Vagyok!

Miért akarsz fejlődni? Ezzel már is elfogadtad hogy nem vagy fejlett.
Miért akarsz jobbá lenni? Ezzel azt fogadod el hogy nem vagy jó.
Miért kérdezel? Hisz a válasz nem rajtad kívül kell hogy legyen. A válasz nem egy másik emberhez kell hogy szóljon aki nem vagy, hanem hozzád aki maga magad vagy.
Boldog akarsz lenni? Szerinted meg kell változz ahoz hogy az lehess? Akkor bizonyára az a véleményed hogy a boldog embereknek sikerült végleg kifordulniuk önmagukból.
Hol vagy? Nem itt, nem ott, stb. És? Szerinted lehetséges meghatározni a helyzetedet, lehetséges megtalálnod önmagadat ebben a világban úgy hogy elmondod hol nem vagy? A felsorolást bármeddig folytathatod, sohasem érsz a végére. Miért olvasol? Hol kellene lenned? Hol vagy? Itt vagy otthon? Ki a valóságosabb te vagy én? Te vagy a problémáid? Nézz körül. Állj fel. Ülj le. Megtetted? Akkor most olvass tovább: Miért halgatsz még mindíg az eszedre? Rám aki utasítalak téged hogy légy boldog, és soha meg nem engedem hogy egy percre is megnyugodhass. Én aki meghatározom mi a jó és mi a rosz hogy ha a jót választod akkor a rosz meglététől szenvedj ha pedig a rosszat akkor a jó hiányától. Ott ültök mind Isten országában és az eszetek az a makacs eszetek projektorként vetíti elétek a falra a szenvedés végét jelentő kulcsokat amiket képtelenek lesztek megszerezni hiszen azok csak képek, és nem a valóság, éppen ezért igaz az hogy a szenvedés sem valóság. Az alaphelyzet, a valódi kiinduló pont ahonnan az eszed elcsalogatott téged az a boldogság. Te magad vagy a szeretet. Az aki nem vagy ... sohasem lehetsz. Vagy képes lennél azzá válni ami nem is lehet?

Címkék:

Hozzászólások



:D

:D



:-) Andromed kedves :-)

:-)))))

Unique**
Keep smiling :-)



.

Jó érzés veletek lenni :) Már közhelyé válik ez a mondat ezen az oldalon :)))))) de időröl időre be kell látnom hogy ez így van :)))



Kedves Andromed! Jó érzés

Kedves Andromed!
Jó érzés olvasni Téged.



Teljesen vallom és hiszem,

Teljesen vallom és hiszem, amit mondasz, hogy a viszonyulásnak kell változnia.



Szerinted a rögeszmék

Szerinted a rögeszmék feledése csak úgy beindul? Felejteni is meg kel tanulni azáltal, hogy a rögeszméket feloldod.



.

Túl sok minden hiteti el velünk hogy a helyzetünk nem kielégítő, pedig nem változik a helyzetünk csak a hozzá való viszonyulásunk. Örülök hogy beszélgethetünk. Sokat tanulok én is ez alatt.



.

Keresheted a széket ha le akarsz ülni, de hogy találod meg ha rajtaülsz?

Nem kell fejlődnöd, csak meg kell tanulnod elfogadni azt hogy fejlett vagy. Ez nem tanulás hanem nem-tanulás. Rögeszmék feledése.



.

Minden szónak csend a vége.



Andromed, én hálás vagyok

Andromed, én hálás vagyok minden szavadért, hidd el. Nagyon sokmindent nem tudok még, és öröm minden megtett lépés. Azért vagyok itt, hogy jól érezzem magam, mert erre van szükségem, mert köztetek, titeket olvasva, örömöt érzek, mert a tapasztalatatok gazdagítanak.



Persze ...A jó

Persze ...
A jó megismételhetetlen, vagyis megnevezhetetlen, kategorizálhatatlan, viszont megismerhető és átélhető :) De ezt írtam is. Nem tudok pártatlanul, elfogulatlanul beszélgetni mert a saját problémáimat is belevetítem a szituációdba. Én csak azt ismerem amit csak én ismerek :) Ezért írok ilyesmikről, amik lehet nem passzolnak a másik fél helyzetéhez. Hát ez van. Mindannyian megtörjük a valóságot. Nálam probléma hogy megakarom nevezni a helyest és meghatározni hogyan lehet elérni. Pedig nincs rá konkrét módszer. Ez én vagyok. ... De hol vagy te? ... Meg kell tanulnom beleérezni magam más helyzetébe.



Andromed, ha azt gondolnám

Andromed, ha azt gondolnám magamról, jó vagyok, nem kerültem volna erre az oldalra. Egy szóval sem fogalmaztam azt meg, hú, de jófej vagyok, mert bánt, ha bántok. Milyen az egyébként, aki jó? Van erre pontos kategóriatípus?
Én nagyon köszönöm, amiket írsz, mert segít, és rávilágítsz olyan dolgokra, amelyek előbbre visznek.



Még annyit hogy: "A

Még annyit hogy:

"A kérdés úgy tevődik fel, ha megbántok valakit, baj-e, hogy bánt? Hát nekem, nem az, és örülök annak, hogy bánt, mert ez azt jelenti, nem vagyok a rossz úton."

Persze ez ezt jelenti. De ezt hagyd másokra hogy megállapítsák. Másokat megszánhatsz ha szenvednek és ha neked köszönhető ez akkor is megsajnálhatod őket, de hogy közbe azt mond hogy én jó vagyok mert bűn tudatom van az már ismét tévút szerintem. Én is voltam ebben a helyzetben. Mentegettem magam hogy jé nekem vannak érzéseim meg én azért csak szánom őt és ez jelenthet valamit, nem jelent semmit. Amint megnevezed a jót, amint megpróbálod lemásolni és sokszorosítani, már nem lesz őszinte. Egy érzés amit megnevezünk hogy igen ez ezért vagy azért jó el is múlik és utána nem jön vissza mert gondolatok húzzák le. De ez ismét rólam szól és nem csak rólad. Az én problémáimat is beleírom a hozzászólásaimba és közben próbálom én is feldolgozni és megoldani azokat. De segítenék is. A tapasztalataimat adnám át ... ha lehetne, de csupán szavakkal nem lehetséges. Te tényleg jó úton haladsz, de te ezt ne akard tudni. :)



.

Akkor jó. :)



Drága Andromed, a

Drága Andromed, a kérdésedre a válaszom, nem, nem csalódtam magamban, és főleg semmiképpen nem nagyot. És itt nem az elkerülés vágyáról van szó. Tetteimért vállalom a felelősséget, és most nem az a kérdés, el akarok-e valamit kerülni. A kérdés úgy tevődik fel, ha megbántok valakit, baj-e, hogy bánt? Hát nekem, nem az, és örülök annak, hogy bánt, mert ez azt jelenti, nem vagyok a rossz úton. Nem a követendő szerint élek, hanem a változás igénye szerint, mert az vezet, amire szükségem van. Tudom, milyen egyik végletben lenni, és onnan kimozdulva, hadd örüljek annak, ami most van. Mert élvezem, hogy ez van, hogy felszabadult lehetek, hogy a magam útját járom könnyedén, és boldogan. Nem akarok tökéletes lenni, és volt már az önbecslésem a pad alatt. Eljutottam odáig, hogy szeretem magam, és jól érzem magam annak, aki vagyok. Menekültem én is sokáig, és megtörtént az, ami szükségszerűen kellett, amikor már nem volt hová menekülni, amikor fel kellett vállalni magam előtt, mi a helyzet. És elfogadom, hogy hibázhatok, de ha bántok, fáj.
Nagyon köszönöm, amiket írtál, főként az a mondta fogott meg " A lelkiállapotod legyen jó, nem a gondolatrendszered." Örülök, mert úgy öntötted ezt szavakba nekem, ahogy magamnak szerettem volna. Tömören és célravezetően.



Nagyot csalódtál magadban?

Nagyot csalódtál magadban? Túlzottan fényesre csiszoltad magadat a tükrödben. Úgy nem tehetsz semmi jót ha lelkileg nem vagy arra felkészülve. A helyest nem kell akarni. Mert minél jobban próbálunk valamit elkerülni abba annál inkább bele sülyedünk. A jó nem akaratból hanem szükségszerűen történik. Úgy ahogy a gőz sem akar felemelkedni vagy a kő hullani. Úgy jót cselekedni nem lehet hogy meghatározzuk mi a rosz. A jó az jó és rosz nélküli. Nem ismer kettőséget. A lelki jó más mint a gondolati jó. Az egyik szabály a másik természetes. Ha valami nem jó, elkerülendő, fúj :) az valójában kívánatos és ettől undorodunk amikor megpróbáljuk elkerülni. Attól undorodunk meg hogy a roszra is képesek vagyunk hogy a roszat is akartuk. A lelki állapotod legyen jó és ne a gondolatrendszered. Mert egészen addig míg meghatározod mi a követendő addig olyat is követsz ami nem azonos a meghatározottal. Így mindíg a félelem irányít. Az egyik végletből a másikba és egyre nagyobbakat kell csalódnod. A hibáktól való félelmünkben rettegve teszünk jót és ha hibázunk szörnyülködünk, undorodunk és menekülünk ismét abba az álapotba ahonnan nagyot estünk és ismét bizonygatni próbáljuk hogy nem vagyunk roszak. Én nekem is szembesülnöm kellett azzal hogy nem vagyok tökéletes. Jobb előbb mint utóbb rádöbbeni erre. Hogy az elménkben nem bízhatunk. Olyan sok időn át sepertem a szőnyeg alá a nem kívánatos dolgokat hogy egy hirtelen jött szélvihar elsöpörte a szőnyeget és rávilágított valódi helyzetemre. Akkor hogyha menekülni próbáltam volna ettől a képtől, belehaltam volna. El kellett fogadnom hogy hibázhatok. Hogy a legnagyobb hibákra is képes vagyok. Hogy magamban, az egomnak nem hihetek. Rá kellett ébrednem hogy a gondolatok nem vezetnek ki semmilyen bajból csak az érzelmek. Csak a lélek. Két féle akarattal képtelenség iránytváltani. Az olyan lenne mintha jobbra úgy akarnánk fordítani a kormányt hogy balra is rángatjuk egyidőben. Hogyan juss el odáig hogy az állapotod legyen jó és ne csak a kívánságod? Ezt neked kell megtapasztalnod. De biztos hogy ha az elmélkedés nem szül "kézzel fogható" lelki élményt akkor hagyni kell a csudába az egészet.



Sajnos következménye van,

Sajnos következménye van, tehát most van.



.

Az akkor volt. Most meg most van.



Hát, pl azt hittem, nem

Hát, pl azt hittem, nem vagyok hirtelen haragú és nem tudnak nagyon feldühíteni, és azzal szembesülni, menniyre képes vagyok felindultságomban meggondolatlanul nyilatkozni, nekem nem éppen kellemes felismerés. Fáj is.



.

Ó még én sem.

Voltak elfogadós perceim, az jó volt. Ez egy folyamat, pedig nem az :)



Önmagamat nem tudtam

Önmagamat nem tudtam elfogadni úgy, ahogy szerettem volna. Ezen dolgozom.



.

:-)))))))))))
Unique**
Keep smiling :-)



.

:)



.

:-)
Unique**
Keep smiling :-)