Engem betegnek neveltek?! - már értem!

kezekTöbb dolog vált világossá előttem, amióta az oldalt olvasgatom, illetve amióta láttam a "Titkot".
Nagyon régen, 1964-ben kezdődött egy betegség nálam. A szüleim - bár egyszerű csaldából származom, - orvostól orvosig vittek, végül eljutottak velem Budapestre, a Heim Pál Gyermekkórházba is, hogy kiderítsék, mi a baj velem. Ott több hetet töltöttem különféle kivizsgálásokkal, mire úgy kb. 6 hét után meg lett a diagnózis, és hazamehettem. A családomat elláták különféle tanácsokkal, engem meg gyógyszerekkel. Amit ajánlottak azt most úgy mondják, életmódváltás.
Nyolcévesen majdnem vége lett a gyermekkoromnak! A szüleim nagyon vigyáztak rám, az iskolában is voltak dolgok, amiket be kellett tartani.
Így telt el pár hónap, majd pár év, amíg a gyógyszerek hatására normalizálódott az állapotom, és viszonylag élhettem egy átlagos iskolás életét De ekkorra az iskolatársak egy része már nem szeretett velem barátkozni. Ez így is maradt az iskolás évek végéig. A szüleim óvása átragadt a két húgomra, és az egész nagy családra is.
Egy idő után nekem ez volt a természetes. Több dolgot nem csinálhattam, befolyásolta a pályaválasztásomat is, de elfogadtam.
Annak ellenére volt ez így, hogy voltak teljesen tünetmentes évek is, persze gyógyszerszedés mellett.
Az első iskola befejezése után, már saját kezdeményezésre, újra iskolapadba ültem, munka mellett leérettségiztem. Szenzációs osztálytársakkal, nagyon jó tanárokkal.
Nagyon szép időszak volt. Ott senkit nem érdekelt, van-e valamilyen eü. problémám, vagy nincs.
Engem sem.
Érettségi után - a tanárok biztatására, és saját kívánságomra - egyetemre akartam menni.
Ekkor kezdődött otthon a viták sorozata. Az édesapám a gimnazista évek alatt meghalt, tehát ő ebben már nem vett részt. Kevéssé volt iskolázott, mint inkább inteligens, mégsem hiszem, hogy ő is mellém állt volna - csupán féltésből.
Édesanyám a két húgom ellenezte, majd a távolabbi család jó része is melléjük állt.
- Hidd el mi csak jót akarunk neked!
- Ne menj, nem fogod bírni!
Tudtam, hogy féltésből mondják, de nem hiszem, hogy meg tudtak volna állítani ha nem történik közben valami.
Olyan szinten elhittem, hogy komoly beteg vagyok, hogy párkapcsolatom sem volt, - nem is akartam-és szórakozni sem szerettem járni. Barátaim a könyvek voltak.
Már 23 éves voltam amikor egy véletlen folytán megis merkedtem egy fiatalemberrel Békéscsabán.
Ugyanazzal a vonattal utaztunk haza, és valamiért hozzám csatlakozott.
Beszélgetni akart, de nem voltam beszélgetős hangulatban. A felvételi, és a felkészülés rá, foglata le a gondolataimat.
Ő kb. húsz perc után leszállt.
Később rémlett, hogy mintha megbeszéltünk volna egy találkát, de - mint később kiderült egyikőnk sem ment el. Őt egy kisebb baleset érte, én meg eleve nem akartam elmenni. ......de aminek meg kell történni, az megtörténik. Ugye? Megkeresett a munkahelyemen, majd május elsején, a lakásunkon.
Nem tudom, hogy talált meg, nem is volt fontos.

- Úr Isten! Te meg mit kerel itt! - ezekkel a nem túl kedves, szavakkal fogadtam - meglepetésemben.

Ettől kezdve találkozgattunk időnként. Nekem, közeledett a felvételi, neki meg folyamatban volt egy átalakítás a házán.
Nagy nyomás volt rajtam. A tanulás, és nem mondtam még meg neki, hogy jobb ha nem bonyolódunk semmiféle kapcsolatba, mert én beteg vagyok. Keressen egy egészséges lányt, én inkább, egy hivatást választok, mint párt.
Összeszedtem magam, és egyik alkalommal "felvilágosítottam," a bajaimról.
Nem győzködött nem hitegetett, hogy nem számít!
Ahogy felszállt a vonatra, vettem egy mély levegőt, - na látod túl vagy rajta!- mondtam magamban.
Úgy beszéltük meg, hogy két hétig nem talákozunk, mert én tanulok, ő pedig építkezik.
Így is volt. Persze én biztos voltam benne, hogy többé nem látom.
Nem számított, hiszen addig sem voltak ilyen jellegű kapcsolataim. Barátok, haverok, és a család igen.
Eltelt a két hét.
Két nap volt a felvételiig, amikor olyan rosszul lettem, hogy orvost kellett hívni, aki több órán át, ült az ágyam szélén, és beszélgetett velem, vagy inkább hozzám. A tanácsára visszavontam a jelentkezésem az egyetemi felvételivel kapcsolatban.
Másnap, látogatóm érkezett.
Az a fiatalember, akit úgy gondoltam hogy soha többé nem fogok látni. Meglepődtem, Ő mosolygott.
Akkor még ágyba kellett feküdnöm, így voltam kénytelen fogadni.
Nagyon hamar felépültem, és amilyen "konok" volt, nem tágított mellőlem, - de lehet hogy akkoriban már nem is akartam?
A lényeg, hogy még abban az évben karácsonykor összeházasodtunk.
A leendő anyósomat, jóakaratúan figyelmeztették, hogy vigyázzanak velem, mert úgy tudják, én komoly beteg vagyok. Nem avatkozott bele, elfogadta a fia választását.
A férjem, soha nem látott engem betegnek. Soha nem éreztette velem, hogy van némi problémám. Így fogadott el amilyen voltam, vagyok. Több mint tíz évébe került, amíg én is megértettem, hogy ez nem szégyellni való, - hiszen én szégyelltem és tikoltam, lehetőleg mindenki előtt, a betegségem.
Már mind a két gyerek megszületett, amikor én is kezdtem úgy látni a dolgokat, ahogy Ő látta, ezzel kapcsolatban.
Amikor a betegség mégis jelentkezett "testemnek templomában", annyi elég volt, hogy fogta a kezem, és megsimogatta az arcom, - amíg gyengélkedtem.
Ennyin múlik.
Ha egészségesnek hisszük magunkat, akkor képesek vagyunk egészségesen élni.
Huszonöt évig éltem abban a tudatban, hogy beteg vagyok, korlátozva éreztem magam sok mindenben.
Mindenki rám vigyázott, óvott féltett, segített. A még élő húgom, - hiszen a közvetlen családomból már csak ő él, rajtam kívül - a mai napig így viselkedik velem szemben, és a távolabbi család is.

A gyerekeim megtanulták az édesapjuktól, hogy anya nem beteg, csak időnként vannak kellemetlenségei. Nem szavakkal mondta el nekik. Ez így van jól. Ők mind a ketten egészsségesek. Igazából is. Szerencsésnek mondhatom magam.

Mivel az édesapjuk már nincs köztünk, ők azok akik fogják anya kezét, ha kell! Visznek kórházba, ha kell.
Ha nem akkor mindenki egészséges, mert mi úgy látjuk. Ilyen egyszerű most már.

Susanna

Hozzászólások



Kedves Sussana!

Nagyon jó hogy ezt le írtad.

Hát igen sok minden múlik a szülőkön,azon hogy mit mondanak,mit éreztetnek velünk....
De látom vannak még jó emberek....
Jó hogy az a férfi megkeresett,és nem hagyta magát.......boldoggá tett téged.

Nekem ki fogja a kezem?



Kedves Ery!

Biztos voltam benne! :) Örülök nagyon!



Ez a történet

Ez a történet Csodálatos!
Te magad szintén csodálatos,
nagyon nagy ölelés és mosoly Neked :-)

Unique**
Amíg a másik zsebében keresed a kulcsot nem leled, hisz a sajátodban van. Jaj, nem-nem... nem a zsebben: Benned.



Kedves Erdeimanó! Akkor mi egyformán gondoljuk!

Én is folyamatosan gyakorolom a szeretteimmel és a környezetemben a szeretet átadását, a mosolygást, segítőkészséget.
Kamatostul kapom vissza, mondhatom megéri, úgyhogy mindenkinek ajánlom.

"Az élet titok - fejtsd meg!"
Szeretettel: Ery



Kedves Ery!

Én még annyival egészíteném ki mindazt, amit leírtál, hogy az én tapasztalatom szerint hihetetlenül fontos az is, hogy a lazább kapcsolatoknak, a munkahelyen, az utcán, a boltban stb. is ezt sugározzuk magunkból.

Magyarország hamarosan Mosoly Ország lehet, :)))

Egy jó szóért a lelke mélyén valójában mindenki eleped (csak nem mindenki látja be.)
A déli népek már tudják ezt; a vérükben van a közvetlenség, a kedvesség a folyamatos szemkontaktus, egymás becsülése.

MI MOST teremtjük meg ezt.
Munkahelyemen mindig nyitott ajtókat találtam eddig, mert éreztettem a másikkal, hogy fontos nekem, érdekel! Jól lehet, csak ott találkoztunk és nem kötődtünk egymáshoz erős szálakkal.

Szóval a szeretteinket különösképpen bátorítsuk, dícsérjük, de a félidegenek is MI vagyunk, tehát adjunk bele apait- anyait, mintha saját magunknak címeznénk a jót!

Mindenkinek szépséges napo kívánok,
erdeimanó



Kedves SUSANNA!

Bár nagyon sajnálom a betegségben, betegségtudatban felnövő gyermeket, fital lányt aki voltál, de nagyra becsülöm az asszonyt, aki lettél És Párodat, aki ösztönösen is tudta, hogy belül, a lelke mindenkinek egészséges. Ami betegszik, betegedhet, az a test. A lélek tiszta és fénylő.
A szeretet ömagunk felé és másokból sugárzóan pedig CSODÁKAT tesz. Te egy ilyen csoda részese voltál, s vagy a mai napig!
Köszönöm a történetet, minden szerettemnek elmesélem!

Szép napot kíván, Neked,erdeimanó



Mindenkinek köszönöm .....

.... a hozzászólását, kedves, biztató szavait.

Veletek most is könnyebb!

Az emlékek pedig mindig velem lesznek.

Üdv.:Susanna



A tudatos légzést ajánlom neked Susanna!

Nekem nagyon sokat segít ma is, ha valami gondom van legyen az leleki vagy fizikai.
Ajánlom neked is próbáld ki,leírtam a légzés címmel ma, ott egy rövid de nagyon jó anyagot találsz.
Szeretettel: Évi

http://g-portal.hu/portal/shaumbraszerviz



Drága Susanna...

Köszönöm Neked ezt az irást. Nem találok szavakat, hogy leirjam mit érzek... Minden JÓT kivánok
Nektek , Ölel:ágica



Drága Susanna! Köszönöm az írásodat!

Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy a Kedves Férjed él. Akire ilyen élénken emlékeznek és szeretve emlegetik,
az él veletek tovább. Tulajdonképpen Te is neki köszönheted a teljes életedet!
Én is ismerem azokat az indokokat, amiket az előttem írók emlegettek. Pl. Te azt úgy sem tudod megcsinálni, nem vagy
te arra alkalmas, stb. Amikor pedig még is megcsináltam, akkor nem dícséretet kaptam, hanem azt, hogy magadnak
csináltad, ami igaz, de az embernek szüksége van bátorításra azoktól, akik fontosak az életében. Ezt a hibát most már
biztosan Te nem követted el, mint ahogy én sem. Mindig ösztönözni és bátorítani igyekszem a szeretteimet és biztosítani
őket a bizalmamról és a szeretetemről. Minden jót Neked és a családodnak!

"Az élet titok - fejtsd meg!"
Szeretettel: Ery



Kedves Susanna!

Nagyon jól ismerem mindazt amit leírtál nálam 10 évesen kezdödött a betegeskedés állandóan korházban voltam egészen 14 éves koromig,sok sok gyógyszert szedtem. A volt férjemnek köszönhetem hogy elkezdtem másként gondolkodni. A szüleim mindent megtettek pedig annak idején úgy gondoltam miattuk vagyok beteg lelkileg is. De valójában ők csak azt adták amire képesek voltak ennyit tudtak adni erre volak maximum képesek.Ma már tudom mindent én vonzottam magamhoz ezeken a tapasztalatokon kellet átmennem ez így lett megbeszélve még akkor mielőtt leszülettem volna a szülökkel .A sok tapasztalat csak bölcsebbé tett,senkit nem hibáztatok semmiért mert tudom én vonzottam magamhoz a sok betegséget.Hálát érzek mindenért mert ezek a dolgok mind azért voltak hogy most itt legyek és ilyen sok mindent tudjak.Szeretettel:Évi
http://g-portal.hu/portal/shaumbraszerviz



Drága Susanna!

Ez egy fantasztikus írás - szerintem.
Ki kell hangsúlyozni a hitet, a hitet, amely elhitette veled és családoddal a betegségedet, és azt a hitet is, amely a pároddal és később veled is elhitette, hogy nincs semmi baj. Pozitív értelemben pedig irigyellek a férjed miatt - mégha már nem is él - ilyen emberrel ritkán lehet találkozni.
Azt gondolom, hogy ebből az írásból sokan erőt meríthetünk. Ha azt hisszük, hogy beteg vagyunk akármi kis problémával, igen is azok leszünk.
Nos, egy jó példa erre: a két kisebb lányom sikeresen túl van egy hányás-hasmenéses járványon, amelyet az elmúlt napokban a kórházban bekkeltünk ki. Attól féltem, azt HITTEM, hogy majd a két másik gyermekem is megkapja. Pedig jele az semmi nem volt. Erre ma reggelre rosszul lett a legnagyobb lányom. Igaz, neki csak hasa megy, meg van egy pici hőemelkedése, de mégis rosszul érzem magam tőle. Miért? Mert folyamatosan azt magyaráztam nekik, hogy csak ti ne kapjátok meg. (Negatív vonzás)
Visszatérve az írásodra. Hidd el, hogy egészséges vagy, és úgy is élj. Ha pedig néha rosszul érzed magad, akkor a gyerekeid ott állnak melletted és ezért legyél nagyon hálás. Az élet szép. Hát élj ennek a szellemében. Nagyon sok erőt kívánok hozzá.



Szuper írás! Nagyon igazad van! És hány embert nevelnek

hülyének, bénának, ostobának, stb.

Nekem mindig azt mondta apukám, nem vagy elég kitartó és semmi sem jó, amit csinálok! Jó nagy csatám volt nekem aztán ezekkel a dolgokkal az életben!

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu