Nincs lehetetlen, csak tehetetlen...

A mai napon megint azzal a ténnyel kellett szembesülnöm, hogy pozitív hozzáállás ide vagy oda, vannak olyan emberek, akikre teljesen mindegy, milyen az ember, nem tud pozitív hatással lenni. És ha történetesen ez pont egy olyan ember, akivel mindennap találkozunk, akkor ez a dolog még nehezebb. Nem is tudom, az ilyen típusú emberek mit várnak az élettől úgy általában. Nem is értem, hogyan lehet ennyire önző módon és vakon élni, hogy ne is vegyünk tudomást a másikról, legyen az akár a szomszéd, akár családtag.
Ma megint próbára lett téve a kitartásom, de azt hiszem, kiálltam a próbát. Eszem ágában sincs hagyni, hogy egy ilyen negatív személyiség lehúzzon. A legdurvább, hogy problémája volt velem, amit én azzal kezeltem le, hogy igazat adtam neki, mert volt némi igazsága, de ezzel én továbbléptem, majd legközelebb jobban átgondolok hasonló lépéseket. Magyarul: igyekszem tanulni. Természetesen a mai találkozás alkalmával is láthatóan és érezhetően neheztelt rám a dolog miatt, majd "belém kötött", hogy tudja mi bajom van, holott egy szót sem szóltam, csak végeztem a dolgom. Az ő sérelmeit próbálta rámragasztani, és kiugrasztani a nyulat a bokorból, de erre én nem vagyok vevő.
Sajnos valóban vannak olyan emberek, akik csak lézengenek jobbra-balra, és nem hajlandóak senkit és semmit meghallgatni, sem figyelembe venni. Mindig is azt vallottam, hogy az embernek szabadsága, a szabad akarat érvényesülésének az érzése az egyik legfontosabb és legépítőbb dolog, amit nem szabadna korlátozni, sem érzelmekkel, sem tettekkel. Annak soha nincs jó vége, ha az ember a saját egyéniségét kénytelen elnyomni, vagy felforgatni egy másik kénye-kedve szerint. A bomba úgyis egyszer felrobban, és előtör az igazi személyiség, jobb esetben csak egy egyszerű szakítással vagy munkahely váltással, rosszabb esetben lelki eredetű, de fizikai valójában megnyilvánuló tünet, vagy betegség formájában.

Én döntöttem: én ÉN vagyok, és én ilyennek szeretem magam, amilyen vagyok. Elégedett vagyok azzal, amit teszek, ahogyan teszem. Tiszteletben tartom a saját érzéseimet, ezáltal tisztelem a másokét is. Ha mégis hibáznék, és erre valaki felhívja a figyelmemet, elfogadom, ha normálisan, tisztelettel tálalja felém. Jó anya vagyok, boldog és nagyon jól fejlett a gyermekem, kiegyensúlyozott, egy aranyos kis huncut mókamester, és nem sajnálom egyáltalán azt az energiát, amit eddig az anyaság követelt tőlem. Igenis a fiam lelki és fizikai egészsége a legnagyobb célom az életben, és ezt csak azzal érhetem el, ha nem hagyom magam ilyen energiavámpíroknak "bedarálni" magam. Napi szinten bukkannak fel ilyenek, akik mások energiájából és erőfeszítéseiből akarják jól érezni magukat, és mástól várják a megoldást a saját nyomorukra. Kifelé mosolyognak, és csak addig kedvesek, amíg az ember adni tud nekik bármit is. Igen, ezeket is bevonzzuk, miért is? Ezek is próbatételek, melyek erősítenek. Ezeket kell megtanulni kezelni - úgy, hogy ne menjen a saját kárunkra. A bökkenő csak akkor van, ha ez egy közvetlen kolléga, vagy esetleg élettárs. Akkor aztán gatya felköt!!!

A mai nap azt is megmutatta nekem, hogy vannak olyan emberek, akik felül tudnak kerekedni önmagukon. Akik valóban el tudják engedni sérelmeiket, és egyszerűen csak boldogok, jól érzik magukat. Azt is megtanultam, hogy elhamarkodottan mondtam véleményt sokszor. Hogy nem is úgy van, ahogy én gondoltam. Egész egyszerűen vannak emberek, akiknek az életemben van a helyük, hiába is küzdöttem annyit ellenük, hogy mégse legyenek. Ők előbb fogadtak el engem, mint én őket. Kitartásuk meghozta a gyümölcsét: megkedveltem, sőt nagyon tisztelem őket, és példát mutatnak nekem. Az életvitelükkel, a dolgokhoz való hozzáállásukkal, a bátorságukkal, a sikereikkel....köszönöm nekik, hogy végre megértették velem: nagyon is hasonlóak vagyunk, és kinyitották a szemem, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

KÖSZÖNÖM!!!!

Címkék:

Hozzászólások



szerintem

ez ennyire nem bonyolult. :)

Legyen szép estéd.



Azt szerettem volna ezzel mondani, Gattina, hogy ...

duális világban élünk, és nincsenek negatív emberek.
Csak negatív helyzetek vannak, amelyek tanításul jönnek az életünkbe.
Mindenkiben van jó és rossz is.
És vannak, akikben Te csak a rosszat látod, mert negatívnak nevezed őket.
Vajon MIÉRT?



Ezzel

mit szeretnél mondani Origami?



Tudod, ki a "negatív személyiség"?

Hát, az, aki másokban csak a rosszat látja, és a rossz MELLETT nem látja meg a jót.
Lehúzza az saját magát, nem szükséges hozzá más közreműködése.



Gattina!

Igazat adok neked..,mindenki életében vannak ilyen emberek(energia vámpírok)..,s az is igaz nem könnyű őket mindig kezelnünk(főleg ha barát,ismerős,szerelmed,stb.stb.)..Ilyenkor nem vagyunk annyira könnyű helyzetben,ez tény..Ám amiket leírtál az nagyon tanulságos,és kívánok az éltedben így ismeretlenül is további minden jót:)))!