A stressz ártó hatása

Hiába tudom, hogyan kell alkalmazni a titkot, mégis hajlamos vagyok megfeledkezni róla.
A legjobb példa erre a munkám.
Előző hónapban az a rögeszmém támadt, hogy nem fogok tudni üzletet kötni. A rögeszmém miatt pánik kezdett kialakulni bennem. Ennek következtében a szívem elkezdett szúrni. Volt olyan, hogy majdnem elájultam. Úgy gondolom, ez egy kissé túlzás 26 évesen. És mi miatt történt? Nem volt félretéve egy havi megélhetésre pénz. Megtakarításaimat sokfele ki kellett adnom és ott álltam 0-s bankszámlával.
Kisebb csoda folytán sikerült végül megoldanom, és üzletet kötni, az utolsó utolsó utolsó pillanatban. Ez idő alatt a lakótársam nem győzőtt engem nyugtatgatni. Az Anyukámat (akit általában én ápolok lelkiekben) rendszeresen hívtam, vagy ő hívott engem. És sírógörcsöt kaptam. ÉN SÍRÓGÖRCSÖT KAPTAM. Ez számomra azért is volt rémisztő, mert ez nem jellemző rám.

Mindezek után kb. két héttel ezelőtt önismereti napokat tartottam. Nem dolgoztam a szó legteljesebb értelmében, mégis rendkívül kimerítő volt. Egy japán tábornok mondását használtam fel mindehhez. "Távolodj el a problémától, hogy annak mélyére láss".

El kell mondanom, hogy az elsődlegesen, amit a fizetést követő napon végrehajtottam, az a múltbeli tartozások rendezése. Nem léphetek a jövőbe, a jelenben, ha a múltat cipelem. Vagyis, ha anyagi jellegű gondom van, akkor a múltat nem szabad hagynom, hogy megismétlődjön, innentől kezdve meg kell szüntetnem. Ezt a lépést megtettem.

Ezt követően befejeztem a fel alá futkosást, és fejben kezdtem el dolgozni. Ez így tudom furcsán hangzik. Pl. nekiálltam kitakarítani a lakást, közben olyan zenét tettem be, ami kellemes gondolatokat ébreszt bennem. Kitettem a páromról készült képeket, és azt néztem. Miközben felevenítettem a vele töltött csodás perceket, a hangulatom kezdett javulni. Egészen addig csináltam, amíg azt nem éreztem, hogy a szerelemtől már lassan nem kapok levegőt. Vagyis megteremtettem a pozitív rezgést. És hoppá! Olyan ötleteim támadtak a munkával kapcsolatban, amit eddig is megtehettem volna, mégis elmentem mellette. Leültem és gyorsan telefonon intézkedtem. Aztán folytattam a takarítást és megint támadt egy ötletem. És ez így ment, amíg be nem fejeztem a takarítást. Amikor a lakótársam és egyben barátnőm hazaérkezett, egyrészt ledöbbent, hogy ragyog a lakás, másrészt megkérdezte, hogy ma nem dolgoztál? Mire én mosolyogva? az elmúlt hónapokban soha ilyen keményen mint most.

Az ötleteim elindultak a maguk útjára, csak egy lökést kellett adnom neki.
Ezt követő napon megismételtem. Párom képét kitettem mindenhová, és csöngött a telefonom. Egy ismerős hívott, hogy szeretne velem üzletet kötni.
Aztán egy olyan ember hívott föl, akinél meggyőződésem volt, hogy a tárgyalásunk kudarccal végződött. Majd pedig szintén egy újabb.

Effektív látványosan nem dolgoztam magam halálra, mégis jobban keresek, mint ezelőtt, amikor látástól Mikulásig melóztam.

Szóval minden stresszes Titok-ismerőnek a figyelmébe ajánlom, hogy ÁLLJON LE, DE GYORSAN!
Keressen egy kellemes dolgot az életében és csak arra koncentráljon. És utána azt veszi észre, hogy minden elindul magától. Illetve nem is... csak a stressz miatt csak nézünk és nem látunk, mert magunkba fordulunk és rákoncentrálunk a problémára. És ha csak a problémát látjuk... egy hasonlattal élve: nem látjuk az erdőt a sok gyökértől :D

Pszichogirl

Címkék: