Elakadva a sárban, éjszaka, hulla fáradtan, elkeseredve, 250km-re minden ismerőstől

Egy hete történt velünk a következő.

Lakodalomban jártunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Amikor éjjel vége lett a lagzinak, elindultunk nyaralásba. (Ezt így terveztük, legalább reggelre odaérünk nyugiban.)

Mentünk-mentünk a hegyek-dombok között, mire úgy 4 óra tájban hajnalban egy vasúti átjáróhoz nem értünk. Az le volt zárva. Meg is lepődtünk, valami munkálatok folytak, talán aszfaltozták. (?) Megkérdeztem egy munkást, hogy hogyan juthatunk át a sineken, mire ő elmutatott jobbra, hogy egy 2 km-re van egy másik átjáró, látni a fényeit is, ott próbálkozzunk. (Ekkor mutatott egy aszfaltos útra, hogy arra menjünk.) Mivel nem volt nálunk GPS, csak a kinyomtatott (49 oldalas) útvonalterv, gondoltuk, ez a kis kitérő nem lehet gáz.

Elindultunk hát azon az aszfaltos úton. Egy idő után már csak földút lett. Aztán olyan rossz földút, hogy a kocsink alja többször leért. Mentünk már vagy 10 perce befelé az erdőbe, amikor az autónk jobb oldala egyszer csak sárba ért, és onnantól már szinte meg sem mozdult.

Kb. 60 percig (!!!) előre-hátra mentem az autóval, hogy valahogyan mégiscsak megmozduljon. De nem. Feleségem is, én is nagyon el voltunk már keseredve. Feleségem teljesen kiboult. Már sírt is. Hogy most mi lesz?

Hullafáradtan, gyönyörű elegáns ruhában, 250km-re minden ismerőstől, reggel 5kor, tök sötétben, elakadva az erdő szélén egy olyan településen, aminek még a nevét sem tudtuk. A helyzet finoman szólva is kilátástalannak tűnt.

Aztán mondtam szerelmemnek, hogy na, akkor ez így nem lesz jó. Arra gondoljunk, hogy milyen jó érzés lesz kijönni ebből a galibából, és továbbmenni.

Ekkor megöleltük egymást, megnyugodtunk, és elkezdtünk kukoricát szedni. Egy kukoricaföld mellett akadtunk el ugyanis. Utólag is bocs a tulajnak, de egy 100 szál kukoricát biztosan kitéptünk tőből az autó refelktoránál, ugyanis az volt az egyetlen fényforrás.

Betettük a kocsi kereke alá. Párom jó messzire félreállt, hogy ne legyen saras. (Ekkorra már az autó felismerhetetelenségig sáros volt --- kb, mint egy off-road terepjáró, csak ez egy Seat Cordoba...)
És egyszer csak sikerült :)

Kijöttünk a mocsárból. Az autó jobb oldala annyira benne volt már, hogy az ajtót már nem lehetett kinyitni. De kijöttünk belőle.

Bevonzottuk :)

Bízzatok és higgyetek! Mindíg! Aztán sikerülni fog. Ez biztos!

Hozzászólások



No

Örülök, hogy tetszett :)
Akkor teszünk a fórumba dolgokat.

Üdv... :)



Story

Szia Webmaster!

Tetszett a történet, jó kis tortúra lehetett, de biztos tanultatok belőle sokat. Volt egy hasonló elakadásom erdőben, de szerencsére az nem sárban volt, úgyhogy ennél sokkal kisebb problémát jelentett, de át tudom érezni a helyzetet, mert én is megijedtem akkor... :)

Egy kérés: a vonzással kapcsolatos történeteknek a Fórumban nyitottunk külön témákat, úgy könnyebben megtalálja aki keresi... inkább oda tegyétek ezeket fel :)



Köszi webmaster, Ez egy jó

Köszi webmaster,
Ez egy jó kézzel fogható story volt a bevonzásról.
Ezeket szeretem!
Szelly