Nincs bizonytalanság

"Ismertem egy nőt.Huszas évei elején ment feleségül a férjéhez,aki a helyi nagymenő volt.Egy kis faluban éltek.Nem sokkal később született egy kisfiuk.A férfi elkezdett inni,egyre ritkábban járt haza,látványosan megcsalta a nőt nem egyszer,utána büszkén mesélte a kocsmában nőügyeit a barátainak.A nő megpróbált a férje kedvében járni,hátha megváltozik, de mindegy mit csinált,a férfi mindig megtalálta benne a hibát,mindig talált indokot arra, hogy miért megy el otthonról.A nő először tényleg szerette volna megváltoztatni férjét, hiszen szerette.Aztán már nem azért járt a kedvében,mert szerette,hanem mert félt,hogy a férfi nem lesz vele elégedett.Mivel árvaházban nevelkedett,szerette volna,ha valaki azt mondja neki,hogy "elégedett vagyok veled".Később már csak azért akarta,hogy a férfi megváltozzon,mert úgy gondolta nem tudja elhagyni,ugyanis nem volt hova mennie.Egy napon viszont elhatározta,hogy lesz ami lesz,elhagyja a férjét,mert megérdemli az emberhez méltó életet,amire a férje mellett esélye se volt.Fogta a gyerekét,aki ekkorra már öt éves lett,összepakolt néhány holmit maguknak,kiment a buszmegállóba és elment a legközelebbi városba egy anyaotthonba.Úgy szállt fel a buszra, hogy nem tudta mi vár rá,tehát az abszolút bizonytalanba mert elindulni.Az anyaotthonban felvilágosították,hogy országa törvényei szerint ha minden vagyonuk a férje nevén van,neki meg semmilye sincs,nem fogja megkapni a kisfiát,hiszen nincs hova vinnie.Az országban ahol élt,ha elment volna dolgozni,nem keresett volna meg annyi pénzt,hogy egyedül fel tudta volna nevelni a gyereket segítség nélkül.A tartásdíj amit kapna,meg annyira minimális lenne,hogy semmire se lenne elég. Segély az országában egyedülálló anyák számára szintén egy nevetséges összeg.A férje még aznap este megjelent egy "jóindulatú" ismerős által.Persze nem szépen kérni,hogy menjen vissza hozzá,hanem követelni."Hova akarsz menni?Senkid sincs.Nem hagyhatsz el,velem kell maradnod,ha nem akarsz éhen halni."Sajnos szerencsétlen embernek csak annyi igénye volt az életében,hogy félelemből tartson maga mellett valakit.A nő egész éjjel azon gondolkodott mitévő legyen.Tudta,hogy senki nem segít neki,csak magára számíthat.Pénzt kell szereznie. Ha lesz pénze,megtarthatja a kisfiát és nem fog a férjétől függeni többé.Szép életük lehet kettőjüknek és ez csak tőle függ.A prostitúcióról odáig csak annyit tudott amennyit a tévében látott.Másnap hajnalban fogta a kisfiát,annyi pénze még volt,hogy felutazzanak a fővárosba. Beadta árvaházba a kisfiút és megígérte neki,hogy nemsokára jön érte.Vett egy újságot, felhívott egy erotikus hirdetést,amiben külföldre kerestek lányokat.Másnap már Svájcban volt,vonatjegyét egy közvetítő előlegezte meg neki.Egy hét múlva elég pénzzel ment haza. Kivette a kisfiút az árvaházból,kibérelt egy lakást és beadta a válópert.A férfi életében nem foglalkozott a gyerekével,de bosszúból,hogy a nő elhagyta,mindenáron meg akarta szerezni magának a fiút.Persze egy idő után feltűnt neki honnan van a nőnek pénze,nem volt nehéz rájönni,hogy prostituáltként dolgozik.Az is kiderült,hogy árvaházba adta a kisfiút egy hétre.A gyermekelhelyezésnél persze mindezen dolgokkal vissza szándékozott élni.A nő elhatározta, hogy babysitter vigyáz a gyerekére havonta két hetet,amíg Svájcban dolgozik,a másik két hétben meg otthon lesz a kisfiával és kitanul egy szakmát.Kiszámolta,hogy mire bíróság elé kerül az ügyük lesz annyi pénze,hogy vegyen maguknak egy lakást és egy vállalkozást is nyithat.Tehát az anyagi feltételei meglesznek kisfia megtartásához.Utánajárt,hogy prostitúció miatt senkitől se veszik el a gyerekét az országában,bár mivel illegálisan dolgozott,a prostitúciót nem is tudták volna hivatalosan rábizonyítani.Az egy hét árvaházat azzal indokolja majd,hogy idegösszeroppanása volt a férje miatt,amiről utólag orvosi papírt is szerzett,tehát a gyereket a saját érdekében tette árvaházba.Ahányszor a gyámügyesek kimentek a kedves rokonok feljelentgetései miatt,a körülményeket mindig rendben találták. A férfi családja miatt többször költözniük kellett.Egyszer a férfi anyja üvöltözött a lépcsőházban,hogy kurva lett a menyéből,adja ki a gyerekét,mert az ő unokájának nem lehet szajha az anyja.A faluba soha többé nem mehetett vissza,nem értették meg,sőt ellene voltak. Arrafelé teljesen normális dolog volt,hogy a férfiak inni jártak,néha verték a nőket,nem volt divat otthagyni ezért őket.A kurvákról meg megvolt az a véleményük,hogy biztos azért kurvák,mert azt szeretik csinálni.Olyanról még életükbe nem hallottak,hogy valaki azért menjen el kurvának,hogy elválhasson.Annyi céltudatosság,mint amennyi a nőben volt,az egész faluban nem volt egyszerre.A nő tényleg senkire se számíthatott és semmi biztos nem volt a tervében.A múltja volt biztos.A munkája miatt megvetették az emberek és mivel illegálisan dolgozott,nem volt biztos,hogy dolgozhat amíg összegyűjti a pénzt.A gyermekelhelyezés is bizonytalan volt,mert a rokonok mind a férfi oldalán álltak,rágalmazták a nőt és felháborítónak találták a nő viselkedését,mert ahelyett,hogy örült volna,hogy van végre valakije,képes volt elhagyni az egyetlen embert,akire számíthatott.Rengeteg pletyka terjengett róla.Egyesek látni vélték az út szélén állni már korábban is,mások mindig is kinézték belőle,hogy ribanc,szegény férje biztos ezt nem tudta feldolgozni,azért ivott már akkor is annyit,most meg pláne sokat.Mindenki a férfit sajnálta.A nő eközben csak előre nézett,nem engedett helyet az önsajnálatnak. Biztonságban érezte magát,mert tudta,hogy tőle függenek a dolgok és elképzelte,hogy minden úgy alakul,ahogy szeretné.Persze az ügy érdekében mindent meg is tett.Két év múlva már megvolt a lakása,a kisfiút a rokonság megdöbbenésére neki ítélték,a vállalkozása csak azért nem volt meg,mert a nőbe időközbe beleszeretett egy svájci elvált férfi aki becsülte a nő kitartását,erejét és önmagába vetett hitét és ott akartak új életet kezdeni. A nő rájött,hogy se a bizonytalanság,se a félelem nem létezik.Mindkettő kreált érzés,amit az agya talált ki azért,hogy a környezete értékrendjébe belepasszoljon és ne merjen változatni.Beilleszkedhetett ebbe a rendszerbe,vagy felülemelkedhetett rajta.Az agya által kreált érzéseknek nem volt valódi erejük.Akkor félt és akkor érezte magát bizonytalannak,amikor hitt benne.Valójában biztonságban volt és nem volt mitől tartania. Az életben nem volt szüksége másokra,csak saját magára.És ezt be is bizonyította."

Hozzászólások



Jajj, de örülök! Már ezért

Jajj, de örülök! Már ezért megérte körmölnöm :)))

Pusz



Jajj, de örülök! Már ezért

Jajj, de örülök! Már ezért megérte körmölnöm :)))

Pusz



Érdekes

következtetést vontam most le és kérdeznék egyet.Miért van szerintetek az,hogy a nők akik ebbe a blogba írtak hozzászólást,mind egyetértettek(nem magával a prostitúcióval),hanem a sztorival,az egyetlen pasi meg aki írt,vegyes érzelmekkel rendelkezik.Nem mintha bajom lenne a vegyes érzelmekkel,csak miért pont az egy szem férfinak vegyesek az érzelmei a dologgal kapcsolatban?Vagy ez csak véletlen és így jött ki?Szerintetek?



Gattina,

jót nevettem a hozzászólásodon("csomót köt a farkára") :))))))))
Köszi:)



Eszembe jutott

még valami:)
Szerintem is a többség számára a lesüllyedés útja,ahogy olyan sok minden más is az életben. Arra próbáltam rávilágítani,hogy teljesen mindegy milyen rossz szituban van valaki és mennyire nem támogatják mások,ha nem áldozatnak érzi magát az életében,hanem lehetőségként tekint az életére,akkor jól alakulnak a dolgai:)
Szerintem épp ezért semmi sem a lesüllyedés vagy a felemelkedés útja,hanem azt az adott ember dönti el,hogy lesüllyed-e,vagy felemelkedik.Mert irányítja az életét,nem az élete irányítja őt.És örülök,hogy írtál Admin a vegyes érzelmeidről,szerintem másoknak is voltak vegyes érzelmeik,csak nem írták le:)



A történet a nőt igazolja:

A történet a nőt igazolja: erős és álhatatos asszony vált belőle. Igaz, a módszer, ahogy a pénzt előteremtette, nem éppen a legfelemelőbb, de ő úgy érezte, nincs más választása. Nem ítélem el, bár nem is támogatom.
Mondjuk, a prostitúció is hasonlóképpen megalázó, mint egy részeges, agresszív férj kényszerítő magatartása, de a nő úgy tűnik, a prostitúciót könnyebben rendezte magában, mint a férje általi elnyomást.

Ilyen kapcsolatot nem lehet helyrehozni, és teljesen hiábavaló a próbálkozás. Az ilyen típusú férfi nem képes megváltozni, saját gyengeségét bizonyítja azzal, hogy iszik (menekül a valóság elől) és nőzik agyba-főbe (önbizalomhiányos, vagy kicsi a ..... ) Ha a nő mellette marad ezek ellenére, akkor szintén őt táplálja, és őt igazolja, hogy az út, amin jár, helyes. Ezek az emberek akkor sem eszmélnek fel, ha elveszítik a családjukat, és egyedül maradnak. Hiszen újabb és újabb konfliktusokat keresnek maguknak azáltal, hogy élhetetlenek és öntörvényűek. Ezzel jól kihívják maguk ellen a sorsot, és egy életet úgy élnek le, hogy egy percig sem élvezték azt, és még csak eszükbe sem jutott, hogy másképp is lehetne...Az ilyen férfiak általában olyan nőt vesznek el, akik eleve kiszolgáltatottak, semmi esetre sem olyat, aki a pofájukba vágja már rögtön az elején, hogy ha egy kortyot is mer inni, mehet vissza anyukájához, vagy ha folyamatosan kurvázik, csomót köt a farkára, és a büdös életbe se láthatja többé a gyermekét....Azt gondolom, az ilyen típusú emberekre nem vár túl nagy jövő, és hagyni kell őket a saját sekélyes világukban vergődni. Azt hiszem, a nő jól döntött, még akkor is, ha nem éppen leányálom, amit csinál....

Köszi ezt a történetet.



Kedves Admin!

Tulajdonképpen arról akartam írni,hogy valaki el mer indulni az ismeretlenbe,nem a fix megalázást,elnyomottságot választja.Nem tudom hogyan lehet egy ilyen kapcsolatot rendbe tenni,de én is szívesen olvasnék a megoldásáról:)



nekem vegyes érzéseim vannak

nekem vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban. úgy állítja be a prostitúciót, mintha az egy felemelkedéshez vezető út lenne, pedig a többség számára szerintem épp a lesüllyedés útja. mennyi megbecsülést kaphatott azoktól a férfiaktól, akik csak "megdugták"? vajon azokban a két hetekben amikor dolgozott, miket élt át?

a másik, hogy ez az út nem annyira egyszerű, ha egy kicsit számolgatunk, belátható, hogy ebből nem lehet olyan sok pénzt keresni mint amennyit a legtöbben elképzelnek...

szívesebben olvasnék egy olyan történetet amikor a férjével való kapcsolatát teszi rendbe, és azon "dolgozik" a nő, mert véleményem szerint egyszerűbb, és sokkal hasznosabb a meglévő dolgaink rendbetétele, mint a menekülés. de ez csak egy vélemény...



Kedves Keisla!

Van az a dal "Egy jó asszony mindent megbocsájt!"-Sose leszek "jó" asszony én se:)))))
Szerintem se "a férfiak" tehetnek róla,ők csak alkalmazkodnak.Ha az összes nőnek lenne tartása és nem fogadnák el,hogy a bántás életük része,a férfiak is máshogy viszonyulnának, muszáj lenne nekik:)



Na látod, kedves Jamy,

Na látod, kedves Jamy, pontosan erről beszéltem az egyik írásomban én is. A bevett szokásokról, meggyőződésekről, arról, hogy - főleg falun - még ma is micsoda erővel tartják magukat efféle nézetek, ami mindig csak a nőt ítéli el, ha valami nem működik, a férfit bezzeg minden alól felmenti. Nagyon átéreztem ennek a nőnek a helyzetét, mert bizonyos szinten magam is átéltem hasonlót - de ennyi erőm nem volt...Nyilván nem véletlenül került elém az írásod. :))
És ami még mindezek kapcsán felmerült bennem az az, hogy sokan a férfiakra haragszunk, őket szidjuk amiért úgy bánnak a nőkkel, ahogyan, pedig tapasztalataim szerint egyik nő a másikát sokkal erőteljesebben ítéli el, szólja meg, veti meg, sokkal erőszakosabban próbálja a maga hitrendszerében tartani, akár erőszakkal is, mint a férfiak. A nők erőltetik sajátmagukra - és a többi nőre - mindazt, ami hitük szerint a "rendes asszony" kritériuma.



lehet..

Bár a pályaválasztás nem biztos,hogy szerencsés ,de akkor lehet soha nem találkozik a svájci elvált
férfivel!



Nem tudom konkrétan,én se értem.

Talán akik úgy érzik,hogy nagy kérés,nem érzik magukat se méltónak a boldogságra,ezért van az a szitu,hogy "ezek az emberek zuzzák porrá az önbecsülésed,és akarják tönkre tenni a gyerekeidet, és téged".Szerintem saját kudarcaikkal és gyengeségeikkel szembesülnek akkor,hogyha látják azt,hogy valaki tesz magáért.Mert ilyenkor derül ki számukra az,hogy a boldogtalanságukról nem a környezetük tehet,hanem ők maguk,de nem tanulnak belőle,hanem ellene vannak,nehogy be kelljen ismerni,hogy övék a felelőség.Legalábbis szerintem így gondolkodhatnak:)))))



hát igen

én is éltem meg hasonlokat, bár nem dolgoztam ilyen munkakörben, de az mindenképp ismerős hogy milyen az ha egy egész város az anyóst és a férjet sajnálja, hejetted, mikor pedig pont ezek az emberek zuzzák porrá az önbecsülésed, és akarják tönkre tenni a gyerekeidet, és téged.nekem is menni kellett, ugy hozta a sors hogy az ország másik végére kerültem. de mért olyan nagy kérés az hogy az ember boldog akar lenni?