Gyökereim

Mi a faluban egy jó nagy házban laktunk, három generáció egy fedél alatt. Általában is sokan voltunk, de nyáron még többen. Nyáron be volt ütemezve, hogy mikor melyik rokon- vagy barátházaspár nyaral nálunk, Budapestről többen is jöttek rendszeresen. Szerettek hozzánk járni, mi pedig szerettük a vendégeket. Az egyik visszajáró pár egy idős, fehérhajú házaspár volt, a másik egy középkorú néni egy szép lánnyal, a harmadik egy fiatal orvos házaspár. Én azt hittem, hogy mindegyik rokon. Később kiderült, hogy az idős fehérhajú házaspárnak más a neve és gyerekeik sincsenek, ezért rákérdeztem Anyutól, hogy velük milyen rokonságban vagyunk. Anyu azt mondta, hogy kérdezd Keresztanyádat és Nagyanyádat. Meg is kérdeztem. Nem nyugtatott meg a válaszuk, úgy láttam, hogy kicsit tanácstalanok is, hogy mit feleljenek nekem. Kis hezitálás után ezt mondták szó szerint:
- Kislányom, ha nagyobb leszel elmondjuk neked, most legyen elég, hogy nagyon jó barátok vagyunk.
Kicsit még próbáltam kérdezősködni, de láttam, hogy hiába.
Nagyon szerettem ezt az idős házaspárt. Idősek voltak, de még is nagyon szépek voltak. A hajuk mindkettőnek hófehér volt és szinte a néninek és a bácsinak is egyforma sűrű és egyforma rövid fazonra vágva, hátrafelé fésülve. Csak úgy világított a szép hajkorona a fejükön! A mai napig nem értem, hogy egy hajkoronát hogyan lehet ilyen szépen, rendben tartani. Mamussal (Apai Nagyanyám) beszéltem is erről. Ő azt válaszolta, hogy az ő fajtájuknak jellemzője a szép, sűrű haj. Ezt sem értettem igazán.
Azt is szerettem ebben a néniben és bácsiban, hogy csendesek, mosolygósak voltak. Nagyon udvariasan viselkedtek egymással és velünk is, csak úgy áradt belőlük a szeretet. Mindig ruhákat hoztak nekünk, vagy küldtek csomagban. Ezek a ruhák nem voltak újak, de tiszták, kivételesen jó anyagúak és divatosak. Olyan ruháim voltak Tőlük, amit akkoriban tényleg csak a divatlapokban lehetett látni, nemhogy Békés megye kis falvaiban! Bő aljú, szépen szabott felső részű, pettyesek, csíkosak, amik nagyon jól álltak az én vékony alkatomon.
Amikor nálunk tartózkodtak, Mamus és Tata csak velük foglalkozott, pedig ők ezt nem kérték. Valami megfoghatatlan mély hála és tisztelet uralkodott közöttük, kimondatlanul is.
Aztán egyik nyáron nem jöttek betegség miatt, majd kaptunk egy rossz hírt, hogy a bácsi meghalt. Nagy volt a részvét, de a nénivel tovább leveleztünk, vigasztalták, hívták, de egyedül nem jött hozzánk. Másfél évvel élte túl a bácsit, majd Ő is utánament.
Ekkor - haláluk után - tudtam meg a titkot.

A mi falunk a Viharsarok eldugott részén van, ott az emberek a kétkezi munkájukból, földművelésből és állattenyésztésből éltek. A háború alatt és után sok értelmiségit deportáltak oda azzal, hogy megtanítsák nekik a vidéki életet, a kétkezi munkát. (ezt Márkus László színész életrajzában olvastam, mert Őt is a mi falunkba deportálták. Ezek az akciók legalább olyan életképesek voltak, mint a Rákosi rendszerben, nagy ráfordítással beindított gyapottermelés Magyarországon.) Az ide hozott emberek házaknál lettek elhelyezve, vagy nagyobb építményekben, ahol közellátást kaptak. A másik deportált réteg a származása miatt került a falunkba azzal, hogy munkára fogják őket. Ezt a házaspárt és még néhány embert az én családom kérte magához és családtagként éltek nálunk egy ideig.
Aztán jött a zsidó üldözés, amikor is kiválasztották és elvitték a faluból az ott lévő zsidókat. A Nagyszüleim - életükkel játszva - elbújtattak néhány embert, köztük ezt a házaspárt is (Azt soha nem mondták meg, hogy hová!). A többiekkel nem maradt fent a kapcsolat, de az idős házaspárral igen. Sőt, még nagyon sokáig lent is maradtak falun, mert nem mertek visszajönni a fővárosba. 1945 után pedig már "önszántukból" jártak le hozzánk és igyekeztek a saját módjukon meghálálni családunknak az életben maradásukat.
Nos, az egyik ilyen mód maga a kivételes barátságuk volt. Az a mély emberi érzés, ami - nekem így utólag visszagondolva is - látszott rajtuk és benne volt a levegőben, csak gyerekként nem tudtam megfogalmazni.
Nekem ezt most azért esik nagyon jól elmondanom, mert írok Nektek mindenfélét, innen-onnan, kérdezitek, hogy honnan jön? Hát innen Kedveseim, a gyökereimből!
Nagyon lényeges, hogy mit hozunk magunkkal otthonról, miben éltünk, mit észleltünk. Nagyon fontos, hogy miként viselkedünk a gyerekeink előtt. Nem az a fontos, amivel elhalmozzuk őket….,az nekünk fontos! Sokkal többet adhatunk nekik az érzéseinkkel, tetteinkkel, amit gyerekkorban még nem tudnak megfogalmazni, de érzését viszik magukkal, megfelelő időben emlékeznek rá, merítenek belőle.
Az én hálás emlékezésem azt gondolja, hogy az Enyémek, Mindnyájan a Földről a fénybe távoztak és azóta már újra köztünk vannak!
NAGYON SOK, JÓ EMBER!

Szeretettel: Ery

Hozzászólások



Erykém:) Regényes stilusaddal megejted az olvasókat. Tuti.

Tudod, magam tavaly Karácsonyra kiadattam egy hangos könyvet. Egy CD.-t, melyen saját írásaimat én magam adom elő.

Bízom abban, hogy te is megteremted magadnak a lehetőséget! Sőt! Tudom. Mert teremtő vagy, velem együtt:)
Áldás. Szeretlek. Sajnálom. Köszönöm! Bocsáss meg nekem kérlek!

És hidd el, nem a hangszer vagy a muzsika számít, hanem a dallam, ami belőlünk jön.
Ha az megvan..... akkor már a lelkünk s a szellemünk kommunikál egymással.



Gyűjtöm, gyűjtöm a könyvre valót és én is köszönöm!:)))

Szeretettel: E R Y
Élj a Szíved Erejével!



Köszönöm Erykém! Az légy aki vagy, énekli Charlink! És 1-et érte

érthetünk csak vele. A gyökereid és a mesélőkéd regényes. Nem akarsz te is az írói vénáddal megmutatkozni?



Drága Anikó!

Persze, hogy engedélyezem, ne viccelj! Én örülök, hogy alkalmasnak találod a felolvasásra.
Majd priviben elküldök Neked néhányat és nagy-nagy örömömre szolgál, ha másnak is tetszeni fog.
Köszönöm szépen!:)))

Szeretettel: E R Y
Élj a Szíved Erejével!



Emberien szépséges ez a te "gyökereidről" szóló történeted, Ery.

Én nagyon hálás vagyok ezért, ezekért a csodálatosan, emberi, életszagú történeteidért.
Az Irodalmi körben, ahova járok, el-el vinnék egyet-kettőt, szívesen felolvasnám, ha engedélyezed. A neved majd priviben írd meg, és elérhetőségeidet is.... hogy megtalálhasson aki szeretne:)

És hidd e, hogy már rég nem a hangszer vagy a muzsika számít, hanem a dallam, ami belőlünk jön. Ha az megvan, .... a lelkünk, a szellemünk kommunikál egymással." Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé, mert az élet látszólagos kegyetlensége csupán megfelelő alkalmat jelenti a számodra, hogy az légy aki vagy.



Drága Gini!

Hogy is írhattam volna meg ezeket máskor, máshová? Sehol nem kapnék ilyen fogadtatást, mint Tőletek!
Köszönöm Drága!
Ery



Milyen élénken emlékszel

Milyen élénken emlékszel Ery..., nem véletlenül, ezeket a gyönyörű képeket a szeretet véste beléd ilyen mélyen. Csodálatos embereket választottál magad köré, hogy Te is csodálatossá válhass.
Köszönöm a plusz történelmi adalékokat is.

www.aminababa.com
www.flavin7.com/gini99



Én is köszönöm Drága Tike!

Ery



Drága Ery!

Ahogy olvasom soraidat ,egyre inkább csak az jön , hogy csodálatos gyermekkorod lehetett,amiből még ma is rengeteget tudsz átadni. Örömmel olvasom irásaidat. Köszönöm.

Szerető öleléssel : Tike

Elérhető minden álom, ne add fel semmi áron.
Egyszer úgyis valóra válik, ha akarod , hogy valóra váljon !!!