Engedd magad szeretni...

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

- Márai Sándor -

Hozzászólások



:)

Vívódtam rendesen a mondatodtól, hogy a szeretet sorsfeladat. Én a sorson vagyok fentakadózódvá. Mert oké, láthat valaki a jövőbe, de az nem biztos hogy azt jéléntí, hógy élőré még van írogatva. Kicsirit megijedtem amúgy, mert sosem gondoltam vóná, hógy ílyén mátériálistám ván é hé. Bevallom, ez meglep engem is. Túl racionális lennék? Á né márháskódáskódják már ittén, hát ézék áltálánósításók, ném kéll kómólyán vénní. Szeretni sorsfeladat? Ez nékem annyira bűzlik.

Szóval rágódom még.

'Ez, az én életem...'



Képzeld Fénysugár, most

Képzeld Fénysugár, most olvastam, hogy az orvosok szerint 7 évente - a sejtjeink megújulásakor - a lelkünk is más "ennivalóra" vágyik. Ha ez igaz, van remény... Sőt, reméljük nem az Amerikai psychora vágynak majd fordulókor a népek, hanem valami spirituálisra, valami jobbra:-))

"Amit most az elmédben látsz, azt hamarosan a kezedben is tartod."
Bob Proctor



Ez pontosan így van GINI....

SZIA GINIKÉM !
Ez nagyon Igaz! A hasonló,a hasonlót vonzza magához!Azért nem kell mindenáron arra törekedni,hogy MINDENKINEK - MEGFELELJÜNK!!! Nyugtázzuk magunkban,hogy Ő még most itt tart,,,.De...., ember ő is, neki is meg kell találnia az útját. Lehet,hogy iszonyú csalódások és kudarcok árán...., az is lehet,hogy ilyen mentális szinten fogja végig élni az életét...,De! Ez az Ő ÉLETE és nem a miénk.Ki lehet kerülni,,,nem kötelező vele szorosabb barátságban lenni. Egyszer talán" kinyílik a szeme a látásra" és meghallja amit hallani "illene". Minden csak "feltételes" mód. Volt olyan kolléganőm,ismerősöm,hogy hiába akartam rájuk tuszmákolni egy-egy Müller Péter könyvet,vagy először még egy könnyebb fs-út,hogy 'érezzenek rá az ízére',,,,.Már rájöttem,hogy ez nem így működik. Erre meg kell ÉRNI, Ginikém drága! Mint ahogy Te is,,,,, Ő is,,,, Mi is...egyszercsak megértettünk valamit. Volt aki beleolvasott az odaadott könyvembe pár percig,és vissza is adta azzal,hogy őt "ez a nagy ökörség" nem érdekli. Azért az nagyon klassz, hogy Te már megértetted a " TITKOT !" ( és egyre többen értjük,,,,,kezdjük érteni!)
szeretettel: fénysugár



Kedves Deni! Én úgy

Kedves Deni!

Én úgy gondolom a karma sorsfeladat, amit kijelöltünk magunknak, következésképpen nem csupán azokat írtuk bele akiket TUDUNK szeretni. Merthogy ez rezgésen múlik leginkább. Szimpatikus, nem olyan szimpatikus - osztályzunk magunkban, mert emberek vagyunk. Ha magasabb mentális szinten vagyunk, hajlandóak vagyunk esélyt adni magunkban a nem olyan szimpatikusnak, hogy megértesse velünk, lehet őt is szeretni. Müller Örömkönyve nagyon hosszan taglalja ezt, és nagyon szimpatikus verzióval szolgál.
Természetes, hogy nem mindenkit tudunk szeretni. Ez is sorsfeladat.
Az, hogy hagyjuk vagy engedjük magunkat szeretni ugyanilyen sorsfeladat, pláne ha nem a szimpatikus ember közelít.
Nem könnyű a rezgések ellen dolgozni. Mondok egy példát.
Van egy lány ismerősöm. Magamban csúnyákat gondoltam róla. Buta - mert végig dohányozta a terhességét - sőt végtelenül önző is, aki nem tartja tiszteletben a gyermeke méltóságát.
Soha semmilyen közös témát nem találtam vele. Ha arról beszéltem szeretnék felmenni a Zengőre, hogy enni vigyek a Zöldeknek, akik helyettem is védik a mecseket, meg sem hallotta, elkezdett beszélni a Modern Talking egyik számáról, hogy az milyen klassz volt. Kipördült egy könnycsepp a szememből emlékszem, milyen nagyon szánalmas ember. Ezer ilyen dolog volt. Én folyton toltam magamtól és nem akartam felvenni neki a telefont sem, de ő csak erőltette és erőltette magát. Folyton fohászkodtam szeretetért, hogy megértő és elfogadó lehessek vele szemben.
Veszítettem. Nem megy. Próbálom elfogadni a szeretetét de az is nehezen megy. Mert nem hall meg engem. Nincs füle rám. Elbeszélünk egymás mellett. HOGYAN szeressem???
Erre a válasz, a sehogy. A tőle jövő ragaszkodást pedig úgy veszem, talán mégis eljut tőlem hozzá valami, ha más nem a rezgések.
Én nem jobb embernek tartom magam, csak mentálisan más szinten lévőnek. Mert rengeteg rossz tulajdonságom van, amiben Ő jobb például.
Szóval arra akarok újra kilyukadni, a szeretet sorsfeladat - szerintem -...



:)

Márai szavában sok az igazság. Ez akkor is csak egy nézőpont.

Az emberek nem szeretik egymást igazán. Sok a találgatás, hogy miért.
Én azt mondom azért, mert nem a természetünk, hogy szeressük egymást. Nem úgy neveltek minket, hogy mindenkit szeretni kell. Nem úgy neveltek minket, hogy egy család vagyunk mi emberek. Az agresszió évezredeiben éltünk. Örülök, hogy megélhettem azt, hogy ennek vége és elkezdődött az ébredés. Az agresszió nem rossz dolog ( vagy jó), egyszerűen van. bennünk van egy tűz, egy túlélési tűz, és ennek az igaz tűznek egy hamis nevet adtunk, mint agresszió vagy düh. Pedig pusztán a túlélési tűz ad nagyobb lángokat bennünk, hogy túléljük a jelent.
Ó igen, sok az olyan ember, aki mindezeknek az igazságoknak hátat fordít. És lesz is talán míg világ a világ. Nincs ezzel gond, ez a biológia, ez a természet. Talán ez a sors. Mi emberek általában a többsében hiszünk. Ez óriási gyenge pontunk. Szinte kivédhetelennek tűnik. A divat, a módi, a nyáj effektus, a trend... meg efféle dolgok azok, amelyek szinte észrevétlenül vezetnek minket oda, ahová voltaképpen nem is akartunk menni.
A másoknak megfelelnivágyás, viszont szinte kimerül abban, hogy nem köpjük le egymás cipőjét, vagy nem lopunk egymástól... többnyire. Nincs közös álmunk, nincs kohézió, csak a gyűlölködés vagy a mások fikázása. Sarkosítottam, bocsánat.

Egytől egyig mindannyiótokat lepipálnám nagyon sokmindenben, ha az a dolog érdekelne engem is, mint téged.

Az előbbi mondatot akár te is mondhadtad volna ugye? A versengés megy közöttünk, közben az óra meg veri a tikk-takkot és meghalunk.

Upsz

Nem veszitek komolyan a saját életeteket. Tudom miért. Azért, mert valami hasonló szenvedést éreznétek, mit én érzek. Fájdalom nélküli szenvedést, a tudatot minden lélegzeteddel, hogy meghalsz. Keveset gondolsz erre a tényre. Tegyél így. De más embert ne bánts.

Namaste

Nem kimondottan néked írtam Gini. De néked is.

'Ez, az én életem...'



A szeretet...

Nem kopik az idő múlásával....SŐT! Minél ismerősebb , megszokottabb annál szeretereméltóbb!
Hosszu idő után , már nem az a fontos " annyira szerelek"? hanem az , hogy szeretsz.
Sok szeretettel . ágicától



Drága Ágica! Olvasgatom

Drága Ágica!

Olvasgatom mindig a beírásaidat, látom mennyire gyerekcentrikus vagy, fontos neked a család, a példamutatás, az összetartás.
Örülök, hogy pont Müller Pétertől idéztél, számomra Ő A MESTER. Imádom minden sorát, köszönöm!

"Amit most az elmédben látsz, azt hamarosan a kezedben is tartod."
Bob Proctor



Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.

Aki a legkedvesebb,
Lelkünkhöz közellálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van:
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál
A szeretet nem kötelesség , nem feladat.
Nem józan ésszel , akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet a szabadság jegyében áll. / Müller P. /

Szeretettel : ágicától



GINIKÉM......

GINIKÉM DRÁGA!
Köszönöm,és elfogadom a simogatásodat. Én is ezt küldöm Neked megduplázva. Eszembe jutott még valami erről a szeretet elfogadásról. Mégpedig,hogy van egy nagy ellensége amit úgy hívnak:FÉLELEM! Sokáig azért utasítottam vissza,mert féltem.Féltem az újabb csalódástól,a megalázásoktól,a kudarcoktól,az emberek reakciójától...vagyis mindentől..és ...mindenkitől! Mivel én sem kaptam szeretetet,hogyan is gondolhattam volna,hogy szerethatő vagyok?! Minden itt dől el,gyermekkorban,,,sőt már az anyaméhben. Hiszen az a kis leszülető lélek érzi,hogy igazán várják-e ŐT a szülei,vagy arra gondolnak,hogy már megint egy "nyűg a nyakunkon." Tudod én 4.-ik gyerek voltam. Az elsőszülött egy fiú volt,aki tovább vitte volna Édesapám nevét. Sajnos akoor még nem voltak megfelelő körülmények egy újszülött életben tartására,,,s így meghalt. Ezután jöttünk sorban lányok,számszerint hárman. Mesélte Anyukám,hogy rám már fogadást kötött Apukám:miszerint csakis fiú lehetek! Gondold el milyen csalódás volt neki amikor megszülettem. De ez benne volt az" ÉLET NAGY FORGATÓKÖNYVÉBEN!" Céllal születünk le a Földanyácskára. Kb. egy hete arrA AZ ÁLMOMRA ÉBREDTEM,HOGY A FÖLDET ELBORÍTJA A RENGETEG SZEMÉT,HULLADÉK MINDENÜTT! ÉS KÉT KÉZRE IS EMLÉKSZEM AMI KINYÚLT ÉS AZT MONDTA NEKEM: SEGÍTSETEK RAJTAM!!! Nagyon intenzív álom volt,nem is tudom miért írtam ezt most ide Neked GINI
Talán azért,mert nagyon sok intnzív és Jós álmom volt,és most is van.
Nagyon szeretlek benneteket...és köszönöm.: fénysugár



Nem engedted, hogy szeresselek

... mindig kételkedtél, mindig megkérdezted, valóban jól érzem-e magam veled, valóban szeretlek-e. Hinni talán csak néhány percre merted, ritkán láttalak igazán felszabadultnak és boldognak. Egy szürke árny szüntelenül ott lebegett feletted. Bármit tettem, nem tudtam megnyerni a bizalmad. A meghitt percek után újra és újra elmentél, mindig egyre messzebb. Én vártam rád. Megtettem mindent, mit emberként tehettem. De végül nemcsak szeretni nem engedted magad, hanem már a szeretet adását is megtagadtad. Azt, ami egykor a hajnal és a remény földje volt, kietlen sivataggá tetted. Sosem fogom megérteni, miért választottad az élet helyett a pusztulást, a közös élet helyett a magányt.



Drága Fénysugár, ilyen

Drága Fénysugár,

ilyen indíttatásból írtam be ezt az idézetet. Én is nehezen fogadom, pedig nagyon szívesen adom a szeretet. A közeledést is magam szeretem indítani, ha más próbálkozik, azt is nehezebben fogadom. Sokat gondolkodom ezen az idézeten.
A neveltetésünkben nagy párhuzam van, noha nálunk anyám volt a "katonatiszt".
Szeretném megsimogatni a kedves kis arcodat és éreztetni, mennyire szeretnivaló ember vagy.
És nagyon örülök, hogy képes voltál elengedni a dühödet, a fájdalmadat, és megszületett benned a megbocsájtás. TUDOM mekkora az út odáig...
Sokáig éltem abban, hogy a "felnőtt korom arról szól, hogy kiheverjem a gyerekkoromat", de ezen már túl vagyok. Nem vagyok hajlandó a gyönyörű éveket önanalizálással tölteni és bizalmatlanul, kivülállóként élni a világban.
Gyönyörűek az idézetek, amiket bevágtál hozzá, köszönöm!!!

Még egyet bevágok ide én is, amit nagyon szeretek, Kornis Mihálytól:

"A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz. Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmát. Akinek van önbizalma, nyugodt. Egyre többet képes belátni, átlátni a helyzeteket, felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a másik helyzetébe. Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának a mindent-megbocsátás őrült luxusát."



És..... pár idézet

" Az igazi szeretet próbája az,hogy nem fél a másik ember szeretetétől,hogy ...elengedő benne a szelídség,a türelem és az alázat,ahhoz,hogy elfogadja azt."
/ Gabriel Garcia Marquez /

" Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet,olyan mértékben növekszik szépséged.
Mert a szeretet a lélek szépsége."

" A barátság mindíg Minőségi és nem Mennyiségi.
A feszínes barátság az amikor azt mondom amit a MÁSIK HALLANI AKAR!"

-" Senkinek sem biztos a holnapja,sem fiatalnak,sem öregnek.Lehet,hogy ma látod utóljára azokat akiket Szeretsz. Ezért ne várj tovább,mert sajnálni fogod a napot,amikor nem jutott időd egy mosolyra,egy ölelésre. Tartsd magad azok közelében,akiket Szeretsz,akik Neked a legfontosabbak. Súgd a fülükbe mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól,,,,jusson időd arra,hogy azt mondd Nekik: sajnálom,,,bocsáss meg,,,köszönöm,,,szeretlek. És mondd ki a szerelmes szavakat.....a szavakat,mert senki sem fog emlékezni Rád a gondolataidért...!"
/ Balzac /

( ezt mindannyian tanuljuk) Szeretettel : fénysugár



GINIKÉM!.....jó,hogy elindítottad ezt a...

GINIKÉM!
Nagyon idevágó témát indítottál most el.Igazad van...,mert tényleg nagy bátorság kell a szeretet elfogadásához ,főleg akkor ha egészen pici korunk óta éppen az ellenkezőjét kaptuk. Sajnos mi rengeteg lelki és fizikai "terrorban" éltünk hosszú ideig.....szüleim válásáig. A kezdődő,bimbozó öntudatra ébredést és önállóságra nevelést folyamatos veréssel oldotta meg Édesapánk. Minden tiltva volt,,,,, !Olyan katonai rend és szigorúság volt nálunk,hogy a simogatás és jó szó helyett csak szidás,legorombítás és bántalmazás jutott a mindenjapjainkban. Felnőtt fejjel,sok év után jutottam el arra a felismerésre,hogy megbocsájtottam nekik.(és nem csak gondolatban)Hál'Istennek még idejében, akkor amikor még éltek. Hogy mennyi könny és gyötrődés melléktermékeként jutottam ide?! Ezt az utat választottam.....már tudom,hogy ŐK is csak azt adhatták amit az akkori legjobb tudásuk,neveltetésük alapján adhattak nekünk. Áldásomat és szeretetemet küldöm nekik,bárhol is legyenek(?!)
Lehet,,,sőt biztos,hogy ezeknek a tapasztalatoknak az árán tanultam meg szeretni és elfogadni mindenkit . Rengeteg tanulni valóm van még,,,de ez a jó. Így fejlődünk,okosodunk,bölcsebbé válunk.Legyen viszonyítási alapunk,hogy leszűrhessük a tanulságot. Szeretettel ölellek: fénysugár
" Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni,a másé alatt összeesne..!"
/ Weöres Sándor /