Régi célok kontra újabb célok

párkapcsolatAmikor megszűnt az öt éves párkapcsolatom, illetve voltaképpen már a befejezése előtt egy fél évvel, elhatároztam, hogy reggeltől késő estig dolgozni akarok, sok embernek akarom rendbe tenni a pénzügyeit, ha már Magyarországon a pénzügyi kultúra nem túl elterjedt és ezáltal természetesen én is pénzt keresek.
Láttam magamat, ahogy kosztümben ülök egy korai reggeli tárgyaláson, közben bekapok néhány falatot, ahogy közelítek az esti tárgyalásokhoz. És hulla fáradtan éjfélhez közelítve bedőlök az ágyba...
Ez egy régi célom volt, ami kisebb-nagyobb késéssel, de összejött...
Ezen a héten kezdődött el... és azóta folyamatosan tart és tudom, hogy amit bevonzottam itt van... És én megragadtam a lehetőséget...
Csak egy dologra nem számítottam.... a szerelem vonzására...
Hogy egy még régebbi vonzásom is majdhogynem ugyanakkor fog megvalósulni...
De erről már írtam a szerelem vonzásában...

Itt vagyok, egy boldog párkapcsolat elején... Tegnapi naphoz képest egy hónapja ismertem meg... és tudom, hogy megtaláltam azt, akire mindig is szükségem volt... Nem romboljuk, hanem építjük, motiváljuk egymást...
És amit szerettem volna munkatéren, az is megvalósult... Egyre több és több ember szeretne tájékozódni, hogyan tudja megvalósítani a pénzügyi céljait a pénzügyi lehetőségeihez mérten... Egyre többen és többen keresnek meg ebből kifolyólag, vagyis egyre kevesebb és kevesebb az időm a szerelmemre...

Hogyan lehet megtalálni a kompromisszumot?
Hol van a határ? És főleg egy súlyos erkölcsi dilemma előtt állok.
Magánéleti boldogságom kontra másokon való segítés...

Például itt van Valentin-nap...
Estére is lett volna még két tárgyalásom, de áttettem jövőhétre, hogy a szerelmemmel el tudjak menni vacsorázni és örüljünk egymásnak.. Lévén a sok munkám miatt nem láttam már napok óta...
Iszonyatosan szokott hiányozni, ugyanakkor elégedettséggel tölt el a tudat, hogy egy újabb ember lát bele jobban a saját pénzügyeibe és ezentúl nem a Gazdálkodj okosant fogja játszani, hanem a Cash flow-t.

Erkölcsi dilemma, mert a nyugdíjrendszerünkről minnél több és több embernek kellene tudnia, és minél több és több embernek kell megtudnia azt, hogyha nem gondoskodik önmagáról, akkor bajban lesz...
Na és mi van az én magánéleti boldogságommal?
Melyik a fontosabb? Melyik élvez elsőbbséget?
Erről miért nem szól a fáma? Hogy mi van akkor, amikor több vonzás találkozik egyszerre? Ráadásul nagyon intenzíven?
Kell-e egyáltalán választani? Vagy meg kell találni valahogy a kompromisszumot?

Kezdő Titok ismerőként, ráadásul ex-pesszimistaként úgy érzem elég nehéz feladat előtt állok. Mert eddig képtelen voltam a mértéktartásra. MÉg apám nevelte belém a maximalizmust, vagyis nem elég 100%-on teljesíteni, 110% az igazi...
Nehezen viselem a gondolatot, hogy valahol nem teljesítek maximálisan...
Pl. a főiskolai évek alatt. Dolgoztam reggeltől estig, aztán estétől hajnalig tanultam. Mindez azért, hogy az átlagom ne legyen 4-es alatt....És hozzáteszem, azzal se voltam feltétlen elégedett, de annyit elismertem, hogy levelezőn, munkamellett nem lehetek summa cum laude...

Töröm a fejem, és kissé tanácstalan lettem...

Hogyan lehet belőni az arany középutat?

Hozzászólások



Alfajárónak

Kedves Alfajáró!

nagy odafigyeléssel olvastam amit írtál nekem. És szeretném megköszönni, hogy ennyi figyelmet szántál a blogomnak és főleg annak, hogy segítesz.
Az idézet nagyot ütött... szíven talált.. Főleg a "épp most halsz meg"...
Még mindig nem térek észhez belőle, mert tényleg nagyon eltalált...

Nem ismersz, bár ettől még a "tolvaj a tolvajt felismeri".

Azt hiszem ez a válasz már valahol motoszkált bennem, csak még magamnak se mertem eddig soha megfogalmazni, kerek egésszé letenni magam elé az asztalra, Te pedig nem hagytál választást... Nem menekülök tovább...
Mindig azt gondoltam, hogy a carpe diem hülyeség... mert nem lehet a mának élni, mert hogyan is lehet úgy élni, hogy nem terveze a jövőt.. De hiszen, ha a mának élek, akkor azzal a jövőmet befolyásolom, nemde?

Csak nagyon nehéz feladni a "hipnózist".... Ha a rendszer része vagy, akkor az ember foggal körömmel ragaszkodik hozzá, mégha árt is ezzel mind magának, mind másoknak... Fel kell adni és Format C...

Kiváló feladat... :)

Szeretettel:
Pszichogirl