Mezítláb a nyárból a télbe..

Csak mert egy kicsit én vagyok, és mert nagyon szép!
Demjén Ferenc egyik gyönyörű száma, most nektek!:)

"Mezítláb mentem a nyárból a télbe
Nagykabátban jártam napsütésben
Rájöttem már, ez voltam én
Boldog voltam, ahol megvetettek
S néhol szívtelen, hol úgy szerettek
Rájöttem már, ez voltam én
Mindig csak a felhők közt jártam
S mire végre visszataláltam
Rájöttem már, hogy lassan menni kell
Mindig csak a fényt kerestem
S végül csak egy árnyék lettem
Rájöttem már, ez vagyok én

Nem kell, hogy megbocsáss
Megbocsátott a sors
Nem baj, hogy most így látsz
Mindegy hova sorolsz
Nem kell, hogy megbocsáss
Elég az nekem
Nem bántott senkit még
Kicsorbult életem

Soha nem hittem, hogy nem lehet másképp
S mindig viszafelé sült el a játék
Rájöttem már, ez voltam én
Mindig jöttem, mikor menni kellett
S végleg itt maradtam mind emellett
Nem értem mért, ez voltam én
Volt, amikor messzire szálltam
Többé már nem bír el a szárnyam
Elfáradt már, mégis szállni kell
Mindig álmodtam egy szebb világról
S lassan eltűnök a nagyvilágból
S még nem jöttem rá, mért vagyok én....."

Gabi

Hozzászólások



Gabikám !

Ehhez a vershez kapcsolnám az én érzésem is . "A sziv lassu halállal hal meg. Egyenként hullajtja el remémyeit akár a fa a leveleit, még egy szép nap elfogynak. Nincs remény nem marad semmi..... /Artur Golden/ Ölel ágica



Gabikám !

::::::: Tényleg nagyon szép ..... S lassan eltünök a nagyvilágból, s még nem jöttem rá , miért vagyok én" sokszor ölel . ágica