"A GONDOLATOK DOLGOKKÁ VÁLTAK!!!"

A képek alapján nem tűnt annyira jó pasinak, de helyes arca volt, ezért neki is küldtem egy puszit, mint a többi valamire való fickónak, akire keresgélés közben ráakadtam. Jóllehet, még mindig csak egy fiúra bírtam gondolni, tudtam, hogy most is, mint már annyiszor az életemben, tovább kell lépni. Egy újabb kudarc volt, semmi több, és bármennyire fájt is ez, el kellett fogadnom. tehát mentek a puszik száz felé, "hátha-nátha" alapon.
Aztán mégis csak vissza-visszakalandoztam ahhoz az egy fiúhoz, akivel kapcsolatban ugyan már majdnem elhittem, hogy reménytelen eset. De mégis próbálkoztam és olyan nagyon, de nagyon akartam, addig, addig, míg végül újra elhitettem magammal, hogy minden rendbejön, és igenis együtt leszünk még! Ennek megfelelően el is kezdtek alakulni a dolgok, nem is csoda, ha nem érdekelt már a válasz, mely a kiküldött puszimra érkezett. Meg is feledkeztem arról a másik srácról... Közben megtörtént a várva várt békülés, Valentin napra újra együtt voltunk. Ám újra üzent az, akinek a puszit küldtem, nem értette, miért gondoltam meg magam. Őszintén megírtam neki, hogy mi történt, és hogy így már a társkeresés nálam nem aktuális. De felajánlottam, ha barátkozással, beszélgetéssel is beéri, annak nincs akadálya. Örömmel elfogadta. Ekkor kezdtünk el msn-ezgetni. Február eleje volt, tavaly ilyenkor...

******************************************

A kapcsolatok nem jók felmelegítve, jó okkal mondogatják ezt sokan. A felhőtlen boldogság néhány hétig tartott csupán, egy hónapra rá már panaszkodtam az msn-es srácnak, mennyire elvagyok hanyagolva. Ő persze - barátilag - egyből felajánlotta, hogy törődik velem, elvisz mondjuk moziba valamelyik este. Meg is beszéltünk egy konkrét időpontot, de aztán belegondoltam, hogy nekem milyen rosszul esne, ha a párom mással menne moziba, mindegy, hogy csak baráti alapon. Ezért a meghívást valamilyen ürüggyel lemondtam.
Ami nem működik, azt nem lehet erőltetni. A felmelegített kapcsolatnak március közepén lett vége, valami olyat tett, amivel nagyon megbántott, és amivel kiprovokálta a szakítást. Ezt hamarosan a másik srác is megtudta, mert elég gyakran beszéltünk és mindig érdeklődött, hogy mi a helyzet. Újabb találkozót kért, ami már inkább randevúnak hangzott. Akkoriban még messze dolgozott, ezért pár héttel későbbre, április elejére beszéltük meg a talit.
Újra a randizgatások, ismerkedések. Eleinte izgalmas, élvezetes új emberekkel találkozni, beszélgetni, de egy idő után könnyen belefásul az ember. Ráadásul még a lelkemben cipeltem az előző kapcsolat csalódását is. Tehát nem volt életem legjobb időszaka ez. Aztán eljött a nap, amit a sráccal megbeszéltünk. Ennek a találkozásnak sem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, hisz hiába néztem meg újra a képeit, még mindig nem fogott meg semmi benne. Átlagos srác, bár helyes, de nem kimondottan az esetem. Mindegy, nagyon rendes volt velem mindig, ennyit megtehetek, hogy egyszer randizom vele. Hiszen olyan kitartó volt végig, és olyan rendes...
Aznap küldött msn-re egy üzenetet a telefonszámával. Az már az én hibám volt, hogy bezártam az ablakot, mielőtt felírtam volna a számot... De szerncsére még tudtunk beszélni pár órával a megbeszélt időpont előtt msn-en. Eredetileg a Blahára beszéltük meg, de mondtam neki, hogy elhagytam az esernyőm, odakint pedig elég rendesen esett. Felajánlotta, hogy eljön értem, csak mondjam meg a címet. "Neked van esernyőd?" kérdeztem naívan. "Nincs" felelte, "de van bömbim". Így hát értem jött a bömbijével.
A megbeszélt időpontban ott álltam a kapunk előtt, nem mentem kijjebb, mert tényleg elég rendesen esett. Lestem jobbra-balra, vártam a kocsiját. Tudtam, hogy BMW-je van, ezért azt kerestem, csak valamiért fekete szín maradt meg az agyamban ezüst helyett, pedig láttam képen is.. (Mondom, hogy nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki.) De azért amikor lefékezett a túloldalon a ház előtt, egyből tudtam, hogy ő lesz az, és határozottan megindultam felé...

******************************************

Ahogy kiszállt a kocsiból, szinte leesett az állam. Konkrétan emlékszem a gondolatra, ami abban a pillanatban átsuhant az agyamon: "Áááá, egy ilyen jó pasinak én biztos nem kellenék." Rövid üdvözlés után udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem az álomautóba, az álompasi pedig becsukta az ajtót.
Az út alatt kissé zavarban voltam, tényleg nem számítottam rá, hogy ilyen jól néz ki ez a srác. Egyszerűen minden tökéletes volt rajta. A magassága, az öltözködése, a haja, az illata és legfőképpen a kisugárzása. Rögtön megfogott. Mégis végig az volt bennem, hogy egy ilyen pasi biztos nem akar velem kezdeni. Ebből kifolyólag nem is próbáltam megerőltetni magam, hogy felkeltsem az érdeklődését. Úgy hittem, halott ügy, minek strapáljam magam feleslegesen?! Talán ezért is nem vettem észre az igyekezetét, amellyel végig imponálni akart nekem. Az út alatt (pedig max 10 perces út volt) kétszer szállt ki, hogy személyesen beszélgessen el egy-egy sofőrrel - az egyik az utat állta el, a másik pofátlanul elénk parkolt - . A teaházban szinte egész végig csak ő beszélt, különböző vagány történetekkel szórakoztatott, meg gyerekkori élményekkel. Én érdeklődve hallgattam. Azt hiszem ahogy néztem, miközben beszél, néztem a szemét, amely vidáman csillogott és kedvesen, szeretettel nézett rám, na, azt hiszem ekkor merült föl bennem először, hogy mégis miért ne kellhetnék ennek a srácnak?! Szép vagyok, okos, intelligens, jó humorú - ezek inkább voltak önbizalom erősítő gondolatok, mint a nagyképűség jelei. De tényleg, miért ne kellhetnék neki???
Amikor hazahozott, azért még erősen dolgoztak bennem a kételyek. Szerencsére késésben voltam, ezért szinte azonnal kipattantam a kocsiból ahogy fékezett. Nagyon gyors búcsúzkodás volt, nem volt idő feszélyező kérdésekre. Még aznap este felmentem msn-re és kiváncsian vártam, mi lesz...

******************************************

Ahogy hazaért, rögtön feljött ő is. Néhány bevezető mondat után megkérdezte, mikor megyünk el arra a klassz csokizós helyre, amit említettem. Még mindig elég kevés volt az önbizalmam ahhoz, hogy kellően meglepődjek, ugyanakkor nagyon örültem neki, hogy újra látni akar. A következő randi pár nap múlva volt. Ezuttal még jobban éreztem magam, mint az első alkalommal, mivel már kezdtem tényleg elhinni, hogy igenis, ez a srác éreklődik irántam. Fesztelenebbek is voltunk már mind a ketten. Sokat nevettünk, beszélgettünk és élveztük egymás társaságát. Tökéletes este lett volna, ám közbejött egy incidens: ahogy kijöttünk a csokizóból, látnunk kellett, hogy az autójára közben kerékbilincst tettek. Tennünk kellett egy kitérőt, taxival mentünk rendezni a büntetést, utána a taxival hazavitt, és egyedül ment vissza a kocsihoz. Mivel aggódtam, hogy ő mikor jut haza, a lelkére kötöttem, hogy hívjon fel, ahogy leszedték a kerékbilincset. Nem telt bele öt perc, már hívott is. Elmondta, hogy minden rendben, mire visszaért, már szabad is volt az autó. Megnyugodtam, hogy akkor remélhetőleg mégsem társít kellemetlen élményeket ehhez a szép estéhez. De onnantól kezdve én lettem a "kerékbilincselős" csaj. :)

******************************************

Boldog voltam, szinte repkedtem az örömtől. Nagyon-nagyon tetszett nekem ez a srác, és ahogy megismertem, egyre jobban kezdtem megszeretni is. Imádtam a humorát, szerettem hallgatni, amikor mesélt, tetszett, ahogy rám nézett... Határtalan öröm áradt szét bennem, amikor rágondoltam és végre úgy éreztem: IGEN, MEGTALÁLTAM!!!
Másnap iwiw-en nézegettem a képeit, és legnagyobb megdöbbenésemre egy lány képét fedeztem fel közöttük. Alatta a szöveg: "Na itt van b... meg, csak hogy ne rinyáljál, mint egy fürdős k..., hogy rólam miért nincs fent kép!" Paff! Az első csalódás. Azonnal írtam neki egy üzenetet, hogy gratulálok a barátnőjéhez, nagyon szép lány és további sok sikert neki. Ő meg aznap este ugyanúgy keresett msn-en, nem értette, mi a bajom. Mondtam neki, hogy írtam üzenetet iwiwre. Mondta, hogy aznap még nem volt fent iwiw-en, de mindjárt megnézi. Miután elolvasta, adta az értetlent,. hogy hiszen megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk. Ő nagyon jól érezte magát velem, és szeretne még találkozni. Szeretne velem elmenni azokra a helyekre, amiket beszéltünk (ekkor már terveztünk állatkertet, fürdőt, éttermet...). Arra gondoltam, hogy legyen, úgysincs pasim most, ha ez rám akarja költeni a pénzét és velem akarja tölteni az idejét, tegye. Persze valójában arról volt szó, hogy kellett nekem ez a hapsi, és most már nem akartam csak úgy félre állni. Tehát megbeszéltük, hogy nekem most talán éppen erre van szükségem, pihenésre, kikapcsolódásra, és nem is kell most kapcsolat. (De sz@r duma. :D) És folytattuk a találkozgatásokat.

******************************************

Voltunk a Ligetben piknikezni. Annyit nevettünk, hogy folyt a könnyem a nevetéstől. Tényleg baráti kapcsolatnál maradtunk, nem tett semmiféle félreérthető kijelentést vagy mozdulatot, legnagyobb csalódásomra, mert én azért bedobtam magam... De tényleg nagyon jól sikerült az a találkozásunk is.
Következő alkalommal egy hirtelen ötlettől vezérelve az esti msn-ezgetés közben hívott el. 10 óra volt már ekkor, de persze mentem, hogyne mentem volna?! Biliárdozni mentünk, és itt már azért történtek dolgok. "Baráti" érintések, mikor átölelte a derekamat, vagy szorosan mögém állt, vicces mozdulatok, amikor a fenekemre csapott, lökdösések, hogy ne tudjak pontosan célozni. Élveztem ezeket az érintéseket, boldogan simultam hozzá, amikor átölelt, jóleső melegség járt át, amikor kezét a derekamon éreztem. Közben persze megint remekül szórakoztunk, a flörtölés, a viccelődés, és a cinkos pillantások felszabadulttá, vidámmá tettek mindkettőnket. Közben még tett egy olyan megjegyzést is, hogy már nincs fenn az a bizonyos kép... Miután haza hozott, még üldögéltünk egy kicsit a kocsiban, játékosan csiklandoztuk egymást és nevettünk, nevettünk, nevettünk. Kiszállt, amikor én is, és még néhány szót váltottunk. Amikor viccesen azt mondtam, hogy annyit érek, amennyi a súlyom aranyban, hirtelen felkapott és kétszer-háromszor feldobott a levegőbe, hogy megnézze, mennyi is lehet az. Hangos kacagásomtól visszahangzott az utca.

******************************************

Nehéz felidézni pontosan minden egyes találkozásunkat. Hetente többször láttam, folyamatosan beszélgettünk msn-en, én pedig azon kaptam magam, hogy egyre jobban beleszeretek. Romantikus séta éjjel a Gellért hegyen. Hűvös volt, fáztam, ezért magához ölelt, én pedig boldogan hozzábújtam. Nem is volt már olyan hideg... Éjjeli autózás, vagy sétálgatás a városban, üldögélés a templomkertben. Izgalmas beszélgetések, lopott érintések, flörtök, izgató pillantások. Hihetetlenül izgalmas és boldog időszak volt.
Egy este moziba mentünk. Itt már bátran hozzábújtam, és hagytam, hogy etessen a pattogatott kukoricával, és minden puszit, amit az arcomra adott hálásan fogadtam. Aznap amikor hazavitt, nem szálltam ki egyből a kocsiból. Sokáig húztuk már, annyira vágytam rá és az érintésére. Ez kölcsönös lehetett, mert szorosan átölelt és hozzámbújt, de még mindig csak apró puszikat kaptam tőle. Aztán egyszercsak végre egymásra találtak az ajkaink és az eddig visszafolytott vágy vad, szenvedélyes csókolózást eredményezett. Ekkor már tudtam, hogy halálosan szerelmes vagyok belé és minden érzékszervemmel vágytam rá. És éreztem, hogy benne is ugyanez játszódik le. Ahogy egymás szemébe néztünk, tekintetéből hihetetlen gyengédség és szeretet sugárzott. Nehéz volt tőle elszakadni, még egy búcsúcsók és még egy, mire végül ki tudtam szállni. Ez volt az első csók vele, és tökéletes volt, mint minden egyes együtt töltött perc VELE!

******************************************

Közben a tavaszból lassan nyár lett és mi egyre jobban egymásba bonyolódtunk.
Először csak finoman célozgatott... Egyre gyakrabban mondogatta, hogy milyen sokat gondol rám, hogy szinte minden percben hiányzom neki, hogy ő mennyire hülye, hogy másra sem tud már koncentrálni, mindig csak én járok a fejében. Aztán egy este kibökte msn-en: "én hülye, belédszerettem". Szinte megkövültem néztem a monitort. Egy részről olyan boldoggá tettek a szavai, mint talán még soha, másrészt viszont olyan hihetetlennek tűnt, hogy ez megtörténhet. Kis türelmet kértem tőle, mondtam neki, hogy nekem ehhez több idő kell, hogy megbízzak valakiben. Teljesen megértő volt, és megígérte, hogy bármennyit vár rám.
Pár nap múlva a Margit szigeten sétáltunk. Voltak kergetőzések, játszadozások, csiklandozások és nevetgélések megint, ám ekkor már a szenvedélyes percekig tartó csókolózások és a gyengéd símogatások is színesítették az élményt. A kocsihoz visszaérve felkapott és a motorháztetőre ültetett. Mélyen a szemembe nézve mondta ki: SZERETLEK!
Egyszer a Hősök terén kellett dolgoznia egy rendezvényen, és szerettem volna megnézni. Ahogy lett pár perce, eljött értünk kocsival, és elvitt magával. Bár nagy volt a meleg, megnéztem, a műsor egy részét majd megvártam amíg végez. Nagyon büszke voltam rá, és arra is, hogy a barátnőjeként lehetek jelen. Utána hazahozott, egy gyors zuhi, rendbeszedtem magam és már jött is értem: megint moziba mentünk... Most jött két barátja is, és nagy örömmel töltött el a tudat, hogy büszkén bemutat a haverjainak.
Lassan végre én is elhittem, hogy bizony, bármennyire is álomszerű mindez, mégiscsak a valóság, és éreztem, hogy végre vele minden álmom valóra vált! Ekkor már tervezgettünk, és nem csak pár hétre vagy hónapra, a közös jövő képe fokozatosan bontakozott ki lelki szemeim előtt. Boldogságom határtalan volt.

*****************************************

CsatolmányMéret
nhgalFGgqPk.gif58.63 KB

Hozzászólások



:)

"Ahogy kiszállt a kocsiból, szinte leesett az állam. Konkrétan emlékszem a gondolatra, ami abban a pillanatban átsuhant az agyamon: "Áááá, egy ilyen jó pasinak én biztos nem kellenék." Rövid üdvözlés után udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem az álomautóba, az álompasi pedig becsukta az ajtót"

Ó, ezt nekem is bevenné a gyenge gyomrom, :) de az álompasi egyelőre még nem látszik az éles kanyartól! :)



Gratula!Hát nem tudom!Én még az msn programot is töröltem...

csenge333
Talán "elegem lett" az ismeretlen egyenletekből...



Gyönyörű ez az írás.

Csak most találtam rá, de nagyon tetszik. Szívesen olvasnám egy könyvedet.
Erika



Tetszik ez a történet.

***



Drága Alfajáró!

Messze vagyok én már a görcsös akarástól meg a kétségbeeséstől... :) Csak már nagyon megérdemelném a jót, mit jót, a legjobbat, úgy érzem. :) És vonzom is. Ezerrel! :D

Ölellek!

C.

U.i.: ja és a vers talán tényleg lehangolóra sikeredett picit, de a vége happy end volt! ;)



Szia Connie:))))

Flow Ez már sokkal jobb,a tegnapi vers az kicsit elkeseredet volt:)))Igen figyeltem a nagy love micsoda életöröm, aztán azélet játéka öröm blogba írtad mi történt hu az biztos hogy fájt!Amúgy biztos hogy jönni fog csak ne kétségbe eseten akard mert:
."Amikor kergeted a dolgokat,azok elszaladnak.Ez igaz állatokra szeretőkre sőt a pénzre is!Ha kétségbe eseten akarsz valamit, akkor semmi se sikerül!Ha kétségbe eseten ragaszkodol akkor is elszúrsz mindent.Amikor valamire kétségbe esetten vágysz(telefon hívást, lehetőséget,bármit) AKKOR NEGATÍV ENERGIÁT TEREMTESZ MAGAD KÖRÜL, AMELY MEGAKADÁLYOZZA, HOGY MEGTÖRTÉNJEN AZ, AMIT KÉTSÉGBEESETTEN AKARSZ!Másfél éve nincs senkid:emiatt logatod az orrod.Körbe vizslatsz,de sehol senki.Aztán feladod "Nincs szükségem partnere!Egymagam is boldog lehetek"És hirtelen(mindent vagy semmit!)még a szekrényedből és az ágyad alól is felbukkanak a jelöltek!""Amikor veszettűl fontos valami-ha érzelmileg túlságosan ragaszkodunk valamihez-akkor gátoljuk azt!Mi az érem másik oldala?LAZÍTS egy kicsit és sikerülni fog!"(ANdrew Mattahews)"Jönnek majd még a vonzásos történetek" jönnek bizony drukolok neked:))))



Kedves Alfajáró!

Igen, elmúlik.... Tudom, nem lehet semmi sem állandó, de azért azt a föld fölött repdesést élveztem volna még egy ideig. ;)
Jönnek majd még a vonzásos történetek, csak most valahogy nincs ihlet. Majd jön...

Köszi, hogy így figyelsz rám, jól esik nagyon!

Pussz!

C.



Kedves Connie:)))

Flow Kiváncsian várom a folytatást:))))



Kedves Connie:)))

Flow Hová tünt a romantikus naplód?:)Mert olvastam azt is ami egy kis regény volt:)Hidd el ez csak egy múló állapot:)Tudod a varászszót ELMÚLIK:)))



Köszönöm Gini!

Jól esik nagyon, hogy Te is olvasgatsz!!! Igen, nagyon boldog vagyok, és érzem, hogy egyre kevésbé törékeny ez a boldogság, egyre tartósabb állapot. A körülményektől függetlenül is. Persze a körülmények meg alkalmazkodnak hozzám! :DDD

Neked is a legjobbakat, sikeres teremtéseket neked is!!!

Szeretettel: Connie



:-)) Drukkolok nektek

:-)) Drukkolok nektek Connie2!
Jó olvasgatni a világodról, a törékeny boldogságról, amit mindannyian féltve őrzünk, dédelgetünk, ízlelgetjük, és élvezzük.
Hosszú, boldog életet és csodás napokat kívánok nektek...
Irj le mindent, jó átélni veled:-)

www.aminababa.com
www.flavin7.com
Az első millióm ebből jött 2 hónap alatt!



Oké Connie:))))

Flow Hát akkor gratula gratula gratula:)))))Tényleg nem tudtam megkölömbözteni legtöbbször hogy most valós megtörtént átélt dologról írsz vagy ilyen szuper élethű a képzeleted!:))))Az agyunk nem képes megkülömböztetni a valóságott az élénken képzeletől, hát Te még írásban is bámulatosan valóságosan képzelted(?:)Ez a Titok alapja ebben nadon profi vagy!:))))Hogy miért olvasgatlak?Tanulok;)Kedvelem az ilyen erőzeljes pozitívenergiát amit egyesek sugároznak!:))))



Kedves Alfajáró!

Nagy örömmel tölt el, hogy rendszeresen olvasgatsz engem :D. Komolyan jól esik! :)))
Egész nyugodtan gratulálhatsz az eljegyzéshez, de akár már az esküvőhöz is, hisz tudjuk, hogy az idő valójában nem létezik, tehát a gratuláció már most jöhet... Ám ha mindenképpen a múlthoz kapcsolódó dolgokhoz szeretnél gratulálni, akkor gratulálj az igaz szerelemhez, a tökéletes társhoz, vagy a megtalált úthoz... Vagy csak úgy, mert vagyok, és mert boldog vagyok!!!
Egyébként most eszembe jutott, amit mondtál, hogy nem kellene mindig kitörölni az előző bejegyzéseket... Hát igen, ahogy egyre-másra megvalósulnak ezek a gondolatok, érdekes lenne visszaolvasgatni, hogy mennyire pontosan megkaptam, amit a virtuális papírra pötyögtem. :))) De hát enélkül is folyamatosan déja vu-m van... :DDD
Tényleg nagyon örülök neked, hogy itt vagy, és figyelsz rám!!! Köszönöm, hogy érdemesnek tartasz rá engem, meg az irományom!!!

Szeretettel ölel: Connie



Kedves Connie:)))

Flow Tegnap gratuláni akartam az eljegyzésedhez,ez most se késik, még ha a szöveg megis változott:)))Igaz már az esküvődről hamarabb írtál:)))Tehetséged van az íráshoz szerintem:))))Az élethez is:)))))



Drága Deni Maizah Silent!

Az enyéim azzá válnak!!! :DDD

TEREMTSD MEG A VILÁGODAT!!!

Szeretettel: Connie



:)

A gondolataink nem mindig válnak dolgokká. És jól is van ez így:)



Kedves Alfajáró!

Ezt a blogot önző módon azért nyitottam, hogy a segítségével alkalmazzam a Titkot. Mivel én a legjobban az írás közben tudok teremteni, ezek a történetek, mind arra valók, hogy segítsenek a vágyaim elérésében. Azért is olyan titokzatosak, mert nekem jelentenek sokat, de a kívülállóknak nyilván nincs sok értelme. Vannak már megtörtént dolgok benne, és vannak amik majd megtörténnek. Szóval ez egy naplóféleség magamnak. És azért frissítem ilyen gyakran, mert ahogyan Cybercat-nek is írtam, visszaolvasva már nem adja azt az élményt, mint amikor leírom. Tehát folyamatosan írnom kell. :D Én így teremtek. :)
Nem is gondoltam, hogy bárkit is érdekelhetnek ezek a storyk, de jól esik, hogy olvasgatjátok. Nagyon! De nem nyitnék ezért mindig új blogot. Nem akarom foglalni a helyet sem, meg tényleg nem olyan nagy szám ez az egész. Csak nekem fontos!

TEREMTSD MEG A VILÁGODAT!!!

Szeretettel:

C.



Kedves Connie!:))))

Flow Miért írod át a történetet?Az előző 2 is jó volt-nyithattál vona új naplóbejegyzést is nekik-,vagy hozzászolásként saját magadnak,de törölni kár!:)Így nehezen találnak meg!:)Csak egy jó tanács,nem kell megfogadni!:))))



Nagyon köszönöm, connie.

Nagyon köszönöm, connie. Pár napja vagyok itt, de sokat tanultam, és a legfontosabb, nagyon jól érzem magam. hogy idetaláltam, nem véletlen, és hálás vagyok minden szóért, amit itt kapok.
Nem adhatom fel, az uton haladok, már csak idő kérdése, mikor vonzom be a volt kedvest.
Neked is mindent, amit szeretnél, és mindenkinek, aki itt van velünk!!!!



Drága Sumika!

Örülök neki, hogy másnak is jó érzés olvasni! Nekem is az volt leírni!!! :)

Olvasd el, képzeld el, éld át, és TEREMTSD MEG! Ugye milyen egyszerű? És mennyivel könnyebb így, hogy olyanokkal oszthatom meg, akik megértenek, bátorítanak, segítenek benne! Együtt még sokkal de sokkal könnyebb mindez! Teremtsünk együtt, Sumika, sokszorozzuk meg egymás energiáit!

Nagyon jó, hogy velünk vagy Te is!!! Kitartást és HITet kívánok neked a továbbiakban is, és azt hogy elérd a céljaidat!

Szeretettel:

C.



Kicsi Connie, el is

Kicsi Connie, el is képzeltem magam előtt, és nagyon jó érzés volt olvasni téged. Melengeted a lelkemet. Köszönet érte.
Hatalmas ölelés, és kívánom, hogy ez a boldogság fokozódjon, fokozódjon.



Kedves Alfajáró!

Igen, néha roppant toleráns tudok lenni, főleg ha jó passzban vagyok. Ami most nem mondható el, mert délelőtt egy ismerősömnek próbáltam istápolgatni a lelkét, aki most szakított a barátnőjével. De nem elég, hogy nem sikerült lelket vernem belé, még engem is lehúzott maga mellé. Így estére eléggé leamortizálódtam emiatt lelkileg, és persze sikerült is bevonzanom jó pár negatív dolgot, amik nem nagy horderejűek, viszont elég bosszantóak. Pont mint a filmben! Kifut a tej, lemerül a laptop stb. :s Most próbálom visszaállítani a rezgésszintemet, mert az utóbbi időben már tök jól kezdett működni. Remélem, holnapra visszaáll!

Szeretettel:
C.

U.i.: a naívság megmaradt... ;)



Kedves Connie!:))))

Flow Az nem baj ha romantikus maradsz,és ha mellete megmarad a vidámságod is,az egy csodás párositás!:))))Az éredekes figurákat én is kedvelem,jól el lehet velük dumcsizni!:)))Amit Kételkedőnek írtál azért is tetszet nadon,mert Te voltál az első aki elfogadta olyanak amilyen,ez még nekem se ment teljesen:)))A naivitásról meg annyit az az egyik legjobb hit ha jól használják és Te jól használod!:)))Volt egy blog ahol ezt írtam régebben:"A nőknek mindent meglehet bocsájtani!:)Valójában mindenek az elinditója,a kígyó maga:Éva egyetlen bűne a naivitás vala!Azt meg meg lehet bocsájtani,hisz azt is az Úr teremtette!:)S nem "Bűnbe esett"-hanem bűneset(olvasd el a kettő nem ugyanaz!!!!:)"A kígyó ámitott el engem"!(lám itt az igazi bűnös aki miat kiüzetettünk,a kigyó nem tudatlanul használta a meggyőzést,Éva csak naiv volt hiszékeny)
Éva tette után:"megnyilatkoznak a ti szemeitek,és olyanok lésztek mint az Isten:jónak és gonosznak tudói"-ez nem is tünik olyan rossznak!:)És azért bűntetés is kapott böven,de az Úr elfelejtette(?!??:) a naivitást elvenni töle!!!:)-ez mais a nők legédesebb adotsága!:))))"Ha a naivitás bűn lenne minden kisgyerek is bűnös lenne-butaság!:))))Maradj csak olyanak amilyen vagy,jó neked!:)))))



Kedves Öbike!

Olyan jól esik, hogy beleolvasgatsz az irományaimba, és mindig van hozzám egy-két kedves szavad! :)
Bizony, az a faház a csatolmányban álmaim háza... Tudom, hogy nem túl extra, de nekem ez tetszik. :) Igen, szerintem is fontos a hit, meg az álmok, hát nekem mindkettőből van bőven, nem is győzőm leírni! :D Hát még megélni... De majd valahogy csak elboldogulok velük... :D:D:D Nem gondoltam, hogy érdekelhetnek másokat is a személyes vágyaim, de ha szívesen olvasgatjátok, annak nagyon örülök. Mert én meg szívesen foglalom írásba! Hiszen én így teremtek, illetve így teremtek a leghatékonyabban. Nekem ez a módszer jött be. Persze, azért itt van a falon a kívánságtábla is... ;) Arra is jól esik ám ránézni!!!

Neked és mindenkinek sok hatékony termtést kívánok!!!

Szerettel:
C.



Kedves Alfajáró!

Hááát igen, én már csak ilyen javíthatatlanul romantikus lélek maradok... :)
Örülök, hogy tetszett, amit Kételkedőnek írtam. Az a legszebb az egészben, hogy tényleg így is gondolom! Biztos vagyok benne, hogy egy nagyon összetett, érdekes személyiség, és örülnék neki, ha jobban megismerhetném! :)
Igaz, alapból szeretek érdekes emberekkel ismerkedni, és itt nem csak érdekes, de csupa kedves, önzetlen, őszinte emberrel találkoztam! Nagyon jó ez a társaság! És tök jó, hogy befogadtatok!

Puszi mindenkinek!

C.



Drága Connie :)

Nagyon élveztem a fentieket. Jó olvasni újra és újra, mikor valaki a boldogságát, teremtését, érzéseit megosztja velünk. kérlek, hogy folytasd :))))) Az ilyen pozítív írások visznek bennünket is előre hogy érdemes vágyakozni, álmodozni, és legfőképpen HINNI, hogy álmaink valóra válnak.

És az a faház....... az nagyon csúcs...... ebben laktok?

A 16 másodperc az abban fontos, hogy mikor negatív érzéseid eluralkodnak rajtad, és időben rajtakapod magad, akkor ha 16 másodpercen belül tudatosan megfordítod a gondolatodat arra, amit szeretnél, akkor az a vágy indul utjára, hiszen a pozítiv energia gyorsabb és erősebb, mint a negatív. Fontos, hogy tudatosan figyeljünk az érzelmeinkre, mivel mindig minden pillanatban teremtünk.

Szeretettel: Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Kedves Connie2!:))))

Flow Hagy szaladjon az a ló!:)))))Minden ábrándozó lányal elszalad!:))))))Amit Kételkedőnek írtál,hát az egy csúcs!:))))Nadon megkedvetelek amiatt!:)))))))Voltakép csak ezért írtam!:)))



Nyálas...

Ez nagyon csöpögős lett... :s Sorry! Majd próbálok azért úgy írni, hogy ne ázzon szét a monitor. De néha elszalad velem a "ló"... :D:D:D



Személyes

Nem hinném, hogy ne lenne érdekfeszítő, inkább csak nagyon személyes. Egyébként az én magamnak írt történeteim is hasonlóak. ;-) Persze nem kell rájuk irodalmi alkotásként nézni, én beleestem abba a hibába, hogy nem a magam örömére írt történetekként kezeltem, hanem kívülről néztem, és mivel nem ütötte meg a mértéket, jól el is ment a kedvem.
Most azonban azt hiszem veszek magamnak egy szép füzetet, piros tollat, és én is belekezdek újra. Ha nem is valósul meg, legalább az alkotás-álmodozás idején jól éreztem magam. Viszont az érdekes, hogy visszaolvasva neked már nem hatásos. Sokan írták angol fórumokon, hogy pont a visszaolvasással szokták emelni a rezgéseiket, ha valamiért el vannak kámpicsorodva.
A 17 másodpercet először én agykontrollban hallottam, aztán láttam az Abraham-Hicks tanításokhoz kapcsolódó fórumon is. Nem emlékszem már a pontos háttérre, valami olyasmi volt, hogy ha 17 másodpercig tudunk valamire koncentrálni, akkor indul be a teremtés-vonzás folyamata. Ez egyébként nem tűnik hosszú időnek, de ha az ember elkezd próbálkozni hogy pl. egy gyufára gondol, akkor azt veszi észre, hogy néhány másodperc után már máshol jár az esze. Statikus képek esetén gyakorolni kell, pont ezért szokták ajánlani, hogy a vizualizációd legyen minél élettelibb, színesebb, használjd minden modalitást, ne csak a látást (pl. milyen a kedves illata, érintése, hangja, csókjának íze) - így eléred azt, hogy 17 másodpercet kitöltesz és közben egy dologra koncentráltál.



Kedves CyberCat!

Én is úgy gondolom, hogy a ráhangolódás a lényeg, s nekem ez így megy a legjobban, ha leírom... (Rajzolni, festeni nem igazán tudok... :D) Eleinte én is papírra kezdtem, de aztán betelt a naplóm. :) Egyébként meg kipróbáltam: visszaolvasva már nem nyújtja azt az élményt, amikor leírom. Tehát az alkotás folyamata a fontos... Ezért gondoltam, hogy ha már van lehetőség saját blogra, akkor én erre használom. Ezek az én álmaim, tehát nem csoda, ha mások számára nem túl érdekfeszítő, de nekem nagy segítség. És talán nem rabolok el vele sok helyet másoktól. És talán erre is van ez az oldal.
Ez a 17 másodperc jól hangzik, nem is tudtam róla! Ennyi kell a teremtéshez???

TEREMTSD MEG A VILÁGODAT!

C.