Sírni - mint egy gyerek

gyerekA Mester azt mondja: "Ha sírnod kell, sírj úgy, mint egy gyerek. Te is voltál egyszer gyerek, és a sírás egyike volt azon dolgoknak, melyet megtanultál életedben. Mert életedhez tartozik. Soha ne felejtsd el, hogy szabad vagy, és nem kínos kimutatnod érzelmeidet. Ordíts, zokogj hevesen, légy hangos, ha odáig vagy - mert így sírnak a gyerekek, és ők tudják, hogyan nyugtatják meg gyorsan szívüket. Megfigyelted már valaha, hogyan hagyják abba a gyerekek a sírást? Valami más útra tereli gondolataikat, valami más eltereli figyelmüket egy új kaland felé.
A gyerekek gyorsan abbahagyják a sírást. Nálad is így lesz, de csak akkor, ha úgy sírsz, mint a gyerekek."

(Paolo Coelho: A vándor)

CsatolmányMéret
collage19.jpg102.3 KB

Hozzászólások



Köszönöm, hogy itt

Köszönöm, hogy itt jártatok és hozzászóltatok!:-)

Ragyogásom: Gyönyörű verset találtál ide, nagyon, megmosolyogtatott!

ÖBikém: Nincs is annál jobb érzés, mint amikor érzed, hogy kiolvadt a lelkedből egy kicsi...:-) Képzeld nekem is megrengeti a szívemet az a mondat, és az orromban elindul a csípős érzés, és kicsordul a könnyem, rendkivül hatásos!:-) Sok-sok örömkönnyet kívánok!

Alfajáró-Bagolytárs: Imádom a tisztaságukat, a szentségüket:-) Látod a képen a drámát?:-) Átéli az összes fájdalmat majd a végén újra angyali tekintettel néz a világra, semmi nyoma a dolognak:-)
Hát valahogy igy kellene...:-)

"Amit most az elmédben látsz, azt hamarosan a kezedben is tartod."
Bob Proctor



Drága Gini :)

Megint milyen igazad van :) Én speciel imádok sírni, mert utána sokszor nevetek is magamon. És mostanában tényleg sokat sírok, de ez mind az örömtől. És ez a legjobb a világon :))) Mert egyuttal azt is érzem, hogy szárnyalok és ezek az óriási örömérzések mind-mind a vágyaim teremtéséhez vezetnek. A The Secret filmen pedig még mindig tudok, mikor a kedvencem Dr. Michael Beckwith a látó belenéz a szemembe és azt mondja: Bízz magadban, megtudod csinálni...
Szeretettel: öbike
Mosolyogj Magyarország :)



Drága.... :))

Baranyi Ferenc: Magvas beszéd...

Alvás előtt a hó alatt cseveg sok, csöppnyi búzamag.
Az egyik szól:
"Ha felnövök, egy szál leszek sok szál között,
a száram szalma lesz, alom, fázó borjaknak oltalom."
Tódít a másik:
"Semmi az! Egybe kelünk, én és a pipacs,
szőkén pirosló pár leszünk, s szemeket gyönyörködtetünk!"
A harmadik halkan rebeg:
"Én mindenképp kalász leszek, terméssel terhes, színarany...
S kenyérré áldozom magam!"
Télapó átsuhan puhán az országnyi gyerekszobán,
betakarja a sok magot;

"Lesz végre csönd? Aludjatok!"

"Merjünk élni, merjünk remélni, szeretni, s könnyeket is hullatni, ha kell. A dal dalol, az élet virágzik a kegyelem által, s a végtelen szeretet, ha engedjük oly lágyan karol át mindannyiunkat. "