Kristály folyó...


Lassú nagy folyó a Kristály folyó.
Évszázadok óta megy lomhán ezen az úton, követi az irányt, követi a törvényt. Mélyen a víz alatt nyüzsgő, változó élet. Kis, alig látható élőlények küzdenek a létért. Szorosan tapadnak a kövekhez, sziklákhoz, ráfonódnak a fák benyúló gyökereire. Egy egész kis világ. Testvérkék, akik egymás mellet élnek, generációk, amelyek alig ismerték az előzőket. Öregek, fiatalok, egészségesek, betegek. Rövid kis életükben csak egyetlen törvényt ismernek. Fennmaradni. Megtapadni. Mert aki elengedi a köveket azt elviszi a folyó. És akit elvitt, soha nem látták viszont. Az odatapadás, a megtartás a velük született parancs.
Nyugtalan kis csodabogár az egyik.
„Elfáradtam” – panaszkodik. „Elég volt ebből az egy helyben maradásból. Elengedem ezt a követ és meglátom mi történik.”
„Hát majd meg fogod látni!” – mondja a másik.
„Magával visz a víz. Összetörsz a sziklákon.”
„Én bízom a nagy folyóban, vigyen ahova akar.”
Ám rémisztgette a másik: „ Meg fogsz halni. Más is megpróbálta már.”
De nem nyugodott a kis csodabogár, vett egy nagy lélegzetet és elengedte magát. Az erős sodrás csapta sziklához, gyökérhez. Összetörte, megsebezte, alig maradt benne élet. De nem próbált megkapaszkodni, és egyszerre csak könnyűnek érezte magát. Érezte hogy a víz felemeli, tovább viszi. Már nem zúzódik, törődik többé, a nagy Kristály folyó tovább segítette. Találkozott új, kapaszkodó élőlényekkel. Nem ismerték, nekik ő idegen volt. „Honnan jössz? Hova mész? Ki vagy Te? – kérdezték – Hogyan tudsz tovább menni?”
„Én is csak egy vagyok közületek, de mert mindent elengedtem, a nagy folyó felemelt engem....” és már ment is tovább. És mindenki aki találkozott vele, csak azt látta, hogy boldogan, könnyedén folytatja útját a számukra ismeretlen úton, ismeretlen célok felé.
Engedd el...hagyd elmenni...

...Úgy tűnik, hogy semmi nem változott körülöttem, csak én változtam...tehát minden megváltozott.

Ismerős nektek is?

CsatolmányMéret
co-50187s.jpg36.99 KB

Hozzászólások



Nem biztos, hogy olyan rossz az a "törvény".. :)

Mert nem biztos, hogy csak azok a kis csodabogarak hánykolódnak abban a folyóban
akik "nyughatatlanok" voltak.

Szerintem sok olyan is van, amelyik ugyanezt mondja: "elfáradtam".
Mert nem azért nem kapaszkodik, mert ő akarta elengedni a gyökeret (vagy követ..), hanem
mert az "engedte" el őt..
És ő is bízik a nagy folyóban.. Hogy egyszer neki is lesz még "kapaszkodója".
Mert amikor találkozik a sok idegennel, csak azt látja, hogy milyen boldogan
és könnyedén kapaszkodnak... -és így is milyen sok mindent megtanulnak a "folyóból".



Drága Gabi!

Köszönet ,a csodás idézetért.!Köszönet ,hogy megosztottad velünk.

Szívem minden szeretetével ölellek: Kriszti

Kérdésedre válaszom:Igen ismerős.



Köszönöm Csilla!

A fiók mélyén volt egy A4-es lapon amit a nővéremtől kaptam, nem tudtam kitől való, de nagyon jó, így még jobb!! :)
Ezer Szeretettel!
Gabi



Kedves Gabi!

Richard Bach könyvéből idéztél.
„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Kedves Alfajáró!:))

Szerintem is nagyon kedves!Köszönöm!:))
Ezer Szeretettel!
Gabi



:))) Nagyon is:)!

Az igazság felszabadít. A szabadság igazzá tesz.

"Szíved halk szavát csak türelmed csendjében hallhatod meg."