Az önismeret folyamatának milyen nehézségét tapasztaltam?

Szildi blogbejegyzéséhez fűzném néhány gondolatomat:
Ezt az utat magam is megjártam, nagyszerű érzés önmagunkat MEGszeretni. Bár, mindenki egyszerűen képzelheti azt, hogy szereti önmagát, azon dolgozni kell, nem is keveset. Ám ennek a "munkának" minden pillanata örök élmény, a gyümölcse pedig a mennyei szóval írható csak le.
A Lélek és Tudomány kiadvány oldalán olvastam egy írást, melyből erősen megfogott engem ez a néhány sor:
" És NE szabadíts meg, Uram, a gonosztól, mert lelkem FELÉTŐL fosztanál meg - és hogyan lenne nélküle mérhető a jó?"
Az elfogadásba beletartozik, hogy ne önmagunkkal szembeni elvárások szerint engedjük meg magunknak kizárólag a "jót", hanem a bennünk lévő "rosszat" felkutatva, elismerve/megismerve azt, önmagunk részének valljuk árnyoldalainkat is - és azokkal EGYÜTT, nem pedig azok ELLENÉRE, esetleg letagadásával tartsuk magunkat szeretetreméltónak.

MINDANNYIUNKNAK vannak ilyen árnyoldalai. Egyikünknek sem kell jobbnak lenni a másiknál, vagy ÖNMAGÁNÁL. Önmagunk szeretetéhez nem kell mérce, főleg nem elvárások. Tudom, hogy nem így neveltek bennünket. A régi értékrendszerek ideje kezd lejárni, MI MAGUNK leszünk a legfontosabbak az életünkben.
Nem olyan nehéz, mint azt elsőre gondolnánk.
Ne féljünk az árnyoldalainktól, mert azoknak is van szerepük az előrehaladásunkban.

Szeretettel kívánok Mindenkinek mosolygós napot: Pacsirta:)

" És NE szabadíts meg, Uram, a gonosztól, mert lelkem FELÉTŐL fosztanál meg - és hogyan lenne nélküle mérhető a jó?"

Hozzászólások



Bár a ne szabadíts meg a gonosztól-lal nem értek egyet

azért, mert a gonosz az gonosz, és más a negatív megtapasztalás, mint címzés.... ennyi hozzáfűzni valóm van.

http://www.thesecret.hu/node/263#comment-120812



Gonosz

"...Es ne vigy minket a kisertesbe es szabadits meg a gonosztol..."
Mit ert vajon a Szentiras gonosz-on es mit erthet rajta az,aki nem ker szabadulast a gonosztol?

Szeretettel,
felebarat