Füvek hullámzó tengerén

Az ifjú Lin-csi aznap egész éjjel a füvek tengerének hullámain ringatózott. A völgy lassan megtelt holdfénnyel, a magasból Lin-csi hajója olykor hánykolódni látszott. De nem a hullámok játszottak vele, csak az elme és a lélek labirintusaiban forgolódott. Nehéz ám ott az eligazodás.
– Megadják majd neki az évek
erejéhez a jó irányt,
most még az ifjú szenvedélyek
fényében mindent elmosódva lát –
vetette rá bizakodó pillantását odaföntről a Hold. Lin-csi hajója most valóban könnyedén siklott a pázsit hullámtengerén.
– Az ember általában nem tudja, mire való. Ezért keresi folyvást a célját, ezért igyekszik mindig valahová. Ezért akar átváltozni mássá, szebbé, jobbá, okosabbá, hatalmasabbá. Ha céljai tiszták, szándéka jó, akkor sem ismer határt. Ha vágyait betölti, máris új terveket sző, nélkülözhetetlennek érzi magát. Ha elbukik, azt hiszi, fölöslegessé vált. Középső utat magának ritkán talál – tűnődött az ember törekvésein Lin-csi, a füvek birodalmában kormányozgatva hajóját.
– Lám, a fűszál még ki sem dugja fejét a porból, már tudja és teszi a dolgát. Pontosan járja végig élete útját, nem tér le, nem téved el. Se többet, se kevesebbet nem kíván, mint amennyi a fűszálnak jár. Tudja, mire való, tudja, hogy létezése mi célt szolgál. Se nélkülözhetetlennek, se fölöslegesnek nem érzi magát. Az Ég alatti világban csak az ember nem ismeri a füvek okosságát – állapította meg keserűen Lin-csi, s szégyenkezve lesütötte a szemét. Pirult az ember balgaságán.
– Mennyi fáradtságtól, mennyi csalódástól, tragédiától kímélné meg magát az ember, ha ő is felismerné a szabályt: csak látszunk szabadnak. A rend egymáshoz köti mind a létezőt, s rájuk kényszeríti parancsát. Ha mozdul az egyik, mozdul vele mind a tízezerszer milliárd. Nincs emberfia, aki ebből képes lenne kivonni magát. Aki nélkülözhetetlenné, vagy fölöslegessé tehetné magát.
– Nem vagyok nélkülözhetetlen, mert nélkülem is múlik az idő. Nem vagyok nélkülözhetetlen, mert a múló időben, a lét műhelyében nélkülem is létrejön minden változás. De nem vagyok fölösleges sem, mert akart és megalkotott magának az Ég és a Föld, nem vagyok fölösleges, mert vagyok! – olvasta ki magának a fűszálak példájából Lin-csi a tanítást. A tanítás szelleme beragyogta és otthonossá tette számára a tengert. Nem aggódott a zátonyok és az örvények között. Nem szorította a kormányt, nem fürkészte erősen az irányt. A füvek hullámaira bízta hajóját.

SU-LA-CE: Az ifjú Lin-csi vándorlásai

Címkék:

Hozzászólások



Ez a történet is tetszik, főleg a vége miatt

– Ki hallja meg az élettelen tárgyak tanítását? – kérdezte Tung-san.
– Az élettelen tárgyak – mondta Jün-jen.
– És tisztelendőséged hallja?
– Én nem, mert akkor te se hallanád a tanításomat!
– Miért ne hallanám?
Jün jen felemelte a légycsapóját:
– Hallod?
– Nem.
– Ha engem se hallasz, hogy hallanád az élettelen tárgyak tanítását?
Tung-san írt egy tanverset és bemutatta a mesternek:

„Ó, milyen furcsa, milyen csodás!
Az igaz hallás nem fül-hallás,
A tárgyak szavát fel nem foghatod,
Csak ha a szemeddel hallgatod.”

Tung-san még némi kétséggel terhelten távozott Jün-jentől. Útközben, ahogy átkelt egy patakon, meglátta saját tükörképét a vízben. Hirtelen megvilágosult, és boldogan énekelte:

„Egyedül járok, és mindenütt szembe jő,
Ő az, aki vagyok, én mégse vagyok Ő.”



Andro

Nagyon tetszik a gondolatmenet.
Szeretettel,
felebarat



.

"Se nélkülözhetetlennek, se fölöslegesnek nem érzi magát. Az Ég alatti világban csak az ember nem ismeri a füvek okosságát"

Szerintem ez a legtökéletesebb létforma. A cél amiért születsz és az akaratod, az öntudatod egyezik és egy pillanatra ki nem találsz azzal ellenkezőt. Miért? Mert képtelen vagy rá. A földi életben ezt a tudatot tanuljuk, fogadjuk el és a halál után ha minden jól ment akkor többé képtelenek leszünk elveszíteni ezt a tudatot, mert eszünkbe se fog jutni hogy bármiért el kellene veszítenünk. Egyszer már lehetőségünk volt dönteni most pedig önszántukból fogjuk választani azt amit elsőnek megtagadtunk tudatlanságunkban.



Örök rejtély

Örök rejtély. Nem hiányozhatsz belőle ha része vagy de ha nem, akkor nem vagy nélkülözhetetlen, Isten tudja hogy végül a részese leszel e, de te döntesz róla. Nincs eleve elrendelés de eleve tudás van, és ez a tudás Istennél van nem az embernél. Nincs okom hinni hogy nem vagyok része az örökkévalóságnak. Látod? A választ én mondtam ki végül. :) Köszönöm a kérdésedet felebarát.



.

Szerintem igen. Ugyanarról van szó benne. Nem tesz többet hozzá. Erősíti azt. De írd hogyha te máshogy látod.



Andro

Csak rimel?
Szeretettel,
felebarat



:)

Rímel.



Andro

Terez anya es egy vele egyutt tevekenykedo nover parbeszede.
Nover: - Terez anya, te olyan sok jot tettel mar eddig is.
Terez anya: - Amit en tettem annyi, mint egy csepp a hatalmas oceanbol.De ha nem tettem volna,akkor az a csepp mindig hianyozna onnan.
Szeretettel,
felebarat



énis :)

.



Köszönöm:)

"Nem elég tudni, hogy mi a helyes. Fontos, hogy próbáljuk azt életünke beilleszteni."
Sant Darshan Singh Ji Maharaj