Van napi egy perced önmagadra?

A szerző, Dr Spencer Johnson azonos című kényvét többszöri elolvasása után éreztem a felismerést magamban.

Ez az egy perc Önmagunkra, akár egy stop tábla is lehet. Meg óv attól, aminek nem kéne megtörténnie. Mert, ha megállunk, és elgondolkodunk, nem is történik meg. Mondhatjuk erre azt, nekem erre nincs időm? Mire nincs? Önmagadra? Akkor viseld a következményeit. Van e jobb módja, hogy törődjek magammal? A kérdés feltevése után más színben láttam magam is a világot. Olyan apró dolgokban mutatkozik meg a különbség... melyeket máskor, másképpen észre sem veszünk... szorít az időd: tedd fel ezt a kérdést, és mond: Tíz év múlva mit számít majd mindez?
Rosszkedved van. Na és? Nem probléma. Van gardróbszobád? Vagy egy sut, ahol magadra húzhatod az ajtót? Tökéletes. Akkor tedd azt, és rájössz majd, hogy milyen nevetséges dolog a drámázás.
És kinevetheted magadat. Mert nevetni jó. Nevess mindenen. Magadon mulass legfőképp. Ha nevetek magamon, megteszek magamért néhány apróságot, amitől jobb lesz a közérzetem. Vagy meglepem magamat aprósággal. Gyönyörködöm írásaitokban, pl. Olyan helyre megyek el, ahol még nem jártam, csak azért, hogy lássam, milyen ott lenni. Változatosan élek, hála Nektek, és ennek a könyvnek!
ÚGY BÁNOK MAGAMMAL, AHOGY MÁSOKTÓL SZERETNÉM, HOGY BÁNJANAK VELEM.

Hogyan gazdálkodjak legértékesebb tulajdonommal?
Miért fontos az egy percnyi törődés Önmagunkkal?
Törődés Velem.
Törődés Veled.
Törödés Velünk.

Kérdések, melyekre a választ mindenki saját magában lelheti meg.
Ven e jobb módja is, hogy törődjek önmagammal?Minden attól függ, hogyan akarok gondolkodni és cselekedni. Nem vágyok abszolút tökéletességre. Az élet nem mindig karácsonyi gyertyagyújtás, sokkal inkább meghatódom attól, amit eddig elértem. Rájöttem, a csalódottság és a boldogtalanság érzete nem más, mint a képzelet és a valóság közötti különbség. Egyszerűen örülök annak, ami történik, és nem hasonlítgatom a "Mi lett volna, ha..." mert a személyes rossz érzéseim ebből fakadtak. A képzelt és vágyott eredményeim vezérelnek minden percben. És!!! szembesítem a SZÜKSÉGLETEIMET a KÍVÁNSÁGAIMMAL. Hogy mi a kettő közti különbség?

Szükséglet az, ami életvitelünkhöz kell. Az oxigén, pl.
Kívánság meg egy tábla csoki. Olyan ez mint a siker és a boldogság. Lehetsz együtt sikeres és boldog.
De tudd, hogy sok sikeres, ám boldogtalan ember él, mert amikor sikerült elérniük, amit akartak, az már nem boldogította őket. Mint a szamár előtt himbálódzó répa... csak megy utána, mint a bolygó hollandi, és sose éri el, de örökké szeme előtt lebeg, vágyakozik utána, eleped érte.
A tisztánlátásunkhoz kell az az egy perc.
Amikor megállok, és átgondolom mi után törekszem.
Amire nincs szükségünk, abból soha nem kaphatunk eleget.
Pénz kell? Kapsz belőle eleget, mégis, nekem több kell, mondod. Lesz valaha elég belőle? Szerinted? És honnan tudjuk meg mire van valójában szükségünk? Onnan, hogy átgondoljuk, valójában mi az ami boldoggá tenne!:)) Állj meg és kérdezd: Valóban szükségem van arra, amit most hajszolok?
Mit gondolsz, hogy érzed majd utána magad, ha keményen megdolgoznál azért amire vágysz, és és a végén rádöbbensz arra, hogy valójában NEM IS VOLT RÁ SZÜKSÉGED!

Egy ideált kergettél. Keresd meg a rossz dolgok, történések jó oldalát. Ez a kulcsa mindennek.

Játékosan szemléld életed történéseit.

Szemléletmódunk tesz minket naggyá, vagy tönkre.
A választás a kezünkben van. Pozitív vagy negatív? Szeretet vagy félelem? Egyik a másik hiányát feltételezi, de meglehet, hogy az összes többi érzelmünk e kettő variációja. Pl. A szorongás érzetünk, az félelem az ismeretlentől. Csak úgy oldhatjuk fel magunkban, ha szembe nézünk vele.

Címkék:

Hozzászólások



Annyi okos tudást átadhatunk itt egymásnak:)

és soha sem tudhatjuk mitől "kattan be" bennünk az a bizonyos kis szikra, ami lángra lobbantja életünkben a megvilágosodás fáklyáját.

"Merjünk élni, merjünk remélni, szeretni, s könnyeket is hullatni, ha kell. A dal dalol, az élet virágzik a kegyelem és a szeretet által."



Éreztem, Ágica, én magam is ezen estem keresztül:)))

estemet írtam, direkt:))PPP

"Merjünk élni, merjünk remélni, szeretni, s könnyeket is hullatni, ha kell. A dal dalol, az élet virágzik a kegyelem által, s a végtelen szeretet, ha engedjük lágyan karol át. "



Hogyan törődhetek jobban önmagammal?

Kapcsolatainkban boldogok vagyunk e? Kielégít e a másik? Azt kapod amit vársz? Vagy azt várod amit kapsz? Ja, mennyi mindent akartam én is kapni! Hogy törödjenek velem, hogy figyeljenek rám, hogy érezze a másik az örömömet, a fájdalmamat, hogy szabadnak és egyben mégis szorosan hozzámtartozónak érezzük magunkat egyszerre, hogy ne bírálgasson, hogy tudja, az együttlét súrlódásokkal jár, hogy megbecsüljön, / de a Szeretet elsimítsa a vitáinkat :))) / hogy legyen velem amikor támogatásra van szükségem, törödjön velem, hogy Szeressen. Hiszen minden pár erről álmodik, nem igaz? Hogy érezzük, tartozunk valakihez. Hogy kényeztessen. Tegye izgalmassá együttlétünket. Hogy legyünk egymásnak fontosak. Mert az igazi kapcsolat, csodálatosabbnál csodálatosabb dolgok sokaságát jelenti. Mért van az, hogy a kezdetekben mindenki föladja Önmagát, és jobban szereti a Másikat, mint saját magát? De ez nem tart soká. Jönnek a megoldásra váró feladataink, és mi nem akarunk azokkal szembenézni. Így, hát állandóan másfele figyelünk, elfoglaljuk időnket hiábavalóságokkal. Egyfajta bástyaként, elbújunk mögéjük, és ... elszaladnak az évek, mi pedig kiürülünk Önmagunk és egymás számára. Egyszercsak azt érezzük: Vége.

Azelőtt azt hittem, életemnek vége. Engem senki nem szeret. Ám a Titok és Ti, megismertettetek azzal, hogy nem a legfontosabb, hogy mások szeressenek, mert ettől még nem leszek boldog, csak azt képzeltem, hanem, hogy Én szeressem magam. Szívből, igazán. Mert ennek az Én, szeretet iránti vágyamnak a legnagyobb hátulütője, hogy csak rajtam kivülálló forrásból táplálkozhatott. Kész.
Úgy tettem, ahogyan mindenki más: kialakítottam egy képet magamban arról, hogy szeretnek, és ha nem az elvárásaim szerint alakultak, vagy nem figyeltek rám, máris csalódottság, lehangoltság vett erőt rajtam! És azt éreztem, hogy engem senki nem szeret. És valahányszor kivülről vártam a szereteteteket, mindannyiszor azt éreztem a végén, hogy engem senki nem szeret. Ennak számtalanszor hangot is adtam. :))) PP. Morci, visszahúzódó lettem ettől a felismeréstől. Mjd Én megmutatom... füstölögtem magamban számtalanszor. De a Ti szeretetek iránti vágy, mindannyiszor erőssebbnek bizonyult Nálam. És jöttem, és nyeltem, és most vagyok, és írok, és ragyogok, hogy végre Megvilágosodtam:)) Flow. drága Alfajárom bölcs szavai jutnak eszembe. És ma már nem arra összpontosítok, hogy mások szeressenek.
Hanem sokkal inkább arra, hogy Én szeressek másokat. És megtanulom, hogy miként törődhetek többet Önmagammal. Mert ez az igazi boldogság. És meg/mutatom -tanítom másoknak is ezt az egyszerű alaptézist, mert így kerülhetünk egységbe, Önmagunkkal, a Világgal, ami mi vagyunk. Mi vagyunk a Világ. Amit teremtünk magunknak az a mi Világunk. Fogadjuk el magunkat olyannak amilyenek vagyunk, és emlékeztessük egymást arra, hogy törödjünk többet önmagunkkal, mert belső békénk a kulcsa jobb és szebb Életünknek.

"HA MINDEN EMBER TÖBBET TÖRŐDIK ÖNMAGÁVAL
AKKOR MINDENKI ÚGY ÉRZI MAJD, HOGY TÖBBET TÖRŐDNEK VELE.
AKKOR ELKEZDHETÜNK VÉGRE TÖBBET TÖRŐDNI EGYMÁSSAL.

És a "Velem- Veled- Velünk " elve alapján kiegyenlítődik majd életünkben a hiány érzése.

Ha senki nem ad- senki sem kap.
Tanuljunk meg magunknak adni, és kapni.
Az az egy perc így mindennap sokszorózódik és elvezet majd mindannyiunkat a belső felismerésenkhez, és békesség költözik belénk. Mert aki elveszíti Énjét, megnyeri, megtalálja Önmagát. Istent. Mert ez az erő a bennünk lakozó isteni énünk, lényünknek az a része, mely bölcsebb, mint amilyenek általában mi magunk vagyunk. És erre az erőforrásra bármikor támaszkodhatunk.
És ez csak a kezdet. Hatalmas ajándékot adtam ma magamnak. Önmagamat, a jobbik énemet, és ez tesz most igazán boldoggá. Anikó



Ragyogásom.... Anikóm....

De jó volt olvasni Téged: Én is erre jöttem rá, nem is olyan régen. És tudod, hogy most milyen JÓÓÓ?

Millió puszi :ágica