Gondolatok.

"Nézted-e már a meleg szobából a hóesést? Láttad-e már hogy kavarognak az apró hópihék a házak között? Vagy az utcai lámpák fényében hogy kavarognak, villognak a széltől.
Láttad-e már tavasszal, amikor a nap a szemedbe süt és a friss reggelben munkába siettél, hogy bukkannak elő a fényből a felnőttek és az iskolába tartó gyerekek?
Láttad-e nyújtózni a fákat az eső felé, hogy a leveleikről lemossák a port és a füstöt?
Elnézted-e hosszan kisbabád első, önkéntelen mosolyát, amikor még nem tartozott Hozzád, csak Te tartoztál hozzá. Aztán évek múlva az első összemosolygást, amikor már úgy néztetek egymásra, hogy mindenki látta, összetartoztok.
Láttad-e már anyád dühtől és haragtól eltorzult arcát hirtelen megváltozni, és nagyot nevetni, mint aki egy pillanat alatt átlátta a helyzet tragikumában a komikumot.
Láttad-e már a kövek között kibúvó virágokat, fűszálakat?
Voltál-e már a vízparton, amikor a fény hidat vert rajta és a hullámok csobogva ütköznek a partnak.
Fogtad-e meg valakinek a kezét, miközben féltél a visszautasítástól, aztán érezted, hogy a szeretet úgy árad feléd, mint csendes szél holdfényes estén.
Visszanéztél-e az életedre jót és rosszat egy csokorba kötve és megnyugodva beletörődtél, hogy ez csak és kizárólagosan a Te életed lehetett, jó és rossz csak Veled történhetett meg ebben a formában?
Megbocsátottál-e bárkinek, aki megbántott téged, és nem kért tőled bocsánatot?
Álltál-e már egy koporsó mellett, és érezted-e, hogy senki és semmi nem nyújthat vigaszt?
Találkoztál-e sok sok év elteltével egy ismerősöddel, akivel egyszerre tártátok ölelésre a karotokat?
Mentél-e már dúdolva az utcán úgy, hogy minden szembejövőre rámosolyogtál?
Örültél már egy új ruhának, élvezted, ahogy beburkolta a testedet és kényelmesen, puhán rádsimult, amikor a tükör elé álltál láttad, hogy milyen jól áll, mintha direkt Neked készítették volna?
Hallgattad már a harangszót este a csendben, vagy napközben a zajban utat törtek a kondulások?
Álltál e már egy betegágy mellett úgy, hogy azon tűnődtél mi fontosabb az igazság, vagy pedig az őszinteség.
Szembenéztél-e már azzal, hogy tudtad, hogy valakinek soha nem tudsz megbocsátani?
Jártál-e már egyedül az őszi avarban, a színek tobzódásában és nem vágytál senki társaságára?
Szégyenkezés nélkül sírtál-e már egy szép filmen, drámán, versen, zeneszámon, nem törődve az emberek véleményével?
Láttál-e már megszületni egy pintyet, és ámultál a teremtés csodáján, amikor a néhány grammnyi életben ott lapult az ének, a szárnyalás a fiókák reménye?
Én mindezt láttam, és ettől van jókedvem, hogy láthattam."

Szeretettel, Jutka :-)

Hozzászólások



Angyalom!

Láttam,igen láttam! A pintyet kivéve!
De láttam mást. Láttam apró pici cicákat ahogy igyekeztek megszületni eme szép Világra.És most így visszagondolva ,most hogy felnöttem már ,most tudom ,hogy akkor milyen csodát láttam.

Szertelek: Kriszti



Imááááááááádoom Minden sorát, Jutka blogodnak: )))))

Én is átéltem már nagy részét, ám tudatosan nem mindet. És ez cseppet sem rossz nekem. Köszönöm kedvesem!!!

Keresd magad boldogságát, és boldogtalan leszel. Keresd mások boldogságát, és boldog leszel. Buddha



Drága Jutka,

Ez nagyon szép! :)
Köszönöm! :)
Csodálatos ember vagy! :)
És örömmel tudatom, hogy igen, mindet megéltem már! :)))

Szeretettel:
Álomkereső



Ercsikének!

Szeretettel, én is annyi mindent kapok tőletek!!!!!!
Jutka :-)



Hankarának!

A zebrapinty eltüntetve :-) csak egy ici-pici-pihe-puha madárka maradt!Jutka :-)



Jutkám!

Gyönyörű, köszönöm, köszönöm, köszönöm. A zebrapinty kivételével IGEN!!! És biztosan ezért van jókedvem! :-)
Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass.



Gyönyörűséges

Köszönöm neked hálával telt szívvel.Fantasztikus amiket felteszel.Szeretettel:Ercsike