A sors kegyetlen játéka

Sziasztok !

Ma reggel úgy keltem h ezt le kell írnom nektek a történetünket, mert szerintem titeket is megillet az, ami velem történt, hiszen a randin ismertem meg. Sajnos nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt a történetet kell ideírnom. Szeptemberben olvastam adatlapját. A mai napig emlékszem arra, hogy pont Esztergomban kereste a közelben lévő melegeket, mivel októberben készült ide a városomba . Legfőbb célja nem a társkeresés volt, hanem a munka. Imádott vezetni imádta a buszokat így beadta a jelenkezését a Vértes Volánhoz, fel is vették, akkor írtam neki h én szívesen bemutatom a várost ahol élek, Teltek a napok egyre többet beszéltünk msn-en idő teltével azon kaptam a fejemt h Ő lesz az igazi, mert annyira egy hullámhosszon voltunk. Szolnokra ahol lakott Ő kért meg rá mielőtt ideköltözik Esztergomba, előtte menjek le hozzá mert Ő is szeretné bemutatni a városát. 
2007. oktober 31-én leutaztam hozzá, izgatottan vártam az első találkozásunkat…
Este 20:00 óra tájában érkeztem Szolnokra akkor hívott, hogy késni fog, kicsit ideges lettem mivel azt hittem h nem is akar, találkozni nah de gondoltam, ha már lent vagyok, megvárom..
Addig lementem a Mc donal’s –ba gondoltam megeszek egy Bic Mec menüt, ott ültem kint egy széken és szépen elkezdtem megenni azt amit kikértem.
Egyszer csak 21:30 körül felhajtottam a fejemet és ott állt előttem, mosolygott, a mosolya még mindig bennem él SOHA nem felejtem el az első mosolya volt, de nem az utolsó.
Akkor mikor megláttam, éreztem h Ő az igazi… Mikor elfogyasztottam a menüt útnak indultunk a legjobb barátjához, aki nem messze lakott tőle, bemutatott neki….Akkor kezembe nyomot 6 db cd-t h ez az enyém és h hallgasam meg őket a mai napig itt van az asztalomon…
Este mikor már untuk magunkat elindultunk kedvenc helyére, azzal az ötletel h bemutat a többi haverjának így is lett…Nagyon jól éreztem magamat, de úgy éreztem h ebből nem lesz semmi, mert túl szép volt minden. Elkeztünk Edelwest inni nem egyet, nem kettőt, rengeteget kicsit berúgtunk.:-)
Aztán éjjel odajött hozzám a Wc-ben és megcsokólt első csokja annyira jól eset h egynél nem tudtunk megállni. Boldog voltam h egy olyan férfit csokólgathatok aki szenvedélyel csókol vissza. Elérkezett az éjjel, amikor odajött hozzám, h most már menjünk haza, elindultunk.
Szolnok utcáin sétálgattunk nagyon hosszú volt az út de, észre sem vettem mivel olyan sok mindenről beszélgettünk h csak úgy pörgött az idő, egyszercsak a házhoz értünk és csengetttünk. Az édesanyja nyitotta ki az ajtót,egy kedves mosolygós asszony. Ebből már lekövetkeztettem h jóhelyre jöttem itt mindenki vidám és boldog, az én családomról nem mondható el ez, mert nálunk mindig csak a baj van. 1óra tájában bementünk a szobájába és elaludtunk, mivel az alkohol álomba ringatott de ketten egy egyszemélyes ágyon aludni úúúú azzal a fiúval, akit első pillanatban megszerettél, hmm ezt nem lehet szavakban elmondani ezt át kell érezni.
Reggel felkeltünk Jani elment fürödni, én addig édesanyjával beszélgettem a konyhában nagyon kedves és mosolygós asszonyt ismertem meg, egyből megkedveltem. Jani elkészült a fürdésel én is elmentem, mikor végeztem akkor már a konyhában ebéddel fogadtak. Megebédeltünk és egy nagyon jót beszélgettünk. Lassan elindultunk, mert indult a buszunk, elmentünk még a haverjához, a Janihoz, mert el akart tőle búcsúzni, hiszen tudta h Esztergomból nem jöhet mindig haza. A busz 18:00 órakor indult. Nagyon jól elhülyéskedtünk, egyszerűen minden percet élveztem vele. Lassan megérkeztünk Esztergomba, de nekem haza kellett mennem mivel én Esztergom mellett élek így Dorogon leszálltam de már akkor bekönnyezett és a későbbiekben erre meg is kaptam a magyarázatot;
Bekönnyezett, mert annyira jó érezte magát VELEM. (Mikor mesélte nagyon megörültem magamnak, hiszen még nekem senki sem mondott ,Ő volt az első, mint mindenben.)
Leszálltam a buszról én mentem haza ő meg ment a munkásszállóra mivel egy pár hetet sajnos ott kellett lenni mivel még nem találtunk albérletet, kénytelen volt ott aludni. Minden nap találkoztam vele suli után egyből hozzá indultam, megmutattam a város minden zugát, helyét, nevezetességét szóval mindent, amit csak lehetett. Teltek a napok egyszer csak találtunk egy albérletet, egyből ki is vette és be is költözött (tünk). Én még otthon laktam de szinte minden éjszakát együtt töltöttünk. Aztán mikor Jani már nem bírta a lopásokat a vértesénél, mert annyira becsületes volt. (szülők arra tanították)Akkor elemnt a cégtől és megpróbálta a Volánál, hát igen felis vették mert miért ne vették volna fel, hiszen nagyon jól tudott vezetni és élvezte, már akkor rá kellett jönnie h itt is a lopás megy, de szavaiból idézve „megismertem egy embert aki, tud rólam(unk) mindent, Ő az egyetlen akire számíthatok a cégnél az pedig nem más volt, mint Hege. Utána megismerkedtem én is vele és egyre többet iszogattunk a törzshelyen, nagyon szeretet ott lenni, mert érdekelte h mit mond a kollega. Teltek a másodpercek, percek, órák, napok, hetek és a hónapok egyre jobban megkedveltük egymást szerintem mondható ez olyan szeretetnek, is mint ahogy két jó barát érez egymás iránt. (Túl a barátságon) /Kedvenc filmünk volt./ Ezt akkor éreztem már mikor a randiról letöröltük egymást, majd a későbbiekben felregiztünk de már közösen. Elkezdtünk ismerkedni veletek, de Ti annyira nem kerestetek. Csak pár emberrel beszélgettünk, de Ők még mindig velem vannak. Aminek szívből örülök.
Február volt mikor elérkezett a szalagavatóm, nagyon szerette volna h a utána lévő bulin ő csinálja a zenét és én ezt persze el is intéztem. Eljött és Ő volt a dj. Mindenki nagyon jól érezte magát, hiszen nagyon jó hangulatot csinált. Utána felgyorsultak az események, hiszen tanulás ezerrel, bulizgatások, Ő dolgozgatott (már nem a Vértesnél, hanem a Volánnál) Esténént egymást összekarolva álomba merültünk.
Elérkezett a május az írásbeli, izgultam de Ő bíztatott, hogy meg lesz erőt adott nekem.
Írásbeli vizsgáim sikeresen meglettek, vártam a júniust, hogy túl legyek rajta. Június elején IWIW-en egy régi msn ezgetős cimborám írt h mizu velem, elmeséltem Neki a Janival való kapcsolatomat nagyon megörült neki h megtaláltam az igazit.
Felvettem a közös msn címünkre, majd Jani megismerkedett vele és lehívtuk, nagyon örültünk h már nem csak ketten megyünk sörözni, az az éjszaka is a legszebb volt, mint mindegyik. Nagyon jól összehaverkodtunk vele annyira, hogy még maradt egy napot.
Barátunk lett. Ő volt az első, aki megkedvelt minket. De sajnos Ő most jelenleg kiment az USA-ba dolgozni és csak szeptemberben jön vissza. 
Nagyon várom!
Mikor elment ,Janival megünnepeltük az első barátunkat.:
Boldogok voltunk, lementünk az Alibibe bulizgattunk, megismerkedtünk mégegy kedves sráccal a Tibivel, lehívtuk alibibe. Őt is nagyon megkedveltük. Egyszerűen minden sínen volt, amit elterveztünk az valóra is vált. Így mégtöbbet tervezgettünk. Janit két dolog zavarta, hogy még én nem dolgozom és még 10 hónapra rá se mutattam be a szüleimnek. Én erre mondtam neki h érettségi után, ha meglesz majd minden jobb lesz, így rám mosolygott és azt mondta, rendben megállapodtunk.(és kezet fogtunk) Éjjelente mindig úgy aludtunk el, hogy kölcsönösen simogattuk egymást, és egy jóéjt puszit adtunk egymásnak. Reggelente mikor indult dolgozni, akkor kicsit komásan felébredtem és megvártam míg elment, sohasem hagyott ott egy csók nélkül persze mellé mindig járt egy mosoly is.(igen igen mosolyogva ment el, mert szerette a munkáját szerette a buszokat szeretett emberek közt lenni.)Janinak nagyon nagy szíve volt. .Mikor lement én visszafeküdtem, de amikor felkeltem hazamentem persze, mikor már rendbe tettem a házat.
Elkezdődött a szóbeli. Janim megint nagy erőt adot. Egész vizsga alatt velem volt, telefonon tartottuk a kapcsolatott. Megint megállapodtunk, ha sikeresen meglesz az érettségim, akkor elmegyünk az Alibibe és megkéri Mucust(akit nagyon kedvelt), hogy a show közbe konferálja be a müsorba h meglett az érettségim. Én nevettem mikor ezt elmesélte, de örültem is mert láttam rajta h képes akármit megtenni értem.
(Sajnos ez a megállapodás már nem valósult meg ,mint a többi…)
Az érettségimet sikeresen megcsináltam. Jani tudta meg elsőnek nagyon büszke volt, rám éreztem telefonon keresztül. ÉREZTEM hogy büszke rám, nem is tudom már mikor éreztem ilyet. Mikor bementem hozzá, egy üveg muskatályos BB pezsgővel várt. (hozzáteszem a kedvencünk) 
Elérkezett a nyár sütött a nap izzadtunk de sokat nevettünk hülyültünk, elvoltunk, mint két jó barát, terveket szőttünk.Június 29-én névnapom volt, felkeltünk odahívott a konyhába és Boldog Névnapot kívánt Ő volt az első az egyben az utolsó aki felköszöntött(még anyumék is elfeljtették.)Kezembe nyomta a pénzt és mondta menjek le a boltba és akármilyen piát amelyiket csak szeretnék vegyem meg. Persze én a kedvenc pezsgőnket választottam.:) Este fel is bontottuk, koccintottunk az én egészségemre és megittuk. Nagyon boldog voltam. Sokat nevettünk, mint mindig. (Jani mikor iszik, akkor mindig olyanokat mondott h bekönnyeztem,gondolhatjátok h szemében könnyek egy kis mosoly, és mikor kimondja h Szeret!! ÁÁÁÁÁ Szinte én is bekönnyeztem. Erről azt estéről többet nem is tudok mesélni. Munkahelyet kerestünk nekem, találtunk is ,be is adtam a jelenkezésemet. Felvettek. Jani imádta az internetet de ez érthető is volt, hiszen minden érdekelte, de a kedvenc oldala a randi.gay volt ahol mindig próbált barátokat találni közös barátokat.
Aztán június vége felé sajnos kikapcsolták, mivel valamit félre küldtek így nem értesült róla, hogy van elmaradás. Kicsit szomorú lett de bejelentette, és várta h visszakapcsolják. Hmm ameddig nem volt netje, feltaláltuk magunkat nem punnyadtunk be, hiszen az internet csak egy része az unalomtöltésnek. Internet helyett mentünk sétálni, Párkányba sörözgetni, Palára (bánya-tó) fürödni szóval feltaláltuk magunkat. Jani nagyon jó úszó volt 3x átúszta a palát mikor lementünk és őszintén bevallva ez nem kis táv.
Elérkezett a hét 2008.július 1-től mikor már utolsónak ment dolgozni, mivel jövöhétre szabadnapot kért egész hétre, boldog volt, mert a tudta hogy jövőhéten szerdán, barátaival lemegy a Balatonra de előtte a szüleit is meglátogatja, hiszen hétfőre hívták ebédelni, számára nagyon sokat jelentett a szülői ház. Sokat mesélt anyukájáról, apukájáról IMÁDTA Őket.Tervei voltak augusztusra is, két hét vízitúrát tervezett a Tiszára, mint minden évben. Balatonra engem is hívott csak volt egy kis bibi én kedden kezdtem a melóban, így nem tudtam lemenni vele egész hétre, de mondta h mindenképpen, ha kell csak egy napra, de menjek le. Hát megígértem hogy lemegyek, rajtam nem múlik. A szegedi barátait még úgysem ismertem alig várta h megismerjem Őket ezzel is azt mutatta, h büszke rám és nem szégyel mások előtt.
Pénteken mikor végzett a munkával a buszvégen vártam mivel megkért menjek ki elé mivel sok táska lesz nála. Vett 10 liter házi sört, amit apukájának akart vinni hétfőn. Mikor megláttam a sok sörrel, nevettem.:)
Segítettem neki felvinni ez alap volt nálam. Hazaérkeztünk. Lefürdött, átöltözött megette a vacsoráját, és kitalálta h menjünk át Párkányba, az Utolsó Esélybe (törzshelyünk, sokat voltunk ott. Tervei voltak a hellyel, ott akart zenélni meg is volt beszélve csak nem tudta mikor pakolja be a hangosítást. Este 20:00 lehetett mikor odaértünk. Kikértünk magunknak egy-egy sört, iszogattunk. Estefelé már megismerkedtünk egy sráccal, az Erikkel, aki ott ült egy külön asztalnál odahívtuk és elkezdtünk beszélgetni midnenféléről. Mint a férfiak, amikor egy sör mellett megbeszélik az élet nagy gondjait.
Mi a Janival sohasem hangoztattuk h közöttünk milyen közeli barátság van. Azaz Túl a barátságon, ehhez tudom csak hasonlítani kapcsolatunkat. Lassan elindultunk haza Párkányból, Jani fáradt volt. De nem volt baj mivel már untam a sörözést. 
Hazértünk kicsit tv-ztünk, aztán jóéjszakát kívántunk egymásnak, mint minden éjszaka.
Elérkezett a reggel, 9:00 lehetett mikor Jani ébresztett, hogy kellene ma valamit főzni mert már rég volt ebéd. Mondtam neki h ez egy nagyon jó ötlet, megkérdezte h mit szeretnék enni én mondtam neki tarhonyát hússal és ha hiszitek ha nem, neki is az a gondolata volt h ezt kellene csinálni enni Reggel, mikor felkeltünk, beágyaztam, egy búcsúcsókkal elköszöntem tőle és hazamentem. Mikor hazaértem akkor már hívott, hogy gép előtt vagyok-e, mert ha igen, akkor írjam le neki, mikor megy busz Szolnokra. Én persze leírtam, lefürödtem, aztán visszaindultam hozzá, mert már várt a tarhonyával. Mikor beértem Esztergomba, akkor már ő ott várt a buszvégen, megkérdeztem tőle, hogy miért jött ki, erre csak azt válaszolta, hogy nem csinált tarhonyát, de a végén kiderült, hogy csak viccelt, mert mire felmentünk a házba én már éreztem a tarhonya illatát.:) Leültünk az asztalhoz, megebédeltünk és utána lefeküdtünk a kedvenc ágyunkra és megnéztük a Millió dolláros babyt. A filmet végigsírtuk, igaz a végén nevettünk, de a film közben nagyon jól éreztük magunkat. Janinak már akkor fejébe szállt a bor és mint mindig megint csak azt tudta mondani, hogy mennyire szeret és, hogy nem akar elveszíteni. Nagyon jól éreztem magam vele. Lassan 19 óra lett, mikor hívott a Gyula haverunk, hogy menjünki le a Szerecsenbe inni egy pár üveggel. Persze mi elmentünk, már ott várt minket, leültünk és elkezdtünk sörözni. Aztán Janinak eszébe jutott, hogy otthon van egy üveg pálinka, menjek haza és hozzam le. El is mentem érte és már a Szerecsenbe elkezdtük inni. Mivel házipálinka volt, ezért eléggé fejbe ütött és akkor Jani kitalálta hogy menjünk át Párkányba. 21 óra fele elindultunk, de útközben lemerült a telefonja a 70enes, mert két telója van és én odaadtam a sajátomat. Megérkeztünk az Utolsó Esélybe, ott ő még felesezett, mi söröztünk. Összefutottunk az Erikkel és kitalálták a Gyulával meg a Janival, hogy menjünk el a Stealbe, a discoba, mikor leértünk csak egy sört ittunk, mert unalmas volt a buli. Ezért útra keltünk és elindultunk a Delfin discoba. Ott táncoltunk, bulizgattunk, nagyon jól éreztük magunkat. Én olyan fél 1 fele gondoltam egyet és hazaindultam Eszergomba, de előtte odamentem a Janihoz, a szemébe néztem és mondtam neki, hogy hazamegyek. A válaszára sajnos már nem emlékszem. Haza is mentem, nem emlékszem mikorra értem haza, de kb. 10 percet lehettem otthon, gondoltam visszamegyek, mert itthon úgyis unalmas. Mikor visszaérkeztem Párkányba Steal előtt összefutottam az Erikkel és a Gyulával. Én kérdeztem, hogy hol van a Jani, erre ők azt mondták, hogy miután én elmentem haza, rá fél órára ő is eltünt. Akkor azt hittem, hogy ő hazament, de gondoltam arra is, hogy ő nem tud bemenni, mivel nálam volt a kulcs. Volt már ilyen, hogy egyikünk gondolt egyet és hazament, mert úgy tartotta kedve, de ebből soha nem volt veszekedés. Mikor hazaértem Erik elkísért, Jani nem volt a környéken, így azt hittem, hogy ő még elment sörözni itt Esztergomba. Lefeküdtem olyan egy óra körül, olyan részeg voltam, hogy egyből bealudtam. Reggel mikor felkeltem Jani még sehol sem volt, lepergett előttem az egész este, de akkor is arra gondoltam, hogy biztos elment dolgozni. Már volt ilyen eset, hogy buli után, munkaruha nélkül ment a buszozni. Hívtam először az ő számát, ki volt kapcsolva, aztán hívtam az enyémet, az kicsörgött, így már gondoltam hogy tényleg dolgozik, ezért hazamentem, de nyitva hagytam az ajtót, mert általában ha kiállása van, akkor fel szokott menni lefürödni és átöltözni. Hazaértem, unokatesómmal beszéltem, elmeséltem neki az estét, ekkor már kezdtem aggódni, mert még mindig nem jelentkezett és nem vette fel a telefont. Megkértem a Nikit (unokatesómat), hogy jöjjön be velem Esztergomba, megnézni hogy otthon-e volt a Jani vagy sem. Felmentünk hozzá, de ugyanúgy volt a ház, ahogy én otthagytam. Ekkor már aggódtam és biciklire pattantam és elmentem a kórházba, hogy megkérdezzem, hogy nem vitték-e be. Sajnos nem találtak ilyen nevű beteget, ezért egyből a buszvégre tekertem, hogy egy kollégáját megkérdezzem, hogy volt-e dolgozni. A kollégája mondta, hogy nem ment ma be, pedig dolgoznia kellett volna. Akkor már tudtam, hogy nagy a baj, egyből mentem Párkányba, hogy megkeressem Eriket, hogy tud-e vele kapcsolatban mondani valamit. Sajnos nem tudott semmit, egyből mentünk a Delfinbe, de ott se látták. Hamar visszamentünk Eszergomba, de közben felhívtuk a rendőrséget, de ők csak az eltünést követően 24 órával tudnak érdemben foglalkozni az üggyel. Felmentünk a lakásra, Niki ott várt, megkértem rá, hogy maradjon ott „hátha megérkezik a Jani”, de mikor felértünk még mindig nem volt otthon. Erik felhívta Jani apukáját, hogy nem ment-e haza, de akkor az apukája mondta, hogy ő úgy tudja, hogy ma dolgozik. Még nem akartuk neki elmondani a hírt, ezért azt „hazudtuk”, hogy csak azért kérdezzük, mert hívtuk volna bulizni.Még próbáltam hívni a számomat, kétszer kicsörgött, valaki letette, megint kétszer kicsörgött és megint letette.Ezután a telefon már ki volt kapcsolva. Akkor már tudtam hogy nagy a baj, Nikivel még kimentünk keresni Esztergom utcáin, de nem találtuk, ezért visszamentünk abban a reményben, hogy már hazaért, de sajnos semmi jele nem volt, hogy otthon járt volna… Egész éjjel nem aludtam, vártam hogy reggel legyen és mehessek a rendőrségre, hogy be tudjam jelenteni. Végre reggel lett, első utam a vodafonhoz vezetett, hogy megkérdezzem, be tudják-e mérni a telefonokat. Sajnos csak tiltani tudják. Elindultam a rendőrségre bejelenteni, vittem magammal a fotóját, fogadott a nyomozó, de csak a lényeget tudtam elmesélni, mert nem volt nálam a személyim, ezért nem vették fel a vallomást. Hamar hazamentem érte és rohantam vissza, találkoztam a nyomozóval és mindent elmondtam az estével kapcsolatban. Közben már a Jani anyukája hívott, mivel nálam volt a másik telefonja, nem mertem felvenni, nyomozónak is megmondtam, de Ő azt mondta, hogyha hazérek azonnal hívjam fel. Mikor végeztem a nyomozóval, akkor még a rendőrségen összefutottam azzal, akitől bérelte a házat, ő sem tudta hogy mi lehet vele, de megígérte, hogy segít a keresésben. Mikor hazaértem, egyből az volt az első, hogy felhívtam a szüleit, anyukája felvette a tefont, elmondtam neki, hogy a Jani eltünt, megcsuklott a hangja, odaadta apukáját. Apukája nagyon megrendült a hír hallatán, csak annyit tudott mondani a telfonba, hogy 11ig maradjak a házban, mert feljönnek Esztergomba. Megvártam őket, elmeséltem nekik a történetet, nagyon szomorúak voltak, nem bírtam nézni fájdalmukat, ezért hazaindultam gyalog Esztergomból. Beugrottam a munkatársához, hogy elmeséljem neki is a történetet, ő is megrendült, ezért inkább onnan is hazaindultam. Egész úton sírtam, hogy hol lehet, úgy éreztem, hogy valami baj érte és ezért nem jelentkezik. Egész nap fent voltam, már a második nap volt hogy nem aludtam, pedig kedden már 6kor dolgoznom kellet az új munkahelyemen. Nagyon nehezen ment az első nap, csak arra tudtam gondolni, hogy hol lehet. A munkaidő nagyon nehezen telt le, de mikor végeztem az első utam a szülők voltak. Anyukáját felhívtam, Párkányba voltak, apukája hazament, de anyukája mellett volt a nővére. Elmeséltem újból a történetet, felmentünk a Jani lakására, még egy kicst beszélgettünk, anyukája írt egy levelet fia eltünésével kapcsolatban, megkért, hogy nyomtassam ki és illesszem hozzá a képet és majd másnap kiragaszgatjuk. Elbúcsúztam tőlük, kaptam tőle egy liter sört, amit Jani vett, hogy az apukájának vigye. Azt mondta anyukája, hogy igyam meg, de ne mindet, be ne rúgjak. Mikor elindultam a buszvégre minden törzshelyünkre benéztem, hogy nem látták-e, de sajnos senki nem tudott róla semmit, ezért fogtam magam hazamentem és csak sírni tudtam. Nagy nehezen elaludtam, de reggel ismét dolgoznom kellett menni, munka után ismételten a szülőkhöz indultam, hogy majd kiragaszgatjuk a képet, de mikor hívtam az anyukáját, akkor a telefonba csak azt tudta mondani, hogy most megy Szentendrére, mert ott találtak valakit és be kell azonosítani. Akkor nagyon megrendültem, tehetetlen voltam, féltem hogy Őt találják meg és nagyon rossz volt hogy nem tudtam semmit tenni, csak várni a telefont, hogy mit mond az anyukája. Közben beszélgettem a közeli barátaival telefonon. Este hét órakor megcsörrent a telefon és a kollégája közölte a rossz hírt, hogy anyukája most hívta a Volánt, hogy fiát megtalálták és hogy meghalt.  Elsőnek nem akartam elhinni, egyből hívtam édesanyját h igaz-e a hír és sajnos igaz volt, egy db boxerban találták meg még a nyaklánca sem volt rajta amit tőlem kapott. Akkor lelkileg összetörtem, mert abban a pár percben tudatosult bennem h a SZERELMEMET elvesztettem. Nem hittem el, hogy ez az egész velünk történik meg. Egyszerűen nem találtam rá magyarázatot, hogy miért pont Ő, én ismertem, Jani nem tenne ilyet magával…..Hívtak a Volántól h ha akármire szükségem van akkor szóljak, és mondták h a temetést ők állják én kiborultam és kiakadtam h milyen temetés??? Kérdeztem egyszerűen nem értettem h miért temetik el ilyen hamar, neki élnie kell!!!:( Nagynehezen kicsit lehiggadtam, átjöttek az unokatestvéreim elmeséltem nekik ezt a szomorú hírt és ők is elkezdtek sírni…./pedig alig ismerték/ Én egész éjjel sírtam nem tudtam mit csináljak minden gondolatom róla szólt, minden képét végignéztem és nem értettem meg azt hogy miért pont Ő halt meg. A legjobb barátnőm átjött másnap Akit tiszta szívemből szeretek, nem értem még a mai napig h miért kellett őt elvennie. Én érzem, hogy Ő saját magában nem tett kárt Ő nem akart öngyilkoslenni. Igaz erre jövőhéten kapunk választ, a boncolás redményéből. Addigiscsak az emlékek maradnak meg bennünk… Anyukájától idézek, amit a telefonba mondott: ” Csak a vele töltött szép emlékekre emlékezzek” Tegnap felhívott anyukája, hogy ma menyek be a dolgaimért mert ott vannak és pakolják össze a párom holmiait. Erősnek kell lennem, hiszen a lakásba most megyek egyszer és többett már oda én nem mehetek. Lekell zárni magamban azt a szép, gyönyörű 10 hónapot amit Boros Jánossal tölthettem Esztergomban.:(
Szüleimnek meséltem, mikor eltűnt mindent bevallottam nekik, egy a baj h Janit már nem vihetem haza bemutatni, pedig minden álma ez volt h egyszer megismerheti a szüleimet. Hát elérte amit szeretett volna h tudjanak a szüleim róla, de én álmomban sem gondoltam h ez így fog megtörténni. Péntek van még mindig nagyon nehéz, hívtak a szülők h menjek be Esztergomba fel a házra a dolgaimért….Beértem 15:00 kor Esztergomba, akkor kapom a telefont h cska 18:30 érnek be, mert az adatok lebonyolítása nagyon lassan megy, persze én megértettem, gondoltam elmegyek veszek virágot és addig elmegyek a dunához. Megvettem a 3 szál fehér szegfűt, útnak indultam, persze arra gondoltam előtte minden egyes törzshelyünkre benézzek és közlöm velük a rossz hírt. Így is lett midnenhova betértem közöltem a hírt, mindenki megrendült a hír hallattán. Mégegy kérésem volt, h majd egy képet és a temetés időpontját rakják ki, erre persze csak bolíntottak, hogy ez a legkevesebb amit tehetünk. Mikor végeztem a törzshelyekkel elindultam Párkányba gondoltam átmegyek megnézem a kedvenc helyünket ott már értesültek a hírről és nagyon maguk alatt voltak. Megittam egy sört és elindultam a hídra. Közepére érkeztem csak álltam és néztem a vízet, csak a Janira gondoltam. Egyszerűen nem értettem h miért pont vele történt mindez. Egyszer csak kezem elgyengült és eleresztettem a 3 szál virágot. Mikor leesett csak néztem h viszi a víz, nagyon rossz volt. Mikor már nem láttam a virágot gondoltam sétálok egyet a parton, így is tettem. Leültem kedvenc helyünkre és csak néztem a hullámzó dunát. És gondolkodtam h vajon mi lehetett azon az estén, de nem találtam rá magyarázatot. Mert nincs rá.  Mikor már sötétedett elindultam a házfelé, de valahonnan hallottam a zenét. Jazz szólt a Széchényi téren, akkor egyből a Jani jutott eszembe. Ő még múlthéten kért meg rá h Ő nem tud ott lenni, mert Balatonon lesz, de én menjek el és majd gondoljak rá. Megtettem, leültem egy ház elé és hallgattam. Vége lett, szülők nem hívtak már 20:30 volt gondoltam felhívom Őket h már otthon-e vannak mert akkor felmegyek. Felmentem nagyon nehéz volt de muszály volt még egyszer ott lenni legalább a közös emlékeket hagy vigyem magammal, elmentem szülők elég erősnek tűntek anyukája össze vissza pakolgatott szerintem azt sem tudta mit hova tesz. Nekem csak a párna huzat kell szóltam amit Tőle kaptam a kedvencem volt. Megkereste és odaadta aztán fogott egy fekete zsákot és minden ruháját bele pakolta a cipőjétől kezdve mindent. Így szólt, vidd el talán Te még majd tudod őket hordani, nagyon megtörtem elsőnek nem tudtam most vigyem vagy nem, de úgy döntöttem mégis elviszem mert lehet h még a későbbiekben bánni fogom h nem cipeltem el.
Még egy valami hiányzott a közös plüs kutyusunk a Snuppy, mikor rákérdeztem mondta h a testvére hazavitte elekezdtem sírni h az a mi kutyánk volt. Nagyon szomorú lettem féltem h többet nem látom. Egy 30 perc múlva a házban már csak a csend urakodott nem tudott senki se beszélni csak a néma csend. Aztán az édesapja a hütőbe hajolt és kivette a gyümölcs pálinkát,ami a fagyasztóban volt. Erre így szólt iszunk egyet, én becsuktam szemem és mondtam köszönöm nem talán ha az este a másik üveget nem iszuk meg akkor nem történt volna baj. Akkor lehajtotta a fejét, és visszatette. Én már éreztem h itt nincs szükség rám ezért fogtam a zsákot a hátamra dobtam és elindultam a buszhoz. De előtte édesapja még kért egy utolsó dolgot Tőlem, mégpedig hogy a Jani telefonjából minden számot írjak ki egy lapra, természetesen én mondtam h megteszem ez a legkevesebb ki kellett írnom mivel a telefont nekem adták. Ez a telefon egy nagyon szép emlék hiszen a kedvenc telefonja volt.:(
Mikor kiléptem az ajtón édesapja egy erős kézfogással elköszönt, és megkért h reggel 8 kor jöjjek vissza és hozzam a számokat, mondtam, megteszem. Tudtam h nehéz lesz, mert én azzal a tudattal jöttem, h már ide nem térek vissza. De jobban belegondoltam még legalább holnap is beüthetem a kapúkódot, amit beköltözésünkkor egyből megjegyeztem. 
Buszra szálltam de csak Dorogig kértem jegyet, mivel még beugrottam a kollégájához a Hegedűshöz. Amikor odaértem Hegedűshöz, ő is kért egy emléket róla, én odaadtam neki a Tisza Volános mellényét, ő elfogadta és megígérte, hogy holnap abban fog dolgozni. Fél12kor fogtam magam, hazaindultam, gyalog, mivel már nem volt busz, egész úton sírtam és semmit sem értettem. Hazaértem, aztán nagy nehezen elaludtam, természetesen a pólójában. Reggel felkeltem, visszamentem Esztergomba, de előtte még kiírtam a számokat és felvittem apukájához, a ház még üresebb volt, akkor már csak annyit tudtam mondani, hogy majd a temetésről értesítsenek. Aztán kiléptem a házból és már végleg tudtam, hogy ide többet nem jövök.:( Megfogadtam, hogy még a temetés időpontját kiteszem és egy darabig hanyagolom Esztergom környékét. Lassan, de szomorúan felmentem a Bazilikához és az emlékére, meggyújtottam egy mécsest. Hazajöttem, akkor jött egy telefon. A rokona hívott, aki elvitte a plüsskutyát és megkérdezte, hogy nekem mennyire fontos az a tárgy. Én azt feleltem, hogy ez a közös kutyánk volt. Megígérte, hogy postán elküldi nekem. Segítségét kértem, hogy majd ha egyszer bekapcsolják a gépét, akkor a közös képeinket a szülők ne lássák, írják ki egy cdére és küldjék el nekem. Elbúcsúztunk… Jövőhéten fogom megtudni hogy mikor lesz a temetés, az lesz még egy fájó pont, de talán utána könnyebb lesz egy kicsivel.

Egyet kérek tőletek vigyázzatok párotokra és sohase hagyjátok magára Őt, mert látjátok akár mikor megtörténhet a baj.
Zárom soraimat ebben a szomorú de egyben vidám történetben…

"Olyan csönd van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.”
(Váci Mihály)

CsatolmányMéret
33956_0_1.jpg2.08 KB
Címkék:

Hozzászólások



Egy beteljesült szerelem hatalmas ajándék

még akkor is, ha tragédiával végződik, de a viszonzatlan szerelem: maga a tragédia!



Köszönet

Köszönöm leveleteket...., igaz én olvastam a Titkot és elkezdem használni. Munkám összejött, de a szerelmemet elveszítettem....... Ezt az egyet nem értem, milyen alapon dönt a sors?
Szomorú vagyok, hiszen még a temetés időpontját sem tudom egyenlőre...Túl akarok lenni a nehezén. Nagyon rossz:(

Ha gondoljátok vegyetek fel MSN : petyuska89@freemail.hu



Kedves..

délután olvastalak,most értem haza,de azon kívül,hogy érzek,nem tudok mit mondani.
Érzek.Veled.Szeretettel.
Köszönöm,hogy megosztottad,és olvashattalak.
Ezer szeretettel: Ercsike



Drága Petyuska!

Végig olvastam amit irtál és ez valóban nagyon szomorú,de próbálj erre csodálatos tiz hónapra gondolni ,és arra mennyire szerettétek egymást.legyél erős mert ő veled van akár egy "angyal" és fenntről vigyáz most rád......
Ha bármiről lenne kedved beszélgetni bátran irj
Nagy ölelés neked!!!
Huncutjanyka



Drága Petyuska!

Végig olvastam amit irtál és ez valóban nagyon szomorú,de próbálj erre csodálatos tiz hónapra gondolni ,és arra mennyire szerettétek egymást.legyél erős mert ő veled van akár egy "angyal" és fenntről vigyáz most rád......
Ha bármiről lenne kedved beszélgetni bátran irj
Nagy ölelés neked!!!
Huncutjanyka



Drága Petyuska

Fájdalmadat átérzem, hiszen én is vesztettem már el a párom. De fontos hogy mindig csak a szép emlékekre gondoljál, arra hogy Te boldoggá tudtad tenni és ő boldoggá tett téged. Nektek ez a pár hónap boldogság adatott meg, és hidd el, hogy ez nagy kincs az életedben és az ővében is. Tudod, mikor életet választunk magunknak, akkor eldöntjük hogy milyen életet és meddig. A Ti közös életetek ez a közel egy év BOLDOGSÁG volt. Ebben az életetekben... és abból amit és ahogy írtad, érzem, hogy Te magad is tudod, hogy nem ez volt a kezdet és nem ez volt a vég. És ha hiszel az élet folytonosságában, akkor azt is tudod, hogy nincs születés és nincs halál. Hiszen nem Testek vagyunk, hanem Lelkek. Lelkünk végtelen, időnként testet veszünk fel és le. Az élet egy körforgás. Ő most elfáradt és elhagyta a mostani bioruháját. De Te nem azt szeretted, hanem a Lelkét, Aki Ő valójában. Gondolj arra, hogy ő továbbra is boldog, hiszen tud rólad mindent, és ha figyeled a benső hangodat, akkor Te is mindent tudni fogsz róla. Ha meghallod őt, akkor tudni fogod hogy mi a teendőd a további evilági életedben. Neked a legfontosabb a saját boldogságod. Legyél MOST boldog azzal a tudattal, hogy éltél egy CSODÁT Vele.
Veled vagyok....
Végtelen szeretettel: Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



..

Drága Petyuska!

Nagyon sajnálom ami veled történt és amit át kell élned!Erre talán nincsenek is szavak.
Talán egy idézet,tudom neked most még minden fáj!De fiatal vagy és előtted az élet!

"Múló világ felett..örök csillagok élnek!
Hiába hullanak..hervadt lombok..remények!
Mindig akar..szeret..dalol az élet!!!"

Kívánom neked teljes szívemből azt az erőt amire most szükséged van,és,hogy a jövőben megint legyen okod Élni,legyen ismét értelme az életedenek,találd meg az értelmét az életednek,kapjál sok szeretet és legyél nagyon Boldog!

Baráti öleléssel.

Sylke.



Szia Mazsi

Hát igen én tudom, hogy velem van hiszen mindig mondta h akármerre jár akárhol lesz, rajtam lesz a két szeme:)
Ő nem szeretné ha látná h szenvedek:)Erősnek kell lennem még ha nagyon nehéz is:(



Kedves

Kedves Petyuska,
Most olvastam vegig amit irtal.....Sajnos ilyenkor nemnegyon lehet mit mondani,
sajnalom ami veled tortent.
Egyet ne felejts el bar most a fajdalmon kivul biztos nem erzel mast....sohasem vagy egyedul..
O mindig veled lessz.......Kerd az Angyalokat hogy segitsenek at ezen a nehez idoszakon....

Szeretettel
Mazsi

"Kotelen senki sem tudja nagyon magasra felhuzni magat.
de a sajat laban hegyeket is meg tud maszni........."