Vonzás és félelem

Ébredezem.

Vonzás? Vonzok.

De mit? Egyenlőre leginkább félelmet. Miért is? Aki itt ezeket a hozzászólásokat olvassa, legtöbben már tudjuk a választ: mert a félelem egy negatív kisugárzás. Erősebb, mintha pozitív kisugárzást bocsátanák az Univerzum felé.

Nos, lehet, hogy már megírtátok, de nem találtam, ezért most én a saját gondolataimmal írom meg a dolgot. Azok, akik még újak ezen az oldalon, elolvassák, tanulnak belőle. Azok, akik már használják sikerrel, tanácsot adhatnak a többieknek. Legalábbis bízom benne.

Szóval a félelem! Egyszerű mint az egyszer egy. Én félek valamitől, tuti biztos, hogy be fog következni. Példának okáért:
Az első házasságomból kiindulva féltem, hogy a második férjemet hasonló módon veszítem el. Mi történt? Ugyanaz. Ő elment és most egyedül vagyok. Érdekes, hogy ezt bárkinek elmondtam, rögtön mindenkinek az volt a reakciója: „ Te idézted elő, hiszen bevonzottad”. És én akkor még nem is tudtam, hogy ez mit jelent. Ma már tudom.
Valahol olvastam itt a blogokban, hogy féltek a karamboltól és másnap meg is történt. Vagy féltek, hogy elfogy a pénz, és bejött. A filmben bemutatják a számlás részeknél, minél jobban félsz attól, hogy egy-két plusz kiadásod jön, annál inkább csökken a pénztárcád tartalma.
Más. Szégyellem, de félek az egerektől. Egy vidéki lakóparkban élünk. Az egész lakóparkban nincs egér, de a mi garázsunk tele van vele. És ha kitessékelem őket, hát csak többen jönnek.
A lányom félt, hogy elesik a színpadon fellépés közben. Hiába próbáltam megnyugtatni, „Ugyan, szép vagy, szépen táncolsz.” Ez nem sikerült. És láss csodát, elesett. Pedig ő még 10 éves és nincs is tisztába azzal, hogy ez hogyan működik. Mint ahogy én sem vagyok tisztában vele. Csak ébredezem.

Milyen egyszerű arra gondolni, hogy én ezt és ezt akarom, ezt és ezt szeretném bevonzani. Tudjuk mindannyian, de ha nem gyakorolod kellőképpen sokat, ha csak úgy gondolod, hogy ez sikerülni fog és nincs meg az érzés mögötte, nincs meg a pozitív kisugárzás, a megfelelő rezgés kibocsátása, hát nem igazán fog működni. És nem érted, hogy miért. Hiszen te vonzani akartál.

Javaslatom – teszem hozzá, hogy még én sem tudom működtetni száz százalékosan, de folyamatában van -, fogadd el magad, a helyzeted olyannak, amilyen. Minden nap csodálkozz rá a világra, a madarakra, az emberekre. Adj hálát mindenért, amelyet kaptál, kapsz és kapni fogsz az életben. Ne panaszkodj, és próbáld meg ezeket a helyzeteket elkerülni. Ha ebbe a csapdába mégis beleesnél, akkor nézd azt, hogy mások élete nehezebb mint a tiéd. Ezek által szépen lassan, hiszen nem megy egyik napról a másikra, megtanulsz pozitívan látni dolgokat, pozitívan gondolkodni. Amint kialakult a pozitív gondolkodás, azonnal jönnek a jobbnál jobb dolgok. Először csak boldog leszel. A boldogság egy pozitív érzés. A pozitív érzés által rezgést bocsátasz ki. Aztán jöhet a vonzás.
Kívánom mindenkinek, hogy ez sikerrel gyakorlja. Az út előttünk nyitott, mert már tudjuk, hogy mit kell tenni. Hát lépjünk rá, és törjük le saját gátainkat is.

Címkék:

Hozzászólások



Tényleg?! Jaj.....,de örülök! ))))))

Nem akarok én sokat szerepelni, hisz rengeteg a tanulnivalóm, nemrég jöttem közétek. Viszont lépten-nyomon úgy éreztem, hogy közölnöm kell Veletek témákkal, vagy magam tapasztalatából szerzett dolgokat. Sokszor csak az volt a szándékom, hogy némi bizonyossághoz jussak általatok, vagy pedig megtiszteljem a blog/napló íróját azzal, hogy írását méltatom.
Nagyon örülök az érzéseidnek és hogy a tudtomra adtad.
A 20-i tréningre jelentkeztem és biztosan sok jót fogok utána "mesélni" róla.
Szeretettel: Ery



Jó , hogy itt vagy !

Kedves Ery!
Neked nagyon itt van a helyed közöttünk! Örülök Neked és örülök , hogy soraidat olvashatom. Összeszedett , értelmes , okos dolgokról szólnak és a sorok között olvasva én egyfajta " tanítási " szándékot vélek felfedezni ,- amely lehet , hogy nem tudatos -, de nagyon " belőled " jövő , szinte áramlik és én mindíg ilyenkor egy narancs színű fényt látok lelki szemeim előtt. Szóval jó , hogy itt vagy és írj nekünk még sokat !Szeretettel : Diana



nem értem

hogy miért nem vették észre a jó szándékod?
de nem is kell mindent érteni azt hiszem....
akik ismerünk tudjuk miről beszélsz.
nagyon nagyon remélem nem mész el közülünk!!!
öleléssel Yvett



Kedves Domcsi! Én még új

Kedves Domcsi!

Én még új felhasználó vagyok, most regisztráltam, de hetek óta olvaslak téged is, és a többieket is. Én értem, amit írtál és amiért írtad. Nekem egyáltalán nem a negatívumok jönnek le az írásaidból, örülök, hogy megosztottad az érzéseidet velem, velünk. Én ebből is tudok erőt meríteni.
Köszönöm neked!
Puszi: Tina



Kedves Mindenki!

Sziasztok. Kezdem az elején.
Zsuzsuka te és Secret Admin volt az, aki rátapintott ennek a blognak a lényegére. Azt szerettem volna kihozni belőle, hogy a félelmeinktől ne féljünk, mert akkor az bekövetkezik. A pozitív dolgokat könnyű bevonzani, de ehhez tudni kell pozitívan gondolkodni. Ez sokak számára egyelőre nehezen megy. Nekem is van sokszor hátraarc, ami nem jó poén, de az élet úgy formálja. Pusztán ez lett volna a lényege.
Ágica! Nem akartam én a negatívumokat kiemelni egyik írásomban sem, de ahhoz hogy ti megismerjetek, kellett, hogy tudjátok ki vagyok. Én nem mutatkoztam be, amikor beregisztráltam, mert nem tartottam fontosnak. A fontos dolgok a bemutatkozó oldalom vannak. És tudod, akkor igazán mondhatnád azt, hogy negatív fórumot indítok, meg minden mást, ha az előző 35 évemet leírnám. De nem tettem, időnként utaltam egy-két periódusra az életembe. Hiszen ezek miatt váltam azzá az emberré, aki lettem. És én jó embernek tartom magam.
Monyó, drága!
Dehogy rád utaltam. Isten őrizz. Inkább magamból indultam ki, hogy én nem vettem annak idején a fáradtságot, hogy előző hozzászólásokat megkeressek. Mert úgy gondoltam, hogy "hú ezt tök egyszerű dolog, mert csak a pozitív hozzáállás." Láttam a filmet, olvastam a könyvet, a Kérd és megadatik címűt is, Használd a Vonzás Törvényt, Így működtesd a Vonzás Törvényt és még más könyveket. És azt gondoltam magamban, hogy miért ne tudnám ezt megtenni. De igazából csak azok után értettem meg a dolgot, miután ide keveredtem és jobban belemélyedtem. Az új regisztráltaknál a frissen regisztráltakat értem, mert szerintem más is esik az én hibámban.
Én láttam, hogy mikor regisztráltál, mert általában megnézem az adatlapokat. Úgyhogy félreértettél, de remélem, hogy most már érted amit írtam.
Ery és Alfajáró! Köszönöm, hogy itt vagytok. Nagy puszi nektek.



DRÁGA DOMCSI ÉS MINDENKI!

Zsuzsuka

Elolvastam a Vonzás és Félelemmel kapcsolatos írásaitokat. Volna hozzá néhány megjegyzésem, ha szabad. Azt gondolom, hogy azért vagyunk itt, hogy megosszuk egymással a gondolatainkat. Azt gondolom, hogy mindenkinek joga van így vagy úgy gondolni dolgokat. Hogy kinek van igaza, nem hiszem, hogy bárki állíthatja, hogy az ő igazsága az egyedüli igazság. Csak egy igazság a sok közül.
A vonzás és félelem miért ne férne meg egymás mellett? Sajnos még tudattalanul vonzunk olyan dolgokat, mint például a félelem, amit nem igazán akarunk. Persze egyre tudatosabbakká válunk és egyre többet vonzunk abból, amit tényleg akarunk és egyre kevesebbet abból, amit nem.
Az egerekről annyit, hogy több mindent is tehetsz. Meditációban megkéred öket szeretettel, hogy keressenek új otthont maguknak. Mond el nekik, hogy nincs harag azért, mert beköltöztek hozzád, de most már szeretettel elengedet őket egy kellemesebb, melegebb mondjuk gabonaszárítóba. Köszönd meg nekik, hogy elköltöznek. Aztán gondold csak végig, milyen kicsi egy egér, és te félsz tőle? A MIKI EGÉRTŐL is félsz? Hidd el, hogy ők sokkal jobban félnek tőled. Vagy egy másik lehetőség, legyél hálás azért, hogy nem egérnek születtél, hiszen az egereket sokan nem szeretik, téged pedig sokan szeretnek. Még egy gondolat, amit megosztanék veletek. Hálás vagyok azért amit kaptam, AMIT NEM KAPTAM, amit kapok, és amit ezután fogok kapni. Az amit nem kaptam alatt az értendő, hogy mennyi minden rossz dolog is történhetett volna (gondold csak el, hogy mennyi minden), ami nem történt, tehát nem kaptad. Amit ezután fogunk kapni, az is lehet "jó" és "rossz", mégis hálásak vagyunk érte már előre. Miért? Mert ami látszólag "rossz", az is szolgálhatja a fejlődésünket, javunkra válhat. Ki dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz? Kinek mi a jó? Kinek mi a rossz?
Hát most ennyit szerettem volna megosztani veletek a gondolataimból. Nem hiszem, hogy igazam van és azt sem, hogy nincs igazam. Én így gondolom csupán.
Vidám, mosolygós, szép napot! Sok-sok szeretetet!
Szeretettel ölellek benneteket Zsuzsuka



Kedves Domcsi

Nem értem. Azt a "nem kell hogy hozzászoljanak" konkrétan nekem szántad? Nem igazán egyértelmü ahogy fogalmaztál. Remélem hogy nem mert teljes szivemböl csak biztatni szerettelek volna és úgy érzem elútasitó vagy. Elöző válaszodban irtad "új regisztrált" ebböl arra következtetek hogy te sem vetted a fáradzságot hogy megnézd ki vagyok mert láthattad volna hogy fél éve regisztráltam csak nem használtam az oldalt mert ugy éreztem még nem volt ott az ideje. Probálom veletek felvenni a kapcsolatot és sok embertöl kaptam pozitiv visszajelzéseket és ez boldoggá tett probáltam neked is küldeni belölle. Remélem a késöbbiekben jobban megértjük egymást. Szép napot neked



Domcsi :)

Szia! Ne vedd fel a sértéseket, ha úgy érzed, hogy azok. Ami mások mondanak, az csak egy vélemény. TE tudod, hogy ki vagy, és TE tudod hogy mi jó neked :) Mi nem, én sem és más sem.

Egyébként a most leírtakról a véleményem az, hogy a félelem kevesebb teremtőerővel bír, mint a lelkesedés. Szerencsére. A TITOK-ban elhangzik ez a fontos mondat, épp elég meggyőző erővel:

Tudományosan bizonyított, hogy a pozitív gondolatok százszor nagyobb teremtő erővel bírnak a negatív gondolatoknál!

Szerintem ez így van, nekem is ez a tapasztalatom. A bökkenő csak az, hogy nehezebb pozitívan gondolkodni, ha nem ez a természetes. Tegyük azzá!

Szép napot Neked. És még valami: én nagyon megkedveltelek a szilveszteri bulin, úgyhogy csak ne tűnj el. :))



Nem értem....

Az én hozzászólásomat tartod ilyen sokra? Vagy vársz? Irjál nyugodtan...... Engem , ahogy eddig , ezután sem fog zavarni. De ha valamihez van véleményem , ugyis leirom. Lehet , hogy én már egy kicsit többet tudok? ebbe a témába természetesen. Baráti ölelés : ágicától



Nagy kár lenne!

Nekem nagyon hiányoznál, a többiekről nem is beszélve!
Szeretünk...)))))))))))))) Maradj...))))))))))))
Szeretettel: Ery



Drága Ery!

Az utolsó hozzászólásom lesz ez.
Nézd a rózsaszín ködön keresztül a világot, mert te csinálod jól, és ahhoz, hogy teremts magadnak és másoknak boldog életet, ez kell. Hiszen ezt mondja itt mindenki. Csak ki-ki a saját nyelvén. Hol egy verssel, hol egy novellával, egy történettel az életéből.
Köszönöm, hogy megismertelek és teremtéseidhez sok sikert kívánok.
Puszillak



Nézd Ágica!

Nem akartalak beskatulyázni, de a verseid tényleg tetszenek.
Nem ismersz. Most te vagy az, aki beskatulyázott: nem tartozom azok közé, akik mindig a "címlapon" akarnak lenni. Tévedsz. Egyszerűen úgy láttam, hogy sokan mondják el a véleményüket és én is ezt tettem. Örültem, hogy megtehetem. Arról pedig legkevésbé sem tehetek, hogy néha az én írásaim is "címlapra" kerülnek.
Nem csináltam negatív dolgokból - legalábbis véleményem szerint - fórumot. Csak segíteni szerettem volna. De ezek szerint vannak, akiket ez bánt. Több írásodnál is éreztem, több válaszodnál is lejött ez nekem.
Sajnálom, ha bántottalak, tőled is csak elnézést tudok kérni, mint Őszinteségtől.
További sok sikert kívánok neked.



Drága Domcsi!

Én is köszönöm a válaszodat. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy egymást erősítsük saját magunk által, mikor melyikőnknek van rá szüksége. Te most engem tanítottál arra, hogy ne csak a rózsaszín ködön át nézzem a dolgaimat és a világot. Azt pedig Te tudod eldönteni, hogy én adtam-e Neked valamit a történetemmel.
Szeretettel: Ery



Domcsikám.....

Elöször is megkérlek, ne skatulyázz be , a versek kategoriába. Én aug. óta annyit irtam az életemről, hogy regényt is lehetne belöle irni..... Irtam és irtam minden napos dolgaimról. A régiek tudják......
Volt csalódás, siker, öröm, könny minden. De a negetiv dolgokat sosem hoztam , kérdőjeleztem, sőt még fórúmot sem csináltam belöle..... Ha volt ilyen inkább választottam a csendet és nem akartam mindig a "cimlapon" lenni. Akartam, hogy ezeket is tudd! Mostmár ez szerez örömöt, meg ha tudok segitsek aki igényli. Ölel : ágica



Kedves Monyo!

Én is szeretek a jelenben kommunikálni, ezért vagyok néha bajban. De ez nem hiszem, hogy másoknak gondot okoz. Vagy ha igen, hát nem kell, hogy hozzászóljanak.
Csak tanulni és tanítani szeretnék. Ami nekem bejött, az bejöhet másnak is, akár jó, akár rossz.
Egyébként pedig, biztos vagyok abban, hogy személyesen is fogunk találkozni. Mert miért ne? Hiszen ha mindketten szeretnénk....



Drága Ery!

Köszönöm amiket írtál. Igazából tényleg az lett volna a lényeg, hogy megosszuk egymással a sikertörténeteket, esetleg a kudarcokat, hogy mások ezt ne éljék meg, ki tudják kerülni. Tudod, egy picit elmentünk a szeretet irányába, ami persze egyáltalán nem baj, mert annál pozitívabb dolog nincs a világon. De a honlap címe: The Secret.
Szóval csak ennyi.



Drága Ágica!

Neked igazad van. De azért adtam ezt a címet, mert szerettem volna arra mutatni, hogyha valamitől félünk, az tuti, hogy bejön. Lehet, hogy nem olyan összeszedettek még a gondolataim, de annyi más is jár közben a fejemben. Annyi mindent szeretnék én is átadni nektek, mert nekem is van sok minden tapasztalatom. Lehet, hogy sokszor rosszul, megbántva fogalmazok, de folyamatosan fejlődöm tiáltalatok. Itt nem kifejezetten a szeretetet akartam előtérbe hozni, hiszen arról gyönyörű szép verseket írsz Te és Tahmina, gyönyörűen fogalmaz róla Living_Force és Deni, Csillagvirág és még sok jó ember. Itt pusztán arról volt szó, hogy a félelmet - mivel negatív érzés - könnyebben valóra váltjuk. És ez tényleg csak azoknak, akik még nem tudnak mit kezdeni ezzel az érzéssel.
Egyébként pedig szeretem az őszinteségedet. Én is azt gondolom magamról, hogy őszinte ember vagyok. Bár lehet, hogy az őszinteségem sokakat bánt. De ez is én vagyok.



Kedves Domcsi

Igazad van visszakereshettem volna de jobban szeretek a jelenben kommunikálni mivel magad is irod, hogy néha visszaesel és a biztatás ilyenkor jól jön. Én 10 éve élek együtt a férjemmel és olyanok vagyunk mint a tüz és a viz. Ö egy makszimálissan negativ ember és az életünk olyan mint egy hullámvasut. Mindig kérdezi töllem hogy hogy tudok reménytelen helyzetekben olyan pozitiv maradni hogy képes vagyok az egész életünket jó irányba forditani a gödör aljárol is. Annyira szeretnék neki segiteni abban hogy átérezze és alkalmazza mert ketten még több teremtésre lennénk képesek, de mikor ahoz a részhez érünk ,hogy "és akkor sikerült" Ö mindig kérdezi JÓ DE HOGY. És megmondom öszintén nem tudok neki válaszolni mert ez valahonnan onna nagyon bentröl jön és csak egyszerüen tudom hogy annak ugy kell lenni mert szügségem van rá és akkor MEGTÖRTÉNIK. Hát röviden ennyit a mi élrtünkröl. Remélem idövel megismerjük egymást.



Szia Domcsi!

Számomra ezzel a hozzászólásoddal együtt derült ki pontosan az új blogod célja, hogy osszuk meg egymással a jót és a sikereket.
Ezzel teljesen egyet is értek!
A felsorolt példáid nekem nyitottak maradtak, mert nem volt ott a megoldás, csak a megtörtént - a félelelem által bevonzott negatív -esemény. Ezért írtam én a saját tapasztalatomból pozitívan végződő történéseket, amivel meg is feleltem egyben a blogod felhívásának.
Az írásaidat ismerem, belőlük egy nagyon szeretetreméltó, erős, intelligens ember tiszta gondolatait ismertem meg.

Szeretettel: Ery



Drága Domcsi.....

A cimet is változtasd meg..... Nincs olyan , hogy vonzás és félelem...... Szeretet és félelem igen........
Ne haragudj meg rám, de talán erényemnek veszed öszinteségemet. Annyi minden témát irtál/ válaszoltál már ezen a z oldalon.... mem is értem a kérdésedet. Ha megismerted valójában Önmagad,tudni fogod sorsodat. Ne akarj mindent egyszerre, türelemmel, sok figyeléssel és szeretettel, mások tiszteletbe vetelével rájössz , hogy ez a kérdés, nem kérdés.

Puszil . ágica



Kedves Ery!

Nos, nem tudom, hogy tényleg ennyire negatív lennék-e, vagy nem, de valahogy mindig mindenki a negatívumokat emeli ki az írásaimból. Köszönöm, hogy írtál, de ez leginkább azoknak szólt, akik most kezdik tapasztalni a dolgokat.
Figyelj, négy gyereket nevelek egyedül, két iskolába járok, táncolok, zenét hallgatok és azt gondolom, hogy teljesen meg vagyok elégedve az életemmel. Félek? Igen, sok más dologtól, de nem az életemtől. Ismét hoztam egy példát, amit elmagyaráznak és azt gondolják, ahogy már kaptam egy párszor, hogy mennyire negatív vagyok. Pedig nem. Agykontroll, meditáció, napi teendőnk. Inkább fent mint lent. Ez jellemző a napjaimra. Amióta pedig ismerem ezt a csapatot, nagyjából 180 fokos fordulaton mentem keresztül és ezt mindenki észrevette a környezetemben. Szeretek és szeretnek. Szeretem az életem olyannak amilyen. És csodálatos gyerekeim vannak, akikért hálát adok a sorsnak.
Ezeket a dolgokat úgy gondoltam, hogy azért vetem papírra, mert az utóbbi időben a szeretetről szól minden. Aki pedig itt van ezen az oldalon, nemcsak a szeretetet akarja megkapni, hanem tudni akarja, hogy tudatosan hogyan irányíthatja az életét. Megvallom őszintén, hogy tanulom még én is. És azt is bevallom, hogy nem mindig olvasom el azokat a dolgokat, amiket már nagyon korán erre az oldalra leírtak. Miért? Mert mindig jön egy új hozzászólás, mert beszélgetek itt másokkal és másról, mert az időm kevés. Szóval nagyjából ennyi.
Nagyon kérlek benneteket szívem minden szeretetével, hogy ne a negatívumot toljátok előtérbe, hanem tanácsot adjatok azoknak, akik most kezdik megtapasztalni az elme teremtő erejét. A negatívumat azért emeltem ki, mert nagyobb hatása van a teremtésben, mint a pozitívumnak. És nagyon kevés olyan ember van, aki az életében a pozitív dolgokat látja meg elsőként - véleményem szerint. Mindeközben már voltak pozitív teremtéseim is pl. Kaptam, kaptam, kaptam címmel, vagy Öbikére reagálva az Orvosi szobában.
Szóval inkább meséljétek el, hogy ti hogyan teremtettetek nap mint nap, jót és rosszat egyaránt.
Ha bárkit bántanék, az nem szándékos, úgyhogy most kérek itt elnézést.



Drága Domcsi!

Én is leírok Neked valamit, amit gondolom nem lehet megtanulni, de...
Ott maradtam három gyerekkel egyedül, de mire bekövetkezett, addig megváltásnak tűnt.
Mindenben egyedül voltam, minden megoldást egyedül kellett kitalálnom, előteremtenem. Úgy éreztem, hogy van három jó gyerekem és egy rossz. A rossz a férjem volt, aki már felemésztett és felégetett mindent maga körül, csak mi maradtunk, szerettei, de velünk sem volt kíméletes. A tőle való megszabadulás teljesen reménytelennek tűnt legalább 8-10 éven keresztül és ez nagyon sok idő ahhoz, hogy nap mint nap megéld.
Én sem ismertem a vonzás törvényét, de az ösztöneimre hallgatva nagyon sok olyan dolgot tettem, amit utólag módszerként olvastam könyvekben. Pl. Bizonyos dolgokat senkinek nem lehet elmondani, mert még magad előtt is szégyelled. Leírtam ezeket, írtam, írtam és írtam és egyszer elkezdtem írni azt is, hogy ki fogok ebből a helyzetből szabadulni. Nem volt módszer, nem volt remény, de mindig leírtam. Írtam azt is, hogy fizikailag és szellemileg jó formában kell magam tartani, hiszen a gyerekeim .... Te nagyon jól tudod, hogy egy kisgyermek mennyire érző kis lény. Az előtt nincs se jó se rossz titotk. Megérez mindent, főleg, ha az anyjáról van szó. Én sem szomorkodhattam, sírhattam előttük. Egy ilyen káoszban hogy vigyázol magadra? Még a fizikai dolog ment is, mert eljártam futni, fociztam, úsztam a fiúkkal, de a szellemi? Akkor jöttem rá a zene gyógyító, nyugtató hatására. Sokszor forgolódtam esténként, járt az agyam és nem tudtam aludni. Elkezdtem füldugóval, Mozartot, Vivaldit hallgatni, később angolt tanulni. Mondanom sem kell bejött.
És egyszer csak más is bejött. A férjem maga öttlötte ki kényszer helyzetében a megoldást, amin én csodálkoztam el a legjobban, de abban a pillanatban tudtam, hogy erre vártam. (Erre mondaná Christian, hogy "Ez már Az" volt korábban is). Utána könnyebb lettek a mindennapjaim nélküle, de sokat gondolkoztam a korábbi sérelmeimen. Igazából akkor kezdtek jobban menni a dolgaim, amikor magamban megbocsájtottam neki, elhagytam az önsajnálatot és igyekeztem pozitívan gondolkodni.
Később lett egy új Párom, akivel nagyon szeretjük egymást és kölcsönös a bizalom. Neki is volt egy korábbi házassága, van egy lánya, akit rendszeresen látogatott. Egy ilyen látogatáskor ott volt Anyukám és megkérdezte, hogy nem félsz, hogy visszajár!
Mondtam, hogy ez még eszembe sem jutott, nincs mitől félnem!
Más dolgokban is eddig kellene eljutnunk, hogy maximálisan bízzunk a jó dolog megtörténtében.........és eszünkbe se jusson az ellenkezője. Azt mondod, hogy akkor működik, ha gyakorolja az ember?! Az is gyakorlás, ha a kimondott félelmet, vagy a kigondolt negatív gondolatot rögtön módosítjuk. Pl. Az el fog fogyni a pénzem helyett, elég lesz a pénzem, még marad is.
Én az egyszerűség kedvéért beírtam a pénztárcámba ezt a szöveget:
"Minden kiadott forintom az emberiséget gazdagítja és megsokszorozódva tér vissza hozzám!" Mindenkinek ajánlom!
Én is utálom az egereket, de pl. ha azt gondolnád, hogy ott kint a réten ezek a rágcsálók sokkal jobb életkörülményeket tudnak maguknak biztosítani, ezért becsukom az ajtót előttük?!. Szóval én úgy gondolom, hogy ezek a korábbi, megismétlődő dolgaid
NE IS JUSSANAK ESZEDBE MAXIMÁLISAN BÍZZÁL MAGADBAN ÉS A KÖRNYEZETEDBEN!
Mikor az ember el tud eddig jutni, hogy megosztja másokkal a gondját, baját, vagy már beszélni tud róla, akkor - "Ez már Az!" - az a megoldást nagyon felgyorsítja, közel van a siker.
Jól tetted, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, és én is szívesen osztottam meg veletek.
Ezáltal mindketten a saját fejlődésünk egy újabb szakaszát bizonyítottuk és másoknak is példát mutatva, bevonzzuk továbbra is a jót.
Szeretettel: Ery



Kedves Monyo!

Köszönöm, de nagyjából nekem már sikerül a dolog. Időnként visszaesek, de ki nem? Ezt csak azért írtam, mert saját tapasztalatom, hogy mindig az olvassa el az új regisztrált, ami éppen terítéken van. Nagyon ritka, hogy visszakeres. Egy tanács lett volna, lehet, hogy egy kicsit negatív a hangvétele, de pozitívan gondolkodom az Agykontrollnak köszönhetően.



Kedves Domcsi

Teljes mértékben át tudom érezni a küzdelmed. Szerencsére az én helyzetem nagyon jo de a párom neveltetéséböl kifolyólag nagyon negativ és látom mekkora erö és odafigyelés kell ahoz , hogy ezt megváltoztassa. Sajnos a félelem nagy úr de a szeretet még nagyobb tud lenni csak engedni kell áramolni. Mikor erre teljessen ráérzel az fantasztikus. Sok sok kitartás sikerülni fog én biztos vagyok benne.