Ne légy rabtartó!

szabad akaratMindazok, akik alkalmazzák a Vonzás Törvényét. El kell, hogy ismerjék a Szabad Akaratot is. Mert bár valós az állítás MINDENT megkaphatunk, amit csak akarunk, valóra válthatjuk legvadabb álmainkat is… Ki akarja? ÉN. Ki dönti el, mit akar? ÉN. Kinek a legvadabb álmai? Az ENYÉMEK.
Én, én, én. DE! kérdésem: belefér a vágyak akarásába a feltétel nélküli „akarás”? Belefér az, hogy az egyéni boldogulásom érdekében bárkin és bármin átgázoljak? Belefér a szeretet szellemébe és a pozitív gondolkodásba az, hogy felelősségvállalás nélkül kérünk, rendelünk? Hogy nem mérlegelünk másokat? Hogy nem érdekel mások akarata?

Én személy szerint, mindig úgy rendelek, hogy azt hozzáteszem, hogy mindenkinek jó legyen. Soha senkinek sem kívánok rosszat. Vannak emberek, akiket csak maximum elfogadni vagyok képes, megszeretni nem, de rosszat nekik sem kívánok soha. De így van ezzel mindenki? Vagy van olyan, aki gátlástalanul rendel?

Mindaddig, amíg a rendelések, kérések nem korlátozódnak konkrét személyekre, az akarat nem érint közvetlenül másokat.
Az Univerzum (Isten, ki hogyan szólítja) ugyanígy tiszteli a Szabad Akaratot. Alapvetően úgy juttatja el a dolgokat az egyénekhez, hogy az mindenkinek megfeleljen, akit érint. A gazdagságot nem mástól veszi el, hogy jusson másnak is. Az ideális társat sem egy nagy, hibátlan szerelmet tönkretéve szipkázza el, hogy másnak adhassa. Az egészséget sem másoktól veszi el, azért hogy megint másnak odaadhassa. A boldogság sem csak ennek, vagy annak jár megadott ideig, aztán már másé…
Ugyanakkor persze, szegényednek el emberek, mennek tönkre kapcsolatok és betegednek is meg. Élnek boldogtalanok. De mindez nem egymással van összefüggésben, csakis a megrendelőkkel. Van, aki tud rendelni, kérni, van, aki nem. Pont.

Abban a pillanatban azonban, amikor valaki konkrét személyt kér, ellentmond ennek. Az ellentmondásnak, pedig minden körülmények között ára van. A rendelés felelőssége pedig azé, aki kérte.

Először etikai oldalról közelíteném. A szomszéd, Kis Pista, megtetszik és én megrendelem pontos paraméterekkel. Tegyük fel, hogy zseniális rendelő vagyok, az Univerzum pedig szolgálatomba áll. Mivel Pistának nem parancsol, lehetőségeket teremt elsősorban, hogy Pistával találkozhassak. „Véletlenül” Pista mindig belém botlik a lépcsőházban. Úgy alakul átjön hozzám, villanyt szerelni, kiderül, hogy egy a hobbink, egy klubba járunk, egy moziba találjuk magunkat, egy étteremben, egyebek. Igen ám, de Pista hulla szerelmes Anettkába a hetediken és egyébként is megrögzött agglegény emellett. De folyton folyvást belém botlik, mert a rendelésem él. Talán egy mámoros pillanatban be is adja a derekát, de aztán persze meggondolja magát. Ez pedig így megy. Én közben holt szerelmes leszek Pistába és életem legnagyobb nyüglődését adom elő, mert neki valójában nem kellek. De szerencsétlen Univerzum mindent megtesz az érdekemben, a legcsavarosabb, legvarázslatosabb utakat, hogy Pistát újra és újra hozzám terelje. De van ennek bármi értelme?
Van értelme olyanra vágyni és olyat akarni, aki mást választ és más úton jár? Van értelme ahhoz ragaszkodni, ami sorozatos fájdalmat okoz? Van értelme MÁS AKARATA ELLENÉBEN kérni?
Mert valljuk be, ha Kis Pista is kiszemelt engem, akkor az ő kérése erősíti majd az enyémet és úgyis eljön hozzám, ha mást nem, szépen becsönget, hogy látott már. Nincs szükség hozzá ekkora segítségre. A kölcsönösség elvén mindenki jól jár. Még így is alakulhat az utunktól függően sokféleképpen a történet, de érdemes így beleavatkozni? Érdemes konkrét személyt kérni, ha talán pont azt a konkrét személyt kapom akkor is, ha általánosságban jelöljük meg az igényeket? Ha pedig nem azt kapjuk, akkor csak jobbat fogunk… Ez a törvény. Miért szegik hát annyian meg? Miért fertőzi a kéréseket a ragaszkodás és a görcsös akarás? Az ego erőlködése a hatalmasabb felett? Miért akarják sokan a gyeplőt saját kézbe ragadva azt közvetíteni az Univerzum felé, hogy hatalmasabbak vagyunk nála és megy ez egyedül is?

De nézhetünk egy visszavonzást is. Jolit elhagyja a szerelme. Mindenképpen vissza akarja kapni, semmi más vágya sincs. Mivel az univerzumi teljesítésnek szabályai vannak, ezért ahhoz, hogy kijöhessen a szerelme elvesztése felett érzett szomorúságában kreált gödörből, fejlődni kezd. Megtanulja a pozitív gondolkodás, megszerzi a hitet, megtanulja az elengedést. Mire az út végére ér, talán már kezdi is elveszíteni a kezdeti célt, kérést. Hirtelen, puff megkapja. Joli ugyanazt az embert kapja, akit a fejlődése előtt kért. De már nem fog neki megfelelni, mert nem lesznek azonos hullámhosszon, mert ő közben tovább szállt. A cél felé más út alakul. Semmi sem lesz már ugyanolyan.
Joli ugyanis lépked felfelé, mire a rezgését rá tudod állítani arra a nehezen elérhető frekvenciára, ami adott személyhez tartozik. De annyit vizualizált, annyit változott, mire odajut, hogy a folyamatos változások miatt a kezdeti cél egyszerűen már jelentőségét veszíti.
Mindaz az energia, szenvedés, fájdalom, elszalasztott értékes lehetőség a célért, ami végül már nem kell. Ráadásul ott a tudat, hogy megszerezte. Ez először győzelemittassá tesz, aztán viszont érdektelenné. A boldogsághoz vezető út maga a boldogság, mikor eléred, lassan jelentőségét veszíti.

Az egész konkrét személy vonzása ügyben a legrosszabb, hogy ezzel a vonzani vágyott illető
dologgá redukálódik a megrendelés által. A megrendelő ugyanis még csak emberszámba sem veszi. Egy megkapható tárggyá válik, amit valaki kinézett magának az Univerzum katalógusából. Nem ő jön vissza, hanem az Univerzum küldi oda a megrendelőhöz... Megéri? Jó lehet ez bárkinek is? Rabot akar bárki is a szerelme börtönébe láncolni? Lehet valami élvezet a másiknak, ami egy valóra vált kérés börtöne valójában? Komolyan tudhatja bárki, hogy egy másik illetőnek igenis jó lesz vele?

Fordítsunk egyet az egész kérdésen! Ha ezt veletek tenné meg valaki, ahhoz mit szólnátok? Ha valaki akaratotok ellenére rendelne meg titeket. Amikor nem tetszik nektek, tudatában vagytok annak, hogy nem lehet köztetek semmi és mégis, mégis folyton valami erő húz az illetőhöz? Érdemes mérlegelni!

Ellenben, aki képes elengedni azt, akit szeret és ráhagyni a döntést, hogy visszatér vagy másfelé viszi útja, akkor az sokkal többet ér. Vannak esetek, amikor két ember azért kerül el egymástól, mert még fejlődniük kell. Van, hogy a kapcsolatuk érdekében történik.
Nem tudhatjuk, csak akkor, amikor megtörténik. Ki kell várni. Türelmesnek kell lenni. A válaszok mindig megérkeznek. Mindig csak utólag, de jönnek.

Tessék elengedni, tessék tisztelni a Szabad Akaratot, tessék felelősségteljesen rendelni, átgondoltan, mindenki érdekét figyelembe venni a saját mellett! Mert tény, TE vagy a legfontosabb, de ennek ellenére mindig felelőséggel tartozol másokért is. Nem gázolhatsz át senkin, hogy elérd a célod, nem kívánhatsz másnak rosszat! Mindig a mások iránti szeretet vezessen az önszeretet mellett és nem tévedhetsz el!

Hozzászólások



Kedves Ritocska! Teljesen

Kedves Ritocska!

Teljesen egyetértek veled, hogy az ember ne rendelgessen össze vissza. Anno volt egy pasi álmom, vagy álom pasi elképzelésem. És az élet úgy hozta, hogy még a látóterembe is bekerült. Viszont eközben történt, hogy felébredtem, és átláttam a gondolatok illúzió világát. Nagyon durva volt szembesülni saját gondolataimmal, vágyaimmal. Szerettem ezt a fickót, és annyira megdöbbentő volt, ahogy fölfogtam akkor, hogy gyakorlatilag programot csinál az ember belőle, egy elvárást, mint a robotok. Legyen ilyen-olyan, a kapcsolat is legyen-ilyen olyan, és valójában ilyenkor rájön az ember, hogy egy korlátlan lényt, vagy magát az életet akarnád beszabályozni, keretek közé szorítani, elvenni a szabadságot valaki mástól, csak azért hogy olyan legyen az a valami, vagy valaki mint a te elképzelésed. Teljesen egyet értek veled ebben a rabtartás dologban. A szeretet nem lehet elváró, vagy feltételekhez kötött, amikor ezt láttam, nagyon megdöbbentem saját magamon, hogy mit műveltem fejben az élettel, másokkal. Szinte szégyeltem magam. S pont azért mert birom a fickót, el kellett engedni ezt az egészet, ezt a bekorlátozott szeretetnek álcázott akarást, ami nem más mint az ego vágya, ami eszközzé tenné a másikat saját vágya kielégítésére.



Ijen az élet! :)

Nagyon érdekes történeteket olvastam itt, sok mindenben eggyet értek vele....
Nem olyan rég volt egy nagyon szép szerelemben részem!Olyan volt mint egy álom.
Minden tökéletesnek tünt, egy hullámon mozogtunk, rengeteg közös dolgunk volt, félelmetes, hogy mennyire egyformán működtünk, ahogyan a jeleket küldtük egymásnak a titok segítségével, a közös álmaink, egyszere cselekvések, de sajnos idővel kiderült az igazság.A lány nem tisztelte az én akaratomat, mindenben irányítani akart, és ha valami nem úgy történt ahogyan ő akarta, akkor már azon gondolkodott, hogy megfelelek-e neki!
A végére teljesen kikészűltem, ugy éreztem nem bírom tovább, igy véget kellet vetni mindennek!!
Mennyire ostoba dolog nemigaz? hogy az Ego képes tönkretenni még a legerősebb köteléket is!
De elfogadtam már, sokáig tartott, nagyon nehéz volt, de vége!
Én egy olyan eber vagyok, hogy a magam érdekeit tartom szemelött, de alkalmazkodni is képes vagyok. De ő? Én-én-én, és mindenki csinálja azt amit ő akar!
Meggyőződésem, hogy az az ember aki nem tud engedni, aki nem képes komprumisszumokra, aki nem tiszteli a másik akaratát, aki mindenkin átgázol, hogy céljait elérje, annak mindene meglessz az életben, és még sem lessz semmije!
Péndz, karier, hírnév!Mit sem ér, ha nem jár velük a boldogság, a szeretet!Mit jelent szeretni?Csak az tudja, aki képes tisztelni mások döntéseit, mások akaratát!
Köszönöm, hogy ezt leírhattam!

Mindenkinek további szép napot!!



Kedves Unique,

Nem rég regisztráltam ide, még írni nem írtam, de úgy éreztem miután olvastam az írásodat, hogy nagyon hasonlóak lehetnek a bennünk kavargó érzések.
Csodálatos a hozzáállásod az elengedéshez. Törekszem rá én is, azon vagyok hogy ilyen szeretetben és békességben tudjam elengedni a szerelmemet, mert sajnos a miénkben is hiányzott jó pár % ahhoz boldogságosan tudjunk együtt élni. A legnehezebb az az, hogy ne akarjam visszavonzani. Nagyon nehéz. De igyekszem:-)
Nagyon sok szerencsét és boldogságot kívánok neked a folytatáshoz és legfőképp egy nagy szekérrel- nálam ez mindig beválik:-)

Szeretettel,
Kriszti



Kedves Ritocska!

Köszönöm ezt az írást!
Én is kértem társat, és nem konkrét személyhez ragaszkodtam, csak az életstílust írtam körül, hogy milyen legyen együtt.
Az állam is leesett, hogy milyen gyorsan megkaptam az unitól.

lollipop
www.eveart.gportal.hu
www.eveartflower.gportal.hu
Mocskos rock n' roll... ezekért rajongok: http://www.mymusic.hu/zenekarok/album.php?id=2630



"Az ideális társat sem egy

"Az ideális társat sem egy nagy, hibátlan szerelmet tönkretéve szipkázza el, hogy másnak adhassa."- nem hiszek ebben....

Köszönöm neked Ritocska és neked is Zsül ezeket a sorokat....jókor jött.



Drága, Édes Zsul!

Köszönöm szépen Drága Zsul, hogy gondolsz rám és mindig jót akarsz. Már jól vagyok. Egyedüllétre vágyom, de nincs baj, ne aggódj. Csak változom. Ez mindig ilyen ilyenkor.

Nyugalom, béke (először véletlenül azt írtam béka) és szeretet van bennem. Önmagammal vagyok most és így jó, most ez kell.

Ezt az írást pedig láttam már valahol. ;)

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
"Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!" :D



Drága Ritocska!

Nem tudom milyen a hangulatod mostanában, de biztosan Te is tudod, hogy mindig csak jobb lehet, hiszen rengeteg nagyszerű tapasztalaton lehetsz túl. Bár azt írtam Joliról, hogy "elcseszte", valójában nem "cseszhette el", hiszen a fejlődés független a célorientált végeredménytől.
S itt egy írás, amely szerintem nagyszerű, és biztosan ismerős lesz Neked is!;-) Remélem tudsz is belőle erőt meríteni, amikor szükségét érzed.:-)

"1. Bízz az Univerzum erejében!
Mindig tudd, hogy szeret. Ha harcolsz, küzdesz, ha úgy érzed, minden ellened van és soha nem lesz jó igazán. Amikor úgy érzed, TE vagy a világ legszomorúbb embere. Amikor úgy érzed, hogy nem tudod hinni, hogy lesz jobb is. Kapaszkodj belé! Markold erősen és ne engedd el. Ki fog húzni. Kérd a segítségét! Kérd, hogy adjon erőt! Kérd, hogy adjon hitet! Kérd, hogy hozza rendbe a dolgokat és húzzon ki a gödörből! Meg fogja tenni. Csak bízz benne!
2. Nincs idő!
Ne állíts időkorlátokat. Sőt, tanuld meg elfelejteni az időt... Nem arról beszélek, hogy dobd el az órád és többet ne érkezz pontosan sehova. Csak addig legyen a múlt és a jövő a gondolataidban, amíg feltétlenül muszáj. Amíg a munkádhoz kell, egy találkozóhoz, ilyesmi. De ne korlátozd az Uni munkáját semmiképpen azzal, hogy azt mondod: "holnapra gazdag leszek". Nem leszel. Neki is kell idő. Mondd neki "gazdag vagy és egyre gazdagabb leszel". Aztán ne foglalkozz azzal, hogy mikor. Ne foglalkozz azzal, hogy jaj jön a számla. Ne foglalkozz azzal, hogy ennyi idős vagy, vagy annyi. Ne hagyd, hogy a torkodra szoruljon és folytogasson a "mikor". A "mikor" pontosan akkor jön el, amikor el kell jönnie. És ahhoz, hogy tudd, hogy ott van, a jelenben kell élned, azt kell ismerned. Csak így tudsz kellően hálás lenni és megélni a pillanatot, boldognak lenni, amikor ott lesz.
3. Éld meg a pillanatot!
Az előzőhöz lazán kapcsolódóan: tartózkodj a jelenben. Amikor vizualizálsz és kérsz, ne az éltessen, hogy így lesz. Próbálj úgy gondolni rá, hogy az már van. Nem ebben a dimenzióban, de már létre hoztad, létezik és feléd tart, egyre közelít. Próbáld így elkerülni a "majd akkor"-t. Mert a "majd akkor" mindig csak majd akkor marad. Ha eszel vagy iszol, élvezd az ízét. Ha szép dolgot látsz, nézd meg alaposan. Ha öröm ér és boldogság, maradéktalanul élvezd. Ne pörögj azon, hogy, de rossz lesz, ha már nem lesz! Csak arra gondolj, ami akkor épp ott van az a fránya pillanat.
4. Nincs eleve elrendelés!
Ne hagyd, hogy befolyásoljanak horoszkópok, jóslások, jósnők. A jövődet alakítod. TE alakítod. A végrehajtó pedig az Uni. Ezt idéztem már máskor is, Joe Vitale írja: "A tudatos elménken másodpercenként 7 bit információ halad át, míg a tudattalan elménket 55 billió bit! ". Felfogtátok???????? Mekkora különbség ez????? Ne gondoljunk hülyeségeket a jövővel kapcsolatban, hogy azt megteremtsük! A jövő a mi kezünkben van! Mi szabjuk meg. Mi irányítjuk. Mi vonzzuk. Ki mint vet, úgy arat!
5. Ne hagyd, hogy befolyásoljanak!
A vélemények fontosak. Miért? Mert mindenki csak egy szemszögből látja a dolgokat. A sajátjából. És mások máshonnan, talán többet látnak. Ha úgy érzed, szükséged van rá, hallgasd meg ezeket a véleményeket. Hasznosak lehetnek. DE ne kezdj aszerint tenni, amit más mondd! A vélemények azért vannak, hogy leszűrd, ami Neked jó és fontos belőle. De ne élj más véleménye szerint! Ne hagyd, hoyg a párod, a barátaid, a munkatársaid, bárki... Bárki véleménye a Tiéd legyen! Az nem a Tiéd. Formáld át a magad szájízére, tégy bele másokból, magadból. De érezd, figyelj a belső hangra! Meg fogja súgni Neked, hogy mit kell tenni. A külső segítség csak támpont. Nem kiindulópont. Ezt ne feledd!
6. Ne félj!
Ne ijedj meg, ha rosszat gondolsz. Húzd át fejben. Ne ijedj meg, ha félsz, csak kezdd el szemlélni a félelmed, figyelni. De ne azonosulj vele! Ne félj attól, hogy mi lesz, ha veszítesz... Ezt, azt, amazt... TE nem veszíthetsz. Alapban megvan mindened ahhoz, hogy élj és létezz, sőt továbbmegyek, ahhoz is, hogy boldog lehess. Csak rajtad áll. Az Uni mindig, mindig ott van mögötted. Ha elesel, kérd, hogy segítsen felállni és segíteni fog. Vele a hátad mögött egyszerűen nincs mitől félned!
7. Ne érezd a szükséget, a hiányt!
Ezek zsákutcák. A szükségem van valamire és a hiányzik valami... Ők azok, akik jelzik a függőséged valami felé. De Ember! Te egymagad jöttél ide ebbe a világba, egymagad is fogsz távozni. Érhetnek nagyon finom és jó és mély impulzusok a külvilágból, de nem lehetsz függővé tőlük! Mert TE nem függsz semmitől és senkitől. A boldogságot nem más és más dolgok hozzák. Az benned van. Akkor is ott szunnyad, ha minden szar és minden, amit érzel elkeseredés.
8. Figyeld a belső hangot!
Volt már Veled olyan, hogy úgy érezted, ezt vagy azt kéne tenned... És nem tetted meg? És utána eszedbe jutott, bárcsak megtettem volna, mert megtehettem volna, mert jó lett volna... Na igen. Ez a belső hang. Mindig súg. Csak nem mindig figyelünk. A tudat, a logika, a társadalmi szokások, a belső koncepcióink, a taktikák, a sémák, a vágyak, az idő szorítása, mind, mind befolyásolnak és elnyomják azt a tiszta hangot, ami énünk legmélyéből jön és szól hozzánk. Ekkora hangzavart, ami egy ember fejében tud lenni, nehéz túlkiabálni. Ezért csendesítsd le néha mindezt a hangzavart és figyelj, fülelj!
9. Tisztíts vagy csak tanuld meg kikapcsolni a tudatos "fecsegő elméd"!
Erre számtalan módszer adott. Meditáció, agykontroll, ho'oponopono, Tolle módszere. Találd meg a Neked legmegfelelőbbet és alkalmazd. Minden nagy tanító, akik magas szinten vannak, ezt teszik. Ne hidd, hogy a belső béke baromság... Onnan indul minden. Onnan indulsz TE és Veled együtt a teremtés!
10. Szeress!
Szeress mindent és mindenkit, amit és akit csak szeretni vagy képes. És mindig tudd, az igazi, tiszta szeretet teljesen mentes az érdekektől. A szeretetért ne várj és ne kérj, SOHA semmit cserébe! Csak add szívből! Mindig.
11. Segíts!
Segíts azoknak, akik úgy érzed rászorulnak és hagyják.
12. Ne csináld, ami nem jó Neked!
Ne hagyd, hogy mások, helyzetek, az élet Rád kényszerítsék az akaratukat. Hogy olyan dolgokat tegyél, ami Neked nem jó. Hogy olyan dolgokat élj át, amit nem szeretnél. Ne helyezz semmit és senkit előrébb önmagadnál! Te vagy az első. Ha Neked jó, jól érzed magad a bőrödben és a környezetedben más lesz a hozzáállásod mindenhez és ez kihat mindenre és mindenkire körülötted. Az egész életed más lesz tőle.
13. Végül, de nem utoljára, talán mindenhez a legvégsőbb kulcs: Tedd rendbe önmagad!
Teremts önmagadban békét, harmóniát. Fogadd el a hibáidat. Amit nem tudsz elfogadni, azon igyekezz változtatni. Csak Te változtathatsz. Csak Te teremthetsz és Te rombolhatsz. Ahhoz, hogy a teremtés, a vonzás működjön, legelőször meg kell tanulnod NEKED rendesen működni. Ismerni önmagad. Szeretni önmagad. Elfogadni önmagad. Békét teremteni ÖNMAGADBAN."



IGEN ,IGEN ,IGEN ...

Kedves Ritocska !
Nagyon-nagyon tetszik írásod,mert nagyon-nagyon érthető,és tanulságos!
Szerencsére agykontrollos múltamból én is mindig minden kívánságomhoz hozzáteszem:
"Mindig történjék az ,ami mindenki számára a legjobb!"
KÖSZÖNÖM! -Cleani-



IGEN ,IGEN ,IGEN ...

Kedves Ritocska!
Nagyon tetszik írásod,mert nagyon érthető,nagyon fontos,és nagyon tanulságos!!!
Szerencsére agykontrolos múltamból én is mindig minden kívánságomhoz hozzáteszem:
"Mindig történjék az ,ami mindenki számára a legjobb!"
KÖSZÖNÖM! -Cleani-



Drága Ritocska!

Köszönöm, hogy megosztottad szíved rezdülését!

puszi



Igen, Ritocska

Valóban felszabadító érzés áldással, jót kívánva elengedni, akit valaha nagyon közel éreztünk.
Az idő, a Sors, az Uni, a Jóisten,... ki hogy hívja... mindent megold... ha dolgotok van még egymással, azt is...

Köszönöm cikked, tovaröpített.

Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt



Kedves Ritocska!

Ma találkoztam ex-szel, sosem értem ezt a véletlent (amik ugye nincsenek)

Nagyon, nagyon érdekeset beszéltünk, mint haver vagy barát, mindent úgy vágtunk a másik fejéhez, hogy tele volt mosollyal és szeretettel, senki nem érezte, hogy igazából nagyon feddő kritika...

barátokként, nagyon jó most... ilyen is van... de csak pár kapcsolat menthető át...

de azért sírok
sírok,

az illúziókért, amiket magam építettem a férfi köré
az elveszett gyermekkorért, mert fel kell egyszer nőni, felelősséget vállalva, következményekkel együtt
mert szerettem, de valahogy mégsem úgy, ahogy neki jó lett volna
mert szeretett, de mégse úgy, ahogy énnekem jó lett volna...

mégis

mintha sosem érne véget
mintha sosem kezdődött volna el

mintha más dolgunk lenne,
és nem most

Fura, de megnyugtat.
Nem most.
És nem itt.

Már rendben is vagyok, ez csak egy kis búcsú volt, magam jól vagyok, tele megoldandó feladattal, ha meg nem lenne, a feladat megtalál, tudom.

Minden rendben lesz.
Minden rendben volt.
Minden rendben van.

Mert így akarom.



jó pár kapcsolat kell ahhoz, hogy igaz párkapcsolatunk lehessen

Ahhoz. hogy megtaláld az igazi párod, általában kell pár kapcsolat.

Nagyon jó és tetszik Ritocska cikke... el is gondolkoztam... ha szabad kicsit...

Ez most egy kicsit racionális idealista cikkecske lesz, kellő optizmussal és lelkesedéssel, magamat kupáncsapva időnként, hogy hé ne szálldoss már... Nem teljesen secret-nyelven, és nem Tolle-nyelven, mert az nem mindig érthető, különben is nagyanyáink mondásai igen sokat értek. Aki másnak vermet ás, maga bele potty. Teljesen a secret. A VT: Amit kisugárzol, azt vonzod be. Amit adsz, azt kapod. Ne akarj másnak azt, amit magadnak se.
És még sorolhatnám...

Szóval:

Én tök egyszerűen fogom ezt fel, ha belemész egy szerelmi kapcsolatba, bizony szükséged van rá, mert tőle tanulsz majd valamit, és addig tart, míg fejlődés és egymást építés van. Plusz magadat ismered meg, de rendesen.

És ezért vannak olyan kapcsolatok, amik eleve a búcsúról szólnak, mégis... kell nekünk. Ezek szép búcsúval záródnak általában. És van amikor nem is alakul kapcsolattá.

És bizony vannak bosszúkapcsolatok. Amikor te vagy egy áldozat, szerelmes áldozat. Amikor azt hiszed, hogy szerelmes vagy, de a másik ugyan nem. Mégis azt hiszed, ő is az.
Simán kiszúrhatnád, ha egész személyiség vagy. Vagy csak úgy egyszerűen eleget tapasztaltál és megvan a kellő önbecsületed, hé bébi, azért ezt mégsem...

Szóval óvatosan a kapcsolatokkal, amíg ki nem derülnek a hibánk, amíg meg nem ismerjük, el nem fogadjuk magunkat és rátalálunk igazi vágyainkra, céljainkra.

Szóval:
Óvatosan a rendelésekkel és a gondolatokkal. Hányszor rájöhettünk, hogy bocs, de én akartam. Így akartam. Ezt akartam. Pfff.. MERT fogalmam sincs mit akarok! Mert amilyen biztos-felelős-békés lelki szinten rezgek, annál pontosabban tudom, mit akarok. A "hogyan" az UNI dolga. De azért annyit hozzátehetünk, hogy nekem a legtökéletesebb módon érkezzen és másnak is a lehető legjobb legyen.

Senkit nem lehet személy szerint, az ő akarata ellenére bevonzani, és ez bizony rendesen kimarad a könyvekből. Néha ott van a szemed előtt, akit rendeltél, te meg egy másik kis szőkét lesel... mert neked fontos hogy szőke legyen. Csak hát épp kettőt adott a szemed elé az ég. És az egyik romlott, a másik édes. Neked kell teljesen romlatlannak lenni, hogy az édest válaszd ki. És veled van a gond, ha a romlottat szúrod ki.

Amilyent rendeltél olyan érkezik. Amilyen vagy, olyat kapsz. Ha jó vagy, jót vonzasz.
Ha rosszat kapsz, valami kétség, káosz van benned, nem mondanám, hogy félelem, de akár az is...
És ha káosz van benned, akkor ne rendelgess, akkor légyszí magadba nézni. jójó, szóval beszélgetni, olvasgatni...

Csak azért mondom, mert sajna én káoszban frankón beteremtettem magamnak két pasit, mire rájöttem, hogy ÉN akartam, mennyi mindent utálok bennük, amik magamban is megvannak, csak nem jöttem rá.
Aztán jött egy olyan, akit már "jól érezve magamat a bőrőmben, csak úgy" állapotomban teremtettem :-)
Fura, de 1 hónap után láttam, hogy nekünk nem sok közünk van egymáshoz... hiába voltunk együtt 1 évig, igazából tényleg nem jártunk. Csak szeretők voltunk, de hát ezt akartam!!! Ne szóljak hát semmit, ezt kívántam, önállóságot megtartva szerelmet... de eddig épített minket és nem tovább... nincs fejlődés, ezért ezt már látom a mai eszemmel és azt is hogy ez a kapcsolat eleve magában hordozta a búcsút... pfff..

No most csínján bánok a kérésekkel.

Max annyit kérek: adj jelet, hogy merre menjek és add, hogy észrevegyem. Csak úgy magamtól, csak úgy a csillagoktól, csak úgy perlekedve az Unival. Simán. Vagy sírva. Akkor jókat szoktam teremteni. A sírás megtisztít valahogy, tudatosabbá válok. Jobban látom, mire vágyom, hisz sírok valamiért, amiben csalódtam.
Szóval:
SEMMI konkrétat nem rendelek.

Ráadásul hülyén is kíván az ember....

Szerelmet akarok! (mert annyira hiányzik)
Ki akarok kerülni ebből a kapcsolatból! (mert szar nekem)
Meg akarok gyógyulni! (mert beteg vagyok)
Sok pénzt akarok! (mert nincs)

Mind mind negatív rendelés. Mindben benne van a de....!!! Ha kétséged van, már nem fog működni a rendelés. Ha a hiányra koncentrálsz, a hiányt fogod bevonzani!
Csak ha érzed, igen, ez az amire tényleg vágyom, ez az amit tényleg akarok!!!! Benne élsz, és mintha már a tied lenne. Magadat kell tehát először tisztára mosnod, hogy belülről csak jó és szép jöjjön ki belőled. És nagyon kell a LOREÁL érzés. Megérdemlem. Ha már ezt is érzed, rendben leszel.

Más irányból:
A tapasztalásokat nem lehet siettetni, a fájdalmat viszont igenis el kell kerülni, mert a sorozatos fájdalmak nem a jó utadat jelentik.

Persze vannak emberek, akik ezt imádják, az önsanyargatást, a siránkozást. És ezért vonzanak be dilis és hisztis párt.
Nos. Minden az egyéntől függ tehát. Milyen személyiség. Olyat vonzasz be, amilyen vagy. Mégha ez fura is. Amit magadból, érzés, lelki fejlettség szinten kisugárzol. Alapból próbálj meg jól érezni magad, bármilyenek a körülmények vagy a belénk nevelt mintáink, kódjaink. Ezeket fel tudod mérni, át tudod alakítani, más hozzáállással. Na ehhez kell az IDŐ. A türelem és a jó önismereti könyv. Út a sikerhez, út önmagadhoz...

Ha úgy mész végig az utcán, hogy puffogsz, tutira nem jól történnek veled a dolgok. Ha átfordítod a hozzáállásod, miszerint: Ha azt mondod, törött szemmel, lélekkel nem lehet pasizni, melózni, méltóztatom magamat a hajamból kihúzni az önsajnálatomból vagy a lökött vágyaimból, becsüljem már meg azt, amim van, mondjak köszönetet azért is, ami esetleg bajnak érzek, hisz minden bajban ott lapul a jó, csak nem látod rögtön.
... akkor fura, de mintha a tegnapi sz@r is illatos lenne. Ki érti ezt :-))) Minden agyban dől el. Te jó ég, az összes posztomat mégsem tudom ide egybe belesűríteni :-(

A boldogság titka magadban van. A boldogság ott van, ahová viszed. Ha boldog vagy, mindenki veled akar lenni. Ha elengedést gyakorolsz és elfogadó leszel, ész határokon belül, könnyebben élsz.

Ez nem azt jelenti, hogy légy átverhető, vagy például féltékeny, mert ugye állítólag igazi szerelem nem létezik féltékenység nélkül. Igazi szerelemben NINCS birtoklás, NINCS féltékenység. :-) Minden tökéletesen és gördülékenyen működik, az akadályok maguktól eltűnnek....
Semmit nem kell tenned, nem kell aggódnód, nem kell félned, nem kell birtokolnod, nem kell alkalmazkodnod!!!!!
Csak vagytok egymásnak. És csak úgy tök jó minden.

Igazából tehát te vagy a kulcs.

Mennyire vagy rugalmas, nyitott és tanulóképes, mennyire akarod megismerni a dolgok hátterét. Miért nem sikerül? Mélyen rejtett dolgok a tudatalattiban vagy fel nem fedett teljes személyiség? Akar-e tényleg boldog lenni, kinyitja-e szemét a hibáira és hajlandó-e átlépni önmagát?
Az érzések szubjektívek. Mindenki mást gondol a jóról is akár.

Ezért nehéz rátalálnunk arra, aki tényleg a másik énünk. Ott ugyanis minden természetesen működik, nincsenek elvárások, mert természetesen kapjuk azt, amire vágyunk...De ehhez tudnunk kell hogy a köveket mi gördítjük a saját utunkba. És bizony kikerülhetjük őket, de rá kell jönnünk, bizony kapaszkodókat építünk és már kész is a falunk... pfff...

Aki tényleg akar teremteni, Magához őszinte. Nem olyan könnyű ám. Sőt.

Aki tudatosan él, az bizony már meghalt egyszer. Az már tudja, milyen nehéz kezet fogni önmagunkkal, és amíg saját magunkat nem tudjuk kik vagyunk, sose tudjuk irányítva bevonzani az alapvetően hozzánk tartó jó eseményeket, személyeket, könyveket, szerelmeket....

Amíg fél ember valaki, és nem akarja belátni, hogy bizony a kapcsolatért tenni kell, addig csak fél embert vonz be. Két félből meg ugye lesz egy negyed...

Tehát a vonzás törvényét tudatosan használók és jól használók mind jóban vannak önmagukkal, megismerték és elfogadták önmagukat.

Ezután "teremthetnek". Sosem félre. Akkor csak nem fogalmaztál pontosan. Ha a felét az unira bízod, akkor lásd be és fogadd el, hogy ez a pasi sajna most kopasz, vagy nincs foga, vagy hazudós, vagy nincs tartása...

Rendelni tehát pontosan, "megérdemlem, elfogadom, megengedem magamnak" befejezéssel tehetem, és szépen várok... aztán ha a polcra megérkezett, le kell vennem, tennem kell érte... én döntöm el, hogy belemegyek-e egy kapcsolatba, akármennyire is egyformán rezgünk, vagy haveri szinten marad. Hogy mikor van a polcon? Jelek mutatják, lehetőségek, nem is egy. Te döntesz. Teszel-e érte, kell-e vagy most ez nem az.

Mert akkor jön be a másik megismerése. Ki ő, milyen, párja van, stb... Francba. Mégse.
Tehát nem agyatlanul megyek tovább, csak azért, mert együtt rezgünk.

Én döntök. És én teszek.



Kedves Ritocska!

Az, hogy jó szándékkal kihangsúlyoztad a felelősséget, az rendben van! Ezzel én is egyetértek!
Abban is egyetértünk, hogy a másik dologban is egyetértünk.:)
Szeretetről: nehogy már meg kelljen magyarázni. Azért van, mert jó. Nem kell hozzá külön érv... le lehet választani az akarás világáról! (Ebben is egyetértek Veled, hogy nagyon kevesen képesek idáig eljutni, inkább megy az akarás automatizmusa. Emiatt viszont nem fogom magam az idealisták csoportjába sorolni, ha nem bánod! Azért lennék idealista, mert tudom, hogy az akarás világán túl kezdődnek a csodák?) Nekem több olyan lányismerősöm van (szám szerint 3), akikbe ugyan nem vagyok szerelmes, ők se belém, korábban azonban megismerkedtünk, s valamit mégis átadtunk egymásnak, de bármikor felkereshetjük egymást. Nekem ez sokkal jobb, mintha úgy kéne élnem, hogy a múlt eseményei valamiféle "teherként" nehezednének rám... és hogy minek keresném őket? Mondjuk mert kíváncsi vagyok, hogy mi van velük.:) S ha ők csak úgy felhívnának vajon félnék e? Nem, minek?:) Fura világ ez... az ember, akit alig ismer, vagy nem szeret annyira, annak jelenlétét természetesnek veszi a környezetében, azonban ha a múltból, egy olyan emberről van szó, akivel valamit együtt csináltak (előző házasság, régi barátnő/pasi), akkor általában menekülőre fogják, vagy félnek, félnek szembenézni a le nem zárt dolgokkal, vagy hogy meg fog ismétlődni a fájdalom... holott ennek fordítva kéne lennie: minél több csodát éltem meg egy emberrel, annál nagyobb örömmel kéne fogadnom, ha esetleg "beesik az életembe".:) Az általad máshogy értelmezett EGO kedvenc mondása:
"Azért szeretlek, mert nem ismerlek." Egy ismerősöm szokta mondani, neki nagyon tetszik a mondás, nekem csak azért, mert jól példázza a gyáva kis én-t. Mi az EGO? a kicsi én, ha úgy tetszik.
Eckhart Tolléra rákanyarodva: én nem így értelmezem műveit, ahogy te. Persze könnyű ilyen következtetésre jutni, amire Te jutottál, hiszen tényleg nagyon ki van hangsúlyozva a Most. Na de ez azért van, mert az a könyv címe, hogy A Most hatalma. Tolle csak felkívánta ajánlani a Most-ot, mint kaput, kiutat az EGO-ból. Lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de tényleg így működik a világ... vannak megszokott energiák, amely szerint élünk... (fájdalomtest kitörései), és a megtisztulás erről szól: hogy ne az ego és ne a fájdalomtest (félelem, düh, harag, stb.) irányítsa az életed. Tolle egyébként kihangsúlyozza a "lelkesedés" jelenségével kapcsolatban, hogy Ő hogyan látja a teremtés folyamatát. Erről írtam is, ezen gondolatai az Új Föld c. könyvében találhatóak.
http://www.thesecret.hu/node/7453
(Remélem használiható a link, mindjárt le is tesztelem:)) Tehát Ő is ír a teremtésről, és arról, hogy mi a helyzet a jövővel és múlttal kapcsolatban. Hogy mi az EGO? Az a részed, mely 100% elkülönültnek gondolja magát, ezért meg van a kemény kül- és belpolitikája! Akarsz EGO-s gondolatokat? Tessék itt van pár:
Ha nem tartja be a szabályaimat, mehet amerre lát!
Öld meg ellenségeidet, és akkor nyugalom lesz!
Csak addig szerethetem, ameddig betartja a szabályaimat, feltételeimet, utána meg vagyok bántva, sértve, így jön a retorzió! Büntetés lesz!
Egyébként ami engem illet: nagyon szeretem Tolle munkásságát, mert számomra lerántja a leplet a dolgok működéséről, ugyanakkor nem csak Tolle-t olvasom, mert az inkább elmémnek kedves, mint szívemnek (persze neki is). Nagy hatást tett még rám a Beszélgetések Istennel, vagy éppen Müller Péter. Azonban ha az élet játékszabályairól van szó, meg arról, hogy "ne csak" a szeretet nagyságát ünnepeljük, akkor én is - úgy érzem -, hogy kénytelen vagyok rámutatni, hogy nem csak úgy vannak a dolgok, ahogy... amíg valaki nem lép túl az "én + te", "enyém + tied" bel-külpolitika, önvédelem, világából, addig a büdös életben nem fog több szeretetmegtapasztaláshoz jutni. Addig az ilyen emberek szemében ezek a könyvek és művek idealisták, nyálasak, stb. Ez a világ ráadásul nem jó tanácsadó, mert a következő illúzió válhat igazsággá minden szemlélő számára:
ha ERŐ-t mutatsz fel, akkor győzöl, mert az a cél, hogy győzz és birtokolj.
Ha ország vagy, akkor ERŐT kell felmutatnod a másik ELLEN, érdekérvényesítés céljából. Ha cég, vagy, dettó, és az egyén, az emberi lény is, érdekét ERŐ felmutatásával kell, hogy érvényesítse. S akkor ilyen felfogás szerint működik a kapcsolat is: mutass fel erőt, s birtokold büszkén, és egyenes gerinccel a másikat, ha az ennek ellenére megbánt, dobd ki! A kiteljesedettebb szeretet megélése és a sokkal több örömöket, és sokkal több, valódi erőt "rejtő dolgok" azonban nem ebben a koordináta rendszerben találhatóak!
Félreteremtésről: természetesen a teljesség, a működés szempontjából nem létezik! Azonban azon szemszög alapján, hogy mire vágysz, mit szeretnél, abból a szempontból igen is létezik! Ha az általad kijelölt célnak tökéletesen megfelel: teremtésnek nevezed és elégedett vagy. Ha a célodnak nem megfelelő, akkor a célod szempontjából félreteremtésnek minősül.
És, hogy tisztázzunk egy kicsit személyesebb jellegű dolgot: én nagyon szeretem ahogy Te képes vagy írni a szeretetről, ez is jól példázza, hogy milyen szép és nagyszerű megéléseid lehettek (Ha nem írtál volna egy betűt se, akkor is nagyszerű megéléseid lehetnek, pusztán akkor az nem jutott volna más tudomására .:)), melyeket valószínűleg a szívedben hordasz mind a mai napig. Továbbá biztos emlékszel rá, amikor írtad nekem, hogy azért örültél, amikor rábukkantál az én írásaimra, mert úgy érezted, egyedül vagy ebben a világban, ezzel a szeretetfelfogással. Amikor megörülve láttam eme soraidat, akkor én is ugyanezt éreztem!



Drága Zsul!

Mindezen sok fejtegetésedhez csak annyit tennék hozzá, nem magamról írtam. Tehát felesleges is volt úgy felfognod. Nekem címezted pedig szó nincs arról, hogy az én helyzetem pl hasonlít. Én megtanultam a saját leckém.
Nem értek egyet sok dolgoban, de mielőtt kifejtem, leírnűám, mint mindig, most is maradéktalanul tisztelem a véleményed. De az a Te véleményed nem az enyém.

Én úgy látom rengetegen csinálják ezt, amiről írok. A valós életben semmi sem olyan idealizált, ahogy Te látod Zsul. Hiába az elméleted, hogy így meg így kéne működnie, valójában nem úgy működik. A plátói szerelemből nem lesz semmi, csak megnehezít két életet. A szerelmesét és a tárgyáét is. (Voltam már többször ilyen helyzetben vágy tárgya (sőt 2x a túloldal is) és köszi, de nem kérném még egyszer, ha lehet.) A másik pedig, hogy az Uni igenis csinál olyanokat, hogy összehoz olyan embereket, akikből az egyiknek akarata elleni a kapcsolat. Elég csak (vissza)gondolni a kényszerházasságokra. Túlbonyolítod az egészet. A kapcsolatok dinamikája egyáltalán nem ilyen bonyolult. Valóban ezer és egy milliárd körülménytől függ egy kapcsolat léte, létrejötte, ahogy minden ember saját önálló különálló életútja is, de ezt mégis hogy adjam vissza írásban? :)

A példáim egyértelműen sarkítottak és eltúlzottak. A támadó kifejezés azonban erős túlzás a részedről. Senki sem támad, pusztán önzően, görcsösen akar valamit a szeretet jegyében és ennek igenis lehet, ha így fogalmazunk áldozatul esni. Visszakanyarodnék ide: a támadó- áldozat képet meg Te láttad bele. Én nem írtam ilyet. Mivel minden támadó áldozat is egyben és minden áldozat támadó is. Én a kívánság felelősségéről igyekeztem írni a párkapcsolatok vetületében.

Nem értek egyet a Tolle-féle EGO (elme) létezésével, én nem hiszek benne. Én a 3 síkban hiszek. A tudatos, a tudattalan és a fizikai sík. A tudatos rész, a tudattalan egy része az én felfogásomban. Nem különálló rész, ez a 3 szoros egységet alkot, a tudatos a tudattalan nagyon kivonatos esszenciája. Szerintem. És nem érdekel mit ír Tolle. Mert először zseniálisnak éreztem, aztán komolyan elgondolkodva rajta arra jutottam, hogy nincs igaza. Az ő világképe a magányról szól. Ne emlékezzünk (múlt), ne ábrándozzunk (jövő), ha boldogan akarunk élni. Kérdés: mindezt a két dolgot miért kaptuk, ha nem kéne használnunk? A most van csak. Mindig most van és jelen. Tény. De ugyanakkor felejtsük el az időt. Jó. Akkor határozzuk meg pontosan a mostot. Meddig is tart? És sorolhatnám azt, ami nekem nem tetszik nála. De mivel nem szentírás én nem is vettem annak. Érdekes olvasmány volt és ennyi. De az álatalad használt ego kifejezést így nem tudom sajnos értelmezni. Mert Te mást értesz alatta, mint én. Az én olvasatomban ez az én szó latinul leírva és semmi több.

"Valahogy sose jut eszébe senkinek sem ilyen felajzott, megbántott állapotban a harmadik út: másfelé mész, de kapcsolatban maradtunk! Ez a béke útja, ezt csak azok tudják választani, akik a béke és a szeretet mellett döntenek, ez nem a "valamit akarok tőled" állapota."
Leírom Neked miért van így. Azért Zsul, mert általában a kapcsolatok úgy érnek véget (kivétel erősíti a szabályt), hogy a szinkron megtörik és valaki már mást akar. (Nem feltétlen más személyt, csak általánosságban más utat járni.) De az, aki még mindig azon az úton jár, hogy továbbra is a kapcsolatot akarja, az még mindig függésben van. A drogost sem tudod heroinnal leszoktatni, akármennyire is próbálod. Ahhoz, hogy a függés megtörjön el kell szakítania magát. Mikor ezen túl van még mindig jöhet a szeretet és béke útja. De, ha két ember útja szétválik, akkor mondd már meg nekem, hogy minek kapcsolatban maradni, ha már nincs dolguk egymással... Ha nem köti őket üzlet, vagy valami közös dolog, gyerek, ilyesmi, akkor minek? Nem azt mondom, hogy, ha összetalálkoznak utálkozni kell akkor rendben van a szeretet. De mi értelme alpvető kapcsolatfenntartásnak? Hacsak nem az, hogy az egyik maradéktalanul reménykedik a folytatásban, ami talán sohasem jön el.
Persze lehet szeretni annak ellenére, hogy elment, de ez a fenntartott szeretet és odaragasztott gondolatok nem sokban különbözik a visszavonzástól. Ha megfigyeled a szeretet alapvetően olyan, hogy addig él, amíg táplálják. Utána lassan eltűnik és lehet, hogy a csírája ott marad, de alapvetően felesleges is hiába táplálni, hiszen csak gátat képez a változásnak. Azt ugyanis senki sem tudja, hogy a tudatalattijában elültetett szeretet mag még kicsírázik-e ebben az életben. Vagyis, ha fenntartaja "hátha" reményében, az már megint az elvesztés feletti félelem alapú maggá válik azonnal.

Amúgy nem tudom, hogy a "félreteremtésről" nálam hol olvastál... Komolyan hiszel benne, hogy van? Mert én nem. Minden úgy van és úgy történik, ahogy történnie kell. Jolinak, Lacinak, mindenkinek tanulnia és fejlődnie kell, ahhoz, hogy azt vonzhassa szín tisztán, amire valóban szüksége van. Kérünk és kapunk valamit, ami vagy az, vagy kicsit más, vagy nagyon más, lényegtelen. Amit kapunk, annak mindig értelme van, oka és okozata, csak van, hogy épp nem értjük mi. Vagyis ebben meg azt gondolom mégiscsak egyet értünk. De talán, ha előre gondolkodunk ér mérlegelünk bizonyos dolgokat, akkor ki tudjuk kerülni a fájdalmas tapasztalatokat. Ez csak ennyi.

Másoknak igyekeztem ezzel az írással segíteni, mert elgondolkodtam mindezen. Ez csak ennyi. :)

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
"Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!" :D



Joliról

Ha valaki emelkedik a rezgésen, akkor minél fentebb van, annál inkább képes gyógyítani az "alsóbb szinten levőket". Joli esete jól példázza, hogy ott még nincs valódi felső szint, mert a szeretet helyett csak az EGO örömittas megszerzésének örömét volt képes megtalálni magában. Saját boldogságát, örömét, és azt a szeretetet, ami ezen lépések felé motiválta, azonban képtelen volt ismét "üzembe helyezni". Így Joli valóban sokat fejlődött, de még NINCS igazi felső szint. Felső szint akkor van, amikor bármilyen szerelmet (régit/újat) nagy örömmel és sikeresen tud - csúnya szóval élve - abszolválni. Az ilyen szintnél nincs tragédia, csak történés. Nincs szeretetlenség, csak esemény. Aki ilyen szinten van, mindig megtalálja a szeretetét a másik iránt, és sose fogja "nevelő célzattal", vagy bármilyen okból megvonni azt. A fejlődés pont arról szól, hogy NINCS diszharmónia, hiszen a SZERELEM és a DISZHARMÓNIA kizárják egymást! Vagy egos veszekedés van, vagy szeretet, de akkor béke is van! Nincs olyan, hogy valaki fejlettségben elszáguld valaki mellett. Az nem magasan fejlett, hanem csak más... pusztán más, de az egoja megakadályozza abban, hogy egy hullámhosszra kerüljenek, hogy a szeretet összekapcsolja őket. A szerelem, erős szeretet pont arra képes, hogy különböző embereket, különböző, úgymond fejlettségi, lelki, élethelyzeti, nevelési szinten, ill. különböző körülmények között levő embereket összekapcsoljon. S ezalatt mindkét ember megismeri Önmaga nagyobb mivoltát, amit vagy elfogad, vagy nem. Hangsúlyozom szerelemről van szó, csak a szerelem képes ilyenre! Ha két embert mondjuk a fájdalomtest, vagy az "én csak ezt érdemlem" szindróma kapcsol össze, akkor ott általában szenvedés lesz. Azonban a szenvedés is képes egy idő után új vizek felé terelni az embert, csak ahhoz az kell, hogy feleszméljen: nem áldozat, mindig van választása! Választhat mást! Joli esetében szerelemről van szó, tehát biztos, hogy fejlődést hozott az együttlét is, és fejlődést hozott a különlét is, hiszen mint írtad önfejlődésbe kezdett. Ha valóban elérte a fejlettebb szintet NEM játszódik le az, amiről írtál. Ha lejátszódik, akkor az Univerzum ugyan teljesítette Joli kérését, hiszen megint két szerető szív találkozott, de Joli megint "elcse**te", mert még nem készült fel. Sehol nem látok áldozatot és támadót, pusztán fejlődő embereket!



kiegészítés

Játékos példát hoztál fel és én is arra gondoltam modellezek egy játékos példát:
Saját példa: ismered legfőbb vágyamat. Ennek tükrében volt olyan pillanat, amikor nagyon, de nagyon elkívántam magam: több szeretetmegélést szeretnék átélni!
Ez az életembe, a saját hiedelmeim és elképzeléseim szerint csapódhatott le: másnap csörgött a telefon és Gyuri, a tantra vezetője keresett fel, hogy lenne e kedvem beugrani, helyettesíteni egy srácot, hogy meglegyen az egál létszám.:) Jót mosolyogtam ezen a teremtésen.:) Mindenki jól járt.
Nézzünk egy kitalált példát:
képzeld el a 30-as évei végén járó boldogtalan házas, dolgozó asszonyt... időnként kibukkan belőle a vágy... nem ismeri a vonzás törvényét, de ez mint tudjuk nem érdekes. Néha fellibben belőle a vágy, hogy SZERETETET AKAROK. Nincs ezzel baj, mindenki erre vágyik. Az Ő helyzetében azonban meggyőződései megakadályozzák, hogy ezt a több szeretetet férjétől kapja meg. Ő ezt kizártnak tartja, különböző egos sakk-matt helyzetek miatt ugyanott áll az ügy. Naná, a gondolkodó elmék olyanok, mint a gépies sakk... ugyanarra a lépésre, ugyanaz a lépés, a büdös életben nem lesz előremozdulás... Csernus azt írná: állnak a meleg sza*ban. Időnként azonban a munkahelyén, vagy otthon az ágyban, vagy bárhol előbukkan a nőben: SZERETETRE VÁGYOM. Persze ezért nem tesz semmit, kapcsolatát nem tudja helyrehozni, lassan-lassan nem is akarja, pasizni meg még nem szeretne, mert azt erkölcstelennek tartja... de a vágy időnként kiküldődik.
Nézzük a történet másik főhősét: A 28 éves Laci személyében új fiú érkezik a melóhelyre. Neki meg csajos problémái vannak, kitette a barátnője, új állása van, most mindegy mi miatt... a lényeg, hogy ott dobog benne: "több SZERETETET AKAROK, szabad vagyok, jöhet bármi, de már rohadtúl unom, hogy előröl kell kezdeni az ismerkedés folyamatát... szórakozóhelyek, cset, ismerkedős oldalak... jaaj de uncsi, talán az új munkahely! Több SZERETETET AKAROK...."
Nos ez a két ember találkozik, a többit, meg találd ki... meghallgatják egymást, egymásba szeretnek, pedig a nő nem is akart felszedni senkit sem, ám a törődés, meg az egymásra figyelés, meg hogy a két megbántott emberlélek ismét fiatal "iskolás" fiúnak és lánynak érzi magát... persze kifele tagadják, hogy jóleső érzéseik lennének, hiszen "hivatalosan" a nő nem akarhat semmit... közben belül úgy vágyik a fiú közeledésére, mint egy falat kenyérre. A fiú is tudja, hogy nem szabadna csinálnia, de a nő vonzza... vonzza az, hogy annyira szeretetéhes, Ő is erre vágyott, mindketten erre vágytak. Titkon, belül, mindnyájan vágyunk a szeretetteljes figyelemre. Idővel tehát nagyon nagy gondba kerülnek, mert most mi tévők legyenek... nem folytatom tovább a kitalált történetet, a kérdés az: mikor kezdődik az, hogy elkezdik magukat megint támadó-áldozat szerepbe tenni? Egyáltalán mikor ki osztja bennünk a szerepeket? Ha tegyük fel, Laci ismerné a vonzás törvényét, már tudatos teremtő lenne, akkor megköszönné e az Univerzumnak, vagy csúnya félreteremtésnek gondolná? Nyilvánvaló h Laci nem arról vizualizált, hogy egy rossz házasságában vajjúdó csinos 30-as "mentőangyala" legyen. Az Univerzum azonban nem azzal foglalkozik, hogy Te hogyan ítéled meg a helyzetedet, amely igen komplex, ezért az ítélet is igen komplex lesz. Sőt azzal sem foglalkozik, hogy Te mit gondolsz, mit érdemelsz meg, vagy mit nem. A "dolog", az élethelyzet mindig elindul feléd, pusztán a Te meggyőződéseid állítják meg, vagy deformálják el a helyzetet, más formába. Ezért tűnik félreteremtésnek, pedig a példabeli helyzetben sincs semmi bibi: szeretetet kértek, szeretetet kaptak!
Persze lehet pontosabban fogalmazni, de úgy sem a fogalmazás számít elsősorban - persze az is -, hanem az, hogy MEGTISZTÍTOTTAD E A MEGGYŐZŐDÉSEIDET. Ha így van, akkor tisztán azt fogod kapni, amit kérsz!:) S persze múlik azon is, hogy egy adott élethelyzetet - egy már kész teremtést - miként értékelünk.
Lefordítva a példára: Ha Laci megtisztította volna a meggyőződéseit, akkor is erre a munkahelyre került volna, és akkor is megtörténik a szeretetrobbanás (hiszen kollegák lesznek, és találkoznak), azonban Laci ezt NEM a kért teremtésnek vélné, tudná, hogy ez nem teljesen az... magában persze mosolyogna, mert ki ne örülne egy őszinte, kölcsönös szereteten alapuló hirtelen ismeretségnek. Azonban Laci tudná, hogy NEM ezt kérte, ezért még idejében lezárná annak a lehetőségét, hogy "tovább fajuljon a dolog". Lacit a példában azonban a múltból hozott sérelmek vezették, és az ebből fakadó meggyőződések. Így amikor a "szeretetet kérsz, szeretetet kapsz" köre lecsapódott nála, azt gondolta, hogy ő csak ilyet érdemelhet. Nem érdemel ő már teljes párkapcsolatot, gondolni se tud rá, a gyomra facsarodik ki attól, hogy ismét kidobják egy lakásból... (ez még persze nem tudatosult benne, mert mélyen van benne) vágyik arra h legyen már valami más! Ezért fejest ugrik ebbe a szeretetközeledésbe, és nem hiszi, hogy jön más, EZT gondolja a nagy lehetőségnek. Lám, az Univerzum mindkét esetben ugyanezt az új élethelyzetet hozta, hiszen a két ember szeretetet kért, és szeretet kapott, csak épp az nem mindegy - de nem az Univerzum részéről, neki mindegy(!) - , hogy a szituációban résztvevők mit gondolnak minderről. Áldozatok/üldözöttek, akiket a "szemét Univerzum" a "még szemetebb rendelő" hatására odadobott eléje prédául - még 1x hangsúlyozom - pedig nincsenek, csak vagy titkon, tudat alatt, vagy látható módon, tudatosan szeretet kérők, kalandot kérők, bármilyen szeretetkapcsolódást kérők! Ezek találkozása azonban sose lehet támadó-áldozat kérdése.



Kedves Ritocska!

Először két dologgal oldanám fel problémád gyökerét:
"Van értelme olyanra vágyni és olyat akarni, aki mást választ és más úton jár? Van értelme ahhoz ragaszkodni, ami sorozatos fájdalmat okoz? Van értelme MÁS AKARATA ELLENÉBEN kérni?" - Amiről írsz az alapesetben a BÜDÖS ÉLETBEN NEM TÖRTÉNIK MEG SOHA.:) Tudom most egyből tiltakoznál, de mondok valamit: a plátói szerelemnél hiába feszül meg valaki, nem lesz belőle egy nyüves kaland sem, mert a másiknak NEM TETSZIK az egyik, tehát ez kilőve. Az Univerzum ilyet nem csinál...
Ha viszont vesszük azt az esetet, hogy valamelyest azért tetszik a "vonzottnak" is a másik, de azért annyira nem, akkor itt jön be a teremtés mellett a másik FELELŐSSÉGE.
És még valami: NINCS OLYAN, HOGY TÁMADÓ-ÁLDOZAT. Amíg így gondolkodsz, Drága Ritocska, addig mindig erre az eredményre fogsz jutni. Minden, ami az életedben van "belőled nőtt ki". Vonatkozik ez az összes férfira. A "nem kell ez nekem" elemeket is mindig mi vonzzuk be magunknak.
Ahogy leírtad a konkrét személlyel kapcsolatos vonzás hasonlatát... nos ilyeneket csak az emberi elme tud elképzelni... igen lehet vannak, akik így képzelik el ez tény, de én nem tudom felfogni ezt ilyen drámaian.
Igazad van, valóban sokszor az egos akarás drámai játéka fog csupán csak folytatódni az emberi kapcsolatok ismétlődő impulzusaiban (nem csak vonzáskor, hanem amikor két ember együtt van). De kérdem én... nem mindegy, hogy az illető ugyanazzal, vagy egy másikkal fog ismét összeveszni, majd fogja ismét bevágni a "magányos depist"?:) Az Univerzum nem úgy működik, hogy én elkezdek varázsolni, és akkor a másik, az a SZERENCSÉTLEN ÁLDOZAT véletlenül belém botlik. Arról nem is beszélve, hogy elsősorban Önmagad, de a Másikkal kapcsolatban való JÓ KÍVÁNSÁG, a többiek, az EGYséggel kapcsolatos jókívánság növelő értékű. (Joe Vitale is ajánlja A kulcs c. könyvében, hogy jókívánságainkat, vágyainkat inkább úgy fogalmazzuk meg, hogy habár mi vagyunk a fő célpont, de ez a többiekre kiterjedten is érvényes legyen, a többinek is jó származzék belőle.) Már megint kettős felfogás:
ha jó szívvel vágyik rá (valakire, aki szintén szereti), és úgy érzi meg is kaphatja, akkor kellemes szeretet, egy emelkedő kapcsolat lehet, jó kalanddal, sok tanulnivalóval... egyszóval hajrá... most fiatalok, mi a szar*a várjanak?:)
Ha azonban valaki úgy vágyik valakire, ahogy leírtad, hidd el NEM FOGJA MEGKAPNI. A konkrét bevonzás, ha sikerül, akkor az nem azért megy félre később, mert gonosz/helytelen/embertelen/birtokló módon történt, hanem a két ember még nem veszi észre a saját világában lévő falat, akadályt, ami miatt az a szeretetkapcsolat (legyen szerelem, vagy más fajta kötődés, vonzódás) felbomlott. Az ettől való rossz érzéseket pedig az emberek kétféleképpen reagálják le: lesz a menekülő, és lesz az aki addig akar maradni, míg rá nem jön, mit kell máshogy csinálni. Vagy vak és még nem veszi észre... ezért tűnik úgy, hogy lesz egy menekülő és egy üldöző. Ráadásul sokan nem őszinték magukhoz és bizony előfordul olyan eset is, ahol képes a menekülő (az üldöző csak akkor, ha feladta, befejezte az üldözést, esetleg akkor) lehazudni a szeretetet, vagy bármit, ami előtte kölcsönösen jó volt (amiért összejöttek), csak legyen már vége az általa szenvedésnek ítélt helyzet. Ez hamar átcsaphat megint támadó-áldozat játékba, holott eredetileg egy tiszta vonzásból indultunk ki, ahol mindketten vágytak egy megtapasztalásra, amely megteremtett egy valamilyen "formájú" szeret-kapcsolódást. Lehet ez könnyű kaland, erősebb szeretet, szerelem, vagy bármi, a lényeg a KÖLCSÖNÖSSÉG. Ha vége az ilyen folyamatnak, akkor ha nincsenek letisztázva a dolgok, akkor jön a szokásos "azok a hülye férfiak mind olyanok"/"minden nő kur*a" című nótapáros. Nos szerintem ez a folyamat a leglényegesebb a kérdésfelvetésed szempontjából.
Egyébként a kapcsolatok felbomlása túl az önismereti kérdésen függ még attól is, hogy mennyire ruganyosak és mennyi szeretetet mernek maguknak megengedni, szemben a külvilággal. S akkor ott van még a sorsfeladat is: mindketten szeretnének kibontakozni. Ha két ember szeretetkapcsolata finom velejárója lesz életüknek, és letűnik az "érzelmi főszerep" (=nincs fenyegetettség érzés egyik fél részéről sem, biztonságban érzik, örökkévalónak érzik szeretetkapcsolatukat) beáll az élet egy új ritmusra, s tudnak magukon keresztül egymásra is figyelni, akkor előfordulhat, hogy hirtelen az egyik embernek máshol kell állást vállalnia... vagy van valami féléves kiküldetés akár külföldön, vagy máshol. Nos ilyen esetben, ha már felhoztad a rabtartás kérdését: elkezdődik a félelem és az önbizalomhiányos emberek együtt még nehezebbé teszik egymás életét - itt sincs támadó-áldozat, pusztán nem készültek fel egy más szintű szeretetmegélésre. Vagy ráakaszkodik a másik az egyikre (Veled kell mennyek, az új helyre, olyan nincs h nem!), és lassítja annak kibontakozását, vagy nagy dráma miatt elválnak... vagy megegyeznek abban h elválnak szeretetben (ezesetben: majd sokat MSN-nelünk, meg telcsizünk, stb.), de aztán "megcsalják egymást", mert börtönnek érzik egymásnak tett hűségüket... A másik szinten ilyen dolgok nem lehetségesek. Nincs börtön csak szeretet! Ezt az ego nem tudja elképzelni, és életünk nagy részét az ego irányítja. Ezért is van az a birtoklás, amit Te megérzel és amit - jogosan - utálsz. De ez nem szeretet! A szeretet ugyanakkor nem megalázkodás (hogy nézzük a másik végletet)! Nem az a megalázkodás, amitől a pszihodokik óva intenek. Nem az, amikor valaki ÁLDOZAT SZEREPET FELVÉVE kirak magára - szinte - egy táblát: gyere, csalj meg, üldözz, tégy magadévá újra, majd ismét csalj meg... ó nem, ez csak az ego és a fájdalomtest kedvenc feltöltőjátéka csupán, semmi több! Amikor ott a szeretet, akkor az emberek nem azért nem foglalkoznak egymás "kimaradásaival", vagy egyéb dolgaival, mert gyengék, hanem azért, mert szőröstül-bőröstül, félelmestül, fájdalmastul, bizonytalankodásostul, és korábbi döntésestül együtt SZERETIK A MÁSIKAT. Ilyenkor történik a gyógyító boldog élet! S ebbe belefér a sok játékosság, huncutság is, humorérzéktől és vérmérséklettől függően!:)
S még valami: két ember létezik az emberi kapcsolatok terén is: aki a békét és szeretet választja, és aki nem. Ennek tükrében nézzük ezt a mondatot:
"Ellenben, aki képes elengedni azt, akit szeret és ráhagyni a döntést, hogy visszatér vagy másfelé viszi útja, akkor az sokkal többet ér." - Való igaz, de a drámagenerátor itt is bekapcsol és rákényszeríti az elme, EGO az embert a következőre: vagy velem, vagy tűnés! Valahogy sose jut eszébe senkinek sem ilyen felajzott, megbántott állapotban a harmadik út: másfelé mész, de kapcsolatban maradtunk! Ez a béke útja, ezt csak azok tudják választani, akik a béke és a szeretet mellett döntenek, ez nem a "valamit akarok tőled" állapota. Ilyenkor is persze a két ember belsejében lezajló dolgok fogják meghatározni, hogy mennyit keresik egymást. Ha valami más foglalkoztatja a két ember lelki-szellemi-elme világát, akkor nem fogják sűrűn keresni egymást. Hónapok is eltelhetnek, na de ez kicsit azért más! Ebben az esetben nincsen kényszer, nincsen fájdalom... bárki kereshet bárkit, ha belső késztetést érez, és elmondhatja, vagy leírhatja a másiknak, amit akar.

Végezetül: megszívleltem az - úgy érzem - nekem szóló részt:
" Vannak esetek, amikor két ember azért kerül el egymástól, mert még fejlődniük kell. Van, hogy a kapcsolatuk érdekében történik.
Nem tudhatjuk, csak akkor, amikor megtörténik. Ki kell várni. Türelmesnek kell lenni. A válaszok mindig megérkeznek. Mindig csak utólag, de jönnek."