Nincs bocsánat...

Kérlelhetetlen....
Nincs bocsánat...
Nincs
Már késő...
Teljesen értelmetlen...
Mint a halál...
Minden hiába, hiába tettem. Hiába kértem bocsánatot. Sose tudtam milyen érzés amikor nem bocsátanak meg. Amikor szemtől szembe bocsánatot kérsz és nem bocsátanak meg. Amikor az, ami vagyok, nem elég...Kevés vagyok.
Iszonyú döhös lettem. Aztán, jaj aztán dehogy higgadtam le. Olyan feszült voltam egész nap, hogy alig bírtam visszatalálni magamhoz. A harmóniához. A tehetetlenségtől, hogy nincs amit tehetnék, amit megtehetnék, vagy jóvá tehetném. Próbáltam arra gondolni, hogy nem jól mondtam valamit, vagy nem vagyok értelmes, vagy vagy...de ez nem igaz!
Ilyen nincs, ez teljesen értelmetlen. Annyira feszült voltam, hogy majdnem egy autó elé léptem. 1 méteren múlt, hogy nem vagyok többé...
Elképzeltem, hogy nem vagyok többé. Hogy senki nem emlékszik rám..., hogy már késő.
Vajon megbocsátotta volna magának?
Azt hiszem, ha megtudná, talán ő is feszült lenne egy napig...
A tehetetlenségtől...
És azt mondaná, már késő.
És sajnálná.
Amit tett, amit mondott.
És szomorú lenne, mert el kéne fogadnia azt, hogy már nem tehet semmit.
Hogy ez így teljesen értelmetlen...
Ugyanúgy elfogadni, mint most én.
Már nem tehetek semmit, így történt, így kell elfogadnom.
Ilyen értelmetlenül. Mert teljesen értelmetlen.
Hogy nem tudtam volna másképp tenni, cselekedni, csak a magam módján.
Igen, úgy éreztem, hogy csalódást okoztam azzal ahogyan bocsánatot kértem. És ezért voltam iszonyú feszült.
És az bánt, hogy nem tudom, hogyan tehettem volna másként...
Ez nagyon fáj...

Címkék:

Hozzászólások



És „Jézus”, akit vártam…

azt sem mondta a támadóimnak, hogy:
- ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, hanem szó nélkül végignézte, hogy az én fejemre is töviskoszorút raktak.

Megérdemeltem –e mindezt? Nem tudom, ... és néha már magam is elhiszem, hogy talán jogos volt, … mert ha nem lett volna jogos és igazságos, akkor „Jézus” nem engedte volna, hogy körbefogjanak azok, akik a kezükben köveket szorongattak.



Köszönöm Kreátor!

...........................................



drága Lolli!

Ha jól értem, nem tudsz megbocsátani azért, mert nem bocsátott meg neked!
Én azzal kezdeném, hogy én megbocsátanék. Ennyi az én részem.



Köszönöm diamyne!



Lolli...

az impulzivitás és az egó gyakran leblokkolják a megbocsátás azonnali áramlatát... majd amikor elcsitul a vihar, újra előbukkan bátortalanul a nap... és árasztja melegét...

http://www.youtube.com/watch?v=hka1KB-3Mf0&feature=related