A feleség, háziasszony, anya

Mivel ezen honlapot ismereteim szerint rengeteg ANYA, HÁZIASSZONY, FELESÉG olvassa, írja, szerkeszti , most hozzájuk fordulnék ezen írásommal, hiszen az anya, háziasszony szerepét jómagam is betöltöm itthon.

Mindenkinek van egy csodálatos példaképe otthon, a környezetében. A legtöbbünknek ez az édesanyja, nagymama vagy valamelyik ismertebb tanárnő, akit tudattalanul valamilyen szinten le szeretnék „utánozni”, olyan naggyá, kiemelkedővé szeretnénk kinőni magunkat, amilyen ő volt. Valamennyien ismerjük azt – bár, hogy ki írta, ki mondta, ezt nem tudom -, hogy „ A kéz, amely a bölcsőt ringtja a világot uralja”. Ehhez saját magamnak is hozzáteszem, hogy minden ami vagyok, vagy csak lenni szeretnék, azt anyámnak köszönhetem minden téren.

Ha valakinek azt mondjuk, hogy főállású anya vagyok, akkor rögtön arra gondolom, „Hú, de jó neked, otthon lehetsz egész nap és semmit nem csinálsz, csak istápolod a gyerekeket.” Ha a háziasszony elnevezést használjuk, akkor már egy komolyabb kép ugrik be, egy komolyabb asszony, aki egész nap takarít, mos, főz, otthon megállás nélkül robotol. Az ilyen benyomások következtében egy asszony megkérdőjelezi önmagát, feladatát, és tulajdonképpen egész életét. És sok asszony reménytelenül kiábrándul. Az ismeretségi körömben nagyon sok kisgyermekes anya van, akár a lakókörnyezetem, akár az óvodát veszem figyelembe. És elszomorít az a tény, hogy nagyon sokat úgy nyilatkoznak saját magukról, az életükről, amely elég lehangoló. Nem érzik fontosnak munkájukat, tevékenységüket, nem kapják meg a kellő odafigyelést, kedveskedést, nincs dicséret, ebben a közegben nincs előremenetel. A legtöbb férfi észre sem veszi, hogy az élet a nők nélkül nem is működne nagy valószínűség szerint. Itt nemcsak a gyermek születésére gondolok. Itt arra gondolok, hogy nem tűnik fel nekik, hogyha hazamennek meleg vacsora várja őket, szép rend a lakásban, tiszta mosott, vasalt ruha és még sorolhatnám. (Persze tiszteletemet fejezem ki a kivételnek, azoknak, akik segítenek a feleségüknek, akik kényeztetik őket még a napi munka után is.)

Sok anya nem látja magát örömben, mert gyermeket nevelhet, nem érzi fontosnak a „munkáját”. Hiszen ennél szebb munka nem is létezhet. Sokan úgy nyilatkoznak, hogy alig várják már az időt, hogy gyermekük iskolába kerüljön és végre valami hasznosat tehessen az életben, a társadalomért. De miért? Hiszen nem hasznos egy gyermek felnevelése? Hiszen nem hasznos az életben, hogy a gyerekekkel leüljünk tanulni, játszani? A gyerekek nem ebből fejlődnek felnőtté, JÓ felnőtté? Ha én otthon saját magamról azt a képet alakítom ki, hogy haszontalan a munkám, akkor az én lányaim nem így indulnak neki az életnek, hogy az ő munkájuk is haszontalan lesz? Hiszen számukra én vagyok a példakép. Feleségnek, édesanyának nem többet jelent-e, mint elrendezni a törölközőket, melyeket a férj rosszul hajtogatott össze, rendben tartani a család fehérneműjét, időben elvinni a gyerekeket különórákra, és a tinédzser évek káoszában valami békességet teremteni?

Én azt gondolom, hogy sokkal több rejlik az életben ezeknél a dolgoknál. Egy találékony feleség, édesanya, háziasszony több, mint egyszerűen egy kisegítő személyzet. Ő olyan NŐ, aki tudatosan választotta asszonyi, édesanyai hivatását, és elhatározta, hogy szerepének minden részfeladatát egyre jobban megtanulja, minden területen képezi magát, és olyan keményen dolgozik, mintha legalább egy nagy vállalat igazgatói posztjára pályázna.
Az tud az igazi segítőtárs magaslatán élni, aki a házasság minden területén hivatástudattal és szakértelmmel működik.

A Bibliában a Példabeszédek könyve ír a bölcs asszonyról:

"Derék asszonyt kicsoda találhat?
Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.
Ura szívből bízik benne,
vagyona el nem fogy.

Egész életen át
javát munkálja urának, nem kárát.
Szerez gyapjút és lent,
és jókedvűen dolgozik kezével.

Hasonló a kereskedő hajóihoz:
távolbólis hoz eledelt.
Fölkel még éjjel,
ételt ad háza népének,
és rendelkezést szolgáinak.

.....
Érzi milyen hasznos tevékenysége,
éjjel sem alszik el mécsese....

Tenyere nyitva van a nyomorult előtt,
Kezét nyújtaj a szegénynek...."

Nos kedves feleségek, édesanyák, nagymamák. Tartsátok magatokat fontosnak, helyettesíthetetlennek, éljetek ennek szellemében. Hiszen a mindennapi teendők mellett mi még a munkában is igazán helyt tudunk állni.

Nos kedves apák, férjek, nagypapák. Hát kérlek benneteket, hogy ennek szellemében figyeljetek arra a csodálatos lényre, aki a mindennapjaitok szebbé varázsolja. Aki felkelt reggel titeket, aki kikészíti a ruhát, a reggelit, csomagolja a munkába az ennivalót, aki aztán mindezek után mosolyogva puszit nyom az arcotokra és tud szép napot kívánni nektek, aki hazavár kedvesen, mosolygósan titeket és elétek rakja a vacsorát, a távirányítót, majd a sört. Hát figyeljetek rájuk, hiszen az életetek kevesebb lenne nélkülük. Adjátok meg azt a szeretet, amelyet meg kell, hogy kapjanak, hogy ismét azt mondhassák magukról, „Én is fontos ember vagyok, nemcsak a munkahelyem ismernek el, hanem otthon is. És ettől több nem is kell számomra.” (Továbbra is elnézést kérek azon URAKtól, akik mindezt otthon megadják a feleségeiknek.)

És most ide csatlakoztatnám Gini írását a tükörről. Hát állj oda a tükör elé, és ne csak azt mond el, amelyet Gini írt, hogy Szeretlek, stb. Mondd hozzá azt is, hogy „Én vagyok a legtökéletesebb nő, a férjem engem imád, a gyerekeim engem imádnak és tekintenek példaképüknek.” Mert ez így van, és a férfiak is magukba néznek, akkor tudják, hogy ŐK ELVESZNÉNEK, HA NEM LÉTEZNÉNEK EZEK A CSODÁLATOS LÉNYEK, AMELYEKET ÚGY HÍVUNK, HOGY NŐK.

Köszönöm, hogy ismét figyelmet szenteltetek nekem.

Hozzászólások



Drága Domcsi!

Nagyon szép, kerek írás, többször átolvasandó...
Nekem sajnos soha nem volt példaképem a környezetemben, csak irigykedve hallgattam másokat, akiknek volt.Talán azért is vállaltam olyan későn a babát (38 évesen), mert folyton negatív dolgokat hallottam és képzeltem a gyereknevelésről, anyaságról. Erről írtam az "Emlékek, egy előző életből" fórumon.
Szóval, most kezdem látni miről szól ez a történet. Az életemnek egy új színpada, ahol nem volt időm a gyakorlásra, azonnal debütálnom kell. Egy hatalmas lélek hozzám jött, engem választott, és én példát kell mutassak, úgy kell viselkednem, annak tudatában, hogy valaki engem folyamatosan kopíroz. Állati nagy dolog ez, de gyönyörű "teher"...
Köszönöm, hogy írtál erről, Te aztán tényleg hiteles vagy!:-)))

Olvasd el majd ezt, ez egy körlevél volt ugyan, de nagyon sokat képes adni nekünk, nőknek:
http://www.thesecret.hu/node/1896

Öllelek: Gini

"Amit most az elmédben látsz, azt hamarosan a kezedben is tartod."
Bob Proctor



Enikém.....

Akinek kell. öszintén. annak igen.......... ágica



Enikém.....

Akinek kell. öszintén. annak igen.......... ágica



Enikém.....

Akinek kell. öszintén. annak igen.......... ágica



Hát igen

A kulcs : a Hittel -teli nyitott szivű és öszinte ember!! Nem áltat, nem igér, nem itél...... , és még sorolhatnám, de a főmottó (legalábbis az enyém) SZERETNI, ELFOGADNI, SEGÍTENI.

Szeretettel: Eni



Kedves Domcsi

Maximálisan egyetértek azzal amit írtál, talán csak annyit jegyeznék meg, hogy azok a nők, anyák, feleségek, akik alig várják, hogy iskolába menjen a gyerek, mert "hasznosak" akarnak lenni, elvesztegetik az idejüket, mert ahhoz, hogy hasznosak legyünk, nem kell a gyerekektől "megszabadulnunk". Ki tiltja meg nekik, hogy a család mellett önnönmagukra is fordítsanak időt? Neked, nekem és még nagyon sok anyukának, feleségnek futja a törcsi hajtogatás mellett egy csomó "hasznos" dologvra is az időnkből, amivel véleményem szerint többet tudunk szeretteinknek is nyújtani, hiszen ha jól érzem magam a bőrömben, mert a lelkem rendben van, azt teljes mértékben kisugárzom a családomra is, és ezzel többet teszek értük is, mint pl. a fényesre vikszolt parketta. Egyébként érdekes, de én nagyon sokszor hallom fiúbarátaimtól, hogy a feleségük, amióta összeházasodtak, semmi mással nem törődik, csak a takarítás, a gyerek, stb. mintha ez a tevékenység teljesen kitöltené az életüket. Persze pont az ilyen feleségek szoktak aztán mártírkodni, panaszkodni, pedig ők alakítják olyanná a sorsukat amilyen.

Üdvözlettel: Eni



DRÁGA DOMCSI!

Zsuzsuka
Gratulálok! Nagyon igaz az írásod. Bizony, bizony nagyon szép, hasznos és értékes az édesanyák, a feleségek, a háziasszonyok munkája, ha azt szeretettel teszik a szeretteikért.



Ágica!

Megtiszteltetés volt, hogy végigolvastál. Köszönöm



Domcsi.......

Jó, hogy ilyen sok idöd van, sokat tanulsz , hogy mások , hogy csinálják! Mert, hogy nem magadról irsz az biztos. Dehát csak igy lehet érvényesülni . Igaz? Választ nem várok!!! Tudom! ágica / nem blog
csak egy öszinte megjegyzés