Hanna-baba műtétje

Sziasztok!

Szeretném nektek elmesélni Hanna-baba történetét, akit nemrég műtöttek meg a fehérvári kórházban. Remélem, nem baj. Tudom, sokan nagyon elfoglaltak és nagyon sok problémájuk van, számomra azonban ez mégis nagyon fontos, hogy ezt megosszam veletek-

Mint tudjátok, Hanna-babának volt több születési rendellenessége. Tavaly már emiatt átesett egy műtéten, idén már kértem a ti segítségeteket egy másik miatt, illetve két hete ismét megműtötték lelkem virágszálát. Felvágták a nyakát úgy igazán. Ejtettek rajta egy Z alakú vágást, mivel volt egy vakcsatorna a nyakában, amely visszafogta a fejlődésben. Nos, egy pár embertől kértem e-mail-en, hogy küldjenek nekünk energiát, mivel azért csak félti az ember a gyermekét. Tudom, hogy ez nem olyan fontos műtét, mint Olga fiáé, hiszen nem életmentésről van szó, de a szemembe ez legalább annyira fontos volt. Féltem is tőle igazán, a gyerekeim a megmondhatói. Pedig tudtam, hogy nagyon jó kezekben lesz, mert anyósom nagyfőnök a kórházban, így az összes igazán profi orvost felkérte a műtét elvégzésére.

Eljött a retteget nap, amikor is be kellett vonulni a fehérvári kórházba. Hannát vették elsőnek. Kicsi szívem olyan picikének tűnt abban a hatalmas kórházi ágyban, amiben letolták a műtőig. De végig mosolygott és végig rám nézett. Amikor várakoztunk a műtő előtt, volt egy pici fiú, aki nagyon félt. Neki egy fitymaszűkületet oldottak meg, pillanatok alatt. De az anyukája és a kisfiú is iszonyatosan sírtak. Hanna pedig csak vigyorgott, nézte őket, mutogatott rájuk. Beszélgettünk, már amennyire egy pici gyerekkel lehet, aki megkapta a nyugtató kúpot a műtét előtt. Végül betolták őt is. Felvette a beteghordó a kezébe, és ő csak integetett nekem. Én pedig könnybe lábadt szemmel vonultam ki a műtő elé, ahol a szülők várakozhatnak.

És vártam. Közben kitolták a kisfiút, hoztak másikat, az is távozott, ismét másik… És én csak vártam és vártam és nem értettem, hogy az én pici lányommal mi van. Iszonyatosan féltem. A tavalyi műtétnél alig bírták felébreszteni az én tündérkémet. Most ismét rettegtem tőle, hogy valami gond lehet. Aztán egyszer csak meghallottam a sírását, majd kijött az altatós főorvos, aki közölte, hogy minden rendben ment. Majd megjött az osztályvezető főorvos is, aki ismét megnyugtatott, gratulált, hogy milyen gyönyörű lányom van, aki nagyon okosan viselkedett, miközben bekötötték az infúziót a kezébe. És akkor megjelent a beteghordó, tolta az ágyat, ahol bágyadtan bár, de ébren feküdt a kiscsaj kötéssel a nyakán.

Az ölemben vittem be a számunkra kijelölt ágyba, ahol tovább folytatta az alvást. Néztem ahogy alszik, néztem az arcocskáját, a göndör fürtjeit és hálát adtam az égnek, a sorsnak, az Univerzumnak, hogy ilyen tökéletes pici lény az én leányom.

Aztán felébredt. Már ez is megdöbbentő volt. Akinek műtötték a pici gyerekét, tudja, hogy általában sírva ébrednek, sokáig szinte önkívületben vannak. Nálam legalábbis a másik három gyermek, mindig így ébredt, és ez teljesen természetes volt. Hanna pedig csak felült és próbált magyarázni valamit. Mivel a nyelvét is műtötték, nem csak a torkát, hát érdekesen próbálta elmondani mit szeretne, amit sajnos elsőre nem értettem meg. És másodikra sem, és harmadikra sem. Majd sírni kezdett. Kezdtem rájönni, hogy a probléma a gyökere az evés és ivás hiánya lehet. A kötelező várakozási idő két óra volt az altatás után, és ez eltelt, így hozott a nővérke neki egy joghurtot azzal, hogy falatonként megeheti, de azonnal hagyjam abba, amit hányni kezd. Ehhez képest az én kétéves lányom belapátolta a joghurtot, majd utána még hármat és desszerként megevett két pudingot. Ivott egy kis vizet - és mint aki jól végezte dolgát -, visszafeküdt aludni. Látni kellett volna a döbbenetet az orvos és a nővérek arcán, amikor megmondtam a vizitnél, hogy mennyit evett. Itt teszem hozzá, hogy persze volt abban már aztán húsleves és májkrémes kenyér is, plusz estig elfogyott egy liter tej.
Hihetetlen volt komolyan. Aztán végigrohanta a folyosót, játszott a játszórészen és még sorolhatnám. Mintha semmi nem történt volna vele.

Tudtam mindig is, hogy csodálatos gyerekem van, és ehhez az érzéshez még kaptam adalékot, csakhogy tényleg tisztába legyek vele. Tudtam legbelül, hogy nem lesz baj. Tudtam, hogy az én lányom bátor és erős és semmi nem dönti le a lábáról, de bevallom nektek őszintén, hogy ezen még én is meglepődtem. Azt gondoltam, hogy nyűgös és hisztis lesz, közben pedig az eltelt pár nap alatt kiosztotta a tesókat, megtépte a kutyákat, csúzdázik, homokozik, ellenkezik ha kell, ha nem. Komolyan mondom, hogy hihetetlen erőt sugároz, hihetetlen energiával tölti fel az embert, hogy mennyire erős, vidám ez a pici emberke.

Még vár ránk hétfőn egy kellemetlen feladat, hiszen ki kell venni a varratok. Számos varrata van, amit altatásban távolítanak el. De már tudom, hogy nem kell semmitől sem tartanom.

Köszönöm nektek, hogy megoszthattam veletek ezt a dolgot. Köszönöm a felénk irányzott gondolatokat, az energiát, amit nekünk küldtetek.
Köszönök mindent csak így egyszerűen.



Drága Domcsi!

Ennél jobb hírekkel nem is jöhettél volna!
Olyan erős nő vagy, nagyon csodállak...
Hannácskának nagyon gyors felépülést és észrevétlen varratszedést!

www.aminababa.com
www.flavin7.com
Az első millióm ebből jött 2 hónap alatt!