Megbántottság..

Kedveseim :-)

Néhány, elmúlt hetekben történt dolog elgondolkodtatott.
Kedvesem már írt nagyon fantasztikus cikkeket ezekről a témákról,mégis úgy érzem,ez ki kell jöjjön belőlem.
Nagyon kérlek Titeket,senki se vegye magára,ha olyasmit írok,ami nem esik jól valakinek,mert az én érzéseimet írom le.
Folyamatos változás az életem,életünk.

Nap mint nap tapasztalom,hogy másként reagálok dolgokra,mint akár egy nappal korábban.Ez természetesen függ az éppen aktuális állapotomtól,mégis azt tapasztalom,hogy egyre könyebben reagálom le a dolgokat,amelyek zavarnak.
Anyamacinak hála,tegnap olvastam el a Békés harcos útja című könyvet.A film régóta a kedvencem,mégis most ,azaz tegnap értettem meg valamit.Hosszú hónapok óta tapasztalok egy olyan dolgot,amit nemtudtam mire vélni,sőt Kedvesem sem.
Számára nem is tűnt igazinak a reakcióm:-)
Én már akkor is tudtam ,természetesen,hogy mélységesen igazi,de ha valaki kívülről látja,érzi,nem biztos,hogy azt mondja,normális vagyok.Pedig azt hiszem,most reagálok csak igazán normálisan .
A könyvben az áll,ha valami történik veled,éld át,engedd át magadon,aztán hagyd,hagy menjen.Legalábbis számomra ezt mondja.És ekkor jöttem rá: hónapok óta így élek.Bármi történik velem,megélem,átélem,aztán tovább engedem,hogy menjen:-)
Tegnap este is ez történt.Hatalmas feszültség jött ki rajtam.Zokogtam,mint a záporeső. Nem tudtam elmondani,s azt hiszem nem is fogom,hogy mi volt a baj,de ez már nem is érdekes.Tudjátok miért?
Mert a zokogás után,mintha elfújták volna.Tovább engedtem.Egyetlen perccel azután,hogy az utolsó könnycsepp kijött a szememből,már hihetetlen boldog voltam.és ez nem hangulatingadozás,ahogyan azt Sanya hitte,pár héttel ezelőtt.Én már akkor is éreztem,ott belül,hogy ez más.Bár én is elég furának tartottam,hogy egyik percben " panaszkodok",a másikban pedig minden rendben,és azt állítom,semmi bajom,sőt: boldog vagyok.
Pedig ez az igazság.Számomra a boldogság a belső békét jelenti,az összhangot magammal.S akkor vagyok összhangban magammal,ha jól érzem magam.
De hogyan tudom ezt megtenni,ha feszültség van bennem,ingerült vagyok?
Természetesen sehogyan sem.Ember legyen a talpán,aki erre képes.Szerintem.Azonban ha elengedem a fájdalmat,miután átélem,akkor visszaáll a harmónia,az egyensúly.Éld át,és engedd,hogy menjen.Sőt,ha belegondolok,nem tudatosan,de nagyon sokszor alkalmaztam már életemben.Például,amikor apukámat megölték.A temetésen majdnem beleestem utána a sírba,s pár perccel később hazafelé,teljesen őszintén,nyiltan tudtam nevetni.Ez elég rohadtul hangzik,de így van.S minden nagyobb tragédia után az életemben( volt pár) így tettem.S ezek csak tegnap estek le.Ezeket azért írtam le,mert elég sok olyan dolgot tapasztalok az elmúlt hónapokban az oldalon,ami okulásomra szolgált.

Ezen tapasztalatokkal a birtokomban jöttem rá arra is,hogy nem tudnak megbántani.Könnyen mondja valaki azt nekem,hogy csak akkor lehet megbántani,ha hagyom magam,amig nem élem át magam is azt a tényt.Már tudom,hogy így van.A megbántottság érzését is megélem,majd a következő pillanatban elengedem.Illetve elképzelem az illetőt gyermekként,ahogyan bocsánatot kér,s máris nem tudok haragudni:-))Nem kell azt hangosan kimondja.Nem szükséges,a megbántottságot én érzem, Ő lehet,hogy észre sem vette,mit okozott.Abban a pillanatban,ez volt a legtöbb,ami tőle tellett.Én engedtem magamba,én érzek attól úgy,ahogy.Nekem kell lerendeznem.Ha meg észre vette,hogy mit tett,és bocsit kér,akkor meg természetes,hogy már nem is emlékszem rá:-))
Ez jelenti számomra az összhangot,hogy úgy teszek,hogy jól érezzem magam.Csak én tehetek érte,más nem.Még arról sem más tehet,hogy rosszul érzem magam:-)
Ez jelenti számomra a magam,és mások elfogadását.Ám ahoz,hogy másokban szeretni tudjam esendőségét,magamban is szeretnem kell.Meg kell engednem magamnak az esendőséget.
Elfogadom magamban a fájdalmat,a sértődöttséget,az ingerültséget,
hiszen emberből vagyok.
Csak más lehet ideges?
Csak más lehet ingerült?
Csak más lehet sértődött?

Dehogy is.Naná,hogy jogom van hozzá:-))
De szükségem van rá?
Naná,hogy nincs:-))
Akkor mit teszek? Megteszem,ami tőlem tellik. Száz százalékig. Aztán az univerzumra bízom.Kell még valami? Szerintem nem.
Útjára engedem.....Mint ezeket a gondolataimat.Nagyom köszönöm,hogy elolvastatok.

Ezer szeretettel: Ercsike

Hozzászólások



Drága Gini:-)

Nagyon köszönöm,az idézetet,és a véleményedet:-)
Nagy ölelés: Ercsi



Bingó Ercsike!:-))

"Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek a félelemmel. Hagyom, hogy áthatoljon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utána fordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam."
(Frank Herbert: A Dűne)
Ez volt az én egyik kedvenc könyvem tinédzser koromban, és ez az idézet került ki a falamra belőle.
Sokszor, milliószor olvastam el. Ha már fejből tudtam akkor is...
És a mai napig az egyik legbrilliánsabb gondolatnak tartom.

A félelem szót behelyettesítheti az ember megbántottsággal, bármivel ami megnyomorítja a lelket.
Egyszerűen át kell engedi.
A könny az egyik legjobb méregtelenítő "találmány", egy jó brühögés után úgy kell felemelni a fejet, hogy az OK már áthaladt, keresztülment.
Egy kis gyakorlás és tudatosság csupán:-)

Köszönöm ezeket a jó gondolatokat, igazán mélyen egyetértettem velük.

Szeretettel ölellek!

www.aminababa.com
www.flavin7.com
Ahol minden kiadásod haszonná válik!



Kedves:-)

Világítsunk együtt???????)))))))))
Szeretlek Kicsikém:-)



Éedesem! :)

Szeretlek! :)
Fény témával kapcsolatban az én véleményem:
Nem csak, hogy benned van, de Te magad vagy a Fény! :)))

Szeretettel,
Álomkereső
Álomkereső honlapja
Írd meg a könyved a neten



Ébredés:-)

Én is mosolyogtam,amikor írásodat olvastam:))))))))))
Nagyon örülök:-)
Köszönöm,szeretettel: Ercsike



Ercsike!:-)

Köszönöm!:-) Az egész írásodat köszönöm!
És egymástól függetlenül - 11 perc különbséggel - leírtuk mindketten szinte uganazt a gondolatot!:-) Te előbb, de nem lestem!:-))) (A fény bennünk van mindannyiunkban...)
Szeretettel: ébredés



Drága Ery:-)

Benned van a Fény..
És mindannyiunkban.Én köszönöm,hogy ezt jelenti Neked amit írtam.
És hogy emlékszel még,anno, miket mondtunk.Ez meg nagyon-nagyon sokat jelent ; Nekem.
Azt hiszem, ezerszer több szeretetet tudok érezni,befogadni,és közvetíteni,mióta Veletek vagyok.
Hálás vagyok érte.Tanulunk,folyamatosan.
A könyvben Szókratész és Dan között elhangzik többször egy párbeszéd,amig a fiú meg nem érzi, mit jelent.:

- Hol vagyunk?
- Itt
- Mennyi az idő?
- Most van..

Végre ideje lenne mindenkinek éreznie,mit is jelent ez.Benne van a megbocsátás,az elfogadás, a szeretet,és minden...
Itt és most szeretlek.: Ercsi



Édes Barátom:-)

Neked mindig...



Drága Ercsike!

Ez annyira fantasztikus!
Az írásod minden szavát átéltem most újra. Nekem is problémám volt korábban, hogy megbántódom, én úgy neveztem, hogy érzékeny vagyok. Kértem a segítségeteket, amit meg is kaptam Tőled és Kedvesedtől. Alkalmazom és mondhatom gyönyörű érzés. Gyakorlatilag egyre kevésbé bántódok meg, sőt szinte egyáltalán. Bennem minden ellenállás, akadály oldva van. Nincsenek rossz gondolataim sem, mert már azokat is irányítom. Ami van helyette, azt is egyszer úgy írtam le, hogy világosságot érzek magamban és a dolgoknak azt a gyönyörű, tiszta folyását, amire Ti visszaírtatok, hogy "bennem van a fény". Ettől nagyon boldog vagyok és a környezetem is sokkal boldogabb. Mindenkinek ajánlom nagy szeretettel a módszert! Emberből vagyunk, állandóan tanulunk. A tanítók is a tanulás valamilyen lépcsőfokát járják, ezért ők is egyben tanulók is, valakihez képest mindenképpen. Köszönöm, hogy leírtad és köszönöm azt az érzékeny még is nagyon finom, körültekintő, kedves fogalmazást, amit alkalmaztál. Sok kedvességet és szeretetet közvetítenek a soraid!:))))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Lótuszillat:)

Lótuszillat van:)



Édes Ágicám:-)

Emlékszel?
Együtt tanultunk...)))
Szeretlek



Drága Ercsikém...

Köszönöm,irásod!!! Napok óta ,engem is ez foglalkoztat. Teljes mértékben egyettértek Veled!!!
Ölelget: ágica