Min alapszik az igazság?

"Mindaz összeomlik, ami másra támaszkodik. Csak az nem omlik össze, ami nem támaszkodik semmire."

Andromed: Bemásolom ide azt a szöveget amiben leltem ezt a mondatot, és miközben olvassátok jól figyeljetek arra hogy úgy értsétek ahogy akarjátok:
:)

"Az Ellobanás (nirvana) túl van a megnyilvánulton

…- Koldusok! Van egy hely, ahol nincsen a föld, nincsen a víz, nincsen a tűz és nincsen a levegő, ahol nem létezik a térvégtelenség, nem létezik a tudatvégtelenség, nem létezik a nem-valamiség, és nem létezik az elképzelhető határa. Ott nincs ez a világ és nincs túlvilág, nincs a Nap és a Hold. Arra a helyre mondom én, hogy nincsen ott állás, járás-kelés, halál és születés. Annak a helynek nincsen oka, nincsen folytatása, nincsen támasztéka. Ott van vége a szenvedésnek…

Koldusok! Létezik egy születetlen, létesületlen, nem teremtett, nem alakított. Ha nem létezne egy születetlen, létesületlen, nem teremtett, nem alakított, akkor a születettből, létesültből, teremtettből, alakítottból sem lehetne kitalálta. S mert létezik egy születetlen, létesületlen, nem teremtett és nem alakított, ezért a születettből, létesültből, teremtettből és alakítottból ki lehet találni…

Mindaz összeomlik, ami másra támaszkodik. Csak az nem omlik össze, ami nem támaszkodik semmire. Nyugalom ott van, ahol nincsen összeomlás. Nem támad ott fel a kéj, ahol nyugalom van. Ahol nem támad fel a kéj, ott nincsen járás-kelés. Ahol nincsen járás-kelés, ott nincsen halál és születés. Ahol nincsen halál és születés, ott nincsen az itt s az odaát, és nincs a kettő között. Ott van vége a szenvedésnek…"

Andromed: No komment.

Címkék:

Hozzászólások



első kézből :)

Had osszak meg veletek egy tapasztalást egy rövidke mondatba sűrítve:

Álmában az ember az égben is jár: Igaz

:)



.

: )



Andro

Koszonom a valaszt,
szeretettel,
felebarat



.

Máskülönben ... én sem ismerem az igazságot.



.

Szerintem nem mese. Azért én is remélem hogy lesz egy fajta megnyilvánulásunk és nem csak egy nagy szeretet massza leszünk :))) Lelki egység itt a földön is létrejöhet fizikai elkülönültség mellett. Szerintem a paradicsomban is ez lesz a helyzet. Vagy hát a biblia azt írja hogy új föld és új ég lesz és azon fognak élni az emberek nem tudom hány ezer évig, de már romolhatatlan testben, na szóval a fizikai látszólagos különlét megmarad de már senki nem fog hinni a külön levőségben mert mindenki aki a Létben marad érezni fogja a lelki egységet, Istenben. Valami ilyesmiben hisznek a buddhisták is. Jól van kitalálva a világ. Lényegében mindenki egy, csak ennek az egy lényegnek a megjelenései különböznek. De tudnod kell felebarát hogy én nem egy konkrét helyet jelöltem meg ezzel az írássaal. Ezzel az idézettel. Csak egy létállapotot egy mindennél teljesebb érzést amely jelen lehet itt a földön is, de a menyben is, az új földön is, vagy akárhol.

Hiszem hogy lesz valamiféle fizikai lét a halál után is. Tulajdonképpen ennek több értelme lenne mint az egyedüli teljességnek. Akkor teremtés sem lett volna ha nem lenne valamiképp teljesebb a társas egység :)

Ui: Azért mondtam "légvárak"-at mert mindaddig amíg az ember nem tapasztalja meg mindezt addig nem lehet róla valós benyomása. Mégis ... az egész élet ennek a benyomásnak ennek a valóságnak a felismeréséről szól. De én úgy tapasztaltam amikor egy időben a halál utáni dolgokról, a mennybéli állapotokról gondolkodtam hogy segítenek fentről :) abban hogy egy kis rálátásom legyen erre a felmérhetetlen valóságra. Kutatni bizonyára lehet ennek a valóságát, és bizonyára kell is, csak az nem mindegy hogyan. Én mostanában a hogyanról próbálok beszélni.



Andro

Akkor hol van a Szentirasokban igert Paradicsom es egyebek? Csak mese lenne?
Koszonom valaszod,szeretettel,
felebarat



.

Szerintem ez mindenhol ott van nem csak az életen túl. A földi élet csak egy nézőpont. Elég csökevényes leszűkült látószög. Mi van a földi élet és a között amit bemásoltam? Mi magunk!



.

Azt hiszem nincs közötte semmi. Csak légvárak. Felebarát.



:)

sophie én most ide nem írok mert neked írtam a "nem rossz" címűben is
voltaképp erre a bejegyzésedre válaszoltam



/Miért is nem írtad meg

/Miért is nem írtad meg blogban?! Meg az összes Lin-csit... Így máséba kell belepiszkálnom.../

Csak egy utolsó mondatot: a csalán nálam "szent" növény. Tilos lefűnyírózni.
És akkor most megyek a "gyógynövényes" oldalra... :)



értelmezések

Nekem ez a buddhista "soha ne végy másban menedéket" mondatot idézte fel..:)
Próbáltam már betartani..:) Néha segít, néha rájövök, valószínűleg sok rizst kell még válogatnom..:)
Olyan ez, mint a vágytalanság állapotát elérni..;)
De ha már arra vágyom, hogy vágytalan legyek, akkor ez vagy paradoxon, vagy megint mehetek rizst válogatni..:)))



Andro

Jo messzire mentel! Es azt is tudod,hogy elotte mi van? Az,amit leirtal es a foldi elet kozott. Erdekelne.
Szeretettel,
felebarat



igaz :)

igaz :)



A kultúrnövényekről (offtopic) :-)

Valamikor a kultúrnövények is gyomok voltak! Mi "rontottuk" őket el. :-(

Nyitott szívvel és gondolatokkal
scept :-)



Kedves scept,

Nem az én elgondolásom volt, csak hallottam, nem is sikerült a magamévá tenni...
Konkrétan a "gazolásról" szólt az eredeti, de ha erőltetem, eszembe juthat valami "filozofikus... :)

Talán a párhuzam a "tenyésztett kultúrlények" és a "természeti lények" között...

Még mindig ad gondolkodnivalót...

Ui.: Kedvesemnek is tetszett a történet, egy idézet jutott eszébe: "A tanítvány a tehetségével, a Mester a tudásával tanít."



igen jó elgondolás

Kedves Május!
Igen jó elgondolás a Te meglátásod.
Bizony akinek kérdése van, annak van még tanulni, vagy rendszerezni valója.

Azt értem az elgondolásodban , hogy a gyomnövények természetes gyermekei a földnek, de azt nem látom be, hogy a "kultúrnövények" élősködnének. Ők fogadott gyermekek, gyengék és gyámolításra szorulnak. De van olyan tulajdonságuk amely miatt megéri őket megvédeni.

Nyitott szívvel és gondolatokkal
scept :-)



thescept, nagyon jó ez a tanmese, mindenkinek mond valamit...

"A rizst válogasd szét ügyesen": az jutott ma eszembe, hogy ez még mást is jelenthet.
Azt is, hogy a megszerzett mindenféle ismeretedet rendszerezd, gondold át, találd meg a helyét: ez ide tartozik, az ugyanolyan, emez erre lesz jó, amarra most nincs szükségem... Az összehajigált káoszos halmazból ekkor lesz tudás, és nem kell megkérdezni, hogy "mit kell most tennem".
Egy jó ebédhez is össze kell válogatni az egymáshoz illő alapanyagot, különben egy rossz összetevő elrontja az egészet... Szóval, nem lehet a "mindenféle rizst" "egyben főzni".

Nem, nem főzés közben jutott eszembe :), hanem a kertben.
Ha nem a konyhára, hanem rizsgyomlálásra lett volna beosztva az ifjú szerzetes, nyilván hasonló történet lenne Lin-csitől... :)
Szóval, válogattam a hasznosat a gaztól, ez gyom, ez marad, hopp, ez nem gyom volt... bocs... :)

Az is eszembe jutott közben, amit egyszer hallottam, filozofálgatás nélkül közreadom: a termesztett, ún. "kultúrnövények" azok, amelyek élősködnek. A Föld igazi, őshonos gyermekei a gyomnövények... Érdekes. Majd gondolkodok rajta...



Jól csináljátok!

Tanulságos párbeszéd folyik köztetek!
Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



.

:))) igen a hátralépés jó dolog

... főleg itt a Huo-to folyó partján. :))))



Szóval a vidámság segít

Nagyon igazad van. A mai napon is megéreztem ezt az igazságot. Valami az elmúlt napokban közelebb került hozzám mert egy jó ideje nem gondoltam rá görcsös akarással. De ahogy elérhető közelségbe került, azonnal elkezdtem görcsölni a problémákon rágódni és a nap végére messzebb került mint volt. Mosolygok a tudatlanságomon, butaságomon. Remélem ez segít, mert így hátrébb tudok lépni és messzebről, könnyedébben, átfogóan szemlélem a problémát.
Szóval a vidámság segít, itt a huato folyó partján. :-))))

Nyitott szívvel és gondolatokkal
scept :-)



.

Értem. Törekvés nélkül is el lehet érni sikereket. A tudás: nem igazi tudás. Az igazi tudás pedig nem tudás :) Ez a mostani bejegyzésem úgy született hogy olvasgattam neten minden félét, és ezt a pár sort elolvasván nagy nyugalom talált rám. A legfényesebb nyugalmat eddigi életem során akkor éltem át amikor a legkevésbé törekedtem rá. Csak úgy megtalált. Akkor vagyunk igazán megszabadulva a szenvedéstől mikor már nem törekszünk arra hogy megszabaduljunk tőle csupán észrevétlenül azonossá válunk azzal a végtelenül teljes lélekkel amelyet mindaddig szinte hiába kerestünk ha egyáltalán kerestük. Lin csi től egyszer egy tanítvány megkérdezte hogy mi értelme van akkor a tanításnak. Ő pedig azt mondta hogy ezt talán még a magasztos sem tudja, különben szerinte csak vígasztalás az embernek, mert ez a legtöbb amit tehet az ember magáért és másokért: próbál a helyes útra terelni és azon járni szavakkal, festményekkel, zenével ... Szét válogatom a rizst scept. Most már majdnem a végére értem. Lassan nem lesz más választásom csak a helyes ösvény ami festővé, buddhává, igaz hitű kereszténnyé, boldog emberré tesz. De addig is nem törődök azzal hogy mi lesz majd. Nem törődök a lelki jobbulásommal. Nem törődök a tudásom gyarapításával. Az a baj hogy az ember nem úgy tanul hogy azonossá válik a tanulni valóval hanem elsőnek elképzeli magáról hogy a tanulandó valamit egyáltalán nem birtokolja és törekszik azt megszerezni. Pedig semmi olyat nem lehet szerintem megtanulni ami eleve ne lenne már a milyénk, születésünktől fogva. Értékeink nem magunkon kvül helyezkednek el. A külvilág dolgai csak a belső utak irányjelzőiként funkcionálnak. Csak azt tudjuk megtanulni amit lélekben már birtoklunk. De végeredményben a bejegyzésem magja, ez a mondat: "Csak az nem omlik össze, ami nem támaszkodik semmire." is erről szól. Amikor a helyes ösvényen akarunk járni, akkor úgy próbáljuk azt tenni hogy ne használjunk hozzá semmilyen mankót, semmilyen eszközt, semmilyen valamit és semmilyen semmit :)

ezek jutottak eszembe scept a mostani beszélgetésünkről
itt
a huoto folyó parjtán
:))))))))))



A tanult tudás

Szia!
Szívesen válaszolok. Ahogy én gondolom.
Nekem ez a töténet azt jelenti, hogy a tanult tudásunk, még ha értjük is pontosan, még nem tesz minket Buddhává, nem tesz minket tudóssá, nem tesz minket gazdaggá, nem tesz minket semmivé. Céljainkat meg kell élni. Meg kell élni a kötelességeinkkel együtt, és ha miközben szétválogatjuk a rizst és marad energiánk, hogy megtegyünk mindent azért, hogy gazdagok legyünk, vagy tudósok legyünk, Buddhává legyünk, akkor elindultunk az úton, hogy azok legyünk.
Hogy végig tudjuk e járni? Hát hányan vannak gazdagok, tudósok, Buddhák. Ennyire nehezek ezek az utak. De a tisztességes élet tisztességes jutalmat kap, ha nem is jut el addig, hogy megtapasztalja "Ott van vége a szenvedésnek". Neki még tapasztalnia kell, de feljebb, közelebb jut ahhoz a helyhez, amit leírtál.
Tanítottam fizikát. Ehhez főiskolát végeztem, vizsgáztam, szigorlatoztam, államvizsgáztam. Bizonyítottam, hogy tudom. És megéltem azt az érzést, hogy amikor órára készülve azt próbáltam elképzelni, hogy hogyan magyarázom az anyagot, akkor lett egészen enyém a tudás, akkor értettem meg a mélységeit.
És akkor váltam igazi tanárrá amikor ráébredtem, hogy a fizika az egészben csak az ürügy. Sokkal fontosabb a kapcsolat a tanítványokkal.

Nyitott szívvel és gondolatokkal
scept :-)



Scept! :)Örülök ennek a

Scept! :)

Örülök ennek a történetnek. Már találkoztam vele akkor is amikor elsőnek bejegyezted ide az oldalra és akkor nem értettem mit jelenthet a rizs szétválogatása, utalásodban. De most már kezd derengeni: Úgy gondolod hogy mielőtt az ember eléri ezt, sok tenni valója van amelyeket nem hagyhat maga mögött? Nekem is vannak lezáratlan ügyeim. Nagyrészt olyan kapcsolatokról beszélek amelyekben nekem talán már kissebb szükségem van arra hogy elszakadjak a rögeszméktől, berögződött társalgási, cselekvés béli rosz szokásoktól. Helytelen gondolkodásmódtól. Le kell zárnom, heggedni kell hagynom a régi sebeket hogy aztán valóban szabadon járhassak. Meg hát én úgy gondolom hogy miután az ember eldöntötte hogy hátralévő életét ennek a lelki teljességnek szenteli, akkor is végezheti feladatait továbbra is, eseleg nagyobb eredménnyel mint addig. Vagy az is megeshet hogy az ember rátalál az útra de képtelen azt megtartani hosszabb időre, vagy egyáltalán nem értett meg semmit, csupán a gondolatai tükrében látszik buddhának.

Szóval most te jösz :) Mit is értesz pontosan a rizs szétválogatásán? Egyéni életút? Karma? Kötelesség? Sors? Lezáratlan ügyek? Elvarratlan szálak? Vagy csak hétköznapi, szenvtelen élet?



.

Hello Deni!

Valószínüleg tényleg ez van az életen túl. De szerintem nem mindenki tapasztalja meg. Csak az aki életében is próbált harmonizálni ezzel a közös forrással.
Mindenesetre jó érzés :)

Ilyenkor nem győzőm magam emlékeztetni: A lelki élmény az lelki élmény!

Ez azt jelenti hogy a valaha átélt és egyáltalán az átélhető érzések, tapasztalások közül ez a legotthonosabb. Teljes lelki tapasztalás, kettőségek nélkül, szenvedés nékül ... hmm ... beleömleni a csendbe, visszahullani a tengerbe. Kívánni való ez az élmény mert ez a legkívánatosabb. Csodálatosabb, és hatalmasabb bármely testi vágy beteljesedésétől.



hello monyo :)

rendkívül örülök ennek :) mert azt reméltem amikor felraktam hogy lesz őár ember aki ezt fogja érezni a szöveget olvasán. Én mikor ahhoz a mondathoz értem amit kiemeltem, hát hirtelen a lehető legjobb helyen találta magam, egyhelyben. Fantasztikus érzés valahányszor elérem ezt. Vagy ő ér el. Vagy én várom meg :) vagy ilyesmi :) tehát: nagyon szívesen, ... nagyon örültem a jó fílingednek! :)



Buddha vagyok apát! BUDDHA!

Kedves Andromed!
Bár egyszer már ezt a történetet hozzáfűztem egy bloghoz, most mégis újra megteszem, mert ide vágó! Meg mert tudom, hogy kedveled, és nekem is kedvencem.
Tehát mielőtt eljutnánk a végső célunkhoz, végezzük el a feladatunkat rendesen. Válogassuk szét a rizst :-)

A rizst válogasd szét ügyesen!

"Lin-csi 75. beszélgetése kolostorában a Huato folyó partján.
Lin-csi kolostorában egy reggel fellármázta az apátot egy ifjú szerzetes.
- Apát! Apát! Megvilágosodtam! Ma hajnalban Buddhává váltam.
- Mit beszélsz, szerzetes?
dörzsölte a szemét Lin-csi.
- Buddha vagyok apát! BUDDHA!
- No ne mondd! Honnan veszed?
- Átlátom a valóság titkát, ismerem az okokat és a törvényt. Megszabadultam a vágyak indulatától, a létezés indulatától, a tudatlanság indulatától. Legyőztem a születést, legyőztem a halált. Többé nem kell erre a világra kerülnöm! Buddha vagyok tehát!
állította magáról nagykomolyan a szerzetes, majd titokzatoskodva megkérdezte.
- Mond! Mit kell most tennem apát?
- Reggeliztél már?
emelte rá álmosan a tekintetét Lin-csi.
- Nem reggeliztem.
- A konyhára vagy mára beosztva, vagy rizsgyomlálásra?
- A konyhára.
- Nos a konyhára, ma szállítják be a magtárból a gabonát. Az egész évre való rizst most hozzák. Szedj össze vékákat és zsákokat, mindegyikből tizennyolcat! A rizst válogasd szét ügyesen. Úgymint korai rizs, késői rizs. Télen hántolt rizs, fehér rizs, lótuszrózsaszín rizs, sárga kalászú rizs, száraz rizs, közönséges barna rizs, közönséges sárga rizs. Kásás rizs, rövidszárú rizs, halványrózsaszín rizs, cirmos kalászú barna rizs, hántolatlan barna rizs, hántolt csíkos rizs, kövér szemű sárga rizs, hosszúszemű sárga rizs, valamint hosszúszemű hántolt sárga rizs. Ha ez megvan, töltsd meg velük a zsákokat és a kosarakat. A zsákokat vidd a kamrába, a kosarakat meg a konyhára. Ez lesz a dolgod mára szerzetes. Semmi más. Kis időre hagyd el a filozófiát. Megfekszi olykor az ember gyomrát. Most menj, reggelizz egy kis zabkását. Nehogy éhesen kezd el a munkát.
Szólt Lin-csi apát. Aztán visszafeküdt, aludni az ágyába.
Korainak látszott még az a Buddhaság."

Nyitott szívvel és gondolatokkal
scept :-)

Nyitott szívvel és gondolatokkal
scept :-)



Igen

Ez van az életen túl. Buddha nélkül is érzi az ember. Aztán félni kezd és magának mesélni...

Pedig...

Jó, hogy ezt feltetted!



hello Andromad

Ahogy olvastam az az erzesem tamad, hogy ide tartok vagyis tudom hogy oda fogok erni es tok nyugott vagyok. Jo filing volt nagyon. Koszi

http://www.lululola.eoldal.hu