Szívhez szóló beszélgetés


Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
M. – Te hiszel a születés utáni életben?
T. – Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
M. – Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
T. – Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
M. – Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
T. – De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
M. – De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
T. – Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
M. – A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
T. – Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
M. – Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
T. – No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!

Hozzászólások



Csillagok Virága!:)

Drága vagy!:) és köszönöm,h.tanultam ismét......
dindus



Dindike:)

Azért követünk el hibákat, hogy tanulunk belőle:)
Ez így rendjén van:)
Én is szoktam hibázni, éa ha az ember tanul belőle, napról napra fejlődik:)
Nincs is miért bocsánatot kérni, tudod elfogadunk, szeretünk mindenkit:)

Csillagok Virága

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Csillagvirág!:)

Teljes mértékben igazad van!
Az az egyik "hibám",hogy rögtön írok vagy szólok,utána gondolkodom...:)
A jó hír,hogy már dolgozom magamon....
Friss volt az emlékem,valamint mindenütt ikrekről szóló írást olvastam....
Ez egy jó példa a vonzásra ismét,miszerint amit el akarunk lökni magunktól(gondolatokat is),azokat nagyon hamar bevonzzuk.....
Azt is tudom,h.a magzatocskák(magzatocskáim) igenis megszületnek!!!:)
Akkor amikor eljön az ideje...

Bocsánatot szeretnék kérni Tőled!
Igérem ezentúl érthetően próbálok fogalmazni!:)
dindus:)



Dindike:)

Igen, a másik fél is:)
Ha leírod ezt is már az elején, akkor biztos másképp látom:)
Fél info az fél info:)
Hiányzott a másik fél is:)
Namaszte:)

Csillagok Virága

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Csillagok Virága!:)

Azért egy "vetélést"csak nem úgy fog fel egy Anya,hogy ez "pozitív"...
Elnézést Mindenitől mégegyszer!!!!
Csupán csak leírtam,hogy igenis van,hogy meg sem születnek a "magzatok"....
Ez egy Pozitív oldal,jól tudom.......
Ugyanakkor,hozzá tartozik a "másik fél"is...
Nemde???
dindus



Csillagvirág!

Nézd el Nekem kérlek,hogy nem tudtam megszülni az "Ikreimet"...
akár pozitiv oldal vagy sem.....
Elnézést és bocsánat....
dindus



Drága Dindike:)

Ez egy pozitív teremtő oldal, és a magzatok megszületnek:)

Csillag virága

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Ez tényleg "elgondolkodtató"írás...

Van úgy,hogy a két kis magzat meg sem születik....
dindus



Húúúúúúú

Ez tényleg gyönyörű!



hmm....

Köszönjük! Érdemes elgondolkodni rajta...



Az élet legendája

Az élet legendája
Érzem vagyok,valami különös dolog történik velem.Még emlékszem a múltra,de már érzem a jövő sugallatát.Úgy tűnik lelkem köré valami megfogható dolog fonodik.
Nem!Nem lehet!Ismét testet kell öltenem!Ez borzasztó,még alig pihentem!
Egyenlőre jól érzem magam,lebegek,úszok a boldogságban.Ismerem már ezt az érzést,nem akarom,hogy vége legyen...
Eljött az idő,fájdalom járja át testem,mely lelkem kínjává válik,s emiatt mégegy test szenved.
Már látom a világosságot,nemsokára nem fog annyira fájni,de a szenvedés hatalmasabb lesz.Ordítok,sírok,mások örülnek,a lélekjelenlét jeleként emlegetik ezt.Még minden idegennek tűnik,sok ember vesz körül,nem ismerek senkit,s ők sem ismernek engem.A tömeg elvonul,két ember karjaira bíznak.Ők felelnek eztán értem,tőlük függ sorsom,s az övék tőlem.Lelkem lassan testembe szilárdul,megtanulok járni e világon,gondolataim felszínre juttatom.Akaratom mások kordában tartják,gondolataim eltompítják.Gyermekkori álmaim,terveim odavesznek,s a "reális"világba belenevelnek.Pofonok sorai következnek,bennem a nemes gondolatok tönkremennek.Agyamban szüntelenül cikáznak a vágyak,de már helyet adnak a megszokott formáknak.Anyagi dolgok mélyére süllyedek,észre sem veszem,hogy lassan elmúlik e földi életem.
Megtörve lelkem rongyát ápolom,s közben gondtalan gyermekkoromról álmodom.Foszló lelkem összerakni próbálom,de testem is már rongyokba találom.
Ismét gyenge,magatehetetlen lettem,ismerős érzés járja át alig érző testem.
Magával ragad a végtelen,szertefoszlik körülöttem "beteg"testem.Tapasztalatok egész sorával gazdagabb lettem.
Szárnyalok,megpihenek,talán egyszer még újra útra kelek!



Drága Csillagvirágom!

"Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!"

Szivem minden szeretetével ölellek: Kriszti



születés

Köszönet ezért az írásért, Csillagvirág :) Rendkívül aranyos, és egyben elgondolkodtató is...



Beleborzongtam

a gyönyörűségbe....
köszönöm Nektek....



Gyönyörű...

Brigitte



Születni szenvedés - tanította Budha

- Már kint vagyok …
- De várjatok, ez fáj – görbítettem lefelé ajkaimat – mi ez a fény, ez a fájó fény, melynek sugarai a szemembe csapódnak. Mára megszerettem, sőt lassan már a szemeimmel is követem játékukat….
- És ez a hideg! Szinte éget, húzom össze magam, ez a hideg, mely felváltotta az addigra már megszokott kellemesen meleg, körülölelő, átfonó, mindent be- és kitöltő magzatvizet. Ebben a pár hónapos , rövid létezésemben, amelyet az anya pocakjában töltöttem el, megszoktam, hozzá szoktam, hogy mindig Vele vagyok. Együtt kelünk, fekszünk, eszünk … És most itt vagyok, tőle – számomra – elérhetetlen távolságban. Nem hallom, ahogy a szíve rendszeresen dobol, nem hallom, ahogy levegőt vesz. Elvették az anyámat, illetve engem vettek el Tőle.
- De most mégis valami hozzám ér, megérint. Csontos, erős kéz. De nem fáj, sőt úgy érzem mintha már éreztem volna, ahogy hozzám ért, ahogy megérintett …
- Megragad, felemel és elvisz. Hé, hé hová visz – görbítem a számat, nyelvem tologatásának közepette de ekkor lefektetnek, illetve valakire, vagy valamire – ekkor még nem tudhattam – rá hasaltatnak.
- Jé! Fejezem ki újfent csodálkozásomat, de ismerős ez a ritmikus dübögés, ez a mélyről feltörő ősi ritmus. És ez az illat, mintha már ezerszer és ezerszer magamba szívtam volna. Jé! és ott van valami, ami határozottan irányomba mered, nekem szegődik. Egy tekintet. Már-már a „szerelem” pillantása, mely földöntúli boldogsággal tölt el …
Rám mosolyog … Én félszegen visszapillantok … Először találkoznak pillantásaink.
- Hozzám szól … De hiszen ez az a hang, amelyet odabenn mindig hallottam, amelyet mindig szerettem.
- Szia anya!, -grimaszolok, mozgatom arcom megannyi izomzatát-, de jó, hogy most már látlak is …
- És Ő megértett, mert gyengéden átölelt …



:) Nagyon édes és tanulságos ez az írás! :)

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu