Miért történik rossz, ha nem is gondolok arra?

veszekedésSziasztok! Pár hete találtam rá erre az oldalra, és rögtön aznap meg is néztem a filmet! Nagyon szerencsés vagyok, hogy rábukkantam erre... az életem kezdett megváltozni! Rájöttem, hogy eddig is alkalmaztam a titkot, csak nem volt tudatos az egész... azt hittem, hogy velem van valami, hogyha valamit elképzelek akkor az be is teljesedik, most már tudom, hogy mi rá a magyarázat. Eleinte megrémisztett a felismerés, hogy a gondolatommal bevonzom a történéseket, mert én nagyon sokszor rosszra gondolok, de ezentúl próbálom úgy alakítani, hogy mindig csak jót gondoljak és ha egy rossz érzésem támadna, azt elhessegetem és jóra cserélem fel. De egy valami még mindig nem tiszta... ha nem gondolok semmire (nem gondolok jóra, de rosszra sem) akkor miért történik a rossz? Lehetséges, hogy tudatalatt félek attól a rossztól és ezért következik be?

Konkrét eset: ma egész nap otthon lustálkodtam, filmet néztem, aludtam, éppen csak enni keltem ki az ágyból és közben a barátomra gondoltam, nem terveztem el, hogy mit fogunk csinálni amikor találkozunk, azt sem képzeltem el, hogy milyen lesz, csak 2 mondat volt amit elszerettem volna neki mondani, ezt úgy meg is fogalmaztam magamban.... Aztán amikor végül találkoztunk több mint másfél órán keresztül csak veszekedtünk, én még sírtam is egyet és még a szakítás is szóba került.

És most csak ülök és nem találok rá választ, hogy ez miért történt, nem féltem attól, hogy veszekedni fogunk, meg sem fordult a fejemben, igaz, hogy azt sem képzeltem el, hogy milyen gyönyörű esténk lesz, de miért a rosszabbik történt???

És az amit elképzeltem.... azt a két szép dolgot, amit elszerettem volna neki mondani, azt nem mondtam el, mert úgy valahogy nem odaillő lett volna a nagy veszekedés közepette.
Egyébként meg szinte nap mint nap alkalmazom a titkot és mindig bejön.... bármi amit kívánok ott terem rögtön, de ez a mai nap nagyon meglepett, vajon miért történt ez???

Ha valaki tudja a választ írja meg nekem, ha meg nem, de esetleg van még valaki aki tapasztalt ilyensmit szívesen meghallgatnám!

Puszi nektek!
kicsike

Hozzászólások



Hú,csajok!Ez

Hú,csajok!Ez hihetetlen...mintha az én problémáimat olvastam volna Kicsike írásából,és a hozzászólásaitokból megkaptam a megoldást...KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!Már csak alkalmaznom kell (ami egyelőre nagyon nehéznek tűnik),de megteszek mindent,hogy sikerüljön!:)

Puszi Nektek!

És mégegyszer KÖSZÖNÖM!!!:)))))))))))))))))))))))

"Fordítsd arcodat a Nap felé,és minden árnyék mögéd kerül!"



Szia Kicsike! Ha láttad a

Szia Kicsike!

Ha láttad a titkot akkor tudod hogy a gondolataink később valósulnak meg.Az elefántos rész..emlékszel?

De a jó hír az,hogy a pozitív gondolatok 100x erősebbek a negatívoknál!!!!
Csak képzeld el ahányszor csak akarod hogy a barátoddal jól megvagy,és minden úgy alakul ahogy TE AZT MEGTEREMTETTED!
A határt csak a te képzeleted szabja meg.

Kívánom tisztaszívből hogy a dolgaid úgy alakuljanak ahogy te azt tudatosan megteremtetted :)



Ange

Sokat segítettél Ange!!! Köszönöm!



Kicsike:)

Sztem kár lenne azon agyalni, mi miért történt....
Törekedj arra, hogy ezentúl minden, de MINDEN úgy történjen a TE saját életedben, ahogyan TE azt szeretnéd...Egyedül a Te érzelmeid számítanak!
Légy pozitív, mindennek ami történik veled, nézd a jó oldalát...
Lásd meg a LÁTSZÓLAG rossz dolgokban a jót...

Talán nem illő, de elmesélem, hogy apukám régebben kissé sokat ivott...
Minden héten egyszer biztos, hogy "nem volt magánál..."
Azt az énjét váltotta ki az ital, amelyik az élő fába is beleköt, veszekszik, agresszív, ugyan soha nem fajult tettlegességgé, de engem nagyon zavart...Mintha valaki más ember lenne...Gondolom erre mondják, hogy : "Kivetkőzik önmagából..."

Szumma szummárum egészen 2 évvel ezelőttig így ment ez.../Én akkor már rég nem éltem velük, de egész kiskoromra rányomta bélyegét ez a "zűrös időszak..."/
Szval 2 éve azt a telefonhívást kaptam a nővéremtől, /pont szilveszter estéjén/ hogy apu kórházban van, össze-vissza kalapált a szive, összeesett, bevitték...
Képzelheted, azt hittem menten elájulok...Szó szerint le kellett ülnöm....
Épp az unokahugomnál voltam, bulizni készültünk.....

A nővérem persze azt mondta, amit ilyenkor szokás: Ne aggódj, már rég magánál van, minden rendben lesz, este már itthon is alszik, csak még nagyon gyenge....
Az első reakcióm az volt természetesen, hogy oda megyek, ott a helyem....
Apu arra kért, ne tegyem...Menjek inkább bulizni...Bulizni, ilyenkor? Hogy?
Megtettem...Mégis elmentem....Rossz szájízzel a számban, sírva táncoltam, de ugyanakkor boldog voltam, hisz már akkor is tudtam, ha most az ágya mellett kesergek, azzal semmit sem segítek , sőt....
Így viszont tudta, hogy erősnek kell maradnia, hisz mi "számítunk rá..."
Boldog voltam, hogy él...

Később még boldogabb, mert innentől kezdve a mai napig, többé nem láttam azt a "másik, nem valódi énjét!":)
Megijedt, a haláltól való félelme, olyan erőt adott neki, h ráeszmélt, mi, ill. Ő saját magának sokkal fontosabb, mint az alkohol által gerjesztett igen rövid ideig fennmaradó kétes "jó érzés...."

Csak azért meséltem el, ilyen részletesen, hogy próbáld átütemezni a saját életedre...
Valami miatt "kellett" ez a veszekedés a pároddal...
Ilyenkor az ember mond mindenfélét, amit nem úgy gondol, vagy ha mégis, akkor sem úgy tálalná, ahogy azt akkor tette....Ebben biztos vagyok...
Nézd a jó oldalát: Milyen édes lesz a kibékülés....:)

Ahogy apukám esetében is, életem egyik legrosszabb pillanata volt, mikor megtudtam, h szívbillentyűzavara miatt összeesett..../műtétre volt bejegyezve...Nem ment el, azóta se.../
Akkor ezt én a lehető "legrosszabb" dolognak éltem meg, most meg én vagyok a legboldogabb, meg persze a család, és főleg apu maga is, hogy ez akkor megtörtént...

Anyukámék is rengetegszer veszekedtek, amit szintén gyűlöltem...Féltem, remegtem, sírtam, ordítottam...Ma még mindig együtt vannak, 36 év után is, szeretetben, egyetértésben, békében...:)
Ma már tudom, van annál rosszabb is, ha az ember veszekszik....Az, ha már nem! Ha már nincs mit mondania a másiknak...Az a vég!

Addig jó, míg elmondjuk a véleményünket, ha kell hangosan, ha kell ordítva, majd később ebből is tanulunk...Sokkal rosszabb, ha visszafojtjuk, megbetegíthet....

Én személy szerint utálom, ha valaki még csak hangoskodik is, nemhogy veszekedjen....Viszont a legelső barátom hirtelen haragú volt, /az is lehet, h én váltottam ki belőle...:))))/, és egy idő után rájöttem, az a legjobb, ha ilyenkor egyedül hagyom, hagy dühöngje ki magát...
Sokkal jobb volt utána mindkettőnknek...
Ő lenyugodott, én meg nem idegesítettem fel magam...
Elfogadtam, hogy ő ilyen, bár nagyon zavart...
Képtelen volt uralkodni az érzelmein, ha valaki, vagy valami felidegesítette...
Persze ilyenkor az jut eszembe /most már/, hogy "csak az lesz ideges, aki hagyja magát felhúzni...":)
/Kell az ÉN engedélyem is hozzá...:)))))/
Ne engedd meg soha senkinek, hogy megpróbáljon felhúzni....Ha nem adsz neki energiát, nem fordítasz rá figyelmet, nem tud miből táplálkozni, így végül vagy keres mást, vagy abbahagyja...
Hidd el így lesz:)

Örülök, ha segíthettem;

Szerető öleléssel:

Ange



:)))

Na ez aztán igazán meglepő volt, de ha belegondolok abszolut igazad van. Amúgy meg én úgy gondolok rá, hogy jobb neki ott ahol van, mint itt, amúgy is elakart menni, már nem akart élni. Nekem hiányzik, de az hogy nem megyek bulizni és nem hallgatok zenét az úgy-e a szokás miatt, mert a családom nem türnék el ezt nekem, és tudom hogy ahol most ő van onnan lát és ahogy ismertem neki sem tetszene az. De egyébként jól vagyok és mosolygok és nagyon sokszor van jó kedvem, amióta ismerem a titkot még gyakrabban mint régen...pedig ha belegondolok annyiszor lehettem volna nagyon boldog, de mindig kaptam valamit amiért szomorkodtam, most már tudom, hogy ez egy óriási hülyeség és minden apróságnak örülni kell és így élek.

:)))))))))) Ez az óriási mosoly csak neked!!! de tudod mit? magamnak is!!!
Rájöttem még valamire, akármennyire is szomorú legyek ha elkezdek mosolyogni akkor nagyon rövid időn belül jó kedvem lesz. Ne csak akkor mosolyogjuk amikor jól vagyunk, hanem akkor még inkább mosolyogjunk amikor nem vagyunk jól, és rögtön jól leszünk!!!

Puszi mindenkinek!!!



Drága Kicsike :)

Miért gyászolsz? Megsugok neked egy titkot... nincsen halál.... csak a testünket hagyjuk el... és születés sincsen, mert a lélek ami vagyunk, nem születik és nem hal meg. Az én első párom tegnap volt 18 éve, hogy elment. Én így hívom, mert már hosszú idő óta hiszek abban, hogy csak ÉLET VAN.
Aztán akkor én is gyászoltam ezerrel, egyrészt önmagam miatt, másrészt hogy megfeleljek az elvárásoknak. Aztán egy ezoterikus rendőrségi igazságügyi szakértő azt mondta egyszer nekem, hogy a gyász önmagunk sajnálata. Hát akkor döbbentem le igazán, hiszen aki hisz abban hogy csak élet van, az nem gyászolhatja azt aki elment, mert neki sokkal jobb mint most nekünk. Hiszen a tiszta szeretet veszi körül. Nekünk, ittmaradottaknak van csak hiányérzetünk.
Na ezért kérlek legyél egy kicsit vidám és lássam a mosolyod :)
Szeretettel :) Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Te segítettél!

Nagyon köxönöm Öbike!!! A variációid közül egyik sincs meg most sajnos (zenét nem hallgatok, mert gyászolok, kutyus, macsek nincs, kisbaba sincs) de egy valami van: és az pedig ez az oldal... úgy olvasgattam itt mindenféléket és máris kezd jobb kedvem lenni és jönnek a pozitív gondolatok is, na meg ez amit írtál ez a hab a tortára....ennyi szeretet utána minek is szomorkodnék....hiszen olyanoktól kapok szeretetet akiket nem is ismerek, akkor nincs okom panaszra, hiszen tudom, hogy akiket ismerek azok is legalább ennyire vagy mégjobban szeretnek!!! Köszönöm Öbike a segítséget! Puszi neked és mindenkinek aki itt van és annak is aki nincs!



Drága Kicsike :)

Egyáltalán nem vagy furcsa :) Hidd el, hogy mindenkinek vannak rossz napjai, rossz pillanatai. Akkor vagyunk igazán teremtők, mikor felfedezzük magunkban azokat az érzéseket, amik irányítják az életünket. Mikor érzed a negatív rezgésedet, akkor az figyelmeztet, hogy ez a dolog nem az ami a hasznodat szolgálja. Írtad, hogy próbáltál pozítivan gondolkozni, de nem ment, én azt javaslom neked, hogy akkor keressél olyan zenét magadnak amit igazán szeretsz. kezdj el táncolni, éld bele magad. Vagy egy másik, ha van kutyusod vagy macsek, akkor szeretgesd meg, simogasd és élvezd a szeretetét. Harmadik ami eszembe jut, ha van a közelben kisbaba, akkor menj oda hozzá, és mosolyogj rá, mert az biztos, hogy ha meglátod az angyalkát, akkor tutyi mosolyra áll a szád.
Nekem a kutyus simogatás nagyon bejön :))))) a kutyusomnak is :)))))
Szeretettel ölellek: Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Köszi mindenkinek!

Nagyon köszönöm a hozzászólásokat! Kedves A. nagyon igazad van abban, hogy egy veszekedéshez 2 ember kell, de egyébként próbáltam másra terelni a szót, kedvesen beszélni vele, de ekkor egy más témát hozott fel, más szemszögből közelítette meg a dolgokat, de a vége úgyis az lett...ekkor már másról de továbbra is veszekedtünk! Tényleg lehetséges, hogy előző félelmem, mert emlékszem, a múlt héten volt egy olyan nap amikor úgy indultam el, hogy nagyon dühös voltam rá és biztos voltam benne, hogy ma kiöntöm a szívem és balhé lesz, valamiért nem így történt (talán mert nagyon jó kedve volt és nem reagált az én kötekedő szavaimra), és nagyon emlékezetes, szép napunk volt, de lehet hogy az a veszekedő szándékom valahogy a tegnapra jött be.

Ma reggel azzal ébredtem, hogy bennem volt hogy egy nagyon jó napot akarok, de mégsem tudtam semmi pozítivra gondolni, bármennyire szerettem volna csak negatív gondolatok villantak be. Ilyenkor mit lehet tenni? És még volt pár ilyen napom, hogy bármennyire jót akartam, nem tudtam semmi szépre és jóra gondolni, mert a gondoltaim mindenben csak a negatívat látták. Csak én vagyok ilyen furcsa teremtés vagy van még olyan akivel megtörtént ez???

Mindenkinek gyönyörű napot kívánok!



.

.



Kedves Kicsike :) Nem

Kedves Kicsike :)

Nem minden gondolatunk válik azonnal valóra, a filmben is elhangzik, hogy "there is a buffer of time" [...] "but that really serves you", bár nekem a régi változat van, amiben ezt Esther Hicks mondja, az újban nem tudom ki... talán úgy egyszerűbb, hogy ez az elefántos jelenet, ha emlékszel rá: amikor ránéz a képeslapra, és azonnal ott lesz a szobában az elefánt...

Szóval, a gondolatok szerencsére nem azonnal teljesülnek, de ez nagyon jó is így, mivel van időd kitalálni, hogy az, amire gondolsz, az jó lesz-e neked vagy nem. Ugyanis már a gondolat gondolása közben el tudod dönteni, hogy szükséged van-e rá (jó érzés kíséri-e vagy rossz). Tehát lehet hogy ez a félresikerült este még valami korábbi gondolatod vagy félelmed "terméke" volt.

De van egy másik magyarázatom is, és talán ez inkább igaz lehet: biztos vagyok benne, hogy egy veszekedés nem derült égből csap be, hanem elkezdődik valahogy... és ha másfél órán keresztül veszekedtetek, akkor biztosan volt számtalan lehetőséged közben arra, hogy válts, közbeszólj, engedj, vagy tégy bármi olyat, hogy ne veszedkedésként folytatódjon az este. Egy ember önmagában nem tud veszekedni, ehhez kellett egy partner, jelen esetben te, aki visszaszól, aki "felveszi a kesztyűt". Lehet hogy neki ilyen hangulata volt, és mivel te nem terveztél semmit, az ő hangulata volt domináns, téged pedig belehúzott a veszekedésbe, mert hagytad magad. Vagyis ezt úgy "vonzottad be", hogy közben aktívan részt vették benne, és annak ellenére hogy közben rosszul érezted magad, nem tettél semmit azért hogy változtass. Ilyenkor kell valahogy visszabillenteni a történéseket úgy, hogy az történjen, amit Te akarsz... ha sehogy sem megy, akkor jó megoldás az is hogy magára hagyod... hiszen nem azért vagy vele, hogy veszekedj, nemigaz?

Persze lehet bármi más oka is, és igazából mi találgathatunk itt napestig, de az igazi válasz erre a kérdésre BENNED van :)

Szeretettel, A.



Kedves Kicsike!

A félelem nem egy estére, egy estéről szól. Ha ilyen helyzetekbe kerülsz, aligha nem a barátod elvesztésétől félsz, tudatosan, vagy tudattalanul. Mindennek sok oldala van, minden érzést, történést ezerféle szemszögből kell megvizsgálnod, s még akkor sem biztos, hogy minden összefüggésében felismerted.
Hosszadalmas folyamat, de nem bánod meg, ha belefekteted az energiát.:))

Szeretettel:
L.A.
http://www.esthajnalcsillag.eoldal.hu/