Találkozás Önmagunkkal


"Először is elnézésedet kérem, hogy csak úgy egyszerűen egy sziasztok köszönéssel eljöttem, de a mai nap olyan sok mindent felkavart bennem, és olyan dolgok mentek végbe bennem, és annyi mindent kaptam Tőled, hogy muszáj volt elrohannom, hogy egyedül maradjak és átgondoljam átérezzem még egyszer a nap történéseit.

Képzeld, életemben először találkoztam MAGAMMAL. Láttam ÉNT, aki MOSOLYGOTT RÁM, hatalmas SZERETETET sugárzott felém, és tudtam, hogy tényleg nagyon SZERET ENGEM, és megkérdezte Magamtól, hogy hogyan is kételkedhettem BENNEM. A dolog egészen pontosan úgy zajlott, hogy amikor becsuktuk a szemünket és mondatról mondatra követtük amit mondtál, felidéztem életem első kimondhatatlanul boldog pillanatát (és ez akkor volt amikor a kisfiamat először megláttam és a karomban tartottam) és magam elé képzeltem pozitív ént, akkor egy több mint nagyon csinos, nagyon határozott energikus hölgyet láttam a legapróbb részletekig, (még a frizuráját és a sminkjét meg a ruháját is, pedig én nem is sminkelek) aki féloldalt ált nekem és valakivel éppen nagyon határozottan energikusan tárgyalt, majd egyszer csak felém fordult és ÉN éreztem a BELŐLEM áradó abszolút feltétel nélküli SZERETETET és azt mondtam MAGAMNAK, hogy SZERETLEK CSILLAGOM, HOGY IS KÉTELKEDHETTÉL BENNEM? És egyszer csak odaléptem hozzám, átöleltem magam és aztán hopp már bennem is voltam, és nekem akkor elkezdtek folyni a könnyeim.

Kicsit olyan ez mint az ötödik Sally, most már tudom, hogy sosem voltam egyedül, mindig VELEM volt MAGAM csak Én nem akartam tudomást venni RÓLAM, pedig belülről már régóta dörömböltem, hogy ki akarok jönni. Olyan furcsa ezt így leírni. Aztán amikor eljöttem az Asramból sétáltam egy nagyot, és szerintem mindenki abszolút hülyének nézett, mert folytak a könnyeim, viszont folyamatosan vigyorogtam és beszélgettem magammal. Ez valami nagyon furcsa dolog, megtaláltam belső ént? Megtaláltam magamat? De ez annyira valóságos, mintha én kettő lennék pedig mégiscsak egy vagyok. Rengeteget tudnék még írni a bennem kavargó gondolatokról, de inkább hagyon, hogy megbeszéljem magammal a dolgokat, átértékeljem az életemet (vagy életünket?) 21 nap múlva, ha nem bánod megírom a fejleményeket.

Hálás szívvel gondolok Rád és nagyon köszönöm Neked amit adtál: MAGAMAT.

Szeretettel ölellek!"

Az idézett levelet az októberi thesecret.hu tréning egyik résztvevőjétől kaptuk, és nem ez az egyetlen olyan őszinte, és megindító tartalmú levél, mely szerint a tréning elvégzése - ha kellő nyitottsággal áll hozzá a résztvevő - sorsfordító hatású, és egy kulcsot ad a kezünkbe a boldogabb élethez. Mikor megkérdeztük, hogy közzétehetjük-e az oldal olvasóinak, és a tréning iránt érdeklődőknek, az alábbi választ kaptuk:

"Természetesen nincs semmi kifogásom ellene, sőt!!!! Tényleg nagyon szeretném, ha minél több ember megismerné az öti hatit, hiszen olyan sok mosoly nélküli emberrel találkozom nap min nap, az én képemről viszont azóta sem
hervadt le a vigyor (saját értelmezésemben: sugárzó, mindenkit lehengerlő boldog mosoly)."

Hozzászólások



Örülök ennek az oldalnak!

A Boldogság nem kívülről jön, hanem belülről fakad. A titok sem kint , hanem bent lakik a szívünkben.
A hamóniáért magunknak kell tennünk, senkimás nem képes minket boldoggá tenni, csak mi saját magunkat!

"Apró csodákat megélni, hálát adni és szeretni,
Önmagunkban elmélyedni, Békességben felébredni.
Hópehelyben megfürödni, virágszirmon táncot járni,
Szétszórni a Végtelenben, Szabadságban, Fénytengerben.

Apró csodák felemelnek, életünkbe fényt lehelnek,
Elhozzák a barátságot, megfürdetik a világot.
Gondolatban megteremtjük, szeretettel körbevesszük.
Addig várjuk, amíg eljön, Menyország lesz itt a Földön!

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Szia Te Kati!:)))

Szép a reggel!!! Gyönyörű!!!!
:)))
Ezer Szeretettel!
Gabi



Egyébként meg.. -hogy köszönjek is.. :)

Szia Dindike, meg Mosolygós, meg Gabika, meg Álomkereső, meg... még jó páran. :)
Sziasztok!



Erről írtam... :)

Erről a "de mégsem"-ről...

Idézek (az idézetből):
"..nem kell sokat magyarázkodni, ők anélkül is rögtön megértenek minket."

Egyébként meg, "melyik" Secret alapján...

Mert nekem van egy titkom..
Csak az egy olyan titok, ami attól működik.. hogy titok.
Abban a pillanatban, hogy megszűnne az lenni, már nem működne.



Kedves Kati!

Én is végigolvastalak!Jó,hogy sokat irtál!Örülök Neked!
Drukkolok én is,hogy akárhol is,de találd meg amit keresel!!:)
Ki tudja,talán Te is Itt fogod meglelni........
dindike



Értem én, de mégsem :)

Végigolvastam amit írtál, és el kell mondanom, hogy tisztelem azt, hogy ilyen alaposan kifejtetted a gondolataidat nekünk. Azt megértettem, hogy a történet mit akart mondani. De azt még mindig nem tudom, hogy mi az, amit nem találsz itt meg?

Idézlek: "valami olyat, ami (nekem) jobban tetszik, szóval, hogy olyat is lássak.. hogy egyszer végre majd biztos több valami olyan is megjelenik [...] de bele kell nyugodjak, hogy azt nem itt fogom megtalálni."

Egyrészt, ha a Secret alapján bármit gondolsz és mondasz, igazad van. Ha azt írtad volna, hogy itt megtalálod, akkor az lenne igaz :))) Olyan egyszerű az élet, csak mi tesszük bonyolulttá!

Drukkolok neked, hogy valahol találd meg, amit keresel. Mondjuk az nem derült ki, hogy mi is az,amit hiányolsz...



Önmagunnkal találkozni.. - nem mindig kellemes.

Sokat hezitáltam, hogy írjak-e még vagy sem. De (mivel találtam valamit, ami nekem sokat segített, sok minden érthetőbbé vált..) úgy döntöttem, leírok pár dolgot. Abból a könyvből, amit egy klinikai pszichológus, egy amerikai orvos, Sam R. Hamburg írt. (Kicsit aggódtam, hogy így elég hosszú lesz ez a beírás.. -de aztán eszembe jutott a Deni karavánja.. :)) és megnyugodtam. 1000 sor hosszú azért ez biztos nem lesz.)

Szóval, egy picit még visszatérve a címhez. Ez a legutóbbi "találkozás"... -nem volt kellemes.
De azt hiszem, ez nem baj! Sőt.
Kellenek ilyen pillanatok.. (nekem legalábbis, nagyon kellenek).
Ez már inkább "életszagú" volt..
Az illúziót, a szépet (márpedig az illúzió mindig az.. -különben nem illúziónak, hanem rémálomnak hívnánk..:) szóval a szépet, azt könnyű szeretni. De, ha a VALÓSÁGOT szeretnénk meglátni, mert azt szeretnénk szeretni, akkor ahhoz muszáj a valódi embert meglátnunk. És egy ember igazi arcát (akár a magunkét, akár a másikét) sokkal inkább ezek, ezek a hétköznapi (..a nagyon hétköznapi..) pillanatok tudják igazán megmutatni.

(Nem akartam... -de "muszáj" közbe leírnom.. :)
Bár tudni nem tudom, csak gondolom, hogy én voltam az "ihletője" annak a "terasz"nak... -de ezen még most is mosolygok.. :))
Na csak mert elképzeltem.. :)
Én életemben nem voltam még "kávéházban".. :) meg nem is túl sűrűn vágyom nyilvános helyre, de ha nagyritkán (mondjuk étterembe.. pizzériába.. vagy valami nem túl lepukkant, de mégiscsak "kocsmafélébe".. :) betérek, az első, hogy azt lesem, meg azt kérem a velem levőtől.. (meg tulajdonképpen már menet közben is azon jár az agyam..), hogy csak valami jó kis eldugott zugot találjunk.. (vagy legalább olyan asztalt, ami a lehető legkevésbé van szem előtt... és én még ott is úgy szeretek leülni, hogy, ha csak lehet, ne én legyek szembe a legtöbb emberrel.. Na, de erről ennyit. :)

Szóval, hogy milyen is az "ember"..
Milyenek vagyunk, miért is, mitől is vagyunk olyanok, amilyenek..

Mivel a könyvet, amiből most összeszedegettem egy pár gondolatot, a szerző
elsősorban a párkapcsolati problémák megértéséhez írta, ezért a mondatai is gyakran ehhez igazodnak.

Ugyanakkor, mégis annyira általános érvényűek is, hogy mindenféle emberi kapcsolat esetében igazak, ez az első mondatból ki is tűnik:

"..a kölcsönös megértésnek a hiánya ismerős lehet számodra mind a romantikus, mind a nem romantikus kapcsolataidban.

(és akkor jöjjön tovább..)

...Amikor az emberek különbözőek - vagyis nem illenek össze -... Nem tudják beleképzelni magukat a társuk helyzetébe, nem képesek közvetve átélni azt, amit a partnerük érez, és ilyenkor a világ legjobb kommunikációs képességei sem segítenek.

..Az emberek empatikus viszonyulásához nem elég a kommunikáció. A magukat kiválóan kifejezni képes...emberek, akik kommunikációs nehézségről panaszkodnak, emberként nem értik meg egymást, mivel annyira különbözőek, hogy még a kivételes kommunikációs képességeikkel sem tudják áthidalni a kölcsönös megértésben támadt szakadékot.

..Előfordult például, hogy vitatkoztál egy ellenkező véleményen lévő emberrel.. Mindketten értettétek, mit mond a másik, de a beszélgetés után egyikőtök sem volt képes megérteni, hogyan gondolkozhat, vagy érezhet úgy a másik, mint ahogyan azt tette. Emberileg túlságosan is különbözőek voltatok ahhoz, hogy beleéljétek magatokat a másik érzéseibe.

...amikor a felek egy fontos dologban nagyon különbözőek, nem tudnak megváltozni annyira, hogy hasonlítsanak partnerükhöz.
Miként azt sem tudjuk megváltoztatni, hogy jobb- vagy balkezesek vagyunk.

Az emberek életük során rengeteget változhatnak és változnak is. A változások közben azonban nem megváltoztatják magukat - tehát nem másvalakivé lesznek -,
hanem önmagukban válnak teljesebbé és tökéletesebbé. A pszichológusoknak léteznek erre kifejezéseik... Akármelyik szót használjuk is, a lényeg az, hogy életük során az emberek fokozatosan rájönnek arra, kik is valójában, egyre tisztábban és fokozottabban képviselve ezt a személyt.

Mi változunk, de jellemünk nem változik. Alapjában véve önmagunk maradunk.
Jellemünk azonban több a szokásaink gyűjteményénél. Tartalmazza az egyéniségünket és életfelfogásunkat is. Ha nyugodt vérmérséklettel születtünk, általában olyanok is maradunk. Ha alaptermészetünk (hmm..<-- ezt most itt én mondom.. :) érzékeny és szorongó, nagy erőfeszítéssel megtanulhatjuk, hogyan kezeljük ezeket jobban, de a szorongás megmarad automatikus és természetes reakcióként. Ha cinikusként kezdtük az életet, azok is maradunk. Ha bizakodónak és belenyugvónak születtünk, még akkor is ilyennek akarunk maradni, amikor a csalódásaink kétségeket ébresztenek bennünk.
...
Kik is a legjobb barátaink? Ők azok, akik megértenek minket.
Amikor velük beszélünk,nem kell sokat magyarázkodni, ők anélkül is rögtön megértenek minket. Nemcsak megértik, amit mondtunk, hanem jóvá is hagyják azt. Hasonlóképpen amikor ők beszélnek hozzánk, nekik sem kell sokat beszélniük, mert mi is értjük őket. ...jóvá is hagyjuk azt, amit mondtak. ...lelki, értelmi, és szellemi közösséget érzünk velük, mintha valahogy össze lennénk hangolva: közös hullámhosszon vagyunk.

Közös hullámhosszon lenni azt jelenti, hogy megegyezik az életfelfogásunk, és ugyanúgy látjuk az életet. ..ugyanúgy állunk az élet nagy kérdéseihez: mi fontos, mi nem fontos, mi kell a "jó" élethez, és miért érdemes élni.
Egyetértünk abban, ahogy a világot látjuk magunk körül, és abban is, hogy miként változtatnánk rajta. Osztjuk szellemi felfogásunkat: mi az értelme ennek a világnak és saját életünknek - ha van egyáltalán - mi Isten része a saját sorsunkban, valamint másokéban, miért van gonosz és szenvedés a világon, tudjuk-e befolyásolni saját sorsunkat, mi a szerelem, és milyen szerepet játszik az életünkben."

"Ha már szerelemről beszélünk, íme az egyik kedvenc történetem arról, hogyan sejhetik meg az emberek, hogy közös hullámhosszon vannak egymással..

Az "Elvira Madigan-történet"
Valamikor régen (egészen pontosan 1967-ben) egy gyönyörű nővel randevúztam. Hívjuk őt Jennifernek. Egy svéd művészfilmet néztünk meg, a címe.. Eltaláltad.
A címben szereplő nő Svédországban él, körülbelül száz évvel ezelőtt. Cirkuszi artista, aki szenvedélyes szerelembe esik egy fiatal katonatiszttel, aki szintén heves szerelemmel van iránta. Az egyetlen gond az,..hogy a fiatalember nős. A film arról szól, milyen gyönyörű és szenvedélyes a szerelmük, rengeteg szép tájjal, virággal és állandó Mozart-zenével a háttérben. Elvira és fiúja legnagyobb szerencsétlenségére Svédországban akkoriban még nem tolerálták az efféle szerelmi kapcsolatokat. Érezvén, hogy a társadalom ellenük van, és szerelmük kudarcra van ítélve, Elvira és partnere úgy döntenek, hogy szerelmük megtartásának és becsületük megőrzésének egyetlen módja, ha közösen öngyilkosságot követnek el. Ezt meg is teszik: pisztollyal, egy gyönyörű mezőn, Mozarttal a háttérben.
Piff-puff, meghalnak, és már peregnek is a szereplőlista kockái.
Amikor Jennifer és én kisétáltunk a moziból, ő sírt, zsebkendőbe temetve arcát, lázas izgatottsággal mesélve, milyen gyönyörű, megindító és mély értelmű volt a film. Én valami ilyesmit válaszoltam: "Persze, nagyszerű volt."
Utáltam a filmet. Szerintem abszolút hülyeség, egy rakás hamis érzelgősség. Szerintem semmi igazat - nemhogy mélyen szántót - nem mondott az élet és a szerelem lényegéről. Akkoriban mindössze 19 éves voltam, és a korombeli fiúkhoz hasonlóan nem tudtam valami sokat a kapcsolatokról. Valahogy mégis volt annyi érzékem, hogy azt mondjam magamnak: "Sam, ha ő szerette a filmet, te pedig utáltad, nincs közös jövőtök, függetlenül attól, mennyire jó nő is ő. Túlságosan különbözően látjátok a világot. Egyszerűen lehetetlen, hogy valaha is megértsétek egymást."
Nem sokkal később kapcsolatom a szép Jenniferrel véget ért. Pár hónappal utána elkezdtem randevúzni egy másik gyönyörű fiatal nővel. Gondoltam, alávetem az Elvira Madigan-tesztnek. Megkérdeztem tőle: "Láttad az Elvira Madigant?" Azt válaszolta: "Igen." Mire én: "No és tetszett?" Erre ő azt mondta: "Utáltam."
Elvettem feleségül. Természetesen nem akkor és ott, hanem pár évvel később. Még mindig együtt vagyunk. És még mindig ugyanaz az életfelfogásunk."
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Hát, ennyit szerettem volna Sam R. Hamburg tollából..
Én ezt a könyvet jó pár évvel ezelőtt olvastam. Meg is látszik, hogy jó pár éve, mert jól el is felejtettem sok mindent.. És ez az, amit tényleg sajnálok. Különben nem történt volna meg, hogy ott és úgy fakadok ki, ahol ez a kifakadás egyrészt felesleges, de méginkább bántó.
Hogy miért volt az, most már tud(hat)juk..
Hogy miért fakadtam ki mégis? Mert jó egy ilyen oldal, ahol tényleg klasszul lehet beszélgetni.. (úgy értem, így, hogy már "beletanultam" a használatába, ez az oldal tényleg jó. Jó nézni meg követni az egészet.. :)

Csak kifakadtam attól, hogy én annyira vártam, hogy egyszer végre ne "Elvira Madigant", hanem valami olyat, ami (nekem) jobban tetszik, szóval, hogy olyat is lássak.. hogy egyszer végre majd biztos több valami olyan is megjelenik ... -és ezt most már tényleg nem bántóan írom!-
De bele kell nyugodjak, hogy azt nem itt fogom megtalálni.
-különben, azért találtam ám itt is (én is) olyat, aminek örülök! :)

Nem tudom, hogy ennek a könyvnek a sorai segítettek-e valami kicsit abban, hogy tényleg könnyebb legyen elfogadnunk a dolgokat (hogy nem tudjuk egyformán látni a világot, nem vagyunk egyformák, és néha nagyon nem, de emiatt inkább kerüljük, minthogy széttépjük egymást), de ha igen, mégha csak egy-két embernek is, akkor örülök! :)

Azért, ha belegondolunk, hogy az ember, mint test, jobbkezes meg balkezes.. akkor az ember, mint lélek... -"hány féle kezes" lehet.. :)
(a lelkünk lehet, hogy középsőkezes.. vagy jobb...de felülről a másodikos... vagy bal alsó ötödikes.. :)) -de egyébként.. most komolyan! :))

Sziasztok! :)



Kedves Katica! Legelőször

Kedves Katica!

Legelőször is szeretlek, igazán, szívből..én vagyok Te, te vagy én, vagy bármelyikünk, hisz minden egy..
Egy Mester mondja:
Ha harmadmagammal utazom, a másik kettő feltétlenül mesteremmé lesz.
Mert én kiválasztom bennük a jót..és követem,
ami pedig rossz bennük, azt
kijavítom Magamban!
Most már érted, miért is szeretünk Téged, mert Te Önmagad vagy..
Higgyél magadban, szeresd magad és az másokra is kisugárzik..
Mosolyogva írom ezt most neked, ami aranyozza be a napjaidat

Szeretettel ölellek , feltltel nélkül szeretlek csak magadért Anna a Mosolygós



Senki sincs, aki meg akar nevettetni?

Pedig jól esne, egy nagy mosoly.. és már mosolygok is.
köszönöm



Deni! vagy akárki!

Nevettess meg, kérlek!



Barátaim!

Lefelé mozog a spirálom.
Segítsetek felemelni, ha akartok.



Szia Imi!

Nagyon jó, hogy így jó Atya módjára megpróbálod helyre tenni a dolgokat!:)) Személy szerint én nagyon remélem, hogy meg fogjuk tudni, hogy kis is ő valójában!!:)) Ugye? Drága Kati!
:))
Ezer Szeretettel!
Gabi



Tegyük helyre

Az én ötletem volt, hogy a történetet feltegyük, mert szerintem igenis őszinte és megindító... Ennek ellenére, úgy gondolom, hogy tudok kívülálló maradni ebben a vitában, főként azért, mert érzelmileg egyáltalán nem érint meg, amit olvastam a hozzászólásaitokban. Úgyhogy tisztán a gondolataimmal reagálok.

Mindenkinek szíve joga, hogy máshogy vélekedjen, mást gondoljon bármiről. Ami a vitából látszik számomra - és ezt vehetitek annak, aminek akarjátok, de most úgy érzem, hogy nektek teszek jót, ha rászámon az időt, és leírom, amit gondolok - az a következő:

Csilla írásaiból egyértelműen az látszik, hogy sértve érezte magát Kati első hozzászólásán, hiszen ő a legnagyobb jóindulattal és alázattal próbál másokon segíteni, és óriási hittel és lelkesedéssel teszi ezt. Érthető, hogy egy ilyen reakcióra, amit Kati írt, sértődötten válaszol, és helyenként visszaszúrkál, de én úgy láttam, hogy ezt a helyzethez képest visszafogottan próbálta megtenni, ami nem minden egyes mondatban sikerült... na és akkor mi van, emberek vagyunk... :) Persze jobb lenne, ha nem vette volna fel a kesztyűt, és nem kerül bele ebbe az örvénybe.

Kati oldaláról viszont az látszik, hogy van egy óriási ellenállás valami olyan ellen, amit nem is ismer. Nekem - és nem csak itt olvastam a hozzászólásait, hanem más témáknál is - úgy tűnik, hogy Kati nem bízik eléggé Önmagában. A mondataiban többszörös tagadások jelennek meg, helyenként pedig önsajnálat. Szándékosan szigeteli el magát a többiektől saját (vélt?) véleményével, és vélhetően nem véletlenül. Szerintem ő az a típus, aki a saját értékeinek megbecsülése helyett másokhoz hasonlítgatja magát. És szerintem Katiban rengeteg jóindulat és jószándék van, és biztosan benne is van valami különleges, és egyedi. Én sajnálom, hogy számunkra nem derült ki, hogy ki is ő valójában. :))

És még egy kapcsolódó dolog, ami eszembe jutott. Vannak, akik kiülnek egy kávéházi teraszra, és figyelik az arra járó embereket. Alaposan végigmérnek mindenkit, és keresik azt, amin jót nevethetnek, milyen furán öltözött fel, milyen sután lépked, milyen nevetséges színű az az ing, milyen ócska cipőben sétál... stb. Abból merítenek energiát, hogy kinevetnek, kifiguráznak, vagy egyenesen lenézhetnek másokat, ezzel növelve saját önbizalmukat, saját önbecsülésüket. De ez hosszú távon visszaüt. Ha másokhoz hasonlítjuk magunkat, az nem Önértékelés. Ami nem belülről fakad, hanem kívülről táplálkozik, az egy idő után nem lesz életképes.

Ha kiülünk arra a teraszra, inkább figyeljük a szépet, vegyük észre az apró csodákat. Boldogabbak és elégedettebbek leszünk!



Drága Csillám!

Annak szól, aki a magáénak érzi! :)
Pl.: nekem legalább annyira, mint bárki másnak! :)

Szeretettel ölellek:
Álomkereső
http://www.alomkereso.com
http://www.thesecret.alomkereso.info/Almok_keresese_thesecretSE.exe
http://www.thesecret.hu/node/1232



Drága Álomkereső!

Ha valakinek azt kívánják, maradjon itt és találja meg a harmóniát önmagában, abból hogyan vonhatja le azt a következtetést, hogy bárki is elküldte?!
Úgy hogy köszönjük az okosságokat, én speciel nem érzem úgy, hogy nekünk szólna!
Mi jól érezzük magunkat, köszi!

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



A szeretet áradása megállíthatatlan...

A szeretet áradása, olyan mint a vadvíz, megállíthatatlan!

Csillagvirág

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Kedveskéim!

Mielőtt bármit is írnék, szeretném, ha tudnátok, hogy végtelenül szeretlek Titeket, kivétel nélkül!
Kérlek Titeket, gondolkodjatok el egy kicsit azon, hogy ha pl. véletlenül, teljesen tudattalnul rálépsz egy kisegérre, akkor segít-e Neked megértened tetted súlyát és következményét és levonni tanulságát, ha az elefánt, - aki a ksegér őszinte és igaz barátjának vallja magát - jön és eltapos!
Nincsenek köztünk különbségek. Nem létezik ostobaság és rosszindulat.
Csak a Szeretet van!
Ami miatt pedig nézeteltérések támadnak közöttünk az nem más, mint a Szeretet tudatos megélésének eltérő foka az adott pillanatban.
Az pedig, hogy valaki adott pillanatban kevésbé tudatosan viselkedik, nem jelenti azt, hogy ő egyébkén tostoba és rosszindulatú, és nem tud szeretni és szeretve lenni.
Egyszerűen csak abban a pillanatban a tudatossága nem áll azon a fokon, hogy érezze a Végtelen Szeretet szüntelen áramlását.
Mindannyiunkkal előfordulnak ilyen pillanatok! Velem is! :)
Ilyenkor gyakran mondunk vagy teszünk olyant, amivel megbánthatunk másokat, sőt ilyenkor mi is könnyen megbántódunk. Megbántódottságunkban pedig hajlamosak vagyunk ugyancsak bántóan reagálni, anélkül, hogy ezt észrevennénk, hiszen a tudatosságunk és így a rezgéseink épp lefelé mozgó spirálban van.
Ráadásul, ugye azt is tudjuk, hogy a Vonzás Törvénye által ez mit hoz magával!? :)
Mások tudatosságára csakis a saját tudatosságunkkal tudunk hatni! Ha miénket szinten tartjuk, vagy megemeljük tudatosságunk fokát, akkor előbb-utóbb a másiké is hozzáigazodik majd. Ám ha engedjük, hogy a tudatosságunk foka lezuhanjon a másiké mellé, azzal nem segítünkn neki. Sőt!

Ezen az oldalon bárkinek halye van! Még annak is, aki kételkedik a VT működésében és a feltétel nélküli szeretet létezésében!
Ki tudja? Hátha éppen itt nyeri vissza azt a hitét, ami mindig is az övé volt és sosem vesztett el, egyszerűen csak elterelődött róla a figyelme és nem tud róla, hogy ez a hit és erő most is a birtokában van.

Szívem Végtelen Szeretetével ölellek Benneteket:
Álomkereső
http://www.alomkereso.com
http://www.thesecret.alomkereso.info/Almok_keresese_thesecretSE.exe
http://www.thesecret.hu/node/1232



Egy szép napon...

Egy szép napon egy porszem megunta egyhangú éltét,
s útnak indult.
Néha tűző nap égette vagy fellegek mennydörögtek vadul felette
de ő csak ment-mendegélt, s otthonát kereste.
Harmadnapra látta, fura barna felhő kering felette a magasba,
s égtelen haragra gerjedt!
Ezek mit képzelnek? Azt hiszik, övék a világ?
Magasan hordják fejüket, s lenéznek engem?
S egy röpke perc alatt, míg ő magához se tért,
a Végzet őt is elragadta, s felemelte,
S elrepült oda, hová mindig is vágyott:
A homoktengerbe , a sivatagba, mely minden porszemnek
Éden-óceán.
K.Cs.

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Úszni az árral

Találtam valami nagyon frappáns Abraham tanítást, ami pont idevág!
Kattints a linkre:
http://avonzastorvenye.hu/index.php?blogid=3

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Fergecske! Ez ragadós! Majd kiugrik a szívem a boldgoságtól

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Akkor ez csak a sok-sok áldáskérés ereje lehet, Fergecskénk

Mindenkinek köszönöm!
„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Csilla!

Hát csak Úgy!!!!!!
Ajándék nekem, magamtól, vagy ki tudja honnan, de boldogságot érzek magamban, nem is kicsit.



Drága Fergecske! Hogy sikerült ezt elérned?

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Kedves Kati!Ezen az oldalon nem volt konfrontálodás.

Akik ismerik a titkot, azok tudják. Akik pedig nem, azoknak javaslom, olvassák el, és használják. Csodálatos vele élni!

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Csilla!

Hát még én!



Örülök, Fergecske, hogy boldog vagy!

Ezzel fogom párnára hajtani a fejemet. Örülök, amikor boldogan írsz magadról. Ez nagyszerű!

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Kati....

én csak úgy vagyok....ilyen vagyok:)

Ezer Szeretettel!
Gabi



Drága Katica!

Én szabad vagyok!!!!!
Boldog vagyok, CSAK ÚGY!!!!!
HÚÚÚÚÚÚÚÚ
Isten útjai kifürkészhetetlenek. így érzem



Gabika...

(Ezt már csak Neked..)

(Vagy inkább.. Érted.)

Olyan ember, aki mer akkor szeretni, ha látja, hogy (..nem lesz belőle "baja"..) , mások
is azt teszik, és persze mer ellent is mondani, de azt is csak akkor, mikor látja, már
ezzel sincs egyedül... -ilyen ember minden bokorban születik.

Olyan, mint Te, aki fel meri vállalni valami.. (valaki..) mellett a nyílt konfrontálódást,
egy olyan helyzetben, mikor tudja, hogy nagyon magára maradhat ő is... -az ritkán.

(teljesen mindegy, miről van.. lesz.. volt.. szó.)

Az ilyen embert én nagyon tudom becsülni.
(Amikor egy ilyen "mutatkozik meg"... -még az is mindegy.. (kéne, hogy legyen..), melyik
"oldalon" áll.)



Igen Gabika, örülök, hogy ebben is egyetértünk! :)

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu