"A fák állva halnak meg."

Egy almafa halálára
Norina, 2007. június 29. péntek

Egy idézet jutott eszembe: "A fák állva halnak meg."... Erről szól ez az írás.

Döbbenten vettük észre,hogy százéves almafánk a viharos szélnek nem tudott ellenállni és gyümölcseivel megrakottan a földre rogyott. Még így, ebben a földre borult állapotban is az életet hirdette, a gyümölcseit kínálta. Mindenét odaadta. Délcegen állta az elmúlt évszázad viharait, s a nagy jubileumok évében azt hirdeti a mai világ emberének: "Sokat láttam, sokat megéltem, törzseim ráncaiban megőriztem az életet adó magot és nevelő erőket. Számtalan almagyermeket felneveltem s táplálékul adtam nektek. De időm lejárt. Kóstoljátok haldoklásomban is beérett gyümölcsimet és emlékezzetek! Ízemmel sokszor oltottam szomjotokat, és boldog vagyok, hogy unokáiddal együtt megsimogattátok öreg testemet. Ekkor törzsem vénséges vén ráncai kisimultak az örömtől, és megértettem nincs hiába való élet. Nem éltem hiába. Nemzedékek életét és halálát megéltem, nekem is mennem kell, de utoljára még juttatok almáimból."

Simogattam a meghasadt törzset és sírtam. Még így, halálában is méltóságteljes. Mi emberek képesek vagyunk-e ilyen önzetlenül adni, jót tenni? Felkínálni abból, ami nekünk megadatott, a másiknak, akinek nincs? Kedves vén fám! Te leszel számunkra a bölcs elmúlás, az élet örök körforgása, a szép élet és a szép halál szimbóluma.

Megjelent a Kisalföld című napilapban.

Szeretettel kívánok mosolygós szép napot Mindenkinek! Pacsirta

Hozzászólások



Kedves Pacsirta,

Gyönyörű és megható történet.
Köszönöm!

Szeretettel:
Álomkereső



Én örülök

Én örülök, hogy rátaláltam erre a csodálatos írásra - és megoszthattam Veletek.
Én is imádom a fákat. Kölyökkoromban az ébrenlétem jelentős százalékát fákon töltöttem... A legnagyobb titokban, különben még gyakrabban hallhattam volna a "le fogsz esni" típusú, erősen hatásos szuggesztiót, melytől annyira nehéz - de nem lehetetlen szabadulni.... :):):)

További ragyogó napot kívánok Mindenkinek szeretettel: Pacsirta:)



Megrígattál KÖSZÖNÖM

Megrígattál KÖSZÖNÖM



Pacsirtának!

Köszönöm, hogy elhoztad, nagyon tetszett. A fákat nagyon csodálom, és az almafákkal évekig nagy-nagy barátságban voltam. Szüleim kertjében mind a 60-at évekig megmásztam. Én voltam a legkönnyebb a családban, és ráadásul imádok fára mászni. Mai napig így van! Egyszer csak elkap az érzés, hív a fa, és sutty! Fennt is vagyok. Barátaim nagyon csodálkoztak 2 évvel ezelőtt január 1-i Balatoni sétánkon, és persze kinevettek, ugratnak.
Hihetetlen energiát adnak nekünk, és bizony-bizony bölcsek is.
Júliusban 1 csodálatos hetet töltöttem Dobogókőn. A fákkal kapcsolatos élményeimről, a túráimról lehet, hogy írok majd Nektek egy kis írást.
Egyébként a kínaiak szimbólumrendszerében a fa nagy jelentőséggel bír.

Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass.



Kedves Pacsirta!

Nagyon szép mit adtál nekünk. Számommra már csak azért is, mert imádom a fákat .S pont ezért amit -e sorokkal elmondtál róluk.

"Magasan nyúlnak az ég felé, szépségük tündököl.
Nem kérve semmit, csak adnak ,és adnak.
S még búcsuzóul is könnyekre fakasztanak,
hisz önzetlenül hálával köszönnek el tőlünk"

Hálás köszönettel: Kriszti