Tánc

"Nem sokkal ezelőtt még úgy tűnt, nincs kiút, nem változik senki, és semmi, sem bennem, sem kívülem. Az ész szegényes eszközeivel végigjátszott minden lehetőséget, elkészített minden algoritmust, lejátszott előre minden játszmát. Nem talált olyan megoldást, aminek a bekövetkezési valószínűsége nagyobb lett volna, mint nulla.

Ehhez képest minden megmozdult bennem és körülöttem. Olyan ajtók nyíltak meg, mint soha azelőtt. Az ész fejet hajt az élet előtt, és nem bánja már, szívesen átengedné az irányítást a szívnek. A nehéz kérdés az, hogy lehet idáig eljutni. Nem tudom elmondani. De az biztos, hogy miután belenéztem a tükörbe, majdnem én törtem össze. Aztán egyszer csak ráéreztem a helyes ösvényre, és nem haboztam annyit, mint szoktam. És meglett a jutalma. Nehéz volt nem észrevenni.
Úgy is mondhatnám: jobban együtt lélegeztem a világegyetemmel. Vagy jobban belesimultam az élet áramába.
Még csak kezdő vagyok ebben, nem akarom elkiabálni. Talán a tanuló van így, amikor elkezd síelni. A sok esés után valahogy ráérez, és már nem a fejével csinálja, hanem inkább érzi. Vagy aki táncolni tanul. Eleinte kínosan ügyel a lépésekre, még egyáltalán nem érzi, nem élvezi. Aztán egyszer csak ráérez. Majd belejön. Csak azután kezdődhet a móka... "

Ha valamit kívánnék most magamnak az új életemre, akkor ez lenne az:
áttáncolni az életen örömmel, a lelkünkben élő dallamra....

ahogy Zorba, a görög mondta
táncolj uram, és a zene is megjön valahonnan....

Címkék:

Hozzászólások



Jamy!

Akkor már Éli könyve is eszembe jutott.
Köszi a tippet!!!
Megkeresem ezt a filmet!



Lolly :-)

Én köszönöm, hogy elolvastátok. Ha már két szó megfog és továbbgondolja valaki, megérte.



Hasonmás

Ne add fel senki kedvéért önmagad!
Még a magad kedvéért sem...
:-)

Újabb film.
Hasonmás - Bruce Willis-szel. Hogyan mentsd meg az emberiséget, ha te vagy az egyetlen hús-vér ember? A nem túl távoli jövőben az emberek saját tökéletes robothasonmásaikat küldik az utcára. A csinos, életerős, örökifjú gépek dolgoznak, buliznak, élik az életet, míg az elhízott, megöregedett, 'éppen ma nem jól nézek ki' szinglik a való világból egy "tökéletes életbe" csatlakoznak be egy fotelen keresztül.

Senki nem meri felvállalni önmagát, pedig Bruce Willis nagyon elcsípte a lényeget, mikor beteg, fakó hajú, megtört szemű feleségének azt mondja, IGY szeretlek. Maradj meg nekem így. Ne menj vissza a szobádba, belebújni az illúziókba és egy másik énbe.

És milyen emberi, ahogy a feleség válaszol. Dehát én nem vagyok elégedett magammal! Még a szeretetet sem értékeli, csak a csodaéletet. A sikert. A szépséget, a csillogást, a rajongást, a figyelmet mindenkitől....

A filmnek érdekes a vége.

Szép napot!



Jamy!

Mindenki maga választja bíráit!

Ha valaki bánt, ezt mondd: ez a te véleményed, én máshogy gondolom.
Vagy:
Nem te vagy az, aki megítélhetsz.

Ne emelt hangon mondd, hanem halkan és a szemébe nézve.
Majd emelt fővel elmész onnan és NEM figyelsz többet rá.

Egyébként meg ordítottál már bele a pusztába a széles ég alatt, mikor közel-távol egymagad voltál?
És fogtad, hogy mennyire nem érdekli a mindenséget, hogy te egyáltalán létezel?
Tértél már onnan vissza, magadhoz? Hogy egyedül vagy és kész, az élet a TE rezdüléseidtől, gondolataidtól, érzéseidtől függ? A hozzáállásodtól.

Ugye nem hagyod, hogy érzelmileg zsaroljanak?

Előbb-utóbb megtalálod a közeget, ahol nem kell játszanod, és önmagad lehetsz. Hisz a gyermekednek anyára van szüksége, aki szereti őt. Ebből a szeretetből fog táplálkozni s adni egész életében. Ha magadat elnyomod, magadat nem szereted, elkövetheted azt a hibát, hogy tapadsz és rajongsz érte. Nem hagyod élni. Megfojtod a saját elnyomott személyiségeddel, vágyaiddal.

Mindenkinek joga van önmagának lenni. A gyermekednek is. Viszont őérte is most TE vagy a felelős. Míg szárnyat nem bont.

Eljön az az idő, meglásd, amikor nem érdekel majd mások véleménye. Eljön. De addig sok víz lefolyik a Dunán. Ahhoz hogy tudatosan élj, meg kell halnod.

Írom, mert amin Lolli átment, én is átmentem. Egész addig nem vettek emberszámba, csak cselédszámba, amíg ki nem nyitottam egyszer a számat. Aztán néztek. Vesszen minden, gondoltam. Már mindegy volt ugyanis.

A gyerekeim csak ámultak. Kiálltam magamért. Ők igazat adtak. Aztán ez a sok bántás, nem lehettem önmagam, sőt, azt sem tudtam ki is vagyok. Türelmetlen, lobbanékony, kedves, érdeklődő típus voltam. Indulatos, hisztis. Igaza volt anno akkor azoknak, akik ezt mondták rólam. Én meg vérig sértődtem. És sosem bocsátottam meg nekik, hogy LÁTNAK engem. Nem tetszettem sokaknak. És magamba néztem. Volt olyan, aki igazat mondott. Kellemetlen volt.
Még magamat is becsaptam.

Na ekkor kezdtem el keresgélni ki a bánat vagyok és miért születtem-e világra. Eltelt 5 év. Már nem mindig van nyüzsi a fejemben és káosz a lelkemben.
De már tudok mosolyogni azokon, akik bután, rosszindulatból bántanak. Már képes vagyok megkülönböztetni ezeket. És csak mosolgok már, régen sírtam. Ezek az emberek nem szeretik önmagukat.

"A helyzet bilincs.
A viselkedés a bilincs leoldása vagy lelakatolása.
A helyzetek meghatározottak.
A viselkedés szabad.
Nem tudtátok?
Felelős-e az ember azért, amit nem tud önmagáról?
NINCS felelősség. CSAK következmények vannak."
(Popper P)

A döntéseidből fakadó következményekért már felelős vagy. Te. Nem más. És mint tudod, minden mindennel összefügg.

Amíg a másik zsebében keresed a kulcsot, nem leled. Hisz a sajátodban van. Jaj nem, nem.... nem a zsebben. Benned. Meg kell tudnod amennyit csak lehet önmagadról.

Szeresd kicsit magad, a hibáiddal együtt. Amiket kezelsz. Hisz utánozhatatlanul egyedi mindenki. És mégis egy.

Szép napot!



Jamy!

Mi lenne ha kiállnál magadért? Ha döntenél, ha vállalnád ennek következményeit?

HA FELvállalnád az érzéseid? Mert a szeretet gyengít. A szerelem erősebb, mint a büszkeség.

Mégis...



Köszi Lolly, minden jó

Köszi Lolly, minden jó gondolat segítség!

Ha érzed, meg tudod csinálni, hegyeket mozgathatsz, ha tényleg úgy is gondolod, tényleg hiszed, akkor! Csak akkor.
Itt a miniszoknya már nem oszt, nem szoroz, sajna. Viszont megfelelni indig másoknak, magunknak meg épphogy, bizony megbetegíthet. Ezért kell kiállni magunkért. Ha már tényleg cérnaszálon lógnak a dolgok. Felvállalni, akkor is és azt is, hogy az igazi orcánk milyen. Még ha nem is tetszik ez a másiknak. Persze szándékosan nem kell megbántani senkit.

Vagy ha nekünk nem tetszik, hogy meg kell mutatni azt!!!!!

Ez itt az ellaposodott, kiégett, szeretetet nehezen kimutatni tudó, lassú, mélybe lehúzó kapcsolat. Akinek nincs hite önmagában, elvész. Akinek van, az is meginoghat. Az élet meg tud cibálni, ráncingálni még erős nőket is.

A lényeg, hogy végre merjük megmutatni VALÓDI arcunkat!!!! Ha kell, kell. Ha nem, bocs, akkor csőváz.

Bogár vagy szélvédő? El kell döntenünk.

Ez van.