Lépések önmagam felé

Hogy milyen volt a spinning??
:)
Fantasztikus :D Nagyon jó volt a zene -a ritmusos mozgás pedig nagyon sokat segített a feszültségoldásban. Szóval aki stresszt szeretne idegből levezetni, annak nagyon ajánlom! :)
Persze relaxálásnak sem volt utolsó --mellettem a falon végig festett tájkép -élethű tavacska, hegyek-völgyek-erdők -->nagyon felemelő volt közben azt vizualizálni, hogy ott kerekezek.

Volt egy pont, mikor elértem valami határkőhöz a fájdalom elengedésében és a boldogságra nyitásban. Abban, hogy a bennem lévő szeretetből fakajon a boldogságom, és ne a külső világtól várjam folyton azt.
Szóval: Track-váltás ~ latin dallam /a szívemből/; Fiesta: Meddig tart??. Refrén: "Meddig tart, mondd meg meddig még?!"
Na erre kibicikliztem magamból a dühöt. A végén pedig, nagyon elfáradtva, ahogy fejemet lehajtotttam miközben lassítottam a tempón : megláttam egy felszabadult, mosolygó szép arcot magam előtt a fém váz tükrében.
Szabad lettem.

Szabad a dühtől, a félelemtől, az elengedés fájdalmától.
Aznap este nagy sétát tettem haza a Duna fényeinél.
És újra békében voltam Egyedül - Magammal.

Bátorság mindenkinek.

Hozzászólások



:)

Igen, pont ahogy írtad --élmény és szenvedés ambivalenciája :D

Nagyon jó edzéseket és szép napokat Neked!!

Dia
..
Maradok továbbra is Csillagokkal Álmodó..



:)

Ismerem az érzést! Szpiningelni: szzuper jó, iszonyatos rossz, fárasztó, fájdalmas, lélekerősítő, felszabadító, megkönnyebbítő, feszültségoldó, feloldozó, problémaüző stb. és mindez egyszerre illetve gyors váltásban:)) Imádom!!

Azt hiszem én is hasonló tünetek kezelésére is használom, mint Te... nem beszélve a hájamról:)

Bátorság Neked!!:)