Alázat meditáció

Alázat

Az alázat az, amit talán a legkevesebben éltek meg életük során, még a lelki úton haladók közül is!

Az alázat nem azonos a megaláztatással, önmegalázással és az álszerénységgel. Nem valami szerencsés a m,agyar nyelvben ennek a spirituális állapotnak az elnevezése.

Élménye leggyakrabban akkor jön el, amikor valaki egy mély katarzis/összeomlás után értékelni kezdi magát és ez helyes irányba tereli őt.
Egyszercsak megérzi: Az vagyok aki vagyok. nem értékelem magamat sem többnek, sem kevesebbnek, mint amennyi vagyok.

Alázat: azt jelenti, hogy pont annyinak értékelem - tudom magam, mint amennyi vagyok. Amikor eléri az ember ezt a helyes és pontos önértékelést, akkor áll be az alázat élménye

Ezt az állapotot elő lehet idézni a következő gyakorlattal, tartós eredményre azonban a rendszeres önértékelés vezet csak!

Lazulj el, figyelj befele.
Kezdj neki az Önértékelés elnevezésű gyakorlatnak néhány kérdéssel: Mennyire értékelem helyesen magamat? Hogyan térek el valódi értékrendemtől? Merre találom meg helyes önértékelésemet?
Várd meg a válaszokat!

Gondolj arra, hogy személyiséged minden porcikája elkezd átrendeződni és utasítsd belsődet, hogy jusson el a helyes önértékelés állapotába. Minden egyes részed változásnak indul és Te hamarosan eljutsz abba az érzésbe ami valójában vagy. Figyeld a belső folyamatokat! Furcsa testi érzések, is követhetik ezt a folyamatot.

Egyszercsak megérkezel oda ami vagy. Ilyen érzések, gondolatok jelzhetik az alázat megjelenését: Az vagyok. Vagyok aki vagyok. Megérkeztem. Hazatértem.
Maradj meg ebben az áldott állapotban minél tovább!

Négy térdműtétem analógiája az alázattal, felettébb érdekes módon terelt engem az utamon. Hálás vagyok minden "jó" és "rossz" (de még milyen keserves!) történésért az életemben... A legtöbbet a "rossz"-nak minősített dolgoktól kaptam az életemben.
A "jó"-nak nevezhető események hatása átmenetibb jellegű volt, mint a keserveseké... mert utóbbiakba volt, JÓL BECSOMAGOLVA AZ AJÁNDÉK, MELYET A SORS ÁTADOTT NEKEM.

Hálával és szeretettel gondolok életem minden eseményére.

Azért "teremtettem" ezt a blogbejegyzést, hogy MINÉL TÖBBETEKTŐL, MINÉL TÖBBET TANULHASSAK ERRŐL, ÉS MINDENRŐL.

Szeretettel: Pacsirta

Hozzászólások



Pacsirta:)

Látod? Ez alázat:) Tetted és nem leírtad:) Köszönöm a tanítást!:)

Légy áldott Pacsirta:)

Maizah



Kedves Deni,

örömmel vettem a gondolataidat.

Sokan vagyunk, akik szavakból merítjük azokat az ismereteket, melyeket majd, a CSEND-ben felismerhetünk.

Önmagunk ÁT-értékelését fontosnak tartom, hogy lerázhassuk magunkról az aprócska korunk óta ránk aggatott KÜLSŐ Egonkat, és "versenyképesre" nevelt énképünket felülírhassuk.

Ha ez megtörténik, könnyebben megy majd: szavak nélkül érezni a Lényünket.

A Te szavaid nagyon érdekesen csengenek és biztosra veszem a valóságtartalmukat, mert...
De annak, aki most még, inkább "csak" az Értelmére/Elméjére támaszkodik, nem könnyű azonosulni szavaid mondanivalójával.
Magam is gyakran feladványnak vélem.:):):)

A "Mesterek" miért nem szeretnek közérthetőek lenni?:):):)

Azért "teremtettem" ezt a blogbejegyzést, hogy MINÉL TÖBBETEKTŐL, MINÉL TÖBBET TANULHASSAK ERRŐL, ÉS MINDENRŐL. Köszönöm, hogy adtál hozzá.
Azt tettem közzé, amit EDDIG megtanultam róla. Nem a "véleményemet" osztottam meg, mert az nincs.:):)

Mosolygós, szép napot kívánok szeretettel: Pacsirta:)

" És NE szabadíts meg, Uram, a gonosztól, mert lelkem FELÉTŐL fosztanál meg - és hogyan lenne nélküle mérhető a jó?"



Pacsirta:)

Ez nem alázat, amiről beszélsz:) Bocsáss meg nekem, hogy ellent merek mondani, nem tenném, ha vélt igazságom igazságom nem kényszerítene.

Az alázat egyszerűbb. Ott kezdődik, hogy nem beszélünk róla. Mert ez az egyik legszemélyesebb dolog.

Önmagunkat értékelni nem bölcs dolog. Érezzük mi azt szavak nélkül. De csak szavak nélkül.
Egyes tetteinkről lehet később más érzéseink vannak, de ahhoz meg kell érni, vagy meg kell butulni.

Minden pillanatban oda érkezünk, amik vagyunk, amik bírunk lenni. Hogyan is lehetne másképpen?

Köszönöm, hogy megosztottad véleményedet az alázatról:)

Légy áldott:)
Silent



Csodadoktornak :):):) Igen, ÉN kértem bocsánatot...

... nem is akárhogy, MAGAMTÓL, egy belső érzés diktálta, -nem valaki javasolta-, ÉN éreztem azt, hogy "MOST EZ KELL NEKEM", és amikor éppen erről beszéltél a találkozón, Legkedvesebb Barátnőm, aki mindent tud rólam - és nyomon követi az "átalakulásomat" erősen megölelt, hosszan magához szorított, megbecsüléssel, szeretettel, ismerve azokat a gyönyörű, szívből jövő leveleimet (szóban is megtettem), tudva, hogy milyen érzések kíséretében írtam őket, mit éreztem előtte, közben és utána... Mit reagáltak az érintettek, mi zajlott le bennem azóta, MINDENT.
Érdekes, hogy ezeket éppen attól kérded, aki azon KEVESEK egyike, aki ezen a "FELADATON" örömteli, hálás szívvel "túl van" és már a gyümölcsét élvezi.:):):)
Mi lehet ennek az oka?

Ha jól ismernénk egymást, akkor tegnap is -és ma is, csak egy- egy mosoly jellel jeleztem volna, hogy írásodat tudomásul vettem és természetesen jóóól átgondolom.
:):):)
És hogy örülök nekik.:):):)
De nem ismerjük egymást, ezért a kérdéseidre a lehető legőszintébben válaszolva, igyekszem lelkesen bemutatkozni, áthidalva az ismeretlenség fátyolködét.

Mennyire figyelmesen olvasod el azokat a szavakat, melyekre válaszolsz, melyekbe belekérdezel - és mennyire érzed a sorok mögött magát az embert?
Te ritkán, vagy gyakran tévedsz? És belátod, ha előfordul?
Ezekre a kérdéseimre őszintén érdekel a válaszod.

A térdeimről még annyit, leírtam, hogy már nem fájnak, azt pedig kifelejtettem, hogy a fájdalmakkal a mozgáskorlátozottságom IS megszűnt. TEHÁT... (van kedved helyettem befejezni?:):):):))

Szeretettel kívánok Neked és mindenkinek mosolygós, szép napot: Pacsirta:):):)

" És NE szabadíts meg, Uram, a gonosztól, mert lelkem FELÉTŐL fosztanál meg - és hogyan lenne nélküle mérhető a jó?"



kedves Pacsirta

Nem arra voltam kiváncsi hogy te mikor bocsájtottál meg, hanem inkáb az érdekelne mikor kértél utoljára bocsánatot. Magyarul mikor válaltad teteidért a felelőséged! A "térded " ere vár . Ezt hívják alázatnak!Szuper gyors gyógyulást várok szeretettel.



Csodadoktornak!

Soraidat nem értettem meg jól - és most sem értem, ezért lett ilyen hosszú ez a válasz.

Amit leírtál, azt hittem, érződött a bejegyzésemből, hogy én is tudom már. Nem tudok mindent, nem mindent jól tudok, de az alázat kérdését már elég régen feszegetem.
Amióta az analógiáját a térddel megtudtam.

Egy kicsit több volt 15 másodpercnél, de nem kell elkapkodni semmit. :)
Távol áll tőlem, hogy azt állítsam: alázatos vagyok.
Akkor már meggyógyult volna a KÉT térdem.
Igaz, fájni már nem fáj. De ciszta van az egyikben...
Ezzel szinte mindent el is mondtam, ha még ideírom aranyos Hankaránk szavait: "a betegség addig tart, amíg tanít".

Már nem kínoz, nem tölt el félelemmel, már táncolni is merek, most pedig a Machu Picchu hív. :):):) Eccercsak megyek. :):):)

A szüleimmel IS kezdhetem, vagy bárkivel, aki a közelemben van. Mondjuk, magamon, vagy egy, az életét utcán, takrók közt tengető, remények és álmok híján tengődő, békés emberi lénnyel.
Azt hiszem, egy vagyok azon kevesek közt, akik mély hálát és szeretet éreznek ŐIRÁNTUK, akik éppen helyettünk, miattunk és nekünk töltik be azt a szerepet ott, kint, célok nélkül.
Erről majd külön, ha érdekel.

A szülőkről eszembe jutott Domján Laci megbocsátás meditációja, melyet a tanfolyam utolsó napján, utolsóként végeztünk el.
Három embernek kellett TISZTA SZÍVBŐL megbocsájtanunk.
Három olyan embernek, akiről 15 mp (akár 15 nap) gondolkodás UTÁN is azt mondaná szinte minden ember, hogy "HISZEN NINCS MIT MEGBOCSÁTANOM!".
DE VAN. Ez a három ember: ÖNMAGUNK, ÉDESANYÁNK, ÉDESAPÁNK.

Én ezt a megbocsátást már megtettem, őszintén, egészen mélyen.

Az alázat meditációt egyébként http://www.onmegvalositas.hu/meditaciok/meditaciok.html - innen továbbítottam. Ha arra gondolsz, ez valóban szűken tartalmazza az alázat fogalmát - azaz magát a definiciót nem is tartalmazza.
Én azért találtam idevalónak ezt a meditációt, mert mindent magunkkal kell kezdenünk. Én ezt vallom.

Egyszer, sok éve, olvastam, hogy OSHO-nak mennyi betegsége volt, meglepő módon éppen a szeretet áramoltatásával kapcsolatos volt az egyik. Amikor ezt olvastam, idegenkedni kezdtem attól, hogy olvassak tőle bármit is. :):):)
Egy barátnőmnek meséltem -évekkel ezelőtt- ezt a fenntartásomat, mire ő ennyit felelt: "NA ÉS? AKI TUDJA, CSINÁLJA, AKI NEM TUDJA, TANÍTJA."
Szóval, BIZONYOS, hogy lehet jó kézilabda edző valaki, aki nem tudja megcsinálni az átlövést, mert sután ugrik fel, rosszul céloz... de JÓL elmondja - és mások ettől jól megcsinálják.
Ezt már nem kerekítem tovább, majd, ha lesz kérdésed, akkor örömmel írok még.

Alázat alatt én az alábbiakat érzem a leginkább jól megfogalmazottnak. És bátran állítom, hogy a dölyf, mint az alázat ellentéte, jópár évvel ezelőttig ERŐSEN JELEN VOLT AZ ÉLETEMBEN, BÜSZKESÉGNEK HÍVTAM. Mivel már elenyésző mennyiségben van jelen bennem, haladok azon az úton, amiről beszélek. A betegségem tanítása "meghallgatásra" lelt nálam.

"Alázatosoknak kell lennünk az ismeret, vagyis az igazság iránt. A XXI. Században, az embereket nem nagyon érdekli az igazság.
Sőt, az igazság létét is kétségbe vonják. Azt állítják: "nincs igazság", "attól függ, hogy honnan nézem", vagy azt, hogy "minden relatív".
Megfosztva ezzel magukat attól a reménytől is, hogy valódi válaszokat kapjanak az életük nagy, sőt sorsdöntő kérdéseire. Ugyanis ha valóban nincs igazság, akkor nem lehet egy konkrét, minden egyéb állítás fölött lévő abszolút választ kapni.
Ebben az esetben csak jó ötleteket kaphatunk. "Higgy ebben, higgy abban, nem, nem, nem inkább higgy amabban." Aki nem alázattal közelít az igazsághoz, kénytelen más emberek által jónak tartott elképzelések alapján élni.
A világban nagyon sok "igazság" van, és mire mindet végig próbálja valaki, addigra lehet, hogy már késő lesz, és aztán már nem lesz módja megtalálni az igen is létező igazságot. Létkérdés tehát, hogy alázattal legyünk az igazság iránt.

Az alázatos szív, a valódi, az egyetlen igazságot keresi.

Amikor aztán megtalálja, akkor feltétel nélkül elfogadja azt, és képes új felismerésre jutni. Problémáink többsége abból adódik, hogy büszkék vagyunk, és ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, azt akarván érvényre juttatni, még a nyilvánvaló igazsággal szemben is. A büszke embert nem érdekli az igazság, őt egyedül a saját igaza érdekli. Az igazságról alkotott véleménye fontosabb a számára, mint maga az igazság. Viszont az alázatos ember el tudja fogadni, hogy a dolgok nem mindig úgy műkődnek, ahogy ő szeretné, ezért képes arra, hogy a régi koncepcióját újra cserélje, ha bebizonyosodik róla, hogy nem igaz, vagy nem helyénvaló.

Az alázat nem a gyenge, "kisemberek" tulajdonsága. Ellenkezőleg! Az emberiség kiemelkedő személyei kivétel nélkül alázatosak voltak és ez emelte ki őket a szürke átlagból.
Az alázatos ember tudja, hogy nem ő áll a világ középpontjában, hogy nem tőle, általa, és őreá nézve van minden. Az alázatos ember ereje abban van, hogy tiszában van sajátmagával. Tudja, hogy kicsoda valójában, hogy honnan jött és, hová megy, hogy merre tart az élete, mi lesz vele a halála után. A kör itt zárul be, mert ezekhez az ismeretekhez csak a valósághoz, az igazsághoz, és a többi emberhez való alázaton keresztül lehet eljutni."

Nem, nem áll olyan távol tőlem, mint azt ismeretlenül gondoltad.
Most csak haladok az ösvényen, ahol ez lesz a cél.
És jól haladok.

Szeretettel: Pacsirta

" És NE szabadíts meg, Uram, a gonosztól, mert lelkem FELÉTŐL fosztanál meg - és hogyan lenne nélküle mérhető a jó?"



Sziszka kedvesem, és Mindenkinek! :)

A Képeim, melyeket én fotóztam rólatok, az nlcafen, itt :

http://www.nlcafe.hu/forumkifejt.php?forumid=161918&id=&step=0&page=3&bw...

találhatóak.
Szived halk szavát csak türelmed csendjében hallhatod meg.

Keresd magad boldogságát, és boldogtalan leszel. Keresd mások boldogságát, és boldog leszel. Buddha



Okina Drága!

Hol találhatók az általad készített fotók?

Sziszka



Hiányzom! :))) Itt vagyok, s ragyogok, mint a fényes nap,

ahogy olvaslak titeket. Erősödik bennem a szeretet ereje, tüze, és fénye. Megmelenget ebben a borus időben, ami jó, hisz nem lehet mindig 30-40 fokos a hőség, a meleg. Essen, fujjon, süssön! Ez a dolga. Az enyém meg, hogy elfogadjam alázattal azt, amit Teremtőm ma is ad nekem. És ez így van. A nap is százszor fényesebben ragyog, amióta ismerlek titeket.
Az NLC Secret topikjába vannak a fotóim. Mentsétek le azokat magatoknak, mivel elküldeni senkinek nem tudtam eddig. Anikó
Szived halk szavát csak türelmed csendjében hallhatod meg.

Keresd magad boldogságát, és boldogtalan leszel. Keresd mások boldogságát, és boldog leszel. Buddha



És elfogadás...

Egyetértek az előttem szólókkal is, de az önmagam szeretetének egy másik fontos része az ELFOGADÁS is, hogy kibékülök és harmóniába kerülök saját magammal. Szerintem :)



Kedves Pacsirta Úgy

Kedves Pacsirta
Úgy gondolom az alázatról nem sok a tapasztalatod, ez nem baj. A térdműtét erről szól. Az alázatos viselkedés másokkal szemben tudod gyakorolni . Az alázat nem megalázkodás! Az alázkodást neked még gyakorolni kell főleg a szüleiddel szemben. Érted beszélek nem ellened. 15 másodpercig gondolkozz, utána alkoss véleményt! Ha ezt megérted, az szuper!



Kedves Pacsirta ! Szivesen

Kedves Pacsirta !
Szivesen olvasám a további gondalataidat is.Ezek szerint is szeretem magam.
Hozzáteszem ,hogy hosszú volt az út ameddig eddig eljutottam.S most ,hogy soraidat olvasom döbbentem rá arra,hogy mit értem el.Köszönet ezért neked!:)



Nekem hiányzik már valaki

Lehet , hogy figyelmetlen vagyok, de Anikót ma nem láttam. .Pedig az ő bölcsessége és szerető kisugárzása nem hiányozhat erröl az oldalról!!! Puszillak , ha bármikor olvasod: Ágica



Én így szeretem önmagamat:

Kedves Angie,

önmagunk szeretetének a gyakorlása egy picit összetettebb, mint megengedni magunknak mindent, amire vágyunk. (Azt még egy kevés szeretettel élő, önző ember is megteszi.)
Azt is meg kell engedni magunknak, amire NEM vágyunk, mégis a részünk.
Gondolok itt minden múltbeli eseményre, amik miatt haragudhatunk magunkra, lelkiismeretfurdalásunk van, netán szégyenkezünk, vagy ami bennünk van, de letagadjuk - mert nem akarunk tudni róla, sorolhatnám még. Nos, mindezeket NE hurcoljuk magunkban tovább. Csodálatos élmény, amint megbocsátunk magunknak, amint meglátjuk, hogy különlegesek vagyunk, csodálatra méltók, pótolhatatlanok és szeretnivalók!!! IGEN, MINDEN TÉVEDÉSÜNKKEL ÉS HIBÁNKKAL EGYÜTT!
Ami pedig azt illeti, hogy megengedsz magadnak mindent, amire vágysz: ezt én úgy értelmezném, hogy megengeded magadnak, MERT TUDOD, ÉRZED, HOGY MEGÉRDEMLED.

Amikor túlcsorduló szeretettel ölelgetnéd saját magadat, azt észre fogod venni, VAGY MÁR ÉSZRE IS VETTED.

Még sok gondolatom volna ehhez a témához, de egyszerre ennyi is elég. :)

További nagyszerű napot kívánok szeretettel: Pacsirta:)
" És NE szabadíts meg, Uram, a gonosztól, mert lelkem FELÉTŐL fosztanál meg - és hogyan lenne nélküle mérhető a jó?"



Álomkeresőnek:)

Kedves Álomkereső!
Igen!!!!
Köszi szépen!:)



Drága Angie,

Megengedsz-e magadnak mindent, amit igazán szeretnél? :)
Ha erre a kérdésre a válaszod:igen, kijelentheted, hogy szereted magad! :)

Szeretettel:
Álomkereső



Kérdés

Most lehet,hogy nagy hülyeséget kérdezek,de mégis megteszem.
A filmben is volt egy rész arról,hogy szeresd magad,meg sokszor hallok máshol is erről.
Honnan tudom azt,hogy szeretem-e magam?Ti hogyan szretitek magatokat?
Üdv mindenkinek!:)



Pacsirtának!

Köszönet és hála, hogy beírtad. Igen, a szenvedés valahogy mélyebben szántja a tudás barázdáit bennünk, és valahogy mélyebben formál. Jó, ha van hozzá szemünk, és felfedezzük, hogy minden a fejlődésünket szolgálja.

Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass.