Az Ezotéria

A lehetséges válaszok akkor kezdtek kirajzolódni előttem, amikor kapcsolatba kerültem az úgy nevezett „ ezoterikus tanításokkal”. Maga a szó görög eredetű „Ezos teros” annyit jelent mint „belső kör”.
Megértettem, hogy minden időkben voltak és most is vannak a Földön olyan tanítók, akiknek a világ-mindenség felépítéséről, működéséről és törvényeiről lényegesen több tudás áll a rendelkezésükre, mint nekünk hétköznapi embereknek. Különleges képességű társainkat a történelem folyamán prófé-táknak, Mestereknek , Isteneknek vagy Isten fiainak nevezték. Hatalmas spirituális erővel rendelkező világformálók, mint Quetzalcoatl, Krisna, Hermész, Triszmegisztos, Mózes, Orfeusz, Buddha kitöröl-hetetlen nyomokat hagytak az emberiség történelmében. Sugárzott belőlük valami, ami fizikai szem-mel láthatatlan volt. Tanítványaik később az Univerzum belső – magasabb szintű – tudásának őrzőivé váltak. Ezek a Mesterek szinte bizonyos rendszerességgel bukkantak fel, segítették, gyógyították és ta-nították testvéreiket. Mégis minden esetben szinte ugyanaz a szomorú történet játszódott le:
A Mester elhagyta az anyagi világot (gyakran segítettek is neki) a tanítványok pedig őrizték a tudást, ami elsősorban „belső tudás” volt, bizonyos külső formába, esetleg rituáléba öltöztetve. Az eredeti taní-tás a Mester távozását követő évszázadok alatt lényeges változáson esett át. A tanítások egy része kül-önböző érdekcsoportok kezébe került. A „belső tudás” gyengült, a külső forma erősödött. A széles nép-tömegek a tanítások „exoterikus” (körön kívül) leegyszerűsített változatát kapták. A tanítások igyekeztek idomulni minden nép értelmi szintjéhez és fejlődési lehetőségeihez. Ezeket a változatokat hívjuk ma vallásoknak.
Ugyanakkor létezett – és ma is létezik – egy mélyebb „ezoterikus” tudás. A „belső kör” bölcsességét nem nyelte el a sír a nagy tanítómesterek távozásával. Tanítványaik megőrizték az örökséget, bizonyos csoportok és „testvériségek” mindig vigyáztak rá, annak ellenére, hogy a történelem folyamán ezeket a csoportokat kíméletlenül üldözték. Az esszénusok, a templomos lovagok,az albigensek és később a rózsakeresztes és szabadkőműves páholyok kincse nem aranyból és drágakövekből állt. A királyok és az egyház közös ügyként kezelte és üldözte a hatalomra nézve nagyon veszélyesnek tartott „tudást”.1208-ban III. Innocent pápa valóságos keresztes hadjáratot hirdetett az albigensek ellen.E Franciaország déli részén élő csoportot 1208 és 1229 között kíméletlenül kiirtották. A Templomos Lovagred Nagymesterét, Jaques de Molay-t lassú tűzön, elevenen sütötték meg 1314-ben. Így hát volt ideje és lehetősége megjósolni azt a szomorú sorsot , ami hóhérjaira – a pápára valamint IV, Fülöpre, Franciaország királyára – várt. Talán mondanunk sem kell, hogy jóslata kisérteties pontossággal beteljesedett.