Elengedtem, mert szerettem... visszajött!

elengedésSziasztok! Ilyen késő tájt van egy kis időm, így gondoltam, hogy mielőtt megtenném és újra elengedem őt, megosztom veletek, hogy milyen csodálatos dolog történt velem. Egy bejegyzésemben már írtam róla, ezért nem írom le újra, csak folytatni szeretném a történetünket.
http://thesecret.hu/node/7386

Azt mondják, ha igazán szeretünk valakit elengedjük, ha szeret visszajön, ha nem sosem szeretett igazán. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk, és mégis görcsösen ragaszkodunk a múlthoz. Néha olyan jó szenvedni, hogy az az érzésem

nem is akarunk boldogok lenni, mert imádunk szenvedni, mert a szenvedés az valaminek a hiánya miatt van és mi emberek annyira szeretünk engedetlenkedni, hogy inkább ezt választjuk, mert akkor sajnálhatjuk magunkat, hogy nekünk milyen rossz, nekünk semmi sem sikerül, minket senki sem szeret. Pedig ez nem így van.

Mikor már két év szenvedés után elég lett, elhatároztam, hogy megteszem a nagy lépést...éreztem, hogy el kell engednem, mert már a lelkem nem bírja tovább, rájöttem, hogy nem élhetem tovább ezt az életet, mert megöl, megbetegít és boldogtalanná tesz.
Nem beszéltem vele kerek egy évet, de az érzések ugyanazok maradtak és annyira ragaszkodtam az emlékeimhez és az álmaimhoz amit vele képzeltem el, hogy nem voltam képes ezektől megválni...pedig tudtam, hogy ezt kell tennem, ha valaha is viszont akarom látni az életembe.

Egy napon az egyik nagyon kedves barátnőm küldött nekem egy cikket arról, hogy hogyan gyakorolhatjuk az elengedést. Ennek nem az a lényege,hogy megválunk az emlékeinktől, hanem a közös energiáktól amik összekötnek két embert.
Elolvastam, nagyon megtetszett ez a technika, és akkor éreztem, hogy meg kell tennem, este mikor lefeküdtem, csendben és nyugalomban elvégeztem a gyakorlatot, mikor képzeletben visszaadtam az emlékeim neki, potyogtak a könnyeim, pedig ritkán sírok, de most ömlött, visszaadtam, visszavettem majd útnak engedtem, és nem éreztem fájdalmat, csak megkönnyebbülést és kimondhatatlan szeretet a másik iránt, nem ragaszkodást...csak mély szeretet. Reggel fölébredtem, nem éreztem ürességet, csak határtalan szeretet, nem gondoltam rá és az általam megálmodott jövőnkre minden percben, egyéb dolgok kötöttek le.
Éreztem, hogy sikerült, elment, szabaddá tettem, nem kötöttem görcsösen magamhoz.

A csoda hamar megtörtént, egy hét múlva jelentkezett...pedig egy éve múlt már, hogy nem beszéltünk és a semmiből előbukkant. Mikor minden nap görcsöltem azon, hogy vajon ma lesz-e az a nap amikor végre megkeres nem keresett, amikor meg nem vártam éppen akkor keresett :)
Nem zuhantam vissza, továbbra sem ő töltötte ki a mindennapjaimat, nem kerestem, nem akartam tudni róla mindent ahogy régen, nem üldöztem csak vártam.
És ismét megjelent, mikor meglátott odarohant hozzám és megölelt, megpuszilt, mellém ült és csak beszéltünk, beszéltünk, meséltünk egymásnak, mintha csak tegnap lett volna az utolsó találkozásunk. Azelőtt esetleg csak odaköszönt, de most nem most éreztem, hogy örül nekem, a közös barátaink csak bámultak érthetetlenül, nem értették mi történt újra köztünk,csupa olyan dolgot tett amit azelőtt soha. Szikrázott a levegő.

Majd meghívott, egy házibuliba magához, amit másnap tartott, először nem akartam menni, de aztán meggondoltam, hogy a titok is az tanítja, hogy amikor érkezik fogadjuk be azt amit kértünk. Így hát úgy döntöttem elfogadom a meghívását.
Mikor megérkeztem, mintha végig engem várt volna, odarohant felkapott az ölébe és teljes erejéből szorított, mint aki nem akar elveszíteni Szorítottam én is őt, éreztem, hogy az álmom most válik valóra, ott vagyok a karjaiban, úgy ahogy azt mindig is elképzeltem, nem érdekelt az a sok ember aki körülöttünk volt, mi csak perceken át öleltük egymást.

Egész buli alatt csak velem törődött, velem táncolt, nem engedett senki idegent a közelembe, leste minden kívánságom, táncoltunk, összesimultunk, éreztem a leheletét a nyakamon és a kezét az arcomon, átéltem minden pillanatot, hiszen mindig is erre vágytam, hogy újra megölelhessem, újra érezzem az illatát. Készítettünk közös fotót, a barátnőm azt mondta soha ilyen boldognak még fényképen nem látott.
Amikor jöttem el, percekig néztük egymás szemébe, szótlanul...nem szóltunk egy szót sem, a szemeink beszélgettek, újra megölelt és úgy szorított magához mint aki attól retteg, hogy elveszít. Soha soha mióta ismerem nem viselkedett igy.
Azóta nem beszéltem vele, viszont nagyon felkavartak a történtek, ismét visszazuhantam,csak rá gondolok...de ismét el fogom engedni, nem akarom a gondolataimmal visszatartani.

Álmodom aztán az álmaim útnak engedem vele együtt csak még mielőtt ismét megteszem leírtam nektek, hogy ezzel is bizonyítsam, hogy a titok működik, csak meg kell tanulnunk okosan használni.
Szabadon kell engednem, mert biztos vagyok, hogy visszajön, már egyszer visszajött, és ha már egyszer visszajött azt jelenti, hogy kötődik hozzám. Érzem, hogy minket valami nagyon mély megmagyarázhatatlan dolog köt össze. Szeretem őt...és nekem az a legfontosabb, hogy boldognak lássam.

Saját tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a legszebb dolog amit adhatunk egy embertársunknak, az a szeretet és a szabadság.
Ha valakit tiszta szívből szeretünk engedjük szabadon, ha visszajön örüljünk mert az azt jelenti fontosak vagyunk számára, ha nem jön vissza azt jelenti, hogy máshol találta meg a boldogságot és ebben az esetben a legtöbb amit tehetünk az az, hogy engedjük, hogy boldog legyen és örüljünk ennek lelkünkből.

Remélem, a történetem segít pár embernek szebbnek látni a világot és optimistábbnak lenni.
Mivel késő van, jó éjt puszit küldök mindenkinek, remélem szépeket álmodtok mindannyian.

Evelyn

Hozzászólások



HOW I GOT BACK MY HUSBAND

A nevem Lilian N. Ez egy nagyon örömteli nap az életemben, mivel a Dr.saguru segített nekem, hogy segítsen nekem, hogy visszahozzam a korábbi férjét a mágiával és a szeretet varázslatával. 6 évig házas voltam, és olyan szörnyű volt, mert a férjem nagyon csalódott rám, és válást keresett, de amikor találkoztam Dr.saguru e-mailben az interneten arról, hogyan segített annyi embernek, hogy visszavissza és segít a kapcsolat javításában. és hogy az emberek boldogok legyenek a kapcsolatukban. Elmagyaráztam neki a helyzetemet, majd megkeresem a segítségét, de a legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy segíteni fog nekem az ügyemben, és itt ünnepelek, mert férjem teljesen megváltozott. Mindig akar velem lenni, és nem tehetek semmit anélkül, hogy jelen lennék. Nagyon élvezem a házasságomat, milyen nagy ünnep. Továbbra is tanúsítom az interneten, mert Dr.saguru valóban igazi varázsló. SZÜKSÉGES SAGURU NOW VIA ELÉRHETŐSÉG KAPCSOLAT: drsagurusolutions@gmail.com vagy WhatsApp +2349037545183 Ő az egyetlen válasz a problémádra, és boldognak érzi magát a kapcsolatodban.
1 LOVE SPELL
2 WIN EX BACK
3 A NŐI Gyümölcs
4 PROMOTION SPELL
5 VÉDELEM ÜDVÖZÖTT
6 ÜZLETI ÜLÉS
7 JÓ FELADAT!
8 LOTTERY SPELL és COURT CASE SPELL.



tetszett

Koszonom, Evelyn nagyon tetszett a leirasod.



"Elengedtem, mert szerettem... és visszajött" szituációt

egy nagy marhaságnak tartom, :) mert aki akar, ettől függetlenül is visszatér! Mindjárt írok hozzá egy bizonyítékot!

*
Régen sok- sok férfi katonáskodott, otthon pedig várták őket.
Bizonyára létezett olyan lány, aki minden este imádkozott a kedveséért, aztán vizesre sírta a párnáját, mielőtt elaludt, vagyis egyetlen pillanatra sem engedte el a távoli szerelmesét. S bizony olyasmire is volt már példa, hogy az a csalfa legény, abból a távoli kaszárnyából egy másik, ottani kislányhoz sietett, vagyis egy másik leánykára is szemet vetett. Ez a kettős játék azonban csak nagyon ritkán maradt titok, hiszen a bajtársai nem hallgattak úgy, mint a sír.
Általában ezek a sztorik úgy végződtek, hogy hosszas dilemma után a kiskatona mégiscsak választott, hiszen illett neki még vén legény kora előtt megházasodni. És a falubeli jegyese általában minden követ megmozgatott, még a rokonokat felbélelte, hogy csalják haza a csalfát, :) s ne engedjék máshol letelepedni, és bármennyire is hihetetlen, de a konok, görcsös, kitartó vergődősét siker koronázta. A legény bűnbánóan hazatért… és hamarosan megtartották a hét országra szóló lakodalmat!

Tanulság: érdemesebb harcolni, mint belenyugodni ... és elengedni :)



Hat eloszor is koszonom a

Hat eloszor is koszonom a befogadast .Nagyon erdekes ez az oldal es sok mindent lehet tanulni belole.En is szeretnem elmeselni a gyotrodesemet ,eloszor is szeretnem elmondani hogy 39 eves vagyok egy hazassagon vagyok tul amibol szuletett egy fiam aki most 17 eves. Van vagy volt egy 12 eves elettarsi kapcsolatom amit meg en sem tudom hogy mi lesz a vege ? azt meg tudnotok kell hogy 9 ev korkulonbseg van koztunk o most 30 eves,nagyon fiatal volt amikor mi ossze kerultunk 18 eves en azelott valtam el nem nagyon akartam komoly kapcsolatott de belementem nagyon maganyos voltam mert a hazassagom tonkre ment egy masik no miatt .hat gondoltam hogy belevagok ebbe a kapcsolatba es majd csak lesz valami nem sok mindent vartam tole tisztaban voltam vele hogy nagyon fiatal de en barmenyirre nem akartam o annal jobban ragaszkodott nagyon figyelmes volt velem es sok mindennel elhalmozott nagyon erett volt a korahoz kepest nagyon jo ralatasa volt az eletre nem diszkozott nem ivott es nem nozott evel nagyon meg tudott fogni evvel imponalt nekem ,igy teltek a napok honapok volt hogy orak hoszatt a telefonon ultunk es beszelgetunk . Amig egy nap arra ebredtem hogy beleszerettem nem nagyon tudtam hogy most hogy is kezeljem ezt a helyzetett es probaltam vele szakitani hogy nem hagyott bekemet es hivott es keresett igy hat folytatuk tovabb az egeszett . Es 5 honap utan lefekudtem vele hat mit is mondjak nem olyan volt mint egy 18 eves meg szuz volt de nem ugy szeretkezett nagyon jo volt vele, 9 honap utan osszekoltoztunk ,nagy volt a szerelem de nagyon nehez volt o uzletelt es volt amikor nehez idoszakaink voltak mert nem mindeg volt penzunk ,de o mindeg azt mondta hogy nem szamit csak mi egyutt legyunk mert nem tud nelkulem elni es nem is akkar ,en mindeg mondtam neki hogy majd egyszer o is el fog hagyni mint a ferjem majd talal masat maganak es elmegy ,de o biztositott arrol hogy neki soha nem fog kelleni senki csak en .Na igy teltek az evek nagy szerelemben az evek allatt alapitotunk egy cegett autokat vasaroltunk nyaralni jartunk eljegyeztuk egymast eleg jol eltunk es igy tovabb. Az utolso evunk 2015 marciustol elege eltavolodtunk egymastol en elmentem egy uzletbe dolgozni mert elegem volt abbol hogy mindeg az o kenye kedve szerint kelett othon uljek,es onnan mar csak mindeg lejebb csusztunk mindketten nagyon sokat dolgoztunk es este elegge faradtan ertunk haza nem sokkat foglalkoztunk egymassal es elegge biztosra mentunk vagy legalabbis en hogy o ott van mellettem es ez mindeg igy marad orokre es egyutt megoregszunk es meghalunk .O soha nem panaszkodott hogy valami nincs rendben en meg amenyirre szeretem nem vettem eszre ,csak mar akkor amikor egyre kesobb jott haza es mindeg ideges volt vagy ha hivtam mindeg flegmaskodott velem. Egy este amikor haza jott nagyon keso megkerdeztem hogy van-e valakije de azt mondta hogy nincs es nem ezzel van gond de nem akar beszelni rola ,de en addig fagattam amig elmondta hogy o mar nem ugyan ugy erez ahogy eddig mar nem erzi azt hogy szeretne de nem tudja hogy mit tegyen ,hat hagy ne mondjam hogy lemeredtem azt hittem hogy ossze borul a vilag es csak ultem az agyban es a fajdalomtol meg lelegezni sem tudtam nem tudtam magamhoz terni meg egy het utan sem nem tudtam dolgozni csak sirni es sirni nem volt erom felkelni az agybol .Lattam rajta hogy nagyon bantja hogy elmondta ,na de egy par het utan helyre razodtunk vagy csak igy gondoltam en augusztusban elmentunk nyaralni nagyon vartuk mar ezt a nyaralast mert nagyon faradtak voltunk es szamoltuk a napokat hogy mikor tudunk mar menni.Nagyon jol telt a nyaralas es nagyon jol erztuk magunkat egymas tarsasagaban.Nem vettem eszre hogy gond vagy bantotta volna valami .Haza jotunk es mindenki csinalta a dolgat. Ra egy hetre amikor haza jotunk egy szombat este eleg keson jott haza es mikozbe en vacsorat adtam neki elmondta hogy o mar nem birja igy tovabb ,eloszor nem ertettem hogy mit akar ,es elmondta hogy o mar nem akar velem elni es elkoltozik a ceghez ott fog lakni hat azt hittem hogy nem jol hallok majdnem elajultam ,azt mondta hogy elmegy egy par napra hogy gondolkozon ,de en mondtam neki hogy ha akar maradjon a lakasba mert elmegyek en egy par napra a szuleimhez mert en van hova menjek de o meg hova megy a ceghez igaz ott van egy szoba ahol el lehet lakni de gondoltam hogy jobb ha ithon marad az emlekeinkkel,nem akarta igy azt mondta hogy maradjak en a lakasba es adjak neki egy kis idott gondolkozon .Vasarnap este bepakolt egy par cucot es elment padlon voltam nagyon azt gondoltam hogy nem rughat fel ilyen konnyen 12 evett de megis megtette. Az elso heten nem hivott nem keresett hiaba hivtam nem valaszolt a ceghez ha mentem nem volt ott nagyon keztem megijedni hogy tenyleg elveszitettem ,a masodik heten gondoltam egyett bepakoltam a cucomat es eltuntem egy baratnomhoz,megirtam neki hogy nyugodtan haza mehet mert en eltuntem a lakasbol es nem tudom hogy mikor jovok ,akkor mar bele faradtam abba hogy mindeg varjam es lessem a telefonomat hogy mikor hiv vagy ir a szememet mar dagatra sirtam es mar nem birtam tehat leleptem, a telomat kikapcsoltam hogy ne tudjon elerni ,gondolom akkor bajba lehetett mert mindeg probalt hivni es erdeklodni az ismeroseimtol hogy hol lehetek mert eltuntem .Egy het utan vissza kapcsoltam a telomat es hivott felvettem es mondta hogy akar velem beszelni mondtam hogy jo othon beszelunk igy hat haza mentem ,de vegul is kiderult hogy azert akar velem beszelni hogy vigye el az osszez cucat .Amikor ossze pakolt aval bucsuzott hogy vigyazak magamra es legyek boldog mert az elet megy tovabb ,nagyon paszivvan vettem es neztem hogy pakol ossze mindent nem sirtam nem hisztiztem nagyon meglepodott ezen a viselkedesen mert nem ezt varta tolem de szamitottam erre es nem ert veletlenul .Azt is mondta hogy ha barmire szuksegem van nyugodtan hivja mert o nem tud csak ugy elmenni hogy itt hagyon a semibe mert adig a munkahelyem is megszunt de en mondtam neki hogy nekem nem kell semmi de hogy ha szuksegem lesz esetleg egy ferfira akkor hivni fogom kikacagot .Igy ment utana megint eltelt egy het es vasarnap este felhivtam hogy jo lenne ha jonne mert szeretnek vele szeretkezni eloszor azt mondta hogy nem de csak nem tette le a telefont es csak beszelgetunk adig amig az ajom elott alt. Hat hagy ne mondjam nagy ejszaka volt olyan jo meg soha nem volt 12 ev allatt .Most ugy vagyunk hogy jo megy azt mondja hogy udvarol van hogy velem alszik napokat de nem koltozott haza napkozbe jon kavezni enni de amugy nem tudok rola semmit en mosok ra etettem szeretkezek vele es ennyi ma szeretkezes utan azt kerdezte hogy koltozon haza azt hittem hogy a szivem kiugrik a helyerol de nagyon nyugodtan mondtam neki hogy kincsem es el sem zavartalak de meg sem foglak kerni arra hogy koltoz vissza !!!!!!!!!!!!!!!! Nincs bele nyugodva abba hogy nagyon meg vagyok valtozva es mas az agyban mondtam neki hogy ezt te hoztad ki belolem de en nagyon szeretnem vissza kapni de nem mutathatom ki neki ,ugy erzem a lelkem egy darabja meghalt bennem .Ugy erzem hogy nem elhetek nelkule de nem tudom hogy mit tegyek ,gondoltam arra hogy veszek egy telefon kartyat amit o nem tud ellenorizni es irok neki egy uzit egy pasinak a neveben es megkerdezem tole hogy tenyleg nincs mar velem mert neki nagyon tetszek es szeretne kozelebb kerulni hozzam vajon mi lenne a reakcioja ,mert en mondtam neki hogy ha lenne valakim akkor mi van azt valszolta hogy ramtorne az ajtot es hulyere verne meg amugy a bugyim kulcsa nala van .NA MI A VELEMENYETEK ERROL AZ EGESZ SZTORIROL MI LESZ VELUNK ?VAGY MIT TEGYEK ? JA ES BOCSI A HELYTELEN IRASERT.



Mit tegyek?

Kedves Evelyn!Elmondom az én történetemet is!4 éve megismertem egy pasit!Mindig attól félt hogy kiderül a kapcsolatunk mások előtt, senki nem tudta, távkapcsolat volt a miénk ,ő volt a mindenem de az hogy neki ki voltam nem tudom,de a csókja az ölelése soha nem hazudót!Meg ismert egy nőt 56 éves lesz és össze költözött vele a nyáron,és én erről se tudtam!Közbe a nőjét meg csalta velem augusztusba és szeptemberbe, és tegnap előtt tudtam meg,hogy egy nővel él akit persze én is ismerek...aztán beszéltem vele ezt írta: A kérdező én vagyok választ adó a pasi:együtt éltek...
Miért nem mondtad el nekem?
Szia
miért kellett volna?
igen,
kellett volna
most már úgyis tudod
igen most már úgy is tudom
mi lesz kettőnkkel?
semmi
marad minden úgy mint régen?
Nem
nagyon új nekem a helyzet
nem tudom hogy lesz, mint lesz
először rendet kell tenni
Azt se mondta ,hogy vége gyakorlatilag nem is szakított velem..el engedjem vagy harcoljak még érte?Vagy saját magától vissza jön?Evelyn mondd mit tegyek?



Szia. Megkérdezhetem mi volt

Szia. Megkérdezhetem mi volt az az elengedés gyakorlat? Nagyon fontos lenne mert mar én is kezdek tonkremenni a volt menyasszonyom hianyatol. :(



Sziasztok! :) Tudom nem mai

Sziasztok! :) Tudom nem mai cikk, de érdeklődni szeretnék Evelintől vagy akár mástól ezekről az elengedési technikákról :) Néha olyan érzésem van, hogy mi lányok hajlamosak vagyunk egy tündérmesében élni, csak a herceg épp nem mesébe illő és pont emiatt vagy ennek ellenére ragaszkodunk hozzá. Nekem is volt egy barátom, pár napja szakítottunk végleg, kiment Angliába 3 hónapja én jövő héten nyelvvizsgázom és annyira támogat benne, hogy szakítottunk.... Mi is 16 évesen ismertük meg egymást, akkor 8 hónapig tartott az első szerelmünk. majd 5 év kihagyás után útjaink újra keresztezték egymást, de ez az elmúlt másfél év is viharos volt, miatta is miattam is. Most közösen terveztük a jövőt Angliában, de számos probléma merült fel, talán a legnagyobb hogy 3 hónapja ő már kint él, én pedig itthon. Eltávolodtunk egymástól, először összevesztünk, majd 5 napra rá átbeszéltük a problémákat és ahogy elköszönt "Szia Mazsi :) :*" Tudjátok az nem az a végleg elköszönök üzi, azóta nem keres, én nem keresem, de belül nem tudom elengedni, én nem tudom hogy ez csak a ragaszkodás birtoklási vágy, új élettől való félelem, vagy igazi mély kötődés.
Engem sem tett már boldoggá, ő is elismerte hogy keveset ad, és hogy most benne kihunytak a dolgok, ami gyanítom annyit tesz, hogy más lánnyal vagy lányokkal nagyon is meg van a szikra. Őszinte leszek talán a reális eszemmel átlátom hogy ez így már nem tenne boldoggá, és nem ő a megfelelő, de belül egyszerűen nem tudom, soha nem is tudtam elengedni :( Kérlek szépen ha tudtok segíteni bármilyen elengedési technikával, vagy csak olyan cikkel ami segít megváltoztatni a gondolkodásmódomat annak nagyon örülnék :) Lehet amúgy még meg fog jelenni, de nem biztos hogy érdemes lenne a 20-as éveimet rá pazarolni és 6-8 év se veled se nélküled után ő még mindig kap 18 évest és én majd nézhetek magamon két oldalt hogy na ki miatt voltam ilyen hülye és a legszebb éveimet végig szenvedtem :( Légyszi segítsetek :(



Szia Evelyn!

Végigolvastam a bejegyzéseidet, és bevallom elpityeredtem rajtuk.. :) Sajnos hasonló helyzetben járok, mint te anno, nem tudok elengedni Valakit, aki számomra a mindent jelenti. Talán nem is akarom. Mindenesetre gratulálok Neked, hogy sikerült legyőznöd a fájdalmat! És köszönöm, hogy szereztél nekem pár szép percet ma estére! :-)
Puszi



Hát ahogy így olvasom a

Hát ahogy így olvasom a különböző történeteket,magamra ismertem bennük teljesen. Nekem is volt egy kapcsolatom,ami fél éve ért véget. Viszont ezelőtt már nem egyszer megtörtént hogy szakítottunk,és most ezért is volt annyira nehéz elfogadnom hogy ezúttal tényleg vége. Az egész eleve rosszul indult,nem mondhatnám hogy fényes volt a kapcsolatunk valaha is... Így eshetett meg h hol én,hol ő mondtuk ki hogy legyen vége...de én szerettem,így valójában soha nem akartam hogy valóban vége legyen. Az érdekes az,h mindig ő könyörögte vissza magát. És mindig akkor kaptam tőle smst,mindig akkor jelentkezett a szakításainkat követően,amikor én már teljesen lemondtam róla azzal,hogy "mindegy,legyen így a jó",vagy hogy "mindegy,megvagyok én nélküle is",vagy volt olyan is,hogy épp teljesen meg voltam győződve róla hogy jelentkezni fog(volt olyan hogy azt éreztem hogy ma este éjfél körül írni fog,és láss csodát,tényleg este háromnegyed tizenkettőkor írt...teljesen hihetetlen volt az egész,főleg hogy előtte napokig abszolút nem hallottam róla semmit...)Tehát valójában ha belegondolok tényleg mindig akkor jelentkezett,amikor én már elengedtem...és nem görcsöltem rajta,hanem éreztem hogy így is jó,vagy éreztem és hittem benne görcs nélkül,hogy igenis jelentkezni fog,de ha nem,hát úgyis jó lesz...de akkoriban még nem igazán ismertem a titkot,így nem is igazán tudtam hova tenni ezeket a történéseket...megérzéseknek,megmagyarázhatatlan dolgoknak tekintettem őket,de mostmár tudom,hogy valójaban a vonzás törvényét alkalmaztam,csak épp tudatalatt. Viszont eljött a pillanat,amikor ismét szakítottunk.Teljesen összeroppantam,mivel úgy tűnt,ezúttal tényleg vége. Görcsöltem,nem akartam elfogadni,szinte már zaklattam őt...aztán egyszer elértem a tetőpontot,amikor úgy éreztem nem bírom tovább,és nem így akarom folytatni az életemet...megírtam neki h elfogadom a döntését,és legyen boldog...és ezt tényleg így is éreztem.Első este volt a szakításunk óta hogy nyugodt szívvel feküdtem le aludni.Reggelre egy smsem érkezett,tőle. Hogy gondolkodnia kell,átgondolja a dolgot,és jelentkezni fog ha döntött. Pont most?!Pont most akarja újragondolni,amikor már lemondtam róla és elfogadtam a helyzetemet?! Értetlenül álltam a helyzet előtt,de természetesen örültem hogy talán mégsincs vége...és mondanom sem kell,újra elkezdtem reménykedni...görcsösen...aztán megint napokig nem jelentkezett,kezdtem elfogadni ismét a helyzetemet.És amikor már kezdett nem érdekelni,ismét írt...és ez így ment hónapokig:eltűnt,aztán mindig újra és újra jelentkezett,természetesen akkor amikor én már lemondtam róla...személyesen a szakítás óta nem találkoztunk. És én már hónapok óta egyáltalán nem jelentkeztem neki előre...mindig csak válaszoltam arra ha ő jelentkezett. Egyszercsak megtudtam hogy van barátnője...ez jobban kikészített mint gondoltam volna.Na,mostmár biztos vége,bele kell hogy törődjek,gondoltam... Másik pasikkal vígasztalódtam,és olykor olykor találtam is olyat,akiről úgy éreztem lehetne az igazi...és mindig amikor vkiről ezt éreztem,ezzel az érzéssel párhuzamosan jött ugye az az érzés,hogy a volt barátom már nem érdekel.És láss csodát ilyenkor újra előbukkant,meghívott csetelni,írt smst(persze ő nem tudott a pasi ügyeimről semmit)...pedig tudtam hogy van barátnője...akkor mit akar? Miért akar újra és újra összezavarni? És miért mindig olyankor amikor már kezd nem érdekelni...? Amikor már kezdem túltenni magam rajta... Ez így ment még egy párszor,és most három hete hogy nem jelentkezik,abszolút...de be kell hogy ismerjem,ez a három hét alatt ismét teljesen görcsössé váltam,és már nem merem elengedni se újra,mert félek hogy akkor ismét jelentkezne,mivel eddig kivétel nélül mindig ez történt miután lemondtam róla...és félek hogy akkor még jobban összezavarodnék. De így sem jó hogy állandóan görcsölök rajta...ellentmondásos ez az egész,mert elengedném,hogy jobb legyen,mégsem merem,tekintettel léve az ezt megelőző eseményekre...mivel ha jelentkezne is,többre nem számíthatnék,mivel barátnője van. Engem viszont még az az egy sms is,amit esetleg írna,még jobban kikészítene. De az is ha el tudnám engedni,és nem jelentkezne...mivel eddig mindig jelentkezett.Hát ezért mondom hogy teljesen össze vagyok zavarodva.Nem tudom,abban már nem hiszek hogy szeret,és hogy egy pár leszünk.Viszont egyszer beismerte hogy nem tudja miért,fogalma sincs róla,nem is érti az egészet,de kötődik hozzám...és ebből kiindulva,mi van ha mégis van köztünk vmi mélyebb kötődés,ezért tért mindig újra és újra vissza,amikor már elengedtem?Nem tudom,olyan jó lenne ismét elengedni...Szerintetek,nektek mi a véleményetek?Kíváncsi lennék rá.Mert magam nem boldogulok ezzel...Azt tudom hogy azzal az érzéssel kellene elengednem,hogy 'minden mindegy',de tekintettel az előbb leírtakra,nem tudok már így éreni.



Szia kiscica!

Írtam neked. Am és köszi, hogy segíteni próbálsz.



már megint találkozunk :) Reménykedőm !

Kezdlek megszeretni és sajnálni :( . Nem tudom mennyi idős vagy, de hasonlítasz rám lelkileg (amiket eddig olvastam :) ). Kérlek olvasd el Csernus A NŐK c. könyvét, ha kell háromszor is !!!!!!!!!!!!! Tudod mi a gondod, ami nekem volt és csak azután jöttem rá, miután elolvastam. Vannak ital, cigaretta, drog függő emberek. És sajnos vannak egy embertől függőségben lévő emberek. Te függő vagy , mint én is az voltam míg nem ismertem fel és nem tettem meg a lépéseket a "gyógyulás " felé. Már nem úgy szereted , mint érzed (csak hazudsz magadnak, hogy ne fájjon), hanem félsz tovább lépni. Kérlek lépj tovább, próbáld meg. Nyiss egy naplót és minden nap , ha úgy érzed beszélni szeretnél vele, írd bele amit mondanál neki akkor és ott, és kerüld a találkozást vele. Nehéz lesz , de hidd el sikerül. Ő mindig tudni fogja mikor jelentkezzen (hidd el értenek hozzá, ismernek minket ), de próbáld elkerülni. Nem baj , ha gondolsz Rá és sírsz érte, de csak a naplóddal beszéld meg. Próbáld meg kérlek :) ! Én 17 évet áldoztam fel a semmiért (bocsi a kislányaimat nem bánom, de azt igen, hogy a gyengeségem miatt nem nőhetnek fel egy teljes igazi családban.) Te ne tedd kérlek!
Szeretlek! puszi



Kedves Mindenki!

Már megint csak azt tudom mondani, hogy huh! Itt MINDIG a hangulatomnak megfelelő írást találok.
Először is köszönöm, hogy elolvashattam a fenti történetet, én is megkönnyeztem rajta.
Az én történetem is hasonló. Nálunk az volt, h tavaly év elején szakított, aztán visszajárogatott, miközben másokkal is találkozott. Én pedig nem akartam csak Őt, semmi mást nem láttam, és eközben egyre csak süllyedtem lefelé. Nem volt már büszkeségem, nem érdekelt hogy milyen áron csak visszaakartam kapni. Végül megakartam halni. Ekkor már ősz volt,és úgy döntöttünk, hogy legközelebb már csak idén találkozunk, így mindketten gondolkodunk, és nekem is jobb lesz. Volt egy "drága" ember aki "segített" neki, ha ki volt, aki "csak a barátja". Hát még karácsony előtt megláttam őket együtt.. Ezek után úgy zuhantam le a szakadékba, mint ha puskából lőttek volna ki. Iszonyat veszekedéseink voltak, és az az ember, aki nemrég még azt mondta, fél hogy elveszít, mert talán én vagyok a nagy Ő, beszélni se akar velem, és már egyáltalán nem mond ilyeneket, sőt.
Most olyannal van, aki semmi olyat nem tud nyújtani neki, amit én, semmilyen szempontból.
Az én érzéseim pedig mit sem változtak. Nagyon sok segítséget kaptam, és sokkal jobban vagyok a fentiekhez képest, és azon vagyok, hogy vele lehessek. De sokszor eszembe jut a Pótlék, aki akadályoz.
Nekem eddig az elengedésről mindig az jutott eszembe, hogy már soha többé, talán ezért nem is akarom.
Megköszönném, ha írnátok, hozzászólnátok,hogy okulhassak.



Kedves Connie2

(Bár új vagyok itt regisztráltként,mégis sokat olvastam az oldalt.)

Kedves Connie2!

Elolvastam a történetedet,tudod,nem is olyan nehéz az elengedés,csak rákell érezni az ízére,és szinte minden magától fog működni.Én is megtaláltam a lelkem másik felét,boldog voltam,és szárnyaltam.De egyszer csak eltünt,győtrődtem rajta,h vajon miért.Egyik pillanatban még beszéltünk,utánna else tudtam érni.Sokáig agyaltam azon,h mi lehet vele,mivel nem tudtam róla onnantól semmit sem.De aztán kezdtem beletörődni,de mindig kaptam infot róla.Múltak a napok,a hónapok,és mindig csak egy morzsa informásió jutott.Annyit agyaltam rajta,h meguntam,eldöntöttem,h kész vége,nem érdekel mi van vele,remélem,h boldog,és az élete jól alakul.Írtam neki egy búcsú email,amiben leírtam,h soha többet nem hall rólam,és nem keresem,(hozzá kell tenni,h néha írtam neki sms-t,meg szülinapjára egy képeslapot).A lényeg,h éreztem,h nem foglalkozom vele,szívből kívántam,h boldog legyen.Kicsit dacosan kívántam,de mondtam beveszem a jó öreg tablettát,és nem agyalok rajta.Onnantól nem beszéltem róla.Néha eszembe jutott,de éreztem,h tisztán tudok rá gondolni,mindenféle negatív gondolat nélkül,hiány gondolata nélkül.Persze volt,h elképzeltem,h újra együtt vagyunk,de ez már nem olyan volt,semmi hiány érzet nem volt bennem.És itt a lényeg!Ha a hiányára gondolsz,csak azt vonzod magadhoz.Ugyebár azt mondja a titok,h amire gondolsz,vagy érzel ,azt kapod.És ez így is van.A levél elküldése után 2héttel,kaptam egy emailt tőle,amiben leírta miért is tűnt el,én arra válaszoltam,és azt írtam amit éreztem,szeretettel,és remélve,h boldog lesz,és én szeretném,h az legyen,mindegy mi,és ki okozza neki.És valóban így gondoltam.Elküldtem,és nem törődtem vele,h mi lesz a válasz,vagy egyáltalán lesz-e.És jól éreztem,h ezt kell tennem.Újra velem van,és azóta is velem volt,csak túl görcsösen ragaszkodtam hozzá.De elengedtem,és újra van,és hihetetlen boldog vagyok.Nem szabad görcsösen ragaszkodnunk hozzá,és az érzéshez sem,mivel a görcs erősebb lesz nála.Egyszerűen hagyd,h menjen,és támogasd mindenben,adj szeretetet neki,és te is azt kapod majd.Ha túl feszíted a láncot elszakad,és ez így igaz.És még valami,ne legyél türelmetlen,se görcsös,az nem jó.nem szabad a miérten agyalni,csak azon agyalj tiszta szívvel,h valójában mit is akarsz,érezd át,h a tiéd.Remélem és bizok benne,h tudtam segíteni annak aki emiatt érzi rosszúl magát.Annyira egyszerű,csak rákell érezni az ízére az elengedésnek,és minden megy simán.

Sok szeretettel neked/nektek.

Szeretem a soraitokat olvasni,mert sokat lehet tanulni,és sok örömöt kapni.



kérdésre válasz

"Érdekes téma lehetne,vajon szerelemből alakulhat-e barátság?" - Természetesen! Vannak is rá példák... pusztán az akarásnak, birtoklásnak, s az általad is említett görcsölésnek kell elmúlnia. A szeretet sokkal nagyobb, sokkal többrétegű lehetőségeket "enged meg", mint amit valójában az emberiség létrehoz, s elismer... Persze az is igaz, hogy van még egy halmaz, amiről nem beszélünk. Azok az édes kivételek... ilyen kivétel lehetne a te kérdésed is... szóval van rá példa, csak nem reklámozzák, nem beszélnek róla... mert hát az olyan ciki, meg "gyenge természetre valló". Így hát erről nem szoktak beszélni... de arról már annál többet, hogy "elhagyott az a szemét"... mert áldozatok, vagy erőt felmutatók... ez a kettők szeretünk lenni, mi egók... hogy mit akarunk mi emberek? Az már egy másik tészta.



elengedtem

Elengedés... oly nehéz, talán még nehezebb, mint az elfogadás. És ráadásul hasonlók.

Furcsa dolog, hogy amíg egy számunkra nem kedvező helyzetet, érzést el nem fogadunk, ráadásul azzal, hogy elengedünk..., addig nem változik semmi. Akár más, akár a magunk rossz döntése miatt...

Paradoxonok: Mondj le róla és megkapod.
Ne legyen szükséged rá, és tied lesz.

Pedig mi azt akarjuk, hogy ne így legyen, hogy ő is szeressen, hogy hívjon, hogy olvassák, hogy...

Mert ragaszkodunk. Görcsösen. Mástól várva a boldogságot. Pedig akinek kell a fény, keresse meg. Nem, nem a másik zsebében van, a tiedben. Nem, nem a zsebben, benned...

Van aki egy emberhez ragaszkodik, van, aki a naplójához.... egy kis kitérő, de érdekes..., mert hasonló... kedves barátom írja kétségbeesve,most épp nem a szerelmét, hanem a naplóját sírja vissza... tehát szeretett, hozzátartozó dolgot...

"Mi van, ha ezer feljegyzésem visszavonhatatlanul elszelelt, s már soha többé nem teremthető elő? Morcos lennék miatta, sajnálnám némileg az elvesztegetett időt, a kárba veszett gondolatok sokaságát, s azt, hogy amiért annak idején elkezdtem /hogy gyermekeim, unokáim majd később, ha esetleg olvasni akarják, mi történt velem, amikor nem éltünk épp egymás szoros közelében /, abból így nem valósul meg semmi..."

Ne ragaszkodj ennyire görcsösen, semmihez sem, mert pont ezzel veszted el...
Minden egyes írásod itt van a mi fejünkben, szívünkben, mi már nem számítunk, csak az utókor? Hogy is érthetné meg az utókor, mikor és miért éreztél, értettél úgy dolgokat, ahogy mi, élők, rendszeres olvasóid érezzük, értjük, tudjuk...

Most élj, ne a múltban ne a jövőben elkövetkezendő múltban. Itt élj, ne a görcsök közt.
Ne sajnáld, ha elveszett, örülj, hogy adtál nekünk ezzel. Itt van már bennünk, pedig sehol sem látjuk ... :-))

Talán a párkapcsolat is ilyen? Örülni kéne, hogy volt, hogy tanultunk a másiktól, és csak addig tart, míg építjük egymást... utána nincs dolgunk... egymással.

Érdekes téma lehetne,vajon szerelemből alakulhat-e barátság?



Kedves Connie2!

Ne haragudj, hogy ezt írom, de a te esetedben ez szinte természetes. Mindenképpen meg kell oldanod a lelkedben a "megoldhatatlant". A változást az is érzékelheti ilyen esetben, aki nem tudja tartani a szeretett emberrel a kapcsolatot, de nálad ilyen szempontból mégjobb a helyzet. S hogy miért olyan jó ez? Nos azért, mert a legtöbben elmenekülnek, vagy ha nem is, akkor természetesnek veszik h harag van a szívükben, vagy valami más negatív érzés. De nálad más a helyzet, mert Neked itt a lehetőség arra, hogy mindazt amit nem szeretsz lelkedben, mint érzést, megváltoztathatod úgy, hogy egyből le is mérheted a változás milyenségét külvilágodban. S megtapasztalhatod milyen az, akkor is szeretetet adni, amikor "nem szokás".
Ok, láttam mit írtál (főleg az utolsó pár sorod), nem vagyok vak (Csak félig.:D)!
Tudom nagyon nehéz ellenállás nélkül elfogadni a jelent, de próbálj meg ebből kiindulni. Képzeld el, ahogy felfokozod a szeretetet a szívedben, s elképzeled magad, ahogy boldog vagy. Bármitől, vagy csak úgy... vagy egy másik pasi?;-)
Aztán képzeld el, ahogy az örömöt, erőt, boldogságot rásugárzod lányod apjára. Képzeld el, hogy Ő mindig az életed része lesz, hiszen a lányotok "összeköt" titeket. Így mindig van lehetőséged arra, hogy szereteteddel segítsd Őt! Képzeld el, hogy ez az öröm ami rá is hat, és tőle is jön, meg tőled is; ebbe az örömbe belevonódik mindenki, még a férfi új barátnője is. Képzeld el, hogy annyira nagy a boldogság, és az erő benned, hogy már nem érzed rosszúl magad azért, mert egy másik lánnyal is boldog... Érzed, hogy nem elég h új szerelemre lelhetsz, de még a régi nagyon szeretett emberrel is meg van kölcsönösen egymás életében a helyetek.
Kívánom, hogy számodra megnyugtatóan és jól alakuljanak a dolgok!



Kedves Jutek!

Akkor marha gyorsan fog működni.:) Elengeded, s nemsokkal később úgy jön vissza, mint a huzat.:)
Amikor a kapcsolatból eltűnik az akarás, meg a görcsölés, akkor a felek mindig nyitottabbak lesznek egymás felé. Egyrészt ezért használják az elengedést, másrészt meg azért - persze -, hogy az ex és az illető közötti feszültséget gyógyítsa, akit elhagytak. Egyébként érdekes, hogy "elhagyó" még nem írt ide, vagy legalább is nem tudok róla. A lényeg: a lelket kell gyógyítani, s az energaáramlás visszanyerésére ez kivállóan alkalmas.



Igazából müködik ?

Ha valóban működik az elengedés technika,akkor én is teszek egy próbát,én már régóta szeretném ŐT elengedni,mert tudom és érzem hogy mellettem nem boldog igazán.Pedig csak az ég a megmondhatója mennyire szeretem/szerettem.De van egy bökkenő!! mi van ha Ő nem akarja hogy elengedjem? mi van ha ő is ragaszkodna hozzám valamilyen szinten?? akkor hogy működik a dolog?



emlékezés

Kedves Evelyn!

Nagyon tetszett a történeted! Valójában azt hiszem pontosan erre volt most szükségem. Hasonló dolog történt velem is volt egy ember az életemben, aki megtanított szeretni. Mellette vagy a hatására elkezdtem élni az életem, a rutin és a megszokás elmúlt és a csoda várt rám, a megismerés csodája talán. Amikor először találkoztam eme nemes férfiúval nem éreztem semmit, sajnos nagyon bizalmatlan vagyok, a barátaim szerint nagyon minimális az önbizalmam. S valójában igazat kell adnom nekik. De ahogy megismertem valahogy úgy éreztem ez az, megtaláltam a hiányzó részemet, valahogy mint a borsó meg a héja. De sajnos még tanulnom kell, legalábbis úgy gondolom, magamat kell megismernem és ha eljutok az önmegismerés telje fokára hiszem, hogy akkor megtaláljuk ismét egymást.
Nyolc hónapig tartott, egy egész világ épült fel ez alatt az idő alatt bennem. A személyiségem átalakult, a világom kitágult. Az egyik barátnőm azt mondta, ne aggódj: "bárhogy is alakulnak a dolgok, Te ebből a kapcsolatból csak profitálhatsz!" és fájó de a nyolc hónap után vége lett azóta váltunk leveleket, találkoztunk ugyan kétszer...de nem fejlődött tovább a kapcsolatunk. Még fáj és persze hiányzik, viszont megmutatta azt az ösvényt, amin érdemes elindulni. Így hálás vagyok neki. A barátnőmnek igaza lett! Profitáltam ebből a kapcsolatból fejlődtem tovább, az állóvíz megmozdult. Most már észreveszem az engem figyelő tekinteteket. Egyesek szerint nőcisebb lettem, no ez azért túlzás :D de a lelkem mélyén lakozó naiva lehet örül ennek a meglátásnak. Azóta is hálával és szeretettel gondolok rá. Elengedtem. Visszavárom, de már nem mindenáron. Azt hiszem olyan az életem, mint a cseresznyevirágzás, csak az én virágom kicsit elkésett, de már nyiladozik.



Hello Druszám:)

Mi még nem találkoztunk szerintem...Te is Evelyn vagy??? Én is így szoktam aláírni a nevemet, de csak a virtuális világban...amúgy tényleg ez a nevem:))))

Nagyon fontos dolgokat írtál...köszönet és hála érte!!!!!!!!!!

Óvónénis ölelésem:))))))))



Köszönjük!

:)



Ime az elengedés

Ime az elengedés technikája

Ime itt van az elengedés technikája amit én használtam.
Képzelje el belső vetitővásznán, hogy leül egy aztalhoz önnel szembe pedig az akit el szerene engedni. Gondolatban nézzen szembe a másikkal és kezdje fölvetiteni az első találkozástól az utolsóig mindazt , amit csak képes tudatos szintre hozni. Lehetőleg minél részletesebben, plasztikusabban élje át az emlékképeket. Eközben a következő tudatos légzést végezze: képzelje el, hogy amikor beszivja a levegőt, szeretettel visszaveszi mindazt amit ön tett bele a kapcsolatukba, amikor pedig kifújja a levegőt, azt tudatositsa magában, hogy szeretettel visszaadja mindazt amit a másiktól kapott. Itt nem az emlékek visszadásáról van szó (nyilván azok megmaradnak, ettől senki nem lesz amnéziás) hanem az ENERGIÁKRÓL amik összekötnek két embert.
Attól mert az energiaszálak elvágódnak az emlékek megmaradnak. Nagyon fontos, hogy mindezt tiszta aggyal és szivvel, szeretettel történjen, hiszen csakis akkor lehet elengedésről szó, ha nincs stresszünk a másikon. Amikor úgy érzi, hogy minden emlékképet földolgozott, amit képes magában fölhozni (ezt lehet egy, de akár több alkalommal is végezni mintegy folytatásban) akkor gondolatban növessze a szeretet rószáját, adja át a másiknak és köszönje meg mindazt amit tőle kapott. Utána meg lássa maga előtt, hogyan távolodik a másik, egy pont végül nem is látszik.

Nem tudom kitől származik ez a technika de nagyon jó. Mindenkinek sikeres elengedést kivánok.

Evelyn



Elengedés...

Én is ezzel küszködök, és több-kevesebb sikerrel próbálkozom.

Amikor elhagy még bízol, reménykedsz, hogy visszajön. Aztán telnek a napok, hetek, évek és ha nem is dörögölné újra és újra az orrod alá, akkor is rájönnél ennyi idő alatt, hogy neki nem kellesz. És tudod, hogy el kell engedned, tudod, hogy a saját boldogságod múlik rajta, hogy új életet kezdj. De hiába van ott az ész és az akarat. A gyomrod görcsbe rándul, ha nem tudod, merre jár, és kiver a veríték, amikor megtudod, hogy másik lányt talált. És próbálsz hozzá jó képet vágni, mert lehutóbb is a fejedhez vágta, hogy fogd már fel, hogy mi már nem leszünk soha egy pár, és kezdj tőle függetlenül új életet. Szóval nem árulod el, hogy a gyomrod forog, csak hallgatod ahogy az új szerelméről mesél. És mesél és mesél, mert nagyon belezúgott, és úgy látszik rajtad kívül nincs más akivel mindezt megbeszélhetné. És mutat róla képet, te meg megnézed persze, mert azért kíváncsi vagy, de az ideges feszültség tombol benned, és miközben nézed, szinte rosszul vagy.

Szeretném újra átélni azt a csodát, amit vele. Máshogy mással. De nehéz így, hogy szinte naponta látom, kapcsolatban kell lennem vele a közös lányunk miatt. Igen legyen boldog, de még végig is kell néznem, ahogy mással az? Ez sok. Keresem a szerelmet, de azóta sem találom, és biztosan pont ez az oka, hogy azóta senki sem jó nekem.

Elengedés? Jó volna. De így? Hogyan? :o



Köszönöm mindenkinek a

Köszönöm mindenkinek a választ!
Ez is sokat segített! Már azt hittem velem valami nagy baj, amiért nem egyszerű nekem (sőt bonyolultan is csak lassacskán haladok)és néha vissza-vissza esek. De sok történetben olvasok olyant mintha én mondtam volna. Szóval a remény hal meg utoljára. Majd olvasgatok tovább. Azért várom a technikát, mindent kipróbálunk!
Köszi!



Beliveinme gratulálok, olyan

Beliveinme gratulálok, olyan szép ahogy leirtad, kivánom, hogy az álmaid váljanak valóra....én is ezt teszem, már csak percek órák kérdése :)



Ma...

Nálam épp ma,nemrég jött el ez a pillanat.....hirtelen nagyon lehangolt lettem,és úgy éreztem nem érdekel már semmi....és akkor hirtelen úgy éreztem mintha valami ki akarna belőlem bújni...rájöttem mi az...Ő....az zakatolt az agyamban hogy:Engedd el,engedd el....harcoltam ellene,mert valami visszahúzott...de végül feladtam....és elengedtem.....zokogtam és közben hangosan imádkoztam hogy legyen boldog,és elengedem őt találja meg ami most éppen neki kell az életben....és közben folyamatosan éreztem hogy megkönnyebbülök és elszáll belőlem a görcsösség,a reménytelenség,és a kétségbeesett akarás....Tudom hogy visszajön mert mi egyek vagyunk valahol mélyen....És már egyszer visszajött...tehát kötődik hozzám.
Elengedtem és most már csak a pillanatnak élek és nem annak hogy keresem a miértekre a válaszokat...



Kedveseim Oandi5 válaszolok

Kedveseim

Oandi5 válaszolok neked is ádinak, beliveinmenek és mindenkinek :)

Oandi5, véleményem szerint két ember között a legfontosabb dolog a kommunikáció, ültesd le a párodat és beszélgessetek el a kapcsolatotokról, ne félj megkérdezni tőle, hogy ő hogyan látja azt, mire van szüksége. Muszáj megtenned különben kétségek közt fogsz élni és boldogtalanok lesztek, ne halogasd sokáig talán nem is olyan nagy a baj...szerintem nagyon félsz attól, hogy ha leülnétek erről beszélni akkor olyan választ kapnál ami miatt esetleg úgy kellene dönts, hogy jobb lenne lezárni a kapcsolatot...ne félj ettől, ha tényleg szeretnéd rendbetenni ezt a kapcsolatot akkor cselekedj, meglátod csak addig nehéz amig leülsz vele szembe és kimondod az első szót, a többi jön magától, utána pedig megkönnyebülsz.
A mágját meg hagyd ki szerintem, nekem nagyon félelmetesek az ilyenek én nem szeretném ha a párom ilyen módszerekkel próbálkozna:)
Sok siker kivánok neked és szoritok neked, hogy rendbejöjjenek a dolgok.

Ádi, hát igen, csodálatos dolog amikor valóra válik a legszebb álmod, aki nem élt át ilyet elképzelni sem tudja. Én kivánom neked, hogy továbbra is ilyen csodálatos dolgokban legyen részed.

DRÁGA BELIVEINME
Nagyon egyforma a történetünk. Nehéz újra megtenni mert még frissek az emlékek és olyan jó visszagondolni a szép emlékekre, ezeken még egy ideig rágodni kell...de nem szabad sokáig, mikor már eleget emlékeztél újra meg kell tenni, szabadjára kell engedni...hiszem, hogy hozzád is visszajön mivel már egyszer bizonyitott és viszzatért:) gondolj erre és ez adjon erőt, hogy újra meg tudd tenni. Sok sikert. Majd számolj be kérlek, hogy sikerült.

Rozsafa, nagyon örülök, hogy megtaláltad a boldogságot az kivánom neked, hogy mindig maradjon igy. PUszi



Kedves Veronik Egyetértek

Kedves Veronik

Egyetértek rozsafával, az elnegedést sem lehet erőltetni, de elő lehet segiteni...egy olyan pillanatban amikor már úgy érzed nem birod tovább, akkor kell cselekedned... és igen úgy igazán legbelülről kell, valakit nem lehet csak úgy elengedni, hogy eldöntjük és mondogatjuk magunknak, hogy megtettük, közben nap mint nap ugyanúgy kapaszkodunk a fájdalmas emlékekbe, a külvilágot becsaphatjuk de a saját testünket és lelkünket nem. Ha valakit elengedtél nem azt jelenti, hogy nem gondolsz többet rá, sem nem azt, hogy elvesznek az emlékeid, hanem azt, hogy megszabaditjúk őt attól a negativ energiától amit feléje sugérzunk az állandó ragaszkodásunkal és megszabaditjuk magunkat is attól a sok negativ energiától amivel olyan görcsösen ragaszkodunk a másikhoz. Mikor elengedsz valakit vagy valamit amihez ragaszkodtál addig, rendet raksz a lelkedben és újra meglátod az élet apró örömeit és esélyt adsz a boldogságnak, hogy megtaláljon téged...én igy látom ezt.
Ha szeretnétek én beirom azt a gyakorlatot amit én végeztem, előkereresem a kis jegyzetfüzetemből és beirom ide nektek.

Evelyn



Kedves Veronik!

Szerintem az elengedést sem lehet erőltetni. Nálam ez egyszer csak jött. Egy gondolat ami oly erősen hasított végig bennem, hogy akkor már biztos voltam benne, hogy el jött az ideje. Az évekig tartó mit tegyek, hogy tegyem, hogy végleg lezárjam??? Mindig visszatáncoltam hozzá. Aztán egyik nap jött, hogy most véget vetek ennek. Gondolom így lehet elhagyni a cigarettát is.
És valóban, másnap amikor felébredtem, tudtam innentől elkezdődött újra a saját egyéni utam. De, láss csodát, másnap megszólított a mai is életem legszebb ajándéka, kedvesem, szerelmem. Az egyéni utam egyből össze is fonódott egy másik élettel. De jó nagyon.
Az elengedésre is meg kell érnie a legmegfelelőbb pillanatnak.



ELENGEDÉS

Hogyan kell elengedni??? Úgy igazán legbelülről is, a tudatalattiból is, hogy a reményt is elengedjem????
Lehet, hogy receptet várok, ami tudom nincs. De sokaknak egyszerűen megy, még ha fájdalmas is.
Új életet akarok!!!