egy töredék élet...

Kedveseim:-))

Már megint történt velem valami,amit úgy gondolok meg kell osszak veletek,de csak mára tisztult le kellőképp:-))
Elgondolkodtatott,vajon miről szól az életem.Egy pillanatra ( nem is olyan pillanatra) megállított,és tükröt tartott.
Hát íme:

Péntek reggel volt,gyönyörű napfényes idő.Épp munkahelyemre tartottam.
Nagyon jó kedvem volt,mert sütött a nap,mert olyan helyen dolgozom ahol szeretek lenni,mert itt a hétvége,mert mienk a világ,stb.
Talán ennek köszönhetem azt,hogy még itt vagyok.
Az utóbbi időben megint elég nehéz perióduson mentem keresztül.Mint tudjuk változunk folyamatosan,
megjelennek dolgok,amelyeket hol pozitívan,hol negatívan élünk meg.
Ezt azért írom közben,mert köze van ahhoz,ami történt.
Ha nem lennék túl ezen a nehéz időszakon,most nem ülök itt veletek,nem írhatom meg a tapasztalásomat,mert már nem élnék.Ezt biztosan tudom.
A Zoltán utcában dolgozom,s aki ismerős afelé,az tudja,hogy a Vértanúk terénél van egy éles kanyar,ahol
az autósok és gyalogosok nagyon kell figyeljenek egymásra.
Én átmentem a téren,s andalogtam,néztem egy fiatal párt,örültem Nekik,néztem a galambokat,stb.Tehát nyitott voltam....

Mire is? Elindultam át az úttesten.Boldogan,nyugodtan.Mire valaki így kiáltott Bennem: fuss!!!

Nem is gondolkodva,átrohantam az úttesten,s akkor csapta meg a fülemet egy másik zaj:
Hatalmas motorbőgés,és méltatlankodó emberek kiáltásai.
Barátaim! Hátranéztem,és egy fogalmam nincs milyen autót láttam 100-120-szal elkanyarodni mögöttem
Halljátok?Mögöttem.Amikor leléptem az útról,közel- s távol sehol jármű nem volt,üres volt az utca.
A gyorsaságot én is tudom érzékelni,hiszen van jogsim,de más is igazolta amit gondoltam.
Először nem is értettem,hogy az emberek kiről beszélnek,és miért kiabálnak.Csak akkor kezdtem el remegni,amikor beértem a munkahelyemre,és előjött a kép,előjöttek a hangfoszlányok:

-Jézusom majdnem elütötték! Láttad?
-Ez őrült .Nem történt baja?
stb.....

Csak ekkor jöttem rá: ha én azzal a sebességgel megyek át az úton,ahogy indultam, s az autó szintén ahogyan jött, akkor telibe talál,hiszen épp,hogy át tudtam rohanni előtte.
S ha nem vagyok túl az éppen lezajlott problémáimon,ha akkor is azokon töröm a buksim,hogyan oldjam meg őket,szerintetek meghallom azt a hangot ott benn?
Én biztos vagyok benne,hogy nem.Sőt tudom,hogy nem.

Barátaim:-))
Kérlek Titeket figyeljetek magatokra !
Olvassatok saját lelketekben:))
Semmi sem fontosabb,mit Önmagatokra irányuló figyelem,hiszen na nem ezt tettem volna,már igencsak sok dologra nem jutna időm:-)))

Szeretettel írtam Nektek: Ercsike

Hozzászólások



Drága Gini:-)

Azt hiszem,elnézést kell kérnem,mert csak most válaszolok Nektek,de valahogy mostanában
nem igazán ülök le úgy valóban a gép elé:-)
Nagyon szépen köszönöm,hogy ezt leírtad,mert hihetetlen,amikor megtapasztaljuk,hogy
mi történt alig egy perccel ezelőtt.
Nagyon tanulságos tud lenni.Én még órákkal később is remegtem,mert nagyon fontos dolgokra kellett rádöbbennem.Nem tudom más észrevette-e bennem a változást,de velem fordult egyet a világ...
Köszönöm mégegyszer,nagy szeretettel: Ercsike



Felebarátom:-)

Már tettél:-)
Köszönöm, Ercsi



Drága Ercsike!

Hál'Istennek, hogy hallottad a belső hangot! Nem mindennapi élmény egy ilyen "halálközeli" után elgondolkodni.
1988-ban születtem így újra én is. SOHA nem kapcsoltam be a biztonsági övemet, a volt férjemmel voltunk valakinél látogatóba. Elbúcsúztunk, lementünk az autóhoz, és én... ÉN... odanyúltam az övemhez és beakasztottam - tudattalanul -. Kb 15 perces út volt haza.
Félúton - kb. 80-al - az előttünk lévő belefékezett, mi csatt, ránk is jött egy csatt, ott álltunk 4-en ripityomra törve. Arra emlékszem, hogy az ütközés előtt a férjem a kezét a mellkasomra tette mert felmérte, hogy nagyot fogunk csattanni.
Remegve akasztottam ki magam és szálltam ki - még akkor sem fogtam fel, hogy be voltam övezve -, jöttek a rendőrök addig fájlaltam a mellkasomat és azzal voltam elfoglalva, hogy szűnjön meg a remegés. Nem akartam senkihez szólni, csak lélegezni, jó mélyeket.
Odajött hozzám az egyik rendőr nézte az autónkat, csóválta a fejét és azt mondta - meg sem kérdőjelezve, hogy bevoltam kötve -:
- Még jó, hogy bevolt övezve, mert a szélvédőn kirepült volna az biztos.
Én lenéztem az egyre jobban sajgó mellkasomra, lejjebb húztam a pólómat, és be volt feketedve a szegycsontom az öv helyén.

Születtem 1988.június 21-én:-) Szépen hangzik, annál is inkább, mert akkor már 20 éve meg voltam születve...:-)
Ügyesek ezek az őrangyalok, jól végzik a munkájukat, addig nem mehetünk sehová, amíg itt dolgunk nem végeztük:-))

Eryke, ez tetszik, kipróbálom!!!

www.aminababa.com
www.flavin7.com
www.gulliver.hu



Ercsike

Mit tehetek erted?
Szeretettel,
felebarat



Ercsikém...

Te olyan Drága vagy, hogy vigyáznak rád az "angyalok". Szeretettel ölelget : ágica



Drága Felebarátom :-)

Remélem nem csak Felebarátom maradsz:-))))
Nagyon köszönöm,hogy elolvastál.
Szeretettel: Ercsi



Ery:-)

A hatodik érzéked csodálatra méltó:-))
Fantasztikus vagy.
Hááát,én is örülök magamnak:-)))))))))))
Főőőleg ezek után.-))



A legjobb...

...dolog ,amit tehettel,hogy leirtad ezt itt. Sokunk ebresztesere!!!
Koszonom,szeretettel,
felebarat



Ercsike Drága! Hála Istennek!

Jó, hogy leírtad és mégjobb, hogy jól vagy!:))))
Én most kezdek rájönni, hogy ez egyik legfontosabb dolog a világon, hogy figyeljünk magunkra és hagyjuk, hogy az érzéseink előjöjjenek, átáramoljanak rajtunk. Figyelem magam én is, tegnap a tréningen házi feladatként kaptuk, hogy állásfoglalások, álláspontok nélkül eljük meg 3 napunkat, majd írjuk meg a tapasztalást.
Hát, tudod, Drága Ercsikém, én most "csak" bent vagyok a munkahelyemen és dolgozom. Ma már két olyan tapasztalásom van, hogy ha azokra a levelekre rögtön válaszolok, amire még sem tettem, akkor nagyot tévedtem volna. Itt ülök és nem győzök csodálkozni! Figyelem magam továbbra is és köszönöm, hogy Te is tanítassz bennünket.
És persze mindenekelőtt nagyon örülök Neked!:))))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery