A szeretet művészete

mérlegNos... Tudom, hogy sokan, sokféleképpen közelítették már meg ezt a témát. Tudom, hogy sokan írtak róla kisebbfajta elemzést, verset, mesét. Én úgy gondoltam, hogy csatlakozom azon körhöz, akik ezt kielemezgetik, hiszen hiába "lerágott csont", a szeretet mindig ott van velünk, minden mozdulatunkban, minden gondolatunkban, minden pozitív élményt a szeretet érzésével hozzunk összefüggésbe.

Olvastam egy könyvet; Erich Fromm: A szeretet művészete.
Rengeteg nagyon szép gondolat van benne. Nemcsak magáról a szeretetről szól, hanem a megfelelni akarást, a nyájhatást, az anyai, baráti szeretetet, szerelmet, az istenszeretet, a szeretet elsatnyulását is magába foglalja.

Szeretnék belőle veletek egy pár idézetet megosztani, illetve sokótakat arra ösztönözném, hogy olvassa el.

"Minden szeretetelméletnek az ember, az emberi lét elméletéből kell kiindulnia.
Az ember tudatos lény; benne ébred a lét öntudatra; tudomása van önmagáról, embertársairól, múltjáról és jövőjének lehetőségeiről....

Ugyanazzal a kérdéssel birkózik a barlangban élő ősember, a nyájait legeltető nomád, az egyiptomi földműves, a főníciai kereskedő, a római katona, a középkori szerzetes, a japán szamuráj, a modern hivatalnok és gyári munkás. A kérdés ugyanaz, mert ugyanaz a talaj, amelyből kinő: az emberi állapot, az emberi lét feltételei.
A válaszok bizonyos mértékben attól fuggnek, hogy az egyén milyen fokára jutott el az individualizációnak. A csecsemő éntudata még alig fejlődott ki; még egynek érzi magát az anyával.
Az individuum egyetlenségének ez a meggyőződése fejeződik ki a talmudi közmondásban: "Ha valaki egyetlen életet megment, az annyi, mintha az egész világot megmentette volna; ha valaki egyetlen életet elpusztít, az annyi, mintha az egész világot pusztította volna el....

A szeretet olyan erő, amely szeretet teremt; az impotencia nem más, mint a szeretet megteremtésére való képtelenség..."

És még rengeteg, rengeteg érdekes gondolat van benne, egészen Marxtól kezdve.

Mégis az anyai szeretetre tenném a hangsúlyt, mint gyakorló anya.

Véleményem szerint az anyai szeretet az egyetlen önzetlen, feltételek nélküli szeretet. Hiszen egy anya soha nem nézi, hogy a gyermeke követett-e el bármilyen bűncselekményt, nem nézi, hogy éppen milyen magas beosztásban dolgozik, vagy csak egyszerű diák, utcaseprő. Addig amíg ő él, az a személy vagy személyek mindig a gyermekei maradnak, akikért akár az életüket is áldoznák.

Kezdjük ezt az elejéről. Egy nő megtudja, hogy terhes. Hangsúlyozom, hogy a legtöbb nő ilyen tapasztalatom szerint, akár akarta azt a babát és már tervezgették, akár egyszerűen csak "becsúszott". Az anya elkezd magára, táplálkozására odafigyelni. Esetleg abbahagyja a dohányzást, az ivást (bár teszem hozzá, hogy ennek már az ellenpéldájával is találkoztam). Büszke arra, hogy anyává érett, hogy egy picit hord a szíve alatt, hogy ő adhatja annak a csöppségnek az életet, hogy táplálhatja. Büszke amikor gratulálnak neki, hogy milyen szép kismama, amikor gratulálnak a megszületett gyermekhez. Míg az apa annyit mond: "Igen a feleségem/barátnőm terhes." az anya ezzel szemben belekezd, hogy mekkora a magzat, milyen fekvésű, milyen neműt szeretnének, hogy mekkora a mellkörfogata, megmozdult-e már és mikor mozdult meg. Aztán a játszótéren ugyanez, hogy mit eszik, mennyit, hányszor, hány foga van stb. (Tudom, hogy azok akik ugyanúgy gyakorló anyák mint én, tudják, hogy miről beszélek.) Aztán büszke minden egyes sikerére az iskolában, a munkahelyen. És ez végigvonul az egész életén. Hiszen egy ember, aki valaha egy gyermeknek szeretettel adott életet, mindig az anyja marad.
Most biztos vagyok abban, hogy sokakban felmerül a kérdés,hogy mi van azokkal, akik elhagyják, elhanyagolják, esetleg megölik a babájukat. Nem tudom. Azt gondolom, hogy ezt egyfajta negatív élmény, egyfajta negatív gondolkodás váltja ki belőlük. Egy meghatározott esemény, egy pszichés állapot.

Sokan sokféleképpen szeretünk; hol nagyon - szinte folytogatva a másikat, hol éppencsak - a másik szinte semmit nem ért, érez belőle. Szeretettel ajánlom tehát nektek ezeket a sorokat, ezt a könyvet akár anya-nagymama vagy, akár egy kedves, egy feleség.

CsatolmányMéret
szeretet.jpg60.85 KB

Hozzászólások



Ezer boccs ...

Több rendbélileg is boccs, de ...

- ugyan kimondatott az Ámen! (... a partner már letette a telefont, de én még elszeretném mondani, hogy ...)
- csodálatos volt olvasni "duotokat",
- átnyúlok a mindenség terein, - hadd fejezzem be egy vers részlettel:

Simon András
A SZERETET

kiválaszt,
megszólít,
megtart
és
elenged,
de soha nem sajátít ki,
legfeljebb örömmel elfogadja,
ha ...



Szia Ágica!

Köszönöm ezeket a szép szavakat.



Domcsikám.....

Mint Anya, Nagymama irom.:Mi a szeretet? A legtisztább energia....

Mint a rózsa,mint a sziv,
mint a jóság,mint a mosoly.....
Az egység emlékének mámora!!!

Szeretettel : ágicától



Kedves Alfajáró!

Zsuzsuka

Valahol azt olvastam, hogy a szeretet nem érzelem, hanem DÖNTÉS!



Alfajáró Drága!

Igazad van, hogy a szeretet egy érzés. Nagyon szépen megfogalmaztad. De ezt az érzést tudnod is kell átadni a másiknak, mert hiába érzed úgy, hogy őt szereted, ha ő ugyanezt nem érzi.
Van egy nagyon szép vers:

"Nem számít,hogy rám gondolsz,
Nem érzem.
Nem számít, hogy évek óta járod velem
reménytelen útvesztőjét a szerelemnek.

Siess, mire visszajössz, nem találsz,
Egy üres képmás pótol ezután.
Ő ül székemen, ő iszik poharamból.
Mint kés, hasít tekintete,
Jókedve mímelve nevet lélektelenül."

Na most bebuktam. Nem jut eszembe a költője, de azt hiszem, hogy ez a rész hűen tükrözi az érzést, és az érzés átadásának nem tudását.