A csoda folytatódik

Május vége van. Gyönyörű, napsütéses, meleg május. Még bő két hét és vége az iskolának, az óvodások pedig már elballagtak, kezdődik a nyári szünidő. Ilyenkor a gyerekeknek egyre szűkebb az iskolapad, egyre többet nézegetnek kifelé az ablakon, várják a csöngetést, nehéz lekötni a figyelmüket.
Hol van már a szeptember? Amikor átsétáltak az Óvónénijükkel az iskolába. Abba az új, nagy épületbe, ahonnan csak sóvárogtak az Óvónénijük után és haza felé megkértek, hogy menjünk az óvoda felé, hátha be tud integetni neki, vagy odaszaladhat egy puszira hozzá.
Azóta kitágult a világ a Kisemberek előtt.
Pedig nem kis teljesítmény volt beültetni őket több órára az iskolapadba, lekötni a figyelmüket, minden reggel újrakezdetni az álmos kis Nebulókkal a napot.

Hogy is ír erről Kányádi Sándor?
Kicsi legény, nagy tarisznya (részlet)
Horgasinamat verdeső
tarisznyában palavessző,
palavessző s palatábla...
Így indultam valamikor,
legelőször iskolába.
Le az utcán büszkén, bátran
lépdeltem a tarisznyámmal.
Hova viszed, ugyan biza,
azt a legényt, te tarisznya? -
Tréfálkoztak a felnőttek,
akik velem szemben jöttek….

Most már fegyelmezettek, elkötelezettek, tudástól duzzadók lettek, egyébként pedig örökmozgó, vidám, nyarat váró (de azért Tanító nénit is sajnáló) drága gyermekeink ők.
A Tanító nénik is várják a nyarat és másfajta érzések is kavarognak bennük. El kell engedniük azokat a kisdiákjaikat, akik az ő bíztatására olvasta össze az első értelmes szót, mondatot, akik neki számoltak be először arról, hogy mennyi is az annyi.
Én ismertem csodára tanító Tanító néniket, akik látták, amint a tanítványuk – mintegy tükröt tartva felé - rácsodálkozik a csodára. Nekem, mint szülőnek pedig azt mondta, hogy sajnálom, hogy ön nem lehet része ennek a csodának. Hát igen! Én pedig nagyon boldog voltam, hogy Reá bíztam a gyermekem. Reá, aki sajnálja a gyermekemet, hisz még játszania kellene és egész nap az iskolapadban kell ülnie, Reá, aki észleli, amikor a gyerekek már nem bírnak magukkal és akkor azt játszatja velük, hogy rosszak lehetnek, kiabálhatnak és toporzékolhatnak, Reá, akiről a gyermekem azt mondta, hogy: „Képzeld Anyu milyen rendes az Ica néni, mert megtanít engem olvasni és számolni!”
Őket ünnepeljük most hétvégén, június első vasárnapján, a Pedagógus Napon! Azokat a kedves Óvónéniket, Tanító néniket, Tanárokat, akikre a számunkra legnagyobb kincset bízzuk, a gyermekeinket.

Egyed Emese: Vallomás a mostoháról (részlet)
Bizony, szüleink mindennap elhagynak,
és délig ránk se néznek, szép dolog.
Mostohát kapunk. Kikérdez, meghallgat,
megáll mellettünk. Szépen mosolyog.
- - - - - -
Tanító nénink, kedves mostohánk
nádirigóként figyel mireánk;
kiröppent délben, visszavár majd reggel.
Fiókái maradunk szeretettel.

CsatolmányMéret
almás.doc34 KB


:)

https://www.youtube.com/watch?v=A6Vbn7lwkjY
Láthatjátok, hogy én minden témában toppon vagyok! :)



Új kalandok várnak...

Búcsú az ovitól - Dal az óvónéniknek: https://www.youtube.com/watch?v=PoiuAa_9Dho



Pintér Béla: Mesevilág - Ovis ballagó



És most...

...azt képzeljétek, hogy ezt a nagyon összeszokott csoportot fogom ballagtatni pénteken...olyan csodásan szerepeltek a színpadon tegnap is, hogy már a darab közben néha felugrottam volna és odarohantam volna megölelgetni őket!!! Nagyon tehetséges gyerekek lettek belőlük:)))))
És máris szorongat a torkom...
Ölellek lányok Benneteket:)))) Nagyon szépen köszönöm amilyen szép estét varázsoltatok nekem...de már ne dícsérjetek...kérlek!!!! Nem szoktam én ehhez...
Evelyn:)



Evelion...

De Drága vagy......Olyan jó olvasni.....szinte magam elé képzellek! Szeretettel ölel : ágica



Pont ilyennek képzeltelek drága Evelyn!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



belepirultam...:)))))

Ery drága minden szavad köszönöm!!!! De már zavarba hozol a sok dícsérettel...igen, belátom, nagyon szeretnek a gyerekek...de ez egy olyan dolog, hogy amit én is adok, azt kapom, de ha körülvesznek pl. ha belépek a csoportba és ott zsonganak és ölelgetnek, én még jobban szeretem őket...és így generáljuk egymásban ezt az érzést:)))) És ráadásul integrált ovi vagyunk és sérültekkel is foglalkozom...no, az aztán az élmény, amikor pl. egy Dawn kislányt megtanítasz ölelni, szeretetet kimutatni mert már az első nap lökte meg tépte a gyerekeket...mára már megy és sorra ölelgeti őket:))))
Naponta megélek csodákat köztük:)))) Számomra minden nap ajándék velük lenni:)))
Evelyn:)



Drága Evelyn! Engedd, hogy mi köszönjünk

és Téged/Titeket ünnepeljünk, nem pedig fordítva.
Hát, ez az látod, Te a dícséret és köszönet sokszorosát ömleszted vissza.
Te nem is lehettél volna jobb helyen, mint gyerekek között! Képzelem, hogy szeretnek,
mint ahogy én is!:)))))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Ezt csak így lehet....

Olyan hivatás ez, amit csak szeretetből lehet valóban...mert nem a pénz ami motivál...már a mostani huszonévesek, bárhol elhelyezkednek, jóval több kezdő bért kapnak...és mégis, itt vagyunk a pályán, lám én is kihagytam tizenévet és boldogan tértem vissza a gyerekekhez:))))
Ennél szebb napi tevékenység nem létezik azt hiszem...mert én nem nevezem munkának:))))
Köszönöm Ery, Te csodás asszony, anya, Nő:))))))
Ölellek!!!
Evelyn:)



Drága Ágica és Evelion!

Szerettem volna, ha eszünkbe jut ez az ünnep, hisz mint ahogy Te is mondod Evelyn nem jutott eszedbe.
Persze, mert ilyenkor a pedagógus osztályoz, búcsúzik, ballagtat, nem jut ideje magára figyelni, nem is a Ti dolgotok.
Nem lehet elégszer megköszönni ezt a munkát, amit csak is elhivatottságból és szeretettel lehet csinálni.
KÖSZÖNJÜK!:)))))))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Ery de csodás:)))

Ery Szívem, itt is egy nagy meglepetést kaptam tőled!!!! Most tudatosodott bennem, hogy létezik ilyen, pedagógus nap...én olyan fajta vagyok, aki belefeledkezik a teendőkbe és nem is várok jutalmat, hálát érte...én úgy szoktam fogalmazni, hogy én Óvónéni vagyok és nem Pedagógus!!! Ez olyan hasonlatosság, mint az Anya és a Szülő közti óriási különbség...van is egy vers, tán Józsaf Attila írta...hogy mi a különbség az Anya és a Szülő közt...ha valaki ismeri tegye lécci közzé!!!!
Ery nagyon párás lett a szemem pár soros versikéden...meg az egész írásodtól:))))))))))) Köszi:))))
Evelyn:)



Erykém....

Minden elismerésem, minden pedagógusnak! Fiaimat mindig arra tanitottam/ mostmár az unokám is/, hogy nincs, csak jó tanitónéni, bácsi és óvónéni.... És ez igy is van!!!!