Test és Lélek

"Mindig azt hittem, hogy azért alszunk, mert a testünknek pihenésre van szüksége.
- Akkor mindeddig tévedésben éltél. Pont fordított a helyzet. A léleknek van szüksége rá, ezért "altatja el" a testet. A lélek szó szerint elejti a testet (néha ott, ahol éppen áll), amikor belefárad a korlátozásokba, belefárad a testben lét súlyába és a szabadság hiányába.
Egyszerűen eltávozik a testből, amikor "feltöltődésre" van szüksége, amikor nem tudja tovább elviselni az igaztalanságot és a hamis valóságot és a képzelt veszélyeket, és amikor ismét összekapcsolódásra, bátorításra, megnyugvásra és a szellem felébresztésére törekszik.
Amikor a lélek először költözik egy testbe, nagyon súlyosnak találja ezt az alakot. Hihetetlenül fárasztó, főleg egy újonnan érkezett lélek számára – ezért alszanak olyan sokat a kisbabák.
Amikor a lélek átesik a testhez kötődés kezdeti sokkján, elkezd „ismerkedni” vele. Egyre többet tartózkodik benne.
Ugyanakkor az embernek az a része, amit elmének nevezünk, a feledésbe menekül – ugyanis pontosan ez a rendeltetése. Bár a lélek, ha ritkábban is, még mindig naponta elröppen a testből, ez sem mindig segíti hozzá az elmét az emlékezéshez.
Az ilyen alkalmakkor bármennyire szabad is a lélek, az elme összezavarodik, így a teljes lény azt kérdezheti önmagától: „Hol vagyok? Mit teremtek itt?” A felfedezőutak fájdalmas, sőt félelmetes utazásokká válhatnak. Ezeket a kirándulásokat hívjuk „rémálmoknak”.
Néha ennek az ellenkezője következik be: a lélek a felemelő emlékezés helyére érkezik. Ilyenkor feleszmél az elme, eltelik békével és örömmel – és a testetekben is ezt tapasztaljátok, amikor visszatértek belé.
Minél többször tapasztalja meg a teljes lényed ezeknek a megifjodásoknak a biztonságát, és minél többször idézi fel, mit is csinál vagy mit próbál csinálni ebben a testben, annál ritkábban akar a lelked távol maradni a testedtől, mivel felismeri, hogy oka és célja van az adott testben létezésének. Az lesz a leghőbb vágya, hogy jól kijöjjön vele, és hogy a lehető leghasznosabban töltse azt az időt, amit benne kell töltenie.

A bölcs embernek kevés alvásra van szüksége.

Az alvásigényből meg lehet állapítani, hogy kinek milyen fejlett a tudata. Tudniillik a lélek azért is határozhat a test elhagyása mellett, mert jólesik neki. Ilyenkor nem az elme felébredését vagy a test megfiatalodását keresi. Lehet, hogy egyszerűen csak az Egység átélésének puszta örömét kívánja feleleveníteni. Nem minden esetben érvényes tehát, hogy minél többet alszik valaki, annál kevésbé fejlett a tudata.
Mégsem véletlen, hogy minél inkább a tudatára ébrednek a lények annak, hogy mit tesznek a testükkel és hogy nem azonosan a testükkel, abban csupán átmenetileg tartózkodnak, annál jobban akarnak és annál több időt képesek eltölteni a testükben. Olybá tűnhet, hogy „kevesebb alvásra van szükségük”.
Minél magasabbra emeled az életenergiát a fizikai valódban, annál magasabb rendű lesz a tudatod.
némely lények úgy döntenek, hogy egyidejűleg tapasztalják meg a testben lét feledékenységét és a lélek „egy-ségét”. Ezek a lények képesek önmaguk egy részét felkészíteni arra, hogy ne azonosítsák magukat a testtel, amíg benne lakoznak, így megtapasztalhatják annak a mámorát, hogy tudják, KIK ŐK, méghozzá anélkül, hogy ehhez el kellene veszíteniük az éber emberi tudatukat.

A tudatosság kérdése: a teljes tudatosság állapotát kell elérni. Ezt az állapotot nem lehet teljesen tudatosan elérni. Nem lehet megcsinálni. Tudatosan csak lenni lehet ilyen állapotban.

A mindennapos meditáció az egyik legjobb módszer. Ezzel a legmagasabb csakrádba emelheted az életenergiádat… Sőt el is tudod hagyni a testedet, míg „ébren” vagy.
A meditáció során készenléti állapotba kerülsz, hogy megtapasztald a teljes tudatosságot, miközben a tested a szó hétköznapi értelmében éber.”

A fenti idézetet a „Beszélgetések Istennel” harmadik kötetében találtam pont akkor, mikor már nem tudom hányadszor újra és újra megnéztem a The Secret-ből Bob Proktor tízperces blokkját (ez az eredeti és a rajongói változatban található meg). Ez a rész felidézte bennem azt az újbóli felismerést, hogy tulajdonképpen miért is vagyok itt. Mikor tavaly augusztusban rádöbbentem, hogy én letértem az útról, melyet születésem előtt választottam, és visszajöttek az emlékek hogy mi is ebben az életben a feladatom, akkor újra és újra önmagammal, azaz a LÉLEK-kel foglalkoztam. Azt már régóta tudom, hogy külön kell választanom a bioruhámat, azaz a testemet önmagamtól. Azon filóztam, hogy tulajdonképpen hogyan is működök én. Miért veszem fel ezt a ruhát, és miért felejtem el, hogy nem a test vagyok én, hanem a LÉLEK vagyok ÉN.
Mikor nem magammal foglalkozom, hanem élem a hétköznapi életemet, akkor érnek kellemetlen szituációk és rossz érzések. Persze, már arra is rájöttem, és már többször foglalkoztam ezzel a témával itt az oldalon is, hogy ezeket csak saját magamnak köszönhetem.
Azaz igazság, hogy ez a felismerés, hogy tulajdonképpen KI is vagyok ÉN, megkönnyíti a mindennapjaimat. Olvasgatom a hozzászólásaitokat, a panaszokat, és sokban magamra ismertem, hogy a múltban, hasonló élményeken mentem keresztül. Amikor az egyik meditációm alatt először előjött bennem az az érzés, hogy minden EGY, akkor kezdtem el érteni igazán a világunkat.
Viszont hiába kérdeztem önmagamtól, hogy végül is a test és a lélek miért és hogyan kapcsolódik össze, miért van az hogy időnként dög fáradt vagyok, máskor pedig késő éjjel fekszem le, és már kora hajnalban pattanok ki az ágyból és ülök a gép elé, hogy a gondolataimat leírjam. Szóval az is kérdés volt számomra, hogy egyáltalán a testem miért alszik, ha csak fizikai funkciója van, és a lelkem működteti. Most a könyvben megtaláltam a választ. És arra is rájöttem, hogy újabban miért van az, hogy egyre kevesebb alvásra van szükségem. Azzal hogy VÉGRE elfogadtam magam, hogy ezt a testet hordom, és ezen csak a tudatommal, gondolkodásommal tudok változtatni. Azzal hogy elfogadtam, el is döntöttem, hogy többet szeretnék benne lenni, hiszen így tudom elvégezni azokat a feladatokat, amelyet felvállaltam.

Ezért is fontos, hogy aki változtatni akar az életén, jobban akarja érezni magát, mindig minden hozzászólásomban csak azzal tudom bíztatni, hogy FOGADD EL ÖNMAGADAT. És mikor elfogadtad magadat, akkor tudod elfogadni más ember-lélek gondolkodását, cselekedetét, döntését.

Köszönöm, hogy meghallgattatok :)

Hozzászólások



Drága Boldogságom!

Remekszép ez az új fotó rólad!!!!A tapasztalataid is csodálatosak! Köszönöm ...mindent...



Milyen találó ez a vers,

Kiss Dénes verse. Az emberek többsége már felfedezi Önmagát, hogy nem a testünk, azaz börzacskónk, vagy bioruhánk az ami vagyunk, hanem maga a LÉLEK vagyunk. Aztán mikor erre rájövünk, úgy képzeljük el, hogy a testben van a lélek. De mikor egyre mélyebbre jutunk önmagunkban, akkor felfedezzük a valóságot, hogy a lélek foglalja magában a testet. A test minden porcikájában, minden sejtjében ott vagyok ÉN a LÉLEK, sőt a testen kivül is. Aztán mikor még mélyebbre jutunk önmagunk megismerésében, rájövünk, hogy csak EGY lélek van, mely milliónyi testben, formában tapasztalja meg önmagát.
Kivánom, hogy mindenki találja meg ezt a FORRÁSt....
Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Nem a test...

„Nem a test húzza a mélyre az embert
Hanem a lélek a magasra törő…
Nem a test sebzi hiábavalóra az embert
Jaj nem! De a lelke mi túlér a silány
Végtagokon s üdvöket hajhász!...
Nem a test alkotja az embert
Az csak látszat: fények és árnyak aránya
De a lélek mely nincs is- ámbár
Eltűri ezt is- annyira van!”

(Kiss Dénes: Nem a test / részletek)

Ez a vers jutott eszembe miközben írásod olvastam.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk gondolataid, amelyek mintha az enyémek lennének, bár még soha nem fogalmaztam ilyen jól meg magamban.
Csak azt éreztem mindig, hogy elsősorban nem a testünkkel kell jóban lennünk, hanem a lelkünkkel, önmagunkkal. Ha nem érek rá magammal társalogni, semmi vagyok, csak sodródom. Ha belül magammal jóban vagyok, mindent megvitatunk, kibeszélünk, ötletes leszek, terveim vannak s minden sikerül.
Kívánom mindenkinek sikerüljön jegyet szerezni Önmagához, mert bennünk lakik az bizonyos.
Hokata

"A kisbogár szemébe a csillagos ég is belefér"



Drága Öbikém! Szuper a fotó, szuper a frizu és szuper a nő

Újra visszajöttem, újra elolvastam és úgy éreztem, még le kell írnom valamit.
Én azt hittem, azért alszom keveset, mert öregszem. Fiatalon, heti 1 alkalommal - ami általában a szombat volt - képes voltam 14-16 órát is aludni. Aztán jött a felnőttkor, gyerekek, éjjeli felkelések, de még akkor is pótoltam az éjszakai fentléteimet azzal, hogy délután a gyerkőcökkel együtt kicsit aludtam. Aztán nagyobban lettek, 5-10 év körüliek, nekem 8 óra alvásra volt szükségem. Persze ez nem mindig jött össze, vagy nagy volt a hajtás és akkor én képes voltam nap közben 5-10 perces alvásokra. Általában ezek relaxálással indultak, aztán kicsit bele is aludtam és nagyon pihentetőek voltak. Volt olyan, hogy a három kisfiam majd szét verte a lakást, egyedül voltam velük és nagyon álmos voltam. Megkértem őket, hogy szeretnék aludni egy picit és hogy szóljanak, nekem 15 perc múlva, ha nem ébrednék fel. Nem tudták még mennyi a 15 perc, de megmutattam, hogy ha az óramutató ide ér, akkor ébresszetek fel. Képzeld el, hogy ez a három Angyal befogta a kis lepénylesőjét és szépen hagytak engem aludni. Persze, ébreszteni legtöbbször nem is kellett. Na, ez a múlt.
Jelenleg ott tartok, hogy átlagban 5-6 órát alszom és ez bőven elég.
Most, hogy írásodból meg tudtam ennek az okát, nincs is szükségem más magyarázatra, ez nekem szimpatikus, jó és örömmel el is fogadom Tőled!
Szeretettel ölellek!:)))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Ez fantasztikus olvasmány

Ez fantasztikus olvasmány volt drága Öbibabám!:-)
Talán most el kell gondolkodnom azon is hol tartok, mert ha lőnek ágyúval mellettem, és csakúgy vagyok, simán belefér a 16 óra alvás is nekem:-)))))
Hűűűűű.....
Tök szép pofid van az új frizuráddal, mint egy Götz baba!

www.aminababa.com
www.flavin7.com
Az első millióm ebből jött 2 hónap alatt!



Drága Öbike,

Én meg azt köszönöm,hogy leírtad.Kicsit sok volt.
Volt egy időszakom,középiskola után talán kettő évvel,amikor nemcsak,hogy a helyemet nem leltem meg a világban,de valahogy nem is akartam benne lenni.Emlékszem,mindig nagyon korán lefeküdtem aludni,és ébredés után 1-2 órával mentem aludni újra.Az "egész napot" képes voltam átaludni.Valahogy őszi-téli időszak volt.Türelmes voltam magammal is,vége lett.Amúgy szeretek és fel is ébredek korán.
Csak azok a fránya rossz álmok ne lennének...Bár az a mondat nem igazán tiszta.Úgy fest,még szembesülni sem tudok a kérdéssel:))

Csodás létet neked drága lélek:)



Köszönöm

én is hogy kiírhatom magamból a gondolataimat :)
Amikor először ráébredtem, hogy tulajdonképpen mi is az az EGYSÉG tudat, hogy mindannyian EGYEK vagyunk, akkor először csak ismerős volt ez az érzés, aztán fokozatosan, csepegtetve jöttek elő az emlékek, az eszmélések. Már tudom azt, hogy ami EGY bennünk, az az ENERGIA, ami MINDENnek az alapja. És most kezd valami fontos emlékeződni bennem :) de erről majd később :)
Szeretlek Benneteket, mint Önmagamat :)))
Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Drága Öbike! Fantasztikus vagy!

Úgy jön belőled a tudás és a tapasztalat, olyan erővel hatsz ránk, hogy beleszédülök!
Nagyon szeretlek és köszönöm!:)))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Öbikém...

Nagyon sokat tanultam , megint írásodból. Köszönöm!!! Szeretettel ölelget : ágica



Test és Lélek..

Drága Öbikém!

Ezer-millió Éve ismerlek, szeretlek, mert Te vagyok Én, és Én Te Vagyok..a Lelkünk megismerte egymást, bármilyen Testben is van, felismeri, örül, ujjong bennünk, az idő vonala Önmagába tér vissza, a Kezdet és a Vég azonos tőről fakad..
A Lélek Testvérek Közössége ez a Fórum..köszönök mindent, csodálatos élmény köztetek lenni

Szeretettel Anna



Én is köszönöm!

Látod még nem alszom, :-) , viszont most látom hogy lekéstem a közös meditációt, bár med. zenét hallgatok. puszi!



Csodás vagy Öbi!

És köszönöm!