Életem története

1983. 06. 03-án láttam meg a napvilágot Székesfehérváron. 3kilo 60dkg-val születtem de, ez a későbbi alakomat tekintve nem igazán látszik rajtam nem is, tudom mért. Én is olyan voltam, mint a többi gyerek csak annyi kis hiba volt, hogy én nem szerettem másokkal játszani a homokozóba. Magamnak való gyerek voltam régen és most is az vagyok. Volt egy barátom régen Misi volt a neve vele szoktam focizni meg a 2 öccsével, de ez már olyan régen volt, hogy alig emlékszek rájuk. Ovodába nem akartam járni sosem. Édesanyám a postán dolgozott édesapám a bányánál volt ügyeletes sofőr. Nővérem is 1 van ő Teréz. Vele jól kijöttem régen és most is elvagyunk. Nos az oviban mindig én voltam az utolsó, aki hazament, mert anyám du. 4-ig dolgozott. Kicsit rossz érzés volt mikor én voltam csak az oviba és senki más. Ott szereztem egy igaz barátot magamnak, akivel egészen általános iskola 7-ik évig jóban voltam, de akkor ők elköltöztek Sárosdra. Kicsit bántott is a dolog de nem akarok ennyire előre rohanni az időbe, kezdjük az elején. Sosem voltam valami jó tanuló mindig ettem alsóba órán és le is, buktam sokszor. Mikor kijártuk az ovit tök jó volt. Emlékszem annyian végeztük el az ovit, hogy 2 osztályt formáltak belőle a/b én b osztályba tartoztam a barátom meg az osztályos volt. De napközibe mindig együtt volt a 2 osztály a tök jó volt általában. Bár Ervin barátom aszmás volt sajnos és sokszor be is fulladt ő mindenre allergiás volt. Én meg világéletemben féltem a tűtől még most is félek, nem tudom mért. Alsóba kaptunk védőoltást én mindig sírva mentem be, és mindig nevetve jöttem ki. Mikor elmentünk a ház mellett ahol akkor laktunk furcsa érzés kavargott bennem már nem is, tudom mi, de olyan honvágyféle pedig ide jártam suliba, a faluba. Mikor ovis voltam tesóm néha át szokott integetni a suliból nekem. És amikor kint játszottunk az óvoda udvarán pont láttam a házunk tetejét akkor is elfogott egy érzés, amit nem tudok megmagyarázni. Volt, hogy eljött értem a Pesti mama az óvodába, aminek mindig örültem. Ő mindig hozott nekem valami ajándékot. És minden reggel korán keltem, hogy bebújjak mellé az ágyba. Emlékszem mindig azt mondta nekem csókoshuszár. Mert állandóan a térdén lovagoltam. De aztán 1991-ben sajnos ő meghalt. Nemtudom mit éreztem akkor, hiszen csak 9 éves voltam. Akkoriban jóban voltunk a szomszédokkal és néha Ica néni vigyázott rám. Emlékszem egyik nyáron beleugrottam a tűbe. Nővéremmel gyöngyöt fűztünk és valahogy a szőnyegbe maradt egy tű. Én meg ugrottam az ágyról már meg is volt a baj. Egy hétig jártam fél lábon úgy kellett rollereznem. Akkor de mindig a mamánál voltam a Ságvári utcában. Majd megint elmentünk Mórra apu vitt fel Trabanttal és a röntgen kimutatta azt, amitől igazán féltem mindig is. Bent volt a tű a lábamba. Majd jött a műtét. Emlékszem azt akartam, hogy apu is bent legyen velem de, ő azt mondta, csak eláll a kocsival és jön vissza. Utána már csak arra emlékszem egy nővér kelteget a folyosón. Talán kicsit haragudtam rá de, nem hiszem, hogy nem volt ott velem. Első nagy szerelem erre nem is emlékszem bár lehet nekem nem is volt még olyan az csak amolyan gyerek szerelem volt talán. Nos miután elkezdtem a sulit már 2-ik év végén korrepetálásra jártam matekból. Mert a matek nem volt az erősségem már akkor sem. 4-ik év végén meg is buktam matekból meg magyar nyelvtanból is. De azért 4-ik be volt más balhés ügyem is meg előbb is. Amiket most részletesen le is írok. 3-ik osztályba jártam és pont véget ért a gyógytorna, amire járnom kellett és ki találtuk, hogy egy kis pénzt ellopunk a kasszából, talán nem veszik észre. De tévedtünk, mert másnap le is buktunk vele. Hát igen ez volt életem első lopása de nem az utolsó. 4-ik osztályos voltam mikor bandát alapítottam. Ez nem is lenne akkora baj de, én Hitler bandát hoztam létre az is lebukott valahogy de, nem tudom hogyan. Majd akkor év végén kénytelen voltam pótvizsgázni magyarból, matekból megbuktam. Az egész nyaramnak lőttek akkor, amit csak magamnak köszönhettem. Jártam korepre matekból Ildi néni magyarból Erika néni korrepetált. Nem felejtem el, akkor olvastam ki az első kötelező olvasmányt hangosan kellett ott olvasnom. Pál utcai fiuk akkor ez volt a kötelező. Nos régen nem ebbe a panelba laktunk ahol most. Kockaházban laktunk, mígnem 1992-ben átköltöztünk ide. Miután meghalt mama. Apu volt kórházban régen de akkor még kicsi voltam és nem nagyon emlékszem rá. Sajnos fiatal koromra nagyon már nem is emlékszem. Csak homályosan ugrik be pár kép de, ez van. Nem is ez a lényeg csupán az, hogy leírom azt mire emlékszem. Nos miután 6 osztály végén ismét pótvizsgáznom kellett, mert nem vagyok valami jó tanuló a nyaramat ismét elkúrtam. De azért erre még emlékszem is, mert voltam Balinkán nyaralni igaz nincs tőlünk, messze de azért ott voltam 2 napot. Elég jó volt bent a rezervátumba sétálni meg minden. Bár akkor már eléggé féltem a kutyáktól, mert 1 évvel előtte történt velem egy baleset mire nem szívesen emlékszem vissza még most sem. De hát ez van az élet már csak ilyen tele, van meglepetéssel. Régen jártunk makkot szedni meg bodzát én is szoktam menni anyámékkal, mert jó kis pénzkeresési lehetőség volt ez nekem. Régen talán többet jártam ki az emberek közé de ez már régen volt. Miután kijártam a 8 osztályt a Szent Istvánba jártam. Elég nehezen illeszkedtem be talán, mert olyan zárkózott vagyok azért. Vagy, mert nem is tudom de, mikor lespanoltam pár emberrel elég jól éreztem magam. Igaz az infó tanár már az első órán rámszállt meg minden akkor kicsit rossz volt nekem és szünetbe el is bőgtem magam, de volt egy osztálytársam, aki felkarolt akkor. Ő Dobos Krisztián elég jó arc meg minden. Sokat lógtunk anno a parkba a buszpályaudvarral szemben általában suli végén. Reggelente pedig a padnál szoktunk várni, amíg bejönnek a többiek. Elég jó szokott lenni mikor megindultunk a suliba kb. 15 akkkor miénk volt az a rövid szakasz, ami a sulihoz vezet. Általában még a suli előtt a sarkon el szoktak szívni egy cigit. Én eleinte nem is dohányoztam, csak később szoktam rá igaz már általánosban kipróbáltam párszor. Először tesóm adott egy slukkot akkor majdnem megfulladtam. Azt mondtam magamnak én, ezt nem fogom csinálni se pia, cigi, kávé soha. De ballagás után banketten mégis ittam és cigiztem is, amiért ki is kaptam sajnos. Majd később jobban ittam, mint tesóm valaha. És csodák csodájára találkoztam a gyerekkori barátommal volt olyan, hogy megvártam suli után majd elmentünk a városba mászkálni és dumálgattunk meg minden. Nos a gólyabálon is a barátommal voltam egész végig, amikor odajött egy felsős és meg akart szivatni akkor odalépett a Sanyi az meg elküldte, mert már vége volt a szivatásnak. Nos 98-ban nagyot fordult velem a világ talán itt mentem át bizonyos változásokon, ami a mostani életemre is hatással van. Eleinte nem volt semmi gond félévkor nem buktam meg de töriből rontottam sajnos. Ekkor még discóba sem nagyon jártam csak néha voltam itt a faluba tini discóba mikor a többiek már Isztimérre jártak és mindig mesélték milyen jó meg minden. Akkor még fiatal voltam az ilyenekhez mindig ezt mondta Tesóm majd, elvisz egyszer. Miután év végén megbuktam évet kellett ismételnem sajnos. De hát ez van az élet már csak ilyen. Mielőtt azt elfelejteném leírni én minden szerdán du. jártam suliba. Kedden pedig a tanmalomba kellett menni ki a Sarló utcába kb. 20perc gyalog. Ami nem is volt olyan rossz csak télen kicsit húzós volt. 98 Szeptemberébe kaptam meg életem első bomber dzsekijét tök, örültem neki. Asszem akkor tesómmal voltam bent fehérváron, mert ő vásárolt valamit magának én meg akkor mentem du. suliba. De ez sem mostanában történt már. Majd 1999. 12. 25.-én elmentem végre nagy discóba Tesómmal mórra. Igaz elég jól berúgtam, mint a csacsi de ez van. Akkor már leveleztem egy Agárdi csajjal Andival. Vele elég sokáig tartott a dolog majdnem 1 évig majd hirtelen vége lett ez van aszem. Bár utána még leveleztem 1 csajjal, de az nem tartott sokáig. Majd mórra is jártam suliba, mert kirúgtak a fehérvári sulimból. Igaz pótvizsgán ott voltam de, hiába ha fizikából megbuktam sajnos pont abba az évbe, költöztünk ide ahol még most is lakunk. Nos elég sokat ittam az utóbbi 5 évben, amit már bánok, mert volt olyan időszakom, amikor minden 7végén ittam egy picit. Régen még sok bandával lógtam hol ezzel, hol pedig mással. Persze volt állandó társaságom is egy időben. Neveket nem akarok írni, mert ezt inkább most hanyagolnám nem a név a fontos ebben a társaságban, hanem az, hogy jól el voltunk. Nyáron általában az egészségháznál szoktunk beszélgetni estefelé du., pedig vagy kint voltunk a tónál de mégsem ott voltunk akkor mentünk a galyára. 99-ben volt a napfogyatkozás, ami elég jó volt itt néztük az erkélyen nagyon jó volt. Nos az nap is kimentünk a tóra fürdeni. Bár én nem tudok úszni és még a magasban is, félek, tehát én nem nagyon szoktam a vízben lubickolni, mint a többiek. Mikor még általánosba jártam és elmentünk a balcsira akkor sem fürödtem se lepencén bár ott a melegvizesbe én is bementem. De amúgy nem is akartam annyira meg tanulni úszni sosem igazán. Most már 25 éves leszek lassan és semmi érdekes dolgot, nem tudok írni az életemről vagy nem emlékszem rá talán. Suli mellett melóztam néha fehérváron igaz ez ritka volt, de jó volt. Aztán 2002-ben elmentem melózni és itt indult meg valami az életemben azt hiszem. Régen sem voltam az a nagy bulizós meg minden de most sem tartom magam annak. Vannak terveim erre az évre is, amiket szeretnék elérni. Tudom, hogy pár részletet kihagytam ebből a storyból de, az csak azért van, mert van, amit nem szívesen írok le. 2004-ben találkoztam valakivel, aki elég kedves volt meg minden de ennyi. Még abban az évben megismertem egy Tárnoki csajt is tök aranyos csaj volt. Aszem abban az évben vonult be a haverom is katonának, és amikor hazajött nyáron jót buliztunk itt a faluba. Ballagáson is voltam 2x igaz az elsőt lekéstem de, a banketten már ott voltam és hát arról is lehetne mit írni, meg ami utána volt másnap arról is… De ez is legyen inkább titok. Majd 2005. december havában jártam külföldön igaz csak Bécsben voltam de ez is valami. Nagyon szép volt minden pont adventkor mentünk és jól éreztem magam. Néha most is visszavágyom oda, de csak néha. Majd 2006. ekkor úgy döntöttem elmegyek apámmal a megbeszélésre. Mert nálunk hagyománya van a nőnapnak és a férfi napnak is. És így lett meg az első szereplésem, ami elég jól sikerült leszámítva azt, hogy kicsit izgultam. Idén is ott leszek a műsoron, ami majd március 15.-én lesz. Utána majd április 26.-án Nővérem lagzija lesz közben én, elkezdem a kreszt motorból. Még mielőtt elfelejtem 2004.-ben voltam Aba napokon is. Hát igen Bikini koncert az isteni volt utána lévő évben is ott voltam meg tavaly is lehet, idén ki kell hagynom majd, bár én nem szeretném de, ki tudja mi lesz még addig. Amióta megvan a számítógép és van netem sok dolog történt velem megismertem pár embert. Most neveket nem akarok írni, mert nem lenne értelme az egésznek de, van pár dolog, amin mosolygok. És van olyan dolog is mi elég rosszul, esik még nekem is. Nos ami azt illeti az élet sosem lesz olyan, mint mi szeretnénk. Mindig kell történnie valami rossznak is az emberrel, mert ettől teljes az élet. Nem csak jó dolog történik egy emberrel de, ha ő még a rosszból is jól jön ki az már valami. Sokan sajnos nem jövünk ki mindig jól hát, ami azt illeti én, sem szoktam jól kijönni az ilyen szituból. Emlékszem 2006. év vége felé megismertem valakit még a chaten. Sokat dumáltunk meg minden és utána is szokott írni nekem e-mailt meg én is neki de aztán valami történt köztünk. Elvileg belém szeretett, ahogy ő írta de az szerintem, ki van zárva, mert sosem látott élőben csak képről. Szilveszter este akkor megismertem még valakit, akivel utána is sokat beszéltem msn-en. Aztán hirtelen eltűnt, mert butaságot tettem. De ő közben összejött valakivel a chatről. Aminek örültem is meg picit nem is, de ez már régen a múlt. Voltam moderátor egy oldalon és elég jó volt de sajnos senki sem töltötte le azokat a zenéket, amiket felraktam, vagy legalábbis nem kaptam visszajelzést. Amikor próbára mentem már nem is tudom mért, de a gépet nem kapcsoltam ki és írt nekem msn-en. Azt írta jó lenne, ha beszélnénk. És itt elindult megint valami, ami régen. Emlékszem volt olyan, amikor hajnali 2 után feküdtünk le aludni addig beszélgettünk. Mindig azt mondta ő, szeret belül aludni én, meg mindig átengedtem neki azt a helyet. Amikor megkeresett azt mondta, nem tudja mért engem keresett meg. Utána sokáig leveleztünk. De más nem volt köztünk csupán ennyi meg az a távolság, ami most is megvan. Bár a távolság csak nagyobb lett. Amiről talán én is tehetek de, nem tudom mi lett, volna, ha előbb észbe kapok ez is már csak történelem. Emlékszem egyszer telefonált nekem és csak sírt a telefonba és én semmit sem tudtam tenni csak próbáltam vigasztalni. Bár már 2x vigasztaltam nőt, mert már sírtak és olyan rossz mikor nem tudod, mit mondj neki. Nos igen most is ezt éreztem de túléltem és ő is túlélte. Elvileg volt barátnőm csak vége lett. Azért lett vége, mert én nem tartottam be azt, amit ígértem neki. De valahol nem is bántam meg azt, amit tettem, mert ennek semmi értelme nem volt így. Azóta párszor beszéltem vele de most, hogy nincs még netem nem is üzent csak egyszer. Bár szilveszterkor beszéltem vele de az óta semmi. Karácsonykor is írt sms-t akkor én is írtam neki megírta, hogy szeret még meg minden. De szerintem ez már túl későn jött, mint az elkésett levél. Azóta nem sokat beszéltem vele, sőt talán semmit sem. De most ugorjunk is ezen túl, mint mindenen, ami a múltban történt velem. Nagy változást szeretnék belehozni az életemben, és lehet, fogok is. Első lépésben már nem iszom alkoholt ez már elég jó, ha azt vesszük 2. lépés majd az lesz, hogy kicsit változtatok a magatartásomon is, bár ez nem lesz olyan könnyű. Nos változni mindig kell de mindig nehéz. Én is tudom, hogy kéne de, sajnos nem olyan könnyű. Szombaton elvileg próba is lesz, ami jó, mert olyan sokat nem szoktam kimozdulni a lakásból sajnos. Újabban verseket szoktam írni néha nem a legjobbak de, nekem tetszik és ez a fő. Emlékszem még a chaten megismertem egy amerikai srácot. Egyszer kértem tőle egy zászlót még 2. éve és ő el is küldte nekem. Azt mondta, nem tartozom semmivel ebből is, látszik, vannak még jóravaló emberek. Nos hát igen az életben vannak jó és rossz tapasztalataim is. Hisz mindenki ismeri azt, hogy azt tapasztalom a tapasz, tapad nagyon. Bár lehet, néha nem akar tapadni, akkor ez van. De most kicsit kanyarodjunk a csajokhoz. Az első nagy szerelmem aszem fehérvári csaj volt. Vele taliztam is itt a faluba. Róla többet nem tudok, mert a végén jól átvert azt megmondom. Utána nem volt semmi csak ittam és ittam akkor azt hittem, ez majd megold mindent, de tévedtem. Bár utólag jöttem rá sok olyan dologra, hogy hibás döntést hoztam de már ez régen a múltam. Bár az ember mindig utólag jön rá, hogy jól vagy rosszul döntött. Volt, hogy leveleztem pár csajjal, de azok is elmúltak hamar. Aztán jött egy olyan csaj, aki elég sok dolgot kiváltott belőlem és utána tértem le az útról de persze nem ő volt az oka, hanem csak egyszerűen így alakult. De erről már végképp nem akarok írni, pedig valaki azt mondta, ki kell adni minden fájdalmat és jobb lesz. Emlékszem volt, hogy este 11. után még kint ültem a csajjal és dumáltunk nyáron. Ő elmondott mindent magáról és én is neki nem volt előtte titkom és szerintem neki sem. Bár már erre sem emlékszem igazán de nem is kell emlékeznem az életem összes apró részletére. Keveset mozgok társaságba, de ez régen is így volt. Talán sok olyan dolog miatt alakult így az életem, mert én így alakítom. Azt nem mondom, hogy nem hívtak anno a haverok, mert akkor hazudnék. Én sosem akartam menni tehát ez is csak az én hibám. De itt kérdem én, ki nem hibázik? Nos mindenki hibás döntések sokaságát hozza meg persze nem mindig. Idén eddig elég jól alakul az életem leszámítva azt a kis gödröt amibe bele estem.

CsatolmányMéret
Dennispapa.jpg38.93 KB
Címkék: