Különös dolgok...

Egy vallomással tartozom Nektek - minden nap, szinte észre sem veszem és itt olvasgatok több órát:) ami persze a munkám rovására megy:( De! azt hiszem, hogy az én épülésemet is szolgálja:) Szóval, KÖSZÖNÖM NEKTEK, HOGY ITT LEHETEK:)

Most olvastam a "Búcsú" című bejegyzést... és valamit egyszerűen nem értek.
Ha valaki létezésével és gondolataival, melyeket megoszt embertársaival ilyen mértékben tud segíteni... és írásaiból arra a következtetésre jutok (szánékosan 1 szám 1 személyben írom), hogy Ő bizony erre hivatott! Ő egy Tanító! Ő már tudja, amit én csak kapisgálok még...! Szóval egy ilyen mély tudással bíró ember, hogy lehet, hogy erre a következtetésre jut, mint a "Búcsú"? Számomra megkérdejelez ez sokmindent... Értem én, hogy vannak dolgok, amik rosszul esnek nekünk és nehezen kerekedünk felül sérelmeinken...
Azt gondolom, hogy ha engem bántna meg valaki egy weboldalon, lehet, hogy én is búcsút vennék... De!
Többek közt azt is megtanultam ITT, hogy az ilyen, vagy az ehhez hasonló helyzeteken hogy lépjek túl...
Tetézve persze azzal, hogy kiskorom óta ritkán engedtem meg magamnak, hogy a könnyebb ellenállás felé lépjek tovább... Minden döntésemnél mérlegeltem, hogy kinek is jó ez? Mit is akarok? (Van mögöttem válás, 4 évig tartó gyermekelhelyezési per, rózsadombon luxus körülmények, éhezés, stb...) És a józan ész sugallata ellenére léptem... Luxusból a szegénységbe..., évekig tartó mocskos pereskedésből a kompromisszumba..., stb. Sosem bántam meg a döntéseimet. Persze, óhatatlan, hogy amikor visszanézünk sok év távolba, eszünkbe jut, hogy a MAI eszünkkel, mit is tennénk másképp... De! Ha akkor, ott másképp döntök, most nem ugyan az az ember lennék, kiszen döntésemmel járó tapasztalatom nem lenne a birtokomban, stb...
Zagyvának tűnő (tornádóságom) soraimból csak azt szeretném kihozni, hogy
1/ remélem, hogy az itt tanultak hozzá segítenek ahhoz, hogy a nehezebbnek tűnő ellenállás felé tett lépéseimet, embertársaimban történő csalódásaimat a magam és szeretteim épülésére használhassam:)
2/ bízom abban, hogy Társunk megváltoztatja döntését és Velünk marad - mindnyájunk Örömére:)
3/ hálás vagyok, hogy az itt tanultakkal kiegészülő személyiségem pl. egy ilyen helyzetben is egészen mást lát, mint évekkel ez előtt láttam volna...
4/Nektek (is) köszönhetően azt gondolom, hogy ha velem valaki nem ért egyet, az az Ő véleménye... Amit meg én gondolok, az enyém... és a másik véleménye nem befolyásolhatja az én tapasztalatom által levont konzekvenciákat többek közt a Titokkal kapcsolatban.

Csak remélni tudom, hogy a front, vagy érzékenyebb lelki periódus lehet az oka annak, hogy akitől tanulunk, cselekedetével, döntésével pillanatnyilag épp az ellenkezőjét "hírdeti" annak, amit tanít... Remélem elmúlik és felszáll a sérelem köde... Miértjeim és különös érzésem válaszát azt hiszem siekrült kibogoznom önmagam számára....

Címkék:

Hozzászólások



Drága Tornadolulu!

Számomra azért fantasztikus ez az oldal, mert hosszabb időt itt töltve megéreztem, hogy olyan közösség formálódik itt, ahol olyan módon otthon érzem magam, mint egy szerető családban. Ebben a családban ott van a bölcs nagypapa, akinek a csendje tanít. Ott van a mindenkire figyelmet fordító drága nagymama, akinek minden szava simogat. Ott van az okos apuka, aki komoly felvezetésekkel terelget. Ott van a praktikus anyuka, aki mindenféle csodát előrángat, ami vidámmá tesz, megríkat, néha a kezedre csap, ha kell. És ott van a nebulóság: a kételkedő, a tudásra szomjazó, a hisztiző, a mókázó, a "ki gondolná" bölcsességet megcsillogtató, a vitatkozó, a lázadó, a provokáló, a zenében gondolkodó, a ... na és persze az undok nagynéni, az anyós...és sorolhatnánk még egy ideig. És ez a család működik, mert a családtagok figyelnek egymásra, ilyen-olyan változó szerepekben tükröt tartanak, amit fényesítgetnek, néha fejjel lefelé fordítanak, innen-onnan közelítik a látott, mutatott képeket. Nincs jó és rossz tulajdonság, elfogadás van. Nincs jó és rossz tett, tapasztalat van. Egyéni siker és nyereség van, amit ez a közösségünk is megünnepel, ha megosztjuk vele. Egyéni veszteség van, amikor a közösségünk szomorú, de felelős is azért, hogy a veszteséget a helyén kezelje. Egyéni utak vannak, amit a közösségünk csak segíthet, támogathat, de ezen az úton mindenkinek egyedül kell haladnia, ennek a felvállalt felelősségével.
Kedves Tornadolulu! Nem hiba a kritizálás. Olyan saját magad felfedte tulajdonság, amin változtatni akarsz. És kívánom, hogy sikerüljön megélnetek ezt a tesóiddal együtt.
Sok szeretettel ölellek:
Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



Ezer köszönet:)

Kedves Dodola,

ezerszer is köszönöm soraidat:)
Egy olyan hibámra világítottál rá, amin bizony van mit dolgoznom... Családunkban szinte genetikailag kódolt a kritizálás - a külvilág és önmagunk felé egyaránt... (bár nem mentség számomra, de mostani állapotom e téren sokkal job, mint pl. egy éve volt...)
Apukám és a flesége is többek közt ennek köszönheti betegségét... és azt hiszem ez is nagyban közrejátszott abban, hogy képtelen voltak urrá lenni betegségükön. Nehezen fogadtam el, hogy elmenztek ilyen hamar és kerestem az okot, mi lehetett a baj? Bízom benne, mi, akik itt maradtunk (húgom és öcsém) tanulunk belőle...

Mégegyszer - köszönöm soraidat és azt, hogy éreztem benne a szeretetet:)

SZeretettel - Tornadolulu



Emberek vagyunk!

Tanulunk és tanítunk. Elégedettek vagyunk és dühösek vagyunk. Magasztos célokat valósítunk meg és esendőek vagyunk. Örülünk és fájunk... Így vagyunk kerek egészek.
És vannak pillanatok. A tisztelet nevében, a bölcseségnek beállított tapasztalatmorzsák hiú fényében, apadatlan szeretetéhségünkben, akarva vagy akaratlanul néha felülünk a saját lovasszobrunkra. Büszkeséggel dagadó mellel éltetjük sikereinket. Bizonyítani, hangsúlyozni tartunk szükségesnek szükségszerűtlent. Mindenki! Lépten nyomon! Kritizálunk így-úgy és így-úgy kezeljük a kapott kritikákat. Emberek vagyunk.
És vannak pillanatok. A közösségben élő emberek reagálnak egymásra. Tanulnak és tanítanak. Írigykednek és tisztelnek. Bántanak és dícsérnek. Ítélnek és dühöngnek. Bocsánatot kérnek és megbocsátanak. Emberek vagyunk.
És vannak pillanatok. Szándékok és döntések. Szabad akarat. Szabad akarat iránti tisztelet. Felelős szabad akarat.
És vannak pillanatok. Az elfogadás pillanatai. Önmagunk és egymás teljes elfogadása!
Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos