A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a vidámság, a bánat, a tudás és még sok más, így a szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielött a sziget elsüllyedt a szeretet segítségért imádkozott.
A gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a szeretet a büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem szeretet, nem tudlak elvinni! Itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát a szeretet megkérdezte a bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat kérlek, vigyél magaddal!
-Oh szeretet! Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A vidámság is elhúzott a szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere szeretet én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a tudást:
- Tudás, meg tudod mindani, ki segített nekem?
- Az idő volt - mondta a tudás.
- Az idő? Miért segített rajtam az idő?
A tudás válaszolt:
- Mert csak az idő érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

Szeretettel: Médi