Napraforgó

Napraforgó

Kinn a kertben Napraforgó álldogál,
Napillatú bársonyszirmán,
Meleg barna koronáján
Szőke Napfény táncikál.

A tündöklő Napraforgó mosolyog,
Csodálja a pergő-forgó,
Az a barnásan aranyló,
A Fényt sugárzó Napot.

Napocskának meleg fényét követi,
Olyan nagyon nyújtózkodik,
Egyre jobban kapaszkodik,
Tányérját feléveti.

Szép arcával a Fény felé integet,
Ahogy ő csak Fényben élhet,
Pont úgy kell az Embereknek
Az éltető Szeretet.

Napraforgó !
Mutasd fényes koronád !
Mindig mosolyogjál nekünk,
Tágra nyissad ki a szemünk,
Nevessen Ránk a Világ !

Kassai Csilla

Hozzászólások



Napraforgó..

Kedves Csillám!

Köszönöm a gyönyörű versikét...nekem is a kedvencem a Napraforgó és a kicsi napraforgó gyerekeik, a nagyok, a sárgák,

a barnák, a mosolygósak, a hiányosak(mert a madárkák már csipegettek belőlük) és a lehajtott fejű érettek is..

Mindig az emberek tartására gondolok, szinte azt látom bennük, a kicsi gyerekek kihúzott egyenes derékkal és

büszkén magasra tartott fejjel nevetnek és járnak, de az idősebbek már inkább enyhén meghajolva és lehajtott

fejjel Bölcsen mosolyognak (a lelkükben nevetnek), mert Ők már tudnak, és tudják, hogy minél többet tanultak és

okosak, de...a Világmindenség tudásához képest sajnos ..elenyésző a tudásuk, és igen Szerények...de Bölcsek..

Nevessen Ránk a Világ! Határtalan szeretettel ölellek Téged és a Lélektársaimat Anna a Mosolygós



Ég és Föld között

Ég és Föld között de jó nyújtózkodni!



Csillám!!

Ezolyan kis aranyos versike !!! Nevessen hát Ránk a Világ !!! Öllellek : Ágica



:)

hihihi :)
nagyon édes :)