Ön-ismeret

Üdvözletem nektek:)

Gondoltam,indítok egy ilyen fórumot.
Nemis.Inkább beszélgetősdi - elmesélősdit.
Ön ismeret.Nekem inkább így,méghogyha nem is helyes:)

A wikipédia szerint:

"Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését.
Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár.
Az önismereti folyamatot jó esetben önelfogadás követi."

És ekkor jön majd a Mindent Átható Szeretet.Nem kérdése.Ténye.Léte.Vagyis Élete mert léte már most is van.
Igen,bennem is vannak végtelen pillanatok.Meg végesek is:)

Szeretnélek megkérni,hogy oszd meg erre irányuló gondolataiadat,ismereteidet,tapasztalataidat,hogy te hol és hogyan és miért és kiért és mi lett a vége vagy hogyan halad tovább.
A Te Önismereted.

Köszönöm:)

Ja...és csodásan szép napot neked:)

 

:))

Állok elibe kend komámasszony!
:)))



Kedves Khadidzsa:)

Mindig neki lehet kezdeni bárminek.Tökjó!!
Ha tudom,miben vagyok jó... vagyis ha tisztában vagyok az adottságaimmal,valamihez több érzékem van.Vagy ugyanannyi van csak bizonyosokhoz több érzékfeletti:)
Érdekes dolog jutott eszembe.
Hogy a véleményem,elképzelésem melett mindig ki tudtam állni.Ez azt jelenti,hogy ha valamiről volt egy kialakult elképzelésem,kiálltam mellette.Persze,ha logikával el tudtak magyarázni egy másik verziót,hogy az miért működőképesebb,nem kötöttem az ebet a karóhoz:)
Osztálytársakkal is jól kijöttem,rengeteget tudtunk bolondozni a barátnőmmel.
Merthogy inkább volt egy vagy kettő barát,mint ismerjek száz embert:) /na pl. ilyen is vagyok/.
Ám ezzel ellentétesen viselkedtem otthon.Rengeteg mindenben.Mert a család elkönyvelt már kiskorom óta ilyennek meg olyannak... na és akkor az szentírás.Nincs is emlékem arról,hogy 9-10éves korom óta összesen nevettem volna otthon annyit,mint a középsuliban a 4 év alatt együttvéve.
Érdekes egyébként,hogy a családomat a mai napig nem könyveltem el ilyennek vagy olyannak,tudom,hogy változhatnak.Anyu is,apu is,tesóm is.
Meg énis:)
Meg az is lehet,hogy nem könyveltek el,hanem én magamat,hogy ők engem.
Szóval mindenesetre.
Hiányoznak azok a nagy nevetések.
Esetleg ha punkfrizurát csináltatnék,mondjuk lilára festve...
Nemjó... ellenkező lenne a hatás.
Mit találjunk ki?:))))

Önismereted úgy sejtem,nálad is folyamatban van még.
Köszönöm!



Na csak egyszer találkozzunk az életben!

Katis, Ágica, Galambtoll, Unique és Khadidzsa!
Össze-vissza foglak Benneteket ölelgetni! :) Nagyszerű ez az önismeretfórum!

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Sziasztok!

Már régóta olvasgatlak benneteket, de ti nem ismertek. Az én megismerésem története: Kb 30 éves koromig az a vezélelv működtetett, hogy mindenkinek megfelelni és elérni, hogy mindenki szeressen. Nem ütköztem, ha külön véleményem volt nem mondtam el. Stresszeltem, hogy nehogy félreértsenek. Persze nem éreztem jól magam, de elhitettem magammal, hogy minden tökéletes. 30 éves koromban kezdtem el foglalkozni magammal.Hosszú volt az út könyvek, tréningek, kineziológus, horoszkópok, sok-sok beszélgetés stb. Mind arra késztetett, hogy megkérdezzem magamtól milyen is vagyok. Ha ismered magad sokkal biztosabban állsz a földön.Tudod, hogy miben vagy jó és mik a gyengéid. Ettől vagy magabiztos. Fontos, hogy őszinte légy magaddal. Az emberekkel való kapcsolatod is működik. Nem szerethet mindenki hiszen te sem szeretsz mindenkit. Mindent meg lehet beszélni, még a kellemetlen dolgokat is.Ha valaki neheztel rád vagy netán irigykedik abból nem csinálsz gondot, mert ha te nem adtál rá okot akkor az nem a te problémád, hanem az ő problémája. A Titok is segíti az önismerete. A saját magunk megismerése azt hiszem élethosszig tart. Próbáltam érthetően fogalmazni.
"Az ember főfeladata az életben, hogy megszülje önmagát"
Erick Fromm



Galambtoll:)

A "valós" helyzeteken,értsd,ami éppen történik vagy folyamatban van...nemmondom mennyit tudok agyalni:)Érzésekre való hallgatásos megszakításokkal.Mikor a derűs oldalát látom a helyzetnek,akkor sokkal nagyobb rálátásom van az egészre.Mintha nem innen nézném,hanem onnan az egészet.Teljesen más.Ilyenkor ugranak be a jó "helyzetek" :)
Amit írtam,hogy magamra szólok,az az,amikor már régen elmúlt,megoldódott helyzeteken kezdek el agyalni,mert eszembejut.
Na ekkor szólok magamra,hogy stop:))
Amit az élet felad,amit feladok magamnak,amit választottam,persze,"rajta vagyok" :)

Ölelés nektek:) Junik neked is:))



Drága Katis és Unique!

:-)))
Elolvastam mind a kettőtök írását, és azon kaptam magam, hogy jéééé, valahol a kettőt én most jelenlegi helyzetemben egyszerre élem meg.
Először amikor közelít a fájó érzés, sokáig azt hittem, hogy igen, az a megoldás, hogy jajj, most nincs rá időm, majd foglalkozom vele holnap, holnapután, és még annyi nap van, amikor el lehet kezdeni. Csak az én történetem most már három éve csak húzódik, és azt hittem, nem is lesz rá soha megoldás, csak az, ha tologatom magam előtt. Majd más talán megoldja helyettem, ez is szokott lenni egy kibúvó. Amikor rossz volt, akkor én is magamra szóltam, hogy na megállj, ne agyalj tovább, de nem tudtam abbahagyni.
Aztán utána jött az, amit Unique, te írtál. Most már én is szembe tudok nézni vele, de a folyamat nagyon érdekes, ugyanis a szembenézés eddig is ment, de végtelen fájdalom és szenvedés volt mögötte, és önsajnálat, meg persze önostorozás. Most már úgy érzem, olyan, mint ha valami nyúlós anyag kiszakadt volna belőlem, most még nem engedett el teljesen, mert ragad és hozzám tapad. Viszont ezt a nyúlós valamit most már nem szépnek látom, aminek mindenáron hozzám kell tartoznia, mert az én részem. Most már inkább nem tetszik, hogy ez a valami még mindig kapcsolódik hozzám:-) Azt hiszem, nekem is itt a kereszteződésem!:-) Annyira más ez az érzés, mint amik eddig voltak, és nagyon köszönöm nektek, hogy itt lehetek, és válaszoltok is nekem.

Katis, örülök, hogy találtál ma galambtollat - az udvaron is:-)))))



Édes Katis!!!!

Valahogy a fájdalom rész volt most rám hatással, azzal kapcsolatban írnék pár gondolatot...
Amikor közelít a fájdalom, érzem, igen, de rögtön nem kerülöm el, várok, nagyobb lesz-e, mi az oka, miért kaptam, miért érzem, gondolkodásra késztet, újra valamit fel kell fedeznem magamban, jó vagy rossz vagyok, érvek- ellenérvek jönnek, innen-onnan, de igazából, csak az számít, hogy megvédtem-e az igazamat, magammal szemben bátor voltam-e, fel mertem-e vállalni magam őszintén, úgy, ahogy vagyok, hiányosan, szomorúan, fájdalmasan, vagy épp sikerekben, bárhogy, bármilyen hangulatban... nem... már nem félek a fájdalmaktól, vele jár... hogy megtaláld önmagad... az igaz, hogy figyelmem teremtő erő, és hárítani a fájdalmat nem szabad, mert akkor egyben bevonzom, én valahogy nem mindig akarom kikerülni, mert valahogy úgy érzem, visszajön, más formában, durvábban, más okból....most kicsit megálltam, mert meg kellett állnom, érzem, hogy meg kell állnom, és várom a jelet, észre kell vennem... csak figyelnem kell... a megérzéseimre...... kereszteződéshez jutottam :-) nagyon jó olvasni titeket, rettenetes erőt adtok, tiszták vagytok, és fényesek, hatalmas Ölelés mindenkinek!!!!!

Unique**
Keep smiling :-)



Galambtoll,

ma reggel találtam egyet.Viccen kívül,itt az udvaron,ahogy jöttem vissza az újságostól... :))
Örülök,hogy közénk is jöttél és nagyon megtisztel,hogy elsőként olvashatjuk gondolataidat eme neten:)
Érdekes,amiket írsz.Kapcsolataiban.
Őszinteség,hogy ez az alap.Igen.Ehhez kapcsolódik a megbocsájtás...elfogadás...szeretet:))
Valahogy így épülhet fel.Legalábbis ez is egy verzió.
Jól mondod,tapasztaltam énis,hogy a rádöbbenés olykor igencsak fájó.Milyen...hihetetlen,nem fizikai mégis érezzük.Hmm,fura.
Szembesülések,"rájövések"...Most jutottam el egy olyan pontra,hogy sokmindenben a "komfortzónámon" túl cselekedtem.Úgy értem,elengedtem a görcsös megoldani akarásokat bizonyos helyzetekben,meghoztam egy döntést,amire azt mondtam,ez most végleges /hosszas hezitálások után/ és ebben a tudatosan némileg erősebbé vált lelki állapotban álltam szembe egy-egy félelmemmel,ami igazából teljesen alaptalannak bizonyult.
Sok tekintetben nyugodtabb lettem és tisztult a kép.Jóval gyakrabban vagyok tele jó érzésekkel.Jókkal???Nagyszerűekkel,véééégtelen örömmel:)))
Viszont...
Jön egy gondolat,az szül egy másikat és azon kapom magam,hogy morfondírozok de nagyon és nem éppen "jó" irányba halad a dolog.Észre veszem magam,hála a lélekjelenlétemnek és mindig magamra szólok:)
Így megy ez mostanában.
És mikor közelít egy ilyen fájó érzés szerűség,tudatosan elkerülöm.Hogy miért?Mert már elég volt:)
Viszont ez jelzi azt is,hogy van még mivel szembenéznem.
/nem egy tál csokifagyira gondolok... vagyis dehogyisnem:)))) /
Szóval,van min dolgoznia még a Katinak is.
Elkezdtél cselekedni.
Tapasztaltam hasonlót.Hatalmas motiváló erő tud lenni egy-egy felismerés.És azt a tetterővel teli pillanatot később képtelenség ugyanazzal az energiával visszahozni.

Hálás köszönetem a gondolatokért neked:)



Ágica:)

Örülök,hogy megosztottad;
Milyen érdekes,úgy látszik számomra,hogy nálad a családodon keresztül történt olyan szintű felismerés,megnyílás,ami nyitottabbá tett nem csak feléjük,hanem az élet iránt is,más emberek iránt.Szerintem ez hatalmas előrelépés és nagyon nagyszerű!
Egyszer,jó régen,legalább 6 éve,hogy egyszer beszélgettem egy barátommal és egyszercsak azt mondta,"tudod,a szeretetnek ezer formája létezik,vagy még annál is több..." utána pedig arra jutottunk,hogy mindenképpen egy jó érzés áll a szeretet mellett és hogy annyi féle változata,erőssége,színezete van... soha nem felejtem:)
Tudod,ha azt mondom,hogy szeretem az anyukámat és szeretem a rakott krumplit,mert az a kedvencem /mondjuk ebből is az anyu-féle:))/ akkor egyértelműen tudja mindenki,hogy másfajta érzelemről van szó,de a szeretettel egyfajta elfogadást,teljességet,egységben létet fejezek ki.
Mint mindenki:)

Köszönöm:)



Ön ismeret!

Első körben köszönöm, hogy eljutottam hozzátok, erre az oldalra. Én nem régen kezdtem el foglalkozni a titokkal...
Mindemellett most már második éve járok önismereti csoportba - pszichodrámára.
Katis, amit felvetettél, nagyon érdekes téma. Sokáig azt hittem, tudom, milyen vagyok, és most, az önismeret kapcsán döbbenek rá olyan dolgokra, amiket - lehet, hogy eddig is tudtam - eddig képtelen voltam vagy felismerni, vagy nem akartam felismerni. Pedig mindig is voltak, és hatottak. Az őszinteség önmagunkkal szemben a legfontosabb... ha ez nincs meg, mit várunk el másoktól, hogyan legyenek ők őszinték velünk? És mi velük? Igen, nagyon fájdalmas a rádöbbenés, főleg, amikor szembesülünk önmagunk esetlegesen rossz tulajdonságaival, és hogy mindennek az okai saját magunkban keresendő. De utána nagy a megkönnyebbülés és a tettvágy. Legalábbis én ezt így éreztem mindig, akárhányszor fájdalmas volt egy felismerés magammal kapcsolatosan. És ilyenkor kezdtem el cselekedni:-)

Örülök, és köszönöm, hogy van ez az oldal:-) Hm.... Én még soha semmilyen oldalra nem írtam, ez az első:-)



Önmegismerésem...

Tényleg egy folyamat volt, elöször családommal kapcsolatban. Középső fiammal nem volt jó a kapcsolatom.Én változtam, és ennek hatására Ő is! Mostmár felhötlen a kapcsolatunk.Még nem ismertem fel, hogy másképp is lehet élni , mint csak a gondokkal, bajokkal foglalkozni egy "magamba
forduló" személy voltam.Mostmár ha kell, ha nem mosolygok....és visszamoslyognak rám!Mióta , itt vagyok az oldalon, /augusztus óta/ minden énem , megmutatkozott. Mosmár tudom, ami leglényegesebb egymás szeretetete, megbecsülése, elfogadása.A szeretetről nem is tudtam, hogy ennyi létezik, a családom fele igen....., de hogy emberekkel akikkel még nem is találkoztam, tudom feléjük is küldeni végtelenül....

Röviden, most ennyit :ágica