzügyekről van szó, akkor ezt hangoztatod. Vagy most én értettelek félre? :-)

Hugs, A.



Wow... sokkolóan szép. És

Wow... sokkolóan szép.
És tanulságos.
Azt hiszem, meg kell tanulni nem odaadni a szemünket is.
Zsul megfogta a lényeget.
Bár nem praktikussági kérdésként tekintve, hanem mert bolondság ez a fajta "adakozás".
Én már csak tudom, egész életemben, szép apránként adtam magamból és nehéz volt megemészteni, hogy bennem van a hiba, hogy ezt mások teljes természetességgel fogadják és eszükbe sem jut viszonozni.
Rá kell ébredni, hogy ezzel TILOS, ez öncsorbító lelkileg is.
Sokszor nem segit vele az ember, viszont magát nyomorba dönti ott belül, mélyen.

Életem...
Az első millióm 2 hónap alatt ebből lett...



Nagyon megérintett....

....köszönöm!!!! Többször el is olvastam...és más, amúgy a secret oldalra nem járó barátaimnak elküldtem e-mailben:)))))

"A mély barátság olyan, mint a szívárvány! Ha a boldogság és könny megfelelő arányban vegyül, az eredmény egy színes híd lesz két szív között:)))"
Evelyn:)



hűha:)

Ha már itt tartunk.:) Ezt a számomra igen kedves gondolatodat csak azok érthetik, akik - minő meglepő, nem tudunk eltérni a szemtől - láttak már engem. Egyébként nem hiába nem rakok fel magamról képet: könnyebben megtalálom a saját hozzászólásomat, ha nincs fotó a nevem alatt.:D



Zsül...

...egy igaz szívvel élő ember, aki tud nevetni magán. Én legalább is így ismerem.
És szeretem ezért is.

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://noionmegvalositas.wordpress.com/
lollipop



mennyire igaz, zsul :-)

mennyire igaz, zsul :-)



Sokadjára olvasom ezt a

Sokadjára olvasom ezt a történetet és ugyanazt tudom írni:
Tényleg szép, de hiányzik a srácból a KREATIVITÁS. Ha csak az egyik szemét adta volna oda, akkor mindketten látnak is, vakok is, de ez nem zavaró. Így minden megoldódott volna... Az áldozatvállalást lehet ésszel is csinálni.:)



Sziasztok!

Tényleg szép..és annyira igaz!
Ha megláttod és megérzed ami mögőtte van, a sorok között tudsz olvasni!
További szép mosolygós napot!



Igen, Kedves G.Robi!

Nagyon jó, hogy olvashattam, köszönöm!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



.... :'( Szép

.... :'(
Szép történet.
Szép intés.
..
Maradok továbbra is Csillagokkal Álmodó..