Áramlás - Flow

Sziasztok mindenki:)

Traveller "Sport és Flow" című blogjában Napfény hozzászólásában olvastam a következőt:

"Olvastad a "Sport és flow" c. könyvet? Abban pontosan arról van szó, amiről írtál. Hogy a sport által nagyon könnyű flow (áramlat) élményhez jutni. Az ember belemerül az adott pillanatba és megszűnik minden más.
Az ideális az, ha az ember a munkája által is ilyen áramlat élményhez juthat, minden nap. Én mindig erre törekedtem, kislány korom óta. Mindeddig azonban csupán csak a konditorna tartása közben éltem azt, de ott minden edzésen. Minden más munkám (4 éve dolgozom) egy idő után fásulttá tesz (ez a 4. munkahelyem). Megunom. Hiányzik a kihívás, a belső hajtóerő. Hosszú távon kihívás nélküli , kreativitást, ötleteket nem igénylő munkát végezni szerintem depresszióhoz vezet...még ha az embernek van is hobbija..."

Annál a mondatnál álltam meg egy pillanatra,hogy az ideális az,hogyha az ember a munkája által is "áramlás" élményhez juthat.
Erre mondjuk tudatosan még nem figyeltem,csak az érzésekre,és munkában abszolúte így is jártam el.Ha mehetnékem volt,hát mentem.
Viszont most ezáltal meglett a kulcs a mostani helyzetekhez...

Amire kíváncsi vagyok:)
Ti a munkátokban,hivatásotokban/itt mondjuk szerintem nem is kérdés/,milyen gyakran juttok ehhez az élményhez?
Vagy életetekben milyen gyakran sikerül ebben az állapotban leledzenetek?/flow - benne lenni,hozzájutni/.

Köszönettel a válaszokért,gondolatokért,
Katis



Szerintem

az áramlatélményről van végsősoron szó "Az alkimista" c. Coelho könyvben is. Amit a szívünk diktál, az flow élményhez juttat. Babits valahogy így írja (emlékezetből idézve): "Mert minden vágyam az Isten szava bennem, hogy merre rendelte mennem".

Ha a munkámban azt tehetem, ami a legbenső vágyam/célom/igényem, akkor betöltöm a hivatásom. Akkor minden nap pozitív érzésekhez juthatok. Akkor belefeledkezhetek e jelen pillanatva, kizárva a külvilágot. És akkor nem válok fásulttá, levertté, mert megmarad a TŰZ, ami az embert előre viszi...

Aki azt tanulja, ami igazán érdekli, az ugyanezt éli át: megszűnik minden, csak ő van meg a tananyag. Én szerencsés vagyok, mert volt bátorságom azt tanulni, ami ilyen áramlatélményhez juttatott. Persze, a böjtje az, hogy a szakmám nem éppen egy keresett, jól fizető szakma. Hát, ez már egy másik vitatéma lehetne...



hmm

akkor lehet,hogy a munkában "szimpla" szeretet érzés van?Meg elfogadás.
Hogy a "jókat" soroljam:))
Mert énis sokmindent szeretek.Bár a mostani munkámban 5 perc olyan van,amit igazán szeretek,a többi részével meg jól elvagyok:)
és ezért is hálám;)



hmm...

azon gondolkozom, hogy vajon a munkámban éreztem-e valamikor... asszem még nem, pedig szeretem amit csinálok, de elég pörgős.
Akkor hol és élhettem át? Hát amikor még festettem és textilképeket alkottam, akkor biztos. Aztán biciklizés közben sokszor, és esténként, mikor a csillagokat nézem...
Ilyenkor megszünik minden csak én és az Univerzum vagyunk...
Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)