Petőfi Sándor és az énkép!!!

Drága teremtőtársaim!
Írom az Ötről hatra a gyakorlatban című könyvet, ami az ötről hatra tanítványok és olvasók saját tapasztalatain alapul. Keresem a fejezetekhez a jobbnál jobb verseket és mire bukkantam? Egy igazi kuriózumra! Íme:

Petőfi Sándor:ÉN

A világ az isten kertje;
Gyom s virág vagytok ti benne,
Emberek!
Én a kertnek egy kis magja,
De az úr ha pártom fogja:
Benne gyom tán nem leszek.
Tiszta e kebelnek mélye;
Égi kéz lövellt beléje
Lángokat.
És a lángok szűzen égnek
Szent oltárúl az erénynek
E1 nem romlott szív alatt.
Nem építek sors kegyére,
Tűrök, mit fejemre mére;
Jót, rosszat;
Mit ma ád, elvészi holnap;
Majd megadja, amit elkap;
jellemképe: változat.
Mint a róna, hol születtem,
Lelkem útja tetteimben
Egyenes!
Szavaimmal egy az érzet:
Célra jutni álbeszédet
Tétovázva nem keres.
És az ég szivem földébe,
Drága fádat ülteté be,
Szerelem!
Koszorúba fűzöm ágit,
Koszorúm szerény virágit
A hazának szentelem.
Kecskemét, 1843.

Hát hiába! Mióta Seneca mester leveleiben rátaláltam arra, hogy ezt írta:
"Mióta jóban vagyok magammal, egyre harmónikusabb körülöttem a világ...."

Én már semmin sem csodálkozom!
Keresem a sikertörténeteket, a csodákat a könyvemhez! Ha van ilyened, írdd meg nekem és bele szerkesztem az Ötről hatrába!

Milliárd ölelés és hála! Csillátok